Neuropsychopharmacologia Hungarica

Volume 19, Issue 2, June 2017 [translated version]

Review

About the association between antipsychotic medication and cardiovascular morbidity: epidemiology and possible background mechanisms

Gabor Gaszner1, Gabor Barna2 and Peter Dome1,3


1 Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet-Nyírő Gyula Kórház, Budapest, Hungary
2 I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest,
Hungary
3 Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest,
Hungary


The history of antipsychotics began with the discovery of chlorpromazine in the 1950s. Since then this group of medications has become one of the most important element of the armamentarium of psychopharmacology. While initially these pharmacons were used in the treatment of psychotic states (including psychotic mania) in the last approximately 10-15 years new indications – such as treatment of depressive, manic and mixed states and also mood-stabilization in bipolar disorder and also the treatment of major depressive disorder – for several second-generation antipsychotic (SGA) agents have been introduced. Taking this fact into consideration it is not surprising that the market of SGAs has been broadened in several countries. At the same time, safety issues have been raised related to some SGAs, mainly because of their adverse cardiometabolic effects (e.g. weight gain; dyslipidemia; disturbances of glucose metabolism). Related to this, it is worthy of note that the lifespan of patients with serious mental illness (SMIs, such as schizophrenia; bipolar disorder; major depression) is shorter than their healthy counterparts and that somatic comorbidities (mainly cardiovascular disorders) of these patients are primarily responsible for this fact. In this paper, firstly we briefly discuss the history and features of APs then we present data on the shorter than expected lifespan of patients with SMIs and also the possible background mechanisms of it (including the supposed role of AP treatment). Then we provide a short discussion on endothelial progenitor cells (EPC), their role in cardiovascular system and related clinical relevance. Eventually, we also discuss our pilot study with the aim to reveal whether there is any effect of AP therapy on the number of CD34/KDR double-positive EPCs.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(2): 106–116)

Keywords: antipsychotics, cardiovascular, metabolic, serious mental illness, endothelial progenitor cells

 

Összefoglaló közlemény

Az antipszichotikum kezelés és a kardiovaszkuláris morbiditás közötti kapcsolatról: epidemiológiai összefüggések és azok lehetséges magyarázatai

Gaszner Gábor1, Barna Gábor2 és Döme Péter1,3


1 Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet-Nyírő Gyula Kórház, Budapest
2 I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest
3 Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest


Az 1950-es években a klórpromazin felfedezésével kezdetét vette az antipszichotikumok (AP) története, a gyógyszercsaládé, amely gyorsan a pszichofarmakológiai eszköztár egyik legfontosabb elemévé vált. Míg kezdetben ezek a szerek elsősorban a pszichotikus állapotok (beleértve a pszichotikus mániát is) kezelésére szolgáltak, addig az ún. második generációs AP-k (SGA-k) számos reprezentánsa az utóbbi kb. 10-15 évben egyre inkább szerepet kapott a bipoláris zavar minden megjelenési formájának (depresszió, mánia, kevert állapot) kezelésében és a fázis-profilaxisban is. Továbbá egyes SGA-k az unipoláris depresszió terápiájában hódítanak mindinkább teret. Mindezek fényében nem meglepő, hogy az SGA forgalom a világ minden táján erőteljesen növekszik. Ugyanakkor gyakran merülnek fel egyes AP-k (főleg az SGA szerek) alkalmazásával kapcsolatban biztonságossági aggályok, elsősorban azoknak a kardiometabolikus rendszerre kifejtett kedvezőtlen hatásai (pl. testsúlynövekedés; diszlipidémia; glükózanyagcsere-zavarok) miatt. Ehhez kapcsolódva említést érdemel, hogy a súlyos mentális betegségekkel (szkizofrénia, bipoláris zavar, major depresszió) élők élettartama jelentősen rövidebb, mint az átlagpopuláció tagjaié és ezért elsősorban a szomatikus komorbiditások (leginkább a kardiovaszkuláris betegségek) okolhatóak. Cikkünkben először röviden áttekintjük az AP-k történetét és jellemzőit, majd a súlyos mentális betegséggel élők megváltozott mortalitását és várható élettartamát érintő adatokat és az ezek hátterében álló feltételezett tényezőket (így az AP-k lehetséges szerepét is) tárgyaljuk. Továbbá ismertetjük az endoteliális progenitor sejtek (EPC) sajátosságait, a kardiovaszkuláris rendszerben betöltött szerepüket és az ezzel kapcsolatos klinikai jelentőségüket, illetve beszámolunk egy pilot klinikai vizsgálatról, amiben arra szeretnénk választ kapni, hogy az CD34+/KDR+ antigén fenotípusú EPC-k számát befolyásolja-e az AP terápia elindítása.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(2): 106–116)

Kulcsszavak: antipszichotikumok, kardiovaszkuláris, metabolikus, súlyos pszichiátriai betegségek, endoteliális progenitor sejtek