2011. november 23. írta:

Beszámoló a XIV. Magyar Neuropszichofarmakológiai kongresszusról

2011. október 6-8., Tihany

Ez év októberében került megrendezésre az előző évekhez hasonlóan Tihanyban a Magyar Neuropszichofarmakológusok Társasága XIV. kongresszusa. A rendkívül gazdag tudományos programból mutatunk be néhány érdekes eredményt.

A Tudományos szimpózium – Stratégiaváltás a pszichofarmakológiában is? szekcióban a farmakogenetika és az egyénre szabott orvoslás kapott hangsúlyt, Kovács Gábor előadásában kihangsúlyozta, hogy az egyre szélesedő farmakogenetikai és farmakogenomikai ismeretek lehetővé teszik az adekvát gyógyszerválasztást, azonban a pszichiátriában egyelőre inkább egyénre igazított terápiáról beszélhetünk. Réthelyi János és Berecz Roland a pszichiátria szempontjából jelentős farmakogenetikai ismeretekről számolt be, Tolna Judittól pedig a személyre szabott antipszichotikumok terápiájáról hallhattunk.

A Gyermekpszichofarmakológiai szimpózium szekcióban esetismertetések szerepeltek, Tolna Judit és munkatársai a családi anamnézis jelentőségére hívták fel a figyelmet a pszichózis terápiájában, Gádoros Júlia és munkatársai a Tourette szindróma és a tic klinikai, biológiai és genetikai jellegzetességeit, hosszú távú kimenetelét foglalták össze esetismertetésekkel színesítve, Balázs Judit pedig két figyelemhiányos/hiperaktivitási zavarban (ADHD) szenvedő kisfiú esetét mutatta be, ahol a két család különböző módon fogadta el a felajánlott kezelést.

A Tudományos szimpózium folytatásaként Faludi Gábor az egyéni antidepresszív terápiákról tartott előadást, Csibri Éva kiemelte, hogy az öregedéssel megváltzonak a farmakodinámiás, farmakokinetikai paraméterek, fokozódik a mellékhatásrizikó, politerápia és interakciók nehezítik a kezelést, Péter László pedig a biomarkerek pszichiátriában betöltött szerepét a mutatta be.

Érdekes előadásokat hallhattunk a Genetikára épülő személyre szabott orvoslás lehetőségéről a pszichiátriai betegségek kezelésében, de annak ellenére, hogy a tudományos világ a humán genom megismerésével nagy elvárásokat támasztott az eredmények felhasználhatósága érdekében, a pszichiátriai betegségek genetikai kutatásában elért eredmények messze elmaradnak a korábbi várakozásoktól. Bagdy György előadásában kihangsúlyozta, hogy a szerotonin transzporter gén polimorfizmusa hogyan befolyásolja a kedélyállapotunkat a minket ért stressz hatására, a gén x környezet interakció jelentőségének fontosságát, vmint a CB1 receptor gén depresszióval való összefüggéseit, mely vizsgálatok bevezetésével lehetőség nyílna számos gyógyszer mellékhatásaként jelentkező szorongás és depresszió előrejelzésére. Juhász Gabriella előadásában a genetikai vizsgálati modellek korlátait elemezte, számos jelentős és megfontolandó problémára rámutatva. Az előadásban hangsúlyozta, hogy amennyiben egy-egy gyakori genetikai variáns kis hatást gyakorol a betegség kialakulására, akkor a hatás detektálásához emelni kell a vizsgált betegek számát, továbbá egy-egy diagnózis hátterében heterogén genetikai eltérések állhatnak, mert a jelenleg használt diagnosztikus kategóriák nem tükröznek biológiai mechanizmusokat, végül fontos megemlíteni a gén-környezet kölcsönhatások és az átmeneti fenotípusok szerepét, melyen keresztül a gén kifejti a hatását. Az egyes gének különböző funkciókban betöltött szerepét a neuropszichofarmakológiában és a magatartásszabályozás területén génmódosított egereken tanulmányozzák, ezekről hallhattunk számos példát Lévay György előadásában.

A kongresszuson számos külföldi előadó is szerepelt, mely előadásokat főként az Elnöki és a WPA és CINP leadership szimpózium keretein belül hallhattuk. Az elnöki szimpózium első előadásában Anna Maria Möller-Leimkühler, a müncheni egyetem kutatója az öngyilkosság és a depresszió nemek közti eltérésével foglalkozott, és arra kereste a választ, hogy mi állhat annak hátterében, hogy férfiak között kevesebb a depresszió, de több az öngyilkosság, illetve több nő depressziós, de kevesebb az öngyilkos. A két nem stresszérzékenysége, a stresszra adott reakciója eltérő, a nők inkább fordulnak segítségért, míg a férfiak agresszivvá, kockázat keresővé válnak, melynek eredményeként a depressziójuk kezeletlen marad és ez eredményzheti a gyakoribb öngyilkosságot. Az elnöki szimpózium második előadásában Hans-Jürgen Möller, a müncheni Ludwig-Maximilians egyetem professzora a szkizofrénia kezelésével és etiológiájával kapcsolatos új eredményekről számolt be. Előadásában egyaránt kitért az idegfejlődési hipotézisen alapuló etiopatogenetikus modellekkel kapcsolatos, és az e modelleken alapuló legfrissebb bizonyítékokra, a genetikai és posztmortem agyvizsgálatokból származó eredményekre, és a longitudinális, agyi képalkotó vizsgálatokkal kapott legújabb adatokra. A legújabb MRI vizsgálatok szerint a szkizofrénia kockázatának kitett betegek esetében agyi eltérések specifikus mintázata azonsítható, a PET és SPECT viszgálatok eredményei pedig újfajta ismereteket tártak fel a dopaminerg és szerotonerg receptorok szerepét illetően. Möller professzor kitért a gyógyszereléssel kapcsolatos újabb eredmények és nemzetközi kezelési protokollok szerepére is. Mirnics Károly a Nashville-i egyetem kutatója a szkizofrén és autista betegekben előforduló neuroimmun változásokkal kapcsolatos kutatásairól számolt be. Szkizofrén és autista betegek posztmortem agyszövetein végeztek microarray kísérleteket és mindkét betegség esetén markáns agyi immunműködésbeli eltéréseket tapasztaltak. Ghanshyam N. Pandey (Chicago) előadásából megtudhattuk, miként változnak meg egyes neuroendokrin és gyulladásos markerek a depressziós és öngyilkos személyek egyes agyterületein. A szekció utolsó előadásában Szabadi Elemér, notthingham-i professzor a modafinil hatásáról beszélt sclerosis multiplexben szenvedő betegek fáradtságát és álmosságát illetően. Eredményei alátámasztják a modafinil ébresztő és szimpatikus-aktiváló hatását, valamint, hogy a szer terápiás hatékonysága sclerosis multiplexben összefüggést mutat a napközbeni fáradtság csökkenésével.

A WPA és CINP leadership szimpózium a vezetési megoldásokat elemezte a neuropszichiátriában, ahol az előadók (Miro. Jakovljevic, Slobodan Loga, Miklya Ildiko, Gaszner Péter) a képzés fontosságát hangsúlyozták, valamint az oktatás és a kutatás egységét, ezenkívül a hazai és nemzetközi szakmai társaságokban való részvétel jelentőségét is kiemelték.

Az idei évben a fiatal kutatók jelentős számú poszterrel képviseltették magukat. A poszter szekcióban 16, a Mentee poszter szekcióban pedig 5 posztert láthattunk, melyek a fiatalok legfrissebb kutatási eredményeit mutatták be számos területen az ország valamennyi részéből.

Rendkívül érdekesnek bizonyult a Borvendég János által irányított etikai kerekasztal beszélgetés, melynek témája az anxiolitikumok kettős-vak, randomizált, placebo-kontrolos vizsgálata volt, véleménycserét hallhattunk a hazai és nemzetközi jogi szabályozást, illetve ajánlást, valamint a tudományos szempontokat figyelembevéve. A szakértői csoportban jelen voltak a szakma és a terület jeles képviselői Palkovits Miklós, Balázs Judit, Vörös Viktor, Bagdy György, Gazdag Gábor és Kárpáti Róbert.

A pszichofarmakonok és adherencia címmel tartott szimpózium során az előadók (Osváth Péter, Kelemen Oguz, Kárpáti Róbert, Váradi Enikő, Szekeres György) a kezeléssel való együttműködés kérdéskörének különböző aspektusaira világítottak rá, megállapították, hogy az adherencia alapvetően meghatározza az életminőséget, és alakulásában fontos a kognitív tényezők és a betegszervezetek szerepe is.

Érdekes eredményekről hallhattunk az Alapkutatás szimpóziumon, melyen az újfajta molekuláris genetikai ismeretekről számoltak be. Döme Péter és munkacsoportja a keringő endoteliális progenitor sejtek számának változását vizsgálta major depressziós epizód kezelése során. Két előadást hallhattunk (Sárközy Péter és Székely Anna) az OpenArray rendszer alkalmazásáról a bioinformatikai analízissel illetve a kognitív és hangulati változásokkal összefüggésben. A szimpózium utolsó előadásában Vereczkei Andrea arra a kérdésre kereste a választ, hogy a molekuláris pszichiátria zsákutca vagy az új terápiák alapja.

A pszichohofarmakonok hatásának gyorsítása című szimpóziumon (Kelemen Oguz, Vörös Viktor, Kárpáti Róbert és Gazdag Gábor) augmentációs lehetőségekről hallhattunk, mint újfatja utak a minél gyorsabb és teljesebb terápiás hatás érdekében.

A Fiatal Pszichofarmakológusok Fórumán számos egyetem és kórház fiatal kutatói képviseltették magukat, és az ismertetett témák szerteágazóak, de minden esetben igen relevánsak voltak, a kutatások pedig alaposak és értékesek.

A tudományos programot számos cégszimpózium egészítette ki, melyeken az egyes farmakoterápiás lehetőségekkel kapcsolatos legfrissebb eredményekről számoltak be. A Servier szimpózium (Purebl György, Belső Nóra, Németh Attila) a hétköznapi gyógyszerválasztással, a complience-szel és a klinikai vagy funkcionális remisszióval kapcsolatos tudnivalókkal foglalkozott elsősorban. A Richter szimpózium (Kálmán János és Haraszti László) témája a pszichiátriai betegek előtt álló akadályok leküzdésének a segítése és ezáltal a társadalomba való visszatérés megkönnyítése volt. A Lilly által szervezett workshopon a szkizofrén betegek Zypadherával való kezelése során szerzett tapasztalatokat vitatták meg (Tolna Judit, Váradi Enikő).

 

Kirilly Eszter

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet, Budapest

e-mail: eszterkirilly@yahoo.com