Neuropsychopharmacologia Hungarica

Volume 19, Issue 2, June 2017 [translated version]

Review

New aspects in the pathomechanism of diseases of civilization, particularly psychosomatic disorders. Part 1. Theoretical background of a hypothesis

Andras Sikter1, Zoltan Rihmer2,3 and Roberto de Guevara4


1 Municipal Clinic of Szentendre, Internal Medicine, Szentendre, Hungary
2 Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University, Budapest, Hungary
3 National Institute of Psychiatry and Addictions, Laboratory for Suicide Research and Prevention, Budapest, Hungary
4 Respiras-performance breathing, Colorado Springs, United States of America


The stress defence-cascade is mostly not biphasic as Cannon thought, the sympathicotonic stress response is preceded by a vagotonic phase called freeze response. Alteration of the carbon dioxide level plays an important role during defence-cascade as its changes interfere with stress hormones, e.g. with catecholamines, thus affecting the degree of arousal. In case of humans, learned behaviour dominates instead of instinctive, so the fight-or-flight often lags; the consequence can be persistent hypocapnia or hypercapnia. The hypoventilation or hyperventilation may continue even after a stressful situation, as tissular and renal compensation stabilizes and makes the pathological breathing patterns chronic. The organism tries to restore the original milieu intérieur (sec. Claude Bernard), but this cannot succeed without restoring pCO₂. The regulation operates the preservation of intracellular and extracellular pH as a priority, while neurohumoral compensations change the ionic milieu in the body’s cells. Present hypothesis specifies the permanent lack or excess of carbon dioxide which can cause allostatic load by psychosomatic pathomechanism. Carbon dioxide is equivalent to stress hormones; its alterations become a means of somatization, resulting in ion-pattern changes in intracellular and extracellular spaces, consequently causing disintegration of the body’s function. (See also: network theory, ripple effect, metabolic remodeling.) Intracellular ion-pattern alterations emerge new genetic phenotypes to the surface. The variety of phenotypes explains the diversity of induced diseases. The theory appreciates the role of ions by considering the instantaneous ion pattern of the cytoplasm (all the ions together) as a decisive second messenger.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(2): 95–105)

Keywords: carbon dioxide as a link between psyche and soma, idea of restoring the milieu intérieur, intracellular ion-pattern as a second messenger, updating of the human stress response

 

Összefoglaló közlemény

A civilizációs betegségek patomechanizmusának egy újabb szemlélete,különös tekintettel a pszichoszomatikus betegségekre. 1. rész. A hipotézis elméleti háttere

Sikter András1, Rihmer Zoltán2,3 és Roberto de Guevara4

1 Municipal Clinic of Szentendre, Internal Medicine, Szentendre, Hungary
2 Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University, Budapest, Hungary
3 National Institute of Psychiatry and Addictions, Laboratory for Suicide Research and Prevention, Budapest, Hungary
4 Respiras-performance breathing, Colorado Springs, United States of America


Mostanra kiderült, hogy a stressz defence-kaszkád legtöbbször nem kétfázisú, minthogy a Cannon által leírt szimpatikotóniás stressz választ (fight-or-flight) megelőzi egy vagotoniás jellegű fázis, amit freeze response-nak neveztek el. A defence-kaszkádban fontos szerepet tölt be a széndioxid szint, minthogy változásai interferálnak a stressz-hormonokkal, pl. a katekolaminokkal, így befolyásolva az arousal mértékét. Az embernél az ösztönös helyett a tanult viselkedés kerül előtérbe, ezért a motoros válasz (fight-or-flight) legtöbbször elmarad, aminek tartós hipoarousal (hiperkapniával) vagy hiperarousal (hipokapniával) lesz a következménye. A stresszhelyzet elmúltával is fennmaradhat a hipo- vagy hiperventiláció, minthogy a szöveti és renális kompenzáció stabilizálja és krónikussá teszi a patológiás légzési patternt. A szervezet igyekszik helyreállítani az eredeti milieu intérieurt (sec. Claude Bernard), ez azonban nem sikerülhet a pCO₂ normalizálása nélkül. A reguláció prioritásként kezeli az intra- és extracelluláris pH normalizálását, a neurohumorális kompenzáció során viszont megváltozik a szervezet sejtjeiben az ionmiliő. Sterling és Eyer (1988) bevezették az allosztázis fogalmát, mint a homeosztázis alternatíváját, felismervén, hogy az ember nem képes az eredeti állapotok teljes helyreállítására, csupán annak stabilizálására. Jelen hipotézis a széndioxid tartós hiányában és/vagy túlsúlyában nevesíti a pszichoszomatikus patomechanizmussal kialakuló allostatic loadot. A széndioxid a stressz-hormonokkal egyenértékű szereplő; változásai a szomatizáció eszközévé válnak, maga után vonva az intra- és extracelluláris ionpattern változásait, aminek következtében a szervezet működése dezintegrálódik. (V. ö. hálózatelmélet, tovagyűrűző hatás, anyagcsere remodeling.) Az intracelluláris ion-pattern változások új genetikai fenotípusokat hoznak felszínre, melyek divergenciája megmagyarázza az indukált betegségek sokszínűségét. Az elmélet felértékeli az ionok szerepét, amennyiben a citoplazma pillanatnyi ion-patternjét (mint egészet) tekinti second messengernek.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(2): 95–105)

Kulcsszavak: széndioxid mint kapocs a lélek és test között, milieu intérieur helyreállításának eszméje, intracelluláris ion-készlet mint második hírvivő, emberi stressz-válasz aktualizálása