Neuropsychopharmacologia Hungarica

2012. december, XIV. évfolyam 4. szám [translated version]

Összefoglaló közlemény

Az életciklus-krízisek jelentősége: pszichopatológia és öngyilkos magatartás

Osváth Péter
PTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Pécs

A korszerű pszichológiai elméletek szerint az egyéni életút folyamatos fejlődést jelent, a sikeres életciklus-váltások elengedhetetlen feltétele a korspecifikus problémák hatékony megoldása. Az egyes szakaszok közötti átmenetek azonban nagyon sérülékeny időszakot jelentenek a különböző akcidentális stresszorokkal és negatív életeseményekkel szemben. A fejlődési krízis önmagában is jelentősen igénybe veszi, vagy akár ki is merítheti az egyén megküzdő kapacitását, így csökken a külső stresszorral való megküzdés esélye, ami a krízis kedvezőtlen kimeneteléhez vezethet. Negatív következményként a különböző pszichopatológiai tüneteken (depresszió, szorongás, pszichózis) túl akár öngyilkos magatartás is kialakulhat. Tehát az életciklus-krízisekben az általános pszichés problémák mellett fokozott figyelmet kell fordítani a lélektani krízis és a preszuicidális szindróma klasszikus tüneteire is. Bizonyos életciklus-váltásoknál – mint például a serdülőkor, az életközép időszaka, valamint az időskor – a személyiség különösen veszélyeztetett a különböző pszichopatológiai eltérések kialakulása szempontjából. Írásunkban áttekintjük az egyes fejlődési szakaszok speciális sajátosságait és pszichopatológiai jellemzőit. A korspecifikus jellemzők és az egyéni fejlődés ismerete nemcsak az aktuális krízishelyzet kialakulásának és hátterének megértésében, de a segítségnyújtás hatékonyságának javításában is alapvető jelentőségű. A komplex bio-pszicho-szocio-spirituális megközelítés alkalmazásával nemcsak az adott pszichopatológiai tünettan, de a hátterében álló individuális lélektani tényezők felismerése is lehetővé válik. A sikeres terápia nem pusztán az aktuális tünetek megszüntetését eredményezi, de a fejlődési krízis megoldásán keresztül elősegíti a személyiség fejlődését, és így növeli a későbbi krízisek hatékony megoldásának esélyét is.

(Neuropsychopharmacol Hung 2012; 14(4): 266-272; doi: 10.5706/nph201212008)

Kulcsszavak: életciklusok, pszichoszociális krízisek, pszichopatológiai tünetek, öngyilkos magatartás

DOI: 10.5706/nph201212008

 

Review

Life-cycles, psychopathology and suicidal behaviour

Osvath Peter
PTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Pécs

According to modern psychological theories the human life implies continuous development, the efficient solution of age-specific problems is necessary to the successful transition of age-periods. The phases of transition are very vulnerable against the accidental stressors and negative life-events. Thus the problem-solving capacity may run out, which impairs chance of the successful coping with stressful events. It may result in some negative consequences, such as different psychopathological symptoms (depression, anxiety, psychosis) or even suicidal behaviour. For that reason we have to pay special attention to the symptoms of psychological crisis and the presuicidal syndrome. In certain life-cycle transitions (such as adolescent, middle or elderly age) the personality has special vulnerability to the development of psychological and psychopathological problems. In this article the most important features of life-cycles and psychopathological symptoms are reviewed. The developmental and age-specific characteristics have special importance in understanding the background of the actual psychological crisis and improving the efficacy of the treatment. Using the complex bio-psycho-socio-spiritual approach not only the actual psychopatological problems, but the individual psychological features can be recognised. Thus the effective treatment relieves not only the actual symptoms, but will increase the chance for solving further crises.

(Neuropsychopharmacol Hung 2012; 14(4): 266-272; doi: 10.5706/nph201212008)

Keywords: life-cycle, psychosocial crisis, psychopatology, suicidal behaviour


DOI: 10.5706/nph201212008