Neuropsychopharmacologia Hungarica

Volume 19, Issue 2, June 2017 [translated version]

Original paper

Clinical features of psychotic and non-psychotic bipolar patients

Zsuzsanna Belteczki1, Zoltan Rihmer2 and Julia Ujvari1


1 Sántha Kálmán Szakkórház, Nagykálló, Hungary
2 Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika és Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, Budapest, Hungary


Background: Psychotic symptoms are common in the case of manic, depressive and mixed episodes of bipolar disorder; however, the assessment of delusions and hallucinations is frequently improper, thus the patients presenting also psychotic symptoms are treated based on their diagnosis of schizophrenia, schizoaffective disorder or paranoia. Psychotic symptoms in bipolar disorder result less favourable outcomes and course of illness. Methods: 365 patients (106 males, 259 females) were hospitalized in or institution from January 1st 2015 to September 30th 2016, who were diagnosed with bipolar disorder according to the ICD-10 criteria. The number of patients presenting psychotic symptoms was 89 (24%); 55 of whom (62%) belonged to the bipolar I, and 34 (38%) belonged to the bipolar II group. As a control group of the psychotic bipolar patients, we chose 80 bipolar patients hospitalized in the above mentioned period, who did not present psychotic symptoms either at the current or their previous hospitalizations. Results: We found psychotic mania in the case of 24 patients (27%, 12 males, 12 females); and the delusions were of grandiose, religious and paranoid content. The number of depressive patients presenting psychotic symptoms was 39 (44%, 30 females, 9 males); their delusions were dominantly characterized by feelings of guilt, hypochondria and impoverishment. We treated 26 patients (29%, 18 females, 8 males) with mixed episodes accompanied by psychotic symptoms; they were characterized by depressive delusions. Compared to the non-psychotic bipolar patients, in the case of psychotic bipolar patients manic and depressive episodes, bipolar I diagnosis, early onset of the disease (under the age of 20), previous suicide attempts and comorbid personality disorder were significantly more frequent at the time of hospitalization, whereas mixed affective episodes and bipolar II diagnosis dominated in the non-psychotic group. Similarly, the residual symptoms were more common in the psychotic group (64 patients 72% vs 34 patients 43%) and previous hospitalizations was higher in the psychotic group (males 10.6, females 12.5 vs. males 7.8, females 8.6). With regard to psychotic symptoms, there was no difference between the two groups in terms of positive family history, comorbid anxiety disorder or alcohol dependency. Conclusions: Early onset of the disease, bipolar I diagnosis and comorbid personality disorder were typical of psychotic bipolar patients; in addition, suicide attempts and residual symptoms were more common compared to the non-psychotic group. Limitations: The relatively lower number of patients (89 and 80 patients) and the fact that the data were processed retrospectively limit the generalizability of our results.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(2): 86–94)

Keywords: bipolar I disorder, bipolar II disorder, onset, familial history, mania, depressive, mixed episodes with psychotic symptoms, residual symptoms, psychiatric comorbidity

 

Eredeti közlemény

Klinikai jellemzők pszichotikus és nem pszichotikus bipoláris betegeknél

Bélteczki Zsuzsanna1, Rihmer Zoltán2 és Újvári Júlia1


1 Sántha Kálmán Szakkórház, Nagykálló
2 Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika és Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, Budapest


Háttér: A bipoláris affektív zavar mániás, depressziós és kevert epizódja esetén gyakoriak a pszichotikus tünetek, de a téveszmék és a hallucinációk értékelése gyakran hibás, ilyenkor a pszichotikus tüneteket is mutató beteget szkizofrénia, szkizoaffektív zavar, vagy paranoid zavar diagnózissal kezelik. Bipoláris zavarban a pszichotikus tünetek kedvezőtlenebb kimenetelt és kórlefolyást eredményeznek. Módszer: 2015. január 1. és 2016. szeptember 30. között Intézetünkben 365 beteget (106 férfi, 259 nő) hospitalizáltunk a BNO-10 szerint kórismézett bipoláris affektív zavarral. A pszichotikus tüneteket mutató bipoláris betegek száma 89 (24%) volt, közülük 55 (62%) tartozott a bipoláris I és 34 (38%) a bipoláris II csoportba. A pszichotikus bipoláris betegek kontrolljaként a jelzett időszak alatt felvételre került olyan 80 bipoláris beteget (22%) választottunk ki, akik sem a jelen, sem az előző felvételeik során nem mutattak pszichotikus tüneteket. Eredmények: Pszichotikus mániát 24 betegnél (27%, 12 férfi, 12 nő) észleltünk, a téveszmék grandiózus, religiózus és paranoid tartalmúak voltak. A pszichotikus tüneteket mutató depressziós betegek száma 39 volt (44%, 30 nő, 9 férfi), doxazmáik döntően bűnösségi, hipochondriás és elszegényedéses tematikát mutattak. Pszichotikus tünetekkel járó kevert epizód miatt 26 (29%, 18 nő és 8 férfi) beteget kezeltünk, őket a depresszív téveszmék jellemezték. A nem pszichotikus bipoláris betegekhez képest a pszichotikus bipoláris pácienseknél felvételkor a mániás és a depressziós epizód, a bipoláris I diagnózis, a korai (20 év alatti) betegségkezdet, a megelőző szuicid kísérlet, valamint a komorbid személyiségzavar volt a szignifikánsan gyakoribb, míg a nem pszichotikus csoportban a kevert affektív epizód, a bipoláris II diagnózis dominált. A pszichotikus csoportban a reziduális tünetek (64 beteg, 72% vs 34 beteg, 43%) és a megelőző hospitalizációk száma (férfiak 10.6, nők 12.5 vs férfiak 8.8, nők 8.6) is jelentősebb volt. A pszichiátriai betegség vonatkozásában pozitív családi anamnézis valamint a komorbid szorongásos zavar és alkoholdependencia tekintetében nem volt különbség a két csoport között. Megbeszélés: A pszichotikus bipoláris betegekre jellemző volt a korai betegségkezdet, a bipoláris I diagnózis, a komorbid személyiségzavar, emellett gyakoribbak voltak a szuicid kísérletek és reziduális tünetek a nem pszichotikus bipoláris betegekkel összevetve. Korlátozások: A relatíve alacsonyabb betegszám (89 illetve 80 beteg), és az, hogy az adatokat retrospektív módon dolgoztuk fel, korlátozza eredményeink általánosíthatóságát.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(2): 86–94)

Kulcsszavak: bipoláris I zavar, bipoláris II zavar, betegségkezdet, familiáris anamnézis, mánia, depressziós kevert epizód pszichotikus tünetekkel, reziduális tünetek, pszichiátriai komorbiditás, hospitalizáció