Az aripiprazol a D2 receptorokon parciális agonistaként hat, szemben a többi antipszichotikummal, melyek tiszta antagonista hatást fejtenek ki. A nagy receptor tartalékkal rendelkezõ autoreceptorokon elsõsorban az agonista, míg posztszinaptikusan az antagonista hatás érvényesül. Az aripiprazol ezenkívül az 5-HT2A, receptoron antagonista, az 5-HT1 receptoron parciális agonista hatású. Az aripiprazol tehát a dopamin és a szerotonin rendszer stabilizátoraként mûködik. A két rendszerre kifejtett kiegyenlítõ hatása következtében kedvezõen hat a pozitív és negatív tünetekre, a szorongásra és a kognitív funkciókra egyaránt. Kiemelten fontos, hogy igen ritkán okoz extrapiramidális tüneteket, prolaktin szint emelkedést, QT intervallum meghosszabbodást, metabolikus zavart, amik kifejezetten rontják a betegek egészségi állapotát, közérzetét, életminõségét és kezelési fegyelmét. Rendkívül alacsony H1 és muscarin receptor affinitása miatt az aripiprazol gyakorlatilag alig okoz hízást. Kifejezett klinikai hatékonysága és kedvezõ mellékhatás-profilja a klinikai gyakorlatban jól alkalmazhatóvá teszi az aripiprazolt.

KULCSSZAVAK: aripiprazol, antipszichotikumok, dopamin, szkizofrénia

A szerzõk közleményükben röviden áttekintik az unipoláris major depresszió (MDD) patomechanizmusára vonatkozó jelenlegi álláspontokat és a vonatkozó farmakoterápiás lehetõségeket. Részletesebben tárgyalják az egyes antidepresszívum generációkat a korai tri- és tetraciklikus (TCA) készítményektõl a modern, kettõs hatású szerekig, beleértve természetesen a még ma is igen népszerû szelektív szerotonin visszavétel-gátlókat. Kitérnek az egyes hatástani alcsoportok farmakodinámiás sajátságaira, hangsúlyozva az ezekbõl fakadó terápiás elõnyöket, az esetlegesen fellépõ mellékhatásokat, bizonyos esetekben az egyes készítményekre speciálisan vonatkozó jellemzõket, megpróbálva objektív képet adni a gyakorló pszichiáternek, farmakoterápiája optimális megválasztásában. Szerzõk közleményük végén kitérnek a kombinációs lehetõségekbõl fakadó elõnyökre, és esetleges hátrányokra is.

KULCSSZAVAK: unipoláris major depresszió, TCA-k, SSRI-k, kettõs hatású szerek, kombinációk

A D4 dopamin receptor (DRD4) gén exon 3 polimorfizmusának 7-szeres ismétlõdése megnöveli a figyelemhiányos/hiperaktivitás szindróma kockázatát, de találtak kapcsolatot a Gyermekviselkedési Kérdõív agresszivitás skálájával is nem-klinikai mintán 4 éves korban. Vizsgálatunkban feltételeztük, hogy a 7-szeres ismétlõdés jelenlétében magasabb figyelmi és externalizáló (agresszív és szabályszegõ magatartási) problémát találunk 6 éves korban, továbbá, hogy a DRD4 genotípus és viselkedési problémák kapcsolatát az egy éves kori temperamentum befolyásolhatja. A temperamentum mérésére egy éves korban a Rothbart-féle Csecsemõ Viselkedési Kérdõívet, a viselkedési problémák mérésére 6 éves korban az Achenbach-féle Gyermekviselkedési Kérdõívet alkalmaztuk. A jelen vizsgálatban 88 gyermek (51 fiú, 35 lány) adatait elemeztük. A DRD4 genotípus megállapítása szájnyálkahártya mintából történt. A viselkedési problémák elemzésekor szignifikáns többváltozós nem és DRD4 genotípus fõhatásokat találtunk. Fiúk több figyelmi és externalizáló problémát mutattak illetve a 7-szeres ismétlõdés hiányában magasabb externalizáló és internalizáló viselkedést találtunk. A hatások az egy éves temperamentum jellemzõk kontrollálása után is szignifikánsak maradtak. A kvantitatív mérõeszközt alkalmazva eredményeink nem támasztják alá, hogy a 7-szeres ismétlõdés jelenlétében magasabb a figyelmi és externalizáló problémák szintje. Éppen ellenkezõleg, a 7-szeres ismétlõdésû allél hiányában tapasztaltunk több problémát. További vizsgálatok szükségesek, lehetõleg környezeti rizikótényezõk bevonásával, hogy tisztázhassuk a DRD4 genotípus szerepét az externalizáló viselkedés kialakulásában.

KULCSSZAVAK: dopamin, genetikai rizikófaktorok, asszociáció analízis, viselkedési problémák

Minthogy az öngyilkosság egy rendkívül komplex, multikauzális humán jelenség, megelõzése is komplexitást igényel. A suicid magatartás elõrejelzése az átlag populáció szintjén igen nehéz feladat. Könnyebb azonban a meghatározott mentális zavarban szenvedõ páciensek körében, hiszen az öngyilkosságot elkövetõk legtöbbjének felismerhetõ és kezelhetõ pszichiátriai betegsége van. A cikk áttekinti a legfontosabb biológiai és egyéb öngyilkossági prevenciós stratégiákat.

KULCSSZAVAK: öngyilkosság, pszichiátriai betegségek, megelõzési stratégiák

Az Alzheimer-kór ma is használatos gyógykezelése rövid összefoglalása (az anticholinerg, a glutamát neurotranszmisszió, a ß-amyloid teórián alapuló, az antioxidáns, a gyulladásgátlás hipotézise) világosan mutatja, hogy a hatás nem átütõ erejû. Elõrelépést jelent a Knoll-féle elképzelés, mely a mezenkefalon enhancer mechanizmusán alapuló anyagok, így a (-)-deprenyl és a (-)-BPAP- hatását írja le mind az Alzheimerkórban, mind a Parkinson-betegségben. Nemzetközi statisztikai adatok utalnak arra, hogy 65 év felett a nõk hétszer gyakrabban betegednek meg Alzheimer-kórban, mint a férfiak. A gyógykezelési lehetõségek felsorolásán túl a (-)-deprenyllel és (-)-BPAP-vel történõ gyógyszerkipróbálás elméleti lehetõségét és gyakorlati útmutatását adja.

KULCSSZAVAK: Alzheimer-kór, ß-amyloid, (-)-deprenyl, (-)-BPAP, enhancer mechanizmus

A ma használatos antidepresszívumok széles spektrumáról ad áttekintést és írja le az endogén enhancer phenylethylamin és tryptamin hatását az agyi catecholeminokra és szerotoninra, ezen keresztül az antidepresszívumok hatásmechanizmusának kevéssé ismert, de fontos hipotézisérõl beszél. A (-)-deprenyl, mint szintetikus phenylethylamin derivátum, ill. a R-(-)-1-(benzofuran2-yl)-2-propylaminopentan, (-)-BPAP szintetikus tryptamin derivátum szelektív mezenkefalon enhancer anyagok; a (-)-BPAP százszor hatékonyabb, mint a (-)-deprenyl, hatásos a szerotoninerg neuronokon is. A (-)-BPAP farmakológiai profilja, az igen intenzív mezenkefalon enhancer tevékenysége alapján feltételezhetõ jó terápiás hatása major depresszióban, így a terápia-rezisztens esetekben is.

KULCSSZAVAK: antidepresszívumok, a mezenkefalon enhancer szabályozása, endogen mezenkefalon enhancer anyagok, ß- phenylethylamin (PEA), tryptamine, (-)deprenyl, (-)-BPAP

A politikai terror áldozatainak mentálhigiénéje egyre hangsúlyosabb probléma. Kevés a rendelkezésre álló beszámoló a volt Keleti Tömb politikai foglyai körében diagnosztizált poszt-traumás stressz-betegséggel (PTSD) kapcsolatban és a rendelkezésre álló közlések is fõként német forrásból származnak. A teljhatalmú rendszerek jellemzõjeként adminisztratív és klinikai döntések meghozatalában politikai szempontok is szerepet játszottak. Ez a gyakorlat, amely kihatott a klinikai praxisra, az oktatásra, a rendszerváltozás után is éreztetve hatásait a PTSD alul diagnosztizálását eredményezheti. Jelen esettanulmány azt kívánja bemutatni, hogyan lett egy volt politikai fogoly PTSD-je paranoid szkizofréniának diagnosztizálva még 15 évvel a rendszerváltás után. A bemutatott beteg esetében több évtizedes kombinált antipszichotikus és antidepresszív kezelés után jelenleg Zeldox monoterápia bizonyul a legeredményesebbnek.

KULCSSZAVAK: disszociációs tünetek, poszttraumás stressz betegség, szkizofrénia, ziprasidone