Neuropsychopharmacologia Hungarica

2016. december, XVIII. évfolyam, 4. szám [translated version]

Szerkesztőségi levél

Molekuláris pszichiátriai kutatások Magyarországon

Réthelyi János


A Neuropsychopharmacologia Hungarica legújabb száma bepillantást nyújt a Magyarországon zajló molekuláris pszichiátriai kutatások jelenlegi állásába. A molekuláris pszichiátria fogalmának meghatározása nem könnyű feladat. Túl egyszerű lenne a kérdést azzal elintézni, hogy a pszichiátriai zavarok molekuláris mechanizmusaival, betegségútvonalaival foglalkozó tudományos megközelítés. Ide soroljuk a pszichiátriai genetikai és epigenetikai kutatásokat, és a biomarkerekre irányuló génexpressziós és proteomikai vizsgálatokat egyaránt. Ide tartoznak továbbá az állatkísérletes és farmakológiai megközelítések is a pszichiátriában.

Angyal Nóra és szerzőtársai eredeti adatokon alapuló munkájukban azt vizsgálták, hogy a kortizol mellett a nyál alfa-amiláz szintje is alkalmazható-e biomarkerként externalizáló viselkedési problémákkal küzdő serdülő fiúk csoportjában. Benkovits Judit és munkatársai a Magyar SCHIZOBANK Konzorcium eredményeit mutatják be. A közlemény alapjául szolgáló genetikai vizsgálatban öt hazai pszichiátriai ellátó egységben bevont szkizofrén páciensek DNS mintáit dolgozták fel. Hathy Edit és munkatársai egy új in vitro módszert, az indukált pluripotens őssejt alapú betegségmodellezést mutatják be és ennek pszichiátriai relevanciáját. Hermán Levente és szerzőtársainak munkája teljes mértékben klinikai indíttatású, egy először 10 évvel ezelőtt leírt új nozológiai egységről, a gyakran pszichiátriai tünetek formájában jelentkező anti-NMDAR enkefalitiszről szól. Klein Izabella és munkatársai egy genetikai szindróma, a 22q11.2 kromoszómarégió deléciójának (22Q11DS) pszichiátriai vonatkozásairól írtak összefoglaló közleményt, melyben saját adataikat is bemutatják.

A konkrét eredmények mellett a közlemények számos egyéb kérdést is felvetnek. Milyen módon érdemes ezeket az eredendően klinikai kutatásokat a pszichiátriai osztályok működéséhez kapcsolni? Hogyan valósítható meg optimálisan a vizsgálatokhoz szükséges betegek bevonása? Érdemes-e multicentrikus módon az osztályok és a kapcsolt laboratóriumok erőforrásait koncentrálni? Ezekről a kérdésekről érdemes lenne közösen gondolkodni, a megfelelő fórumokon végigbeszélni őket, és ha szükséges, a gyakorlatunkat ennek megfelelően módosítani. A különszámban összegyűjtött munkák, a nemzetközi lapokban megjelenő számos közlemény, a sikeresen működő hazai kutatócsoportok munkája alapján pozitív érzésekkel tekinthetünk a hazai molekuláris pszichiátriai kutatás jelen állására. A laphoz jó olvasást kívánok.

 

Editorial

Molecular Psychiatry Research in Hungary

János M. Réthelyi