2012. október 18.

Beszámoló a jubileumi XV. Magyar Neuropszichofarmakológiai kongresszusról

Tihany, 2012. október 4-6.

A Magyar Neuropszichofarmakológusok Társaságának XV. jubileumi kongresszusa a hagyományoknak megfelelően 2012. októberében Tihanyban „Elvárások a neuropszichofarmakológiától: Miben van és miben nincs konszenzus?” címmel került megrendezésre a társaság vezetősége, Gaszner Péter és Faludi Gábor professzorok szervezésében. A kongresszuson három napon át számos tudományos előadás és poszter hangzott el, a szekciók témái igen széles területet öleltek fel.

A Pszichofarmakológiai szimpózium – A pszichofarmakonok a szakma és a jog oldaláról szekció első részében Berecz Roland és Vizi János a gyógyszerek off-label, indikáción túli alkalmazási lehetőségeiről beszélt, Baran Brigitta a forenzikus pszichofarmakológiáról, Péter László pedig az alacsony kortizol szint és a PTSD összefüggéseit elemezte, és azt a következtetést vonta le, hogy ha közvetlenül a traumatikus esemény után kortizolt kap a beteg, jelentősen csökkenthető a PTSD kialakulásának kockázata, vagy a már kialakult betegség tünetei.

A Szabadelőadások szekcióban három érdekes előadást hallhattunk, Oláh Zita Alzheimer-kóros betegek liquormintáit hasonlította össze, eredményeiben 24 fehérje expressziójának a jelentős csökkenését tapasztalta. Fodor Eszter Klára vizsgálataiban azt találta, hogy az ateroszklerózisos transzgenikus egerek agyában az immobilizációs stressz hatására a 7. napra megemelkedik az b-aktin és a kofilin mRNS expressziója, ezen eredmények különösen érdekesek, mert a krónikus stressz és az ateroszklerózis is rizikófaktora az Alzheimer-kórnak. A szekció utolsó előadásában Balogh Kamilla és munkatársai esettanulmányát hallhattuk a Takotsubo-szindrómáról.

A Neurofarmakológiai szimpózium a Modern terápiás elvek a neurológiai kórképek kezelésében témakört tárgyalta Vécsei László üléselnök közreműködésével. Tajti János a neuropátiás fájdalom patomechanizmusáról és az ehhez kapcsolódó terápiás evidenciákról számolt be. Klivényi Péter a Parkinson kór jelenlegi terápiás lehetőségeit elemezte. Szok Délia az epilepsziák modern farmakoterápiájáról, Dézsi Lívia pedig a neuromuszkuláris kórképek tényeken alapuló terápiájáról beszélt.

A kongresszus második napján az Elnöki Plenáris Ülésen Palkovits Miklós professzor rendkívül érdekes előadását hallhattuk a „látható fájdalomról”, azaz a fájdalom által kiváltott agyi válaszok fMRI atlasz segítségével történő értékeléséről, mely atlasznak a jövőben jelentős szerepe lehet a fájdalom neurológiai és pszichiátriai kutatásában is. 

A Borvendég János vezette Etikai kerekasztal a pszichofarmakonok klinikai vizsgálataival szemben támasztott elvárásokról szólt, kitérve arra, hogy a jelenleg alkalmazott eljárások mennyire megbízhatóak, illetve, hogy a pszichofarmakonok klinikai vizsgálatainak megtervezése, végrehajtása és értékelése rendkívül nehéz és bonyolult feladat. A szakma jelentős képviselői vitatkoztak a témában: Csukly Gábor, Kovács Gábor, Péter László, Frecska Ede és Gaszner Péter. 

A Pszichofarmakológiai szimpózium szekció folytatásaként Tolna Judit a „high risk disorder” gyógyszeres kezelésének lehetőségeiről tartott előadást, Csibri Éva a pszichofarmakonok agyi görcstevékenységre gyakorolt hatását elemezte, kitérve arra, hogy az antipszichotikumok és az antidepresszívumok ugyan eltérő mértékben, de rohamprovokálóak lehetnek. Külön megjegyezte, hogy egyes pszichofarmakonoknak rohamvédő szerepe is lehet. Ezeket figyelembevéve kellő körültekintéssel, megfelelő gyógyszerválasztással és fokozatos monitorozással csökkenthető lenne az epilepsziás roham kialakulásának rizikója. Nagyon érdekes előadást hallhattunk Kovács Gábortól a pszichofarmakonok és a hirtelen halál témakörében, aki bemutatta, hogy a pszichotróp szerek alkalmazása előtt nagy jelentősége van a rizikófaktorok felismerésének, az EKG elkészítésének és a követés során a rizikófaktorok monitorozásának.

Az Alapkutatás szimpózium szekcióban az addikció genetikája került terítékre, amely a Stigmatizáció vagy egyénre szabott terápia? kérdéskört elemezte, Sasvári Székely Mária és Barta Csaba vezetésével.

A kongresszuson a fiatal kutatók és pszichofarmakológusok is helyet kaptak. Eredményeiket a Poszter szekcióban és a Fiatal Pszichofarmakológusok Fórumán láthatták a résztvevők, melyekben 10 poszter, 6 Mentee poszter és 6 előadás szerepelt.

A kongresszuson három cégszimpózium hangzott el. A Lilly szimpózium a ZypAdheráról – 3év után témakörre fókuszált, Kálmán János és Sümegi András előadását hallhattuk a témában szerzett kezelési tapasztalatokról. A Janssen-Cilag szimpózium Bitter István közreműködésével a Mit Consta-tálhatunk 2012-ben? kérdéskört elemezte Kálmán János és Szekeres György részvételével. A Servier szimpózium és interaktív kerekasztal keretein belül 4 előadást (Bedő Ildikó, Haraszti László, Kígyóssy András, Makkos Zoltán) láthattak a résztvevők a Mit jelent az örömtelenség, és miért kardinális tünete a depressziónak? témában Bánki M. Csaba moderátor vezetésével.

Összességében a konferencián számos érdekes és gondolatébresztő előadás hangzott el a pszichiátria aktuális és égető problémáival kapcsolatban csakúgy, mint a legfrissebb hazai és nemzetközi kutatási eredményekről, így egyaránt helyet adva a nehézségekkel kapcsolatos reflexiónak és az újabb lehetőségekkel kapcsolatos kitekintésnek.

 

A szerző a SERVIER-HUNGÁRIA Kft. támogatásval vett részt a konferencián.

 

Kirilly Eszter

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet, Budapest

e-mail: eszterkirilly@yahoo.com