Neuropsychopharmacologia Hungarica

2009. március, XI. évfolyam 1. szám [translated version]

Összefoglaló közlemény

A stroke farmakoterápiája

Bereczki Dániel
Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, Budapest

Magyarországon évente körülbelül 50.000 beteg kerül kórházba akut agyi vérkeringési zavar (stroke) miatt. Az esetek 85%-a ischaemiás eredetû, 15%-ban pedig agyvérzés (állományvérzés vagy subarachnoidealis vérzés) áll a tünetek hátterében. Akut ischaemiás stroke-ban az intravénás szöveti plazminogen aktivátorral végzett thrombolysis tekinthetõ az egyetlen igazoltan hatásos oki kezelési eljárásnak, ami a stroke kialakulását követõ 3 órán belül alkalmazható. Jelenleg körvonalazódnak a speciális feltételeket igénylõ intraarteriás thrombolysis indikációs területei. A vizsgálatok másik iránya a 3 órás idõablak kiterjesztése, illetve új thrombolyticumok alkalmazása. Klinikai vizsgálatok eddig a nagyszámú próbálkozás ellenére egyetlen neuroprotektív szer hatásosságát sem tudták igazolni akut stroke-ban. Véralvadásgátló kezelés (heparin) az akut stroke kezelésére nem javasolható. Aspirin az ischaemiás stroke után 48 órán belül adva biztonságos, és kb. 1%-kal csökkenti a halállal vagy kiszolgáltatott állapottal végzõdõ esetek arányát a stroke után fél évvel. A többi thrombocyta aggregáció gátlóval akut stroke-ban nem történtek kellõen nagy vizsgálatok. Ha thrombolysis történik, utána egy napig ne adjunk véralvadásgátló vagy thrombocyta aggregáció gátló készítményt. További vizsgálatok szükségesek a véralvadásgátló kezelés alkalmazhatóságról az akut stroke speciális eseteiben (pl. crescendo TIA-k, progressing stroke), illetve a kombinált thrombocyta aggregáció gátló kezelés hatásosságáról a stroke akut szakában. Akut állományvérzésben kisebb vizsgálatban a rekombináns VII. alvadási faktor hatékonynak tűnt, a III. fázisú nagyobb vizsgálat azonban nem tudta igazolni a beavatkozás klinikai hatásosságát. Jelenleg nincs az állományvérzés kezelésére bizonyítottan hatásos, specifikus farmakoterápiás eljárás. Subarachnoidealis vérzésben a nimodipin igazoltan hatásos a vasospasmus kivédésére és így a másodlagos ischaemiás károsodás megelőzésére. Bár az egyes vizsgálatok eredmény nem egybevágó, egy szisztematikus összefoglaló a statinok hasonló jellegű hatására hívja fel a figyelmet. Az akut stroke korlátozott kezelési lehetõségei miatt elsõdleges szerepe van a primer prevenciónak.

Kulcsszavak: ischaemiás stroke, agyvérzés, farmakoterápia

 

Review

Pharmacotherapy of stroke

Daniel Bereczki
Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, Budapest, Hungary

Annually about 50.000 patients are hospitalized for acute stroke in Hungary. Of all stroke cases 85% are ischemic, and 15% are hemorrhagic (intracerebral or subarachnoid). In acute ischemic stroke the only registered causal treatment with proven efficacy is thrombolysis with intravenous administration of recombinant tissue plasminogen activator with a 3-hour time window. The indication areas of intraarterial thrombolysis are currently being established for selected cases in selected centers. Other studies examine the options to extend the time window and to test new thrombolytic agents. Despite the large number of studies none of the neuroprotectant agents have been found beneficial in randomized controlled clinical trials in acute stroke. According to the results of studies to date anticoagulant therapy (heparin) cannot be recommended for the routine treatment of acute stroke. Aspirin may be safely administered within 48 hours of ischemic stroke and results in a 1% decrease of death or disability at 6 months after stroke. There were no large studies on the use of other antiplatelet agents in acute stroke. If thrombolysis is performed, antiplatelet or anticoagulant agents should not be administered in the first 24 hours. Further studies are needed to test the efficacy and safety of anticoagulants in special cases of stroke (e.g. crescendo TIA-s, progressing stroke), and to test combined antiplatelet treatment in the acute phase of stroke. In acute intracerebral hemorrhage the beneficial effect of recombinant coagulation factor VII found in a small study could not be proved in a large phase III trial. Currently there is no evidence based pharmacotherapy for the specific treatment of intracerebral hemorrhage. In subarachnoid hemorrhage nimodipine was found effective in preventing vasospasm and thus secondary ischemic cerebral damage. Although the results of individual trials are conflicting, a systematic review on the effects of statins suggests a similar effect. Due to the limited options of evidence based treatments of acute stroke primary prevention has utmost importance.

Keywords: ischemic stroke, cerebral hemorrhage, pharmacotherapy