Az utóbbi évek szuicidológiai közleményei gyakran hangsúlyozzák az öngyilkos magatartás során észlelt nemi különbségeket. Ezen vizsgálatok eredményei szerint jelentõs nemi különbségek észlelhetõk az epidemiológiai, szociokulturális és gazdasági rizikótényezõk vonatkozásában, valamint a mentális betegségeket, a módszerválasztást, a segélykérõ magatartást, illetve a protektív, preventív és terápiás tényezõket illetõen is. Vizsgálatunk része a WHO/EURO Európai Multicentrikus szuicídium Kutatásnak, mely során több mint 50,000 szuicid kísérletet regisztráltak; a pécsi centrum az elmúlt 5 évben több mint 1200 öngyilkossági kísérlet adatait dolgozta fel. A befejezett szuicídiumok száma a férfiak körében lényegesen magasabb, az öngyilkossági kísérletek a nõk körében gyakoribbak. A módszerválasztásra jellemzõ, hogy a férfiak mind a befejezett, mind a megkísérelt öngyilkosságoknál violensebb módszert választanak, a nõk gyakrabban alkalmaznak gyógyszeres intoxikációt. Logisztikus regressziós modell alkalmazásával az alábbiak szerint írható le egy „tipikus férfi szuicid kísérletezõ”: munkanélküli, egyedül él, soha nem volt házas, alkoholproblémákkal küzd, inkább violens módszert alkalmaz, ha gyógyszert vesz be, akkor az leginkább meprobamát, vagy karbamazepin. Nõk esetében a válás vagy özvegyülés, a rokkantnyugdíj, a depresszió megjelenése az élet során, az ismételt kísérlet és a benzodiazepin bevétele volt jellemzõ. Mivel a szuicídium multikauzális jelenség, a terápiás és prevenciós eljárásokat is komplex szemlélet mentén kell kialakítani, figyelembe véve a szuicid magatartás vizsgálata során észlelt nemi különbségeket is.

KULCSSZAVAK: szuicídium, öngyilkossági kísérlet, nemi különbségek, rizikótényezõk, protektív faktorok, megelõzés.

Célkitûzés. Az elmúlt évek során egyre kifejezettebbé vált az érdeklõdés a szkizofréniában észlelhetõ mentalizációs deficit hátterét illetõen. Egyrészrõl a fejlõdéspszichológiai kutatások adatai szerint a mentalizáció fejlõdése nagymértékben függ a nyelvpragmatikai készségek fejlõdésétõl. Másrészrõl vizsgálati adatok állnak rendelkezésre, hogy a neurokognitív készségek érése befolyásolja a mentalizációs készségek fejlõdését. Vizsgálatunkban ezen dimenziók szerepét vizsgáltuk szkizofréniában. Módszer. A vizsgálat elsõ részében 28 szkizofrén és 20 kontroll depressziós beteg vett részt. A résztvevõk elsõrendû, másodrendû, metafora és irónia feladatokat teljesítettek a mentalizációs készségek felméréséhez. A pragmatikai készségeket „kérdés–felelet párral” vizsgáltuk. A vizsgálat második felében 20 szkizofrén páciens vett részt. A mentalizációs teszteket egy képfelismerési mentalizációs feladattal egészítettük ki, illetve neurokognitív tesztek alkalmazása történt. Eredmények. A szkizofrén páciensek szignifikánsan rosszabbul teljesítettek az irónia és pragmatikai feladatokban, de a két teljesítmény között nem volt korreláció. A szelektív figyelem és a verbális munkamemória korrelációt mutatott az összesített verbális mentalizációs teljesítménnyel. A szelektív figyelem ezen kívül összefüggést mutatott a komplex mentális tartalmakat kifejezõ képek felismerésével, de az utóbbiak helyes dekódolása összefüggött az alap-érzelmeket kifejezõ képek felismerésével. A figyelem szintén összefüggött a mentális állapotokat kifejezõ képek felismerésével. Konklúziók. Eredményeink arra utalnak, hogy a szkizofréniában észlelhetõ mentalizációs deficit önmagában nem magyarázható a nyelvi eltérésekkel, hanem multiplex kognitív folyamatok zavarának az eredménye. A mentalizációs készségeket olyan alap neurokognitív faktorok befolyásolhatják, mint a figyelem, a szelektív figyelem és a verbális munkamemória.

KULCSSZAVAK: szkizofrénia, mentalizáció, pragmatika, neurokogníció

A bupropion a dopamin transzporter (DAT) gátlása révén antidepresszív hatással rendelkezik. 99mTc-TRODAT-SPECT vizsgálat segítségével tanulmányoztuk depressziós betegek alap DAT aktivitását. 3 hét fix dózisú bupropion kezelés után megvizsgáltuk a DAT aktivitás változását, amely a bupropion kötõdésének felel meg. A bupropion átlagos kötõdését – hasonlóan újabb nemzetközi adatokhoz – 20,84%-nak találtuk 9 major depresszióban szenvedõ beteg esetében.

KULCSSZAVAK: bupropion, depresszió, dopamin transzporter

A Parkinson-kóros betegek körülbelül 40%-a szenved egyidejûleg depresszióban is, de sajnos a depresszió az ilyen állapotokban viszonylag ritkán kerül felismerésre és így a megfelelõ antidepresszív terápia gyakran elmarad. A klinikai gyakorlatban a Parkinson-kóros betegek depressziójának felismerése és megfelelõ kezelése igen fontos. Jelen áttekintés célja a Parkinsonbetegséghez társuló depresszió epidemiológiájának, patofiziológiájának és kezelésének összefoglalása.

KULCSSZAVAK: depresszió, Parkinson-betegség, antidepresszívumok, gyógyszeres kezelés

Az atípusos antipszichotikumok metabolikus hatásai jelentkeznek a testsúlynövekedésben, a cukorháztartás zavaraiban és diszlipidémiában. Az adatok értékelését megnehezíti, hogy a pszichotikus zavarok önmagukban is hajlamosítanak bizonyos anyagcsere-elváltozásokra. Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az egyes atípusos szerek eltérõ mértékben befolyásolják az anyagcsere folyamatokat. Prospektív esetsorozatunkban négy férfibeteg vett részt, akik korábban nem szedtek antipszichotikumot, családjukban anyagcserebetegség nem fordult elõ. Vizsgálatunkban olanzapin, illetve risperidon kezelésben részesültek. 12 hetes követés során havonként történt testsúlymérés, triglicerid-, koleszterin-, HDL-, éhgyomri glükóz szint mérés, valamint két betegnél orális glükóztolerancia teszt (OGTT) történt. Az átlag testsúlynövekedés 12 hét alatt 12% volt, a koleszterin- és triglicerid-értékek szintén emelkedtek voltak. Az éhgyomri vércukorszintek lényegesen nem változtak ez idõ alatt, azonban két páciensen végzett OGTT során az 56. napon, változatlan éhgyomri glükóz és inzulin szintek mellett, a glükózterhelés során jóval magasabb inzulinszinteket kaptunk, mely inzulinrezisztenciára utalhat. Esetsorozatunk igazolta az atípusos antipszichotikum kezelés során a komplex anyagcsere változást, amely körülmények együttesen metabolikus szindrómához vezethetnek. Eredményeink alapján fontos a metabolikus paraméterek rendszeres kontrollja, az elváltozások korai kezelése, szükség esetén az antipszichotikus terápia módosítása.

KULCSSZAVAK: atípusos antipszichotikumok, metabolikus hatás, inzulin rezisztencia

Három fiatalember marihuána fogyasztása után jelentkezõ pszichózisáról számolunk be. 17 éves betegünknél néhány alkalomszerû kannabisz fogyasztás, 22 éves férfinál kétéves rendszeres abúzust követõen szkizoid pszichózis, a 20 éves betegnél hatéves kannabisz-addikció után szkizoaffektív pszichózis jelentkezett. Az elsõ két beteg a szertõl tiszta maradva, antipszichotikum mellett folyamatosan tünetmentes, a harmadik idõszakos abúzusa miatt újra és újra pszichiátriai kezelésre szorul. Következtetésünk: a marihuána – a dopamin rendszerre hatva – pszichózist válthat ki, mely maradandó is lehet. Ez arra utal, hogy a „könnyû drog veszélyessé válhat!”

KULCSSZAVAK: szkizoid pszichózis, szkizofrénia, marihuána, a könnyû drog is veszélyes