2006. december, VIII. évfolyam 4. szám
A diagnózis klinikai jelentőségéről
Tolna Judit
Absztrakt
Az agitáció gyakran fordul elõ a szkizofrénia akut szakaszában és a bipoláris zavar mániás epizódjában, súlyos formája prediszpozícíót jelent az agresszív és violens viselkedés kialakulásához. Az akut pszichotikus agitáció farmakoterápiájában az antipszichotikumok és az ezekkel a szerekkel kombinációban is alkalmazható benzodiazepinek játsszák a fõ szerepet. Az agitáció kezelése során a fenti szerek per os adását részesítjük elõnyben, de az antipszichotikumok parenterális alkalmazása a gyors hatáskezdet elérése és a tünetek mielõbbi csökkentése érdekében olykor elkerülhetetlen. Nemrégen csak a hagyományos antipszichotikumok és benzodiazepinek intramuscularis formái álltak a rendelkezésünkre. Az im. olanzapin injekciót az atípusos antipszichotikumok csoportjából az elsõk között vezették be a klinikai gyakorlatba. Az im. olanzapin hatásosságát szkizofrén, mániás epizódú bipoláris és Alzheimer illetve vascularis demenciában szenvedõ betegek agitációjának csökkentésében négy randomizált, kontrollált és duplavak vizsgálat igazolta. Az im. olanzapint gyorsabb hatáskezdet és kedvezõbb mellékhatás-profil jellemezte, mint az im haloperidolt. A klinikai tapasztalatok és egy naturalisztikus vizsgálat eredményei alapján feltételezhetõ, hogy az im olanzapin a mindennapi klinikai gyakorlatban, súlyos agitációban is eredményesen és biztonságosan alkalmazható. Az agitáció csökkenésével az im. olanzapinról a szer per os formájára történõ váltás problémamentes volt. Az olanzapin szájban diszpergálódó formája gyorsan csökkentette az akut szkizofrén betegek pszichopatológiai tüneteit és javította a kezeléssel kapcsolatos együttmûködést, beállítódást illetve viselkedést. Ez az új gyógyszerforma alternatív terápiát jelenthet az akut és a kezeléssel nem megfelelõen együttmûködõ betegek számára. Számos bizonyíték utal arra, hogy az olanzapin két új gyógyszerformáját az akut pszichotikus agitáció kezelésében elsõként választható szerek közé lenne indokolt sorolni.
KULCSSZAVAK: olanzapin, intramuscularis, szájban diszpergálódó tabletta, agitáció, pszichózis
Absztrakt
A szkizofrénia súlyos, a páciens életminõségét több szempontból is károsító pszichiátriai betegség, amely pszichotikus epizódokkal, negatív tünetekkel és kognitív deficittel járhat. Elõfordulási gyakorisága körülbelül 1%. Lefolyása különbözõ, egyszeri pszichotikus epizód, reziduális tünetekkel gyógyuló ismétlõdõ epizódok vagy krónikus pszichotikus állapot is lehetséges. A szkizofrénia etiológiájának, lefolyásának mélyebb ismerete, és az új terápiás eredmények ráirányították a figyelmet a remisszió és a gyógyult állapot konszenzuson alapuló meghatározására. A remisszió kritériumrendszerének definiálása a klinikusok számára komoly segítséget jelenthet. A risperidon az elsõ atípusos antipszichotikum, amely tartós hatású injekciós formában is elérhetõ, klinikai vizsgálatok sora igazolta hatékonyságát és tolerálhatóságát. Más antipszichotikumról történt váltás után a páciensek állapotában szignifikáns javulásról számoltak be. Különbözõ speciális betegcsoportok (fiatal, elsõ epizódos, szkizoaffektív) tüneteit is jelentõsen csökkenti. Azok a betegek is javultak a tartós hatású risperidon kezelésre, akiknél a megelõzõ terápia mellett mellékhatás, részleges compliance vagy csak részleges hatás jelentkezett. A risperidon kezelés javítja a compliance-t, az életminõséget és a remisszió elérésének esélyeit.
KULCSSZAVAK: szkizofrénia, remisszió, tartós hatású atípusos antipszichotikum
The adverse effects of hallucinogens from intramural perspective
Ede Frecska1, Luis E. Luna2
Absztrakt
Hosszan tartó moratórium után több kutatásban élenjáró ország nyit abba az irányba napjainkban, hogy vizsgálja a hallucinogén szerek élettani és terápiás hatásait. Jelen tanulmány célja annak áttekintése, hogy milyen káros hallucinogén hatással számolhat a kutató vizsgálati helyzetben és nem az ellenõrizetlen „utcai” használat következményeként. Az utóbbi 35 év prohibíciója miatt ennek felmérése nem egyszerû: a legtöbb publikáció az illegális „abúzus” folyamán felmerülõ adverzív hatásokról számol be és így az adatok általánosítása körülményes a legitim ’úzus’ vonatkozásában A megközelítés módja szükségszerûen széles, jórészt retrospektív, szemben a legális gyógyszerek jól kontrollált, összpontosított, prospektív jellegû premarketing vizsgálataival. Felmérésünk eredményét annak reményében összegezzük, hogy egyre több ésszerû lehetõség nyílik a hallucinogén szerek hatásainak vizsgálatára jól kontrollált, szigorúan felülvizsgált helyzetben.
KULCSSZAVAK: ayahuasca, hallucinogének, ibogain, lizergsav-dietilamid, mellékhatások, N,Ndimetiltriptamin, N-metil-3,4-metiléndioxiamfetamin, pszilocibin, terápiás alkalmazás
Absztrakt
A farmakoterápia és pszichoterápia együttes alkalmazása tekinthetõ napjaink leghatékonyabb pszichiátriai kezelésmódjának. Az elõbbi fõként a monaminerg rendszerek kutatásaira épül, az utóbbi a stress kutatással kapcsolódik össze. A két terápiás eljárás neuronális mechanizmusai szoros, kétirányú kapcsolatban vannak egymással. A cikk ezeknek a rendszereknek az általános jellemzõit és kapcsolatait tárgyalja és rávilágít a farmakoterápia és pszichoterápia interakciójának lényegére.
Kulcsszavak: monoaminerg rendszerek, stress mechanizmus
Switching patients with schizophrenia to ziprasidone from conventional or other atypical antipsychotics
Gyorgy Bartko1, Matyas Trixler2, Istvan Bitter3, Istvan Degrell4, Janos Furedi5, Gabor Faludi6 and the Ziprasidonra Váltást Vizsgáló Munkacsoport7
Absztrakt
Célkitûzések. A vizsgálat célja volt a ziprasidon kezelés hatékonyságának, tolerálhatóságának és biztonságosságának kiértékelése szkizofréniában szenvedõ betegekben, akiket már elõzõleg hagyományos vagy más atípusos antipszichotikumokkal kezeltek, de a nem megfelelõ terápiás válasz vagy a szer rossz tolerálhatósága miatt terápiaváltásra volt szükségük. Módszerek. A nyílt, multicentrikus, nem összehasonlító vizsgálatban a betegek kezelése orális ziprasidonnal történt 12 héten keresztül. 106 DSM-IV szerinti szkizofrén beteget az elõzõ antipszichotikumról kimosási fázis nélkül állítottuk át ziprasidonra. A vizsgálati szer alkalmazása fix dózisú elõírás szerint történt, napi 80 mg az elsõ héten, majd napi 120 mg a következõ 3 héten. A következõ 8 héten a vizsgáló megítélése szerint napi 80 mg vagy 120 mg vagy 160 mg dózisban lehetett a szert adni. A váltás elõtt és az ezt követõ ellenõrzéseken a következõ skálákkal mértük fel a tüneteket illetve az állapotváltozásokat: Pozitív és Negatív Szindróma Skála (PANSS), Globális Klinikai Benyomás a Betegség Súlyossága Alskála (CGI-S) és a Globális Javulás Alskála (CGI-I), Calgary Depresszió Skála (CDS), Hamilton Depresszió Skála (HAMD), Gyógyszer Attitûd Felmérés (DAI), Simpson-Angus Extrapyramidális Tüneteket Becslõ Skála (SAS) és a Barnes Akatízia Becslõ Skála (BARS). A váltás utáni testsúlyváltozást szintén kiértékeltük. Eredmények. A 12 hetes ziprasidon kezelés után minden tünetbecslõ skála illetve alskála pontszám értékében szignifikáns javulást észleltünk. A CGI-I alapján a 12. héten 56 (53,3%) beteg állapota sokat vagy nagyon sokat javult. Az SAS pontszám átlagértéke szignifikáns csökkenést mutatott a ziprasidon kezelés 12. hetén a kiindulásival összehasonlítva (p<0,001). A ziprasidonra váltás után a DAI néhány állításában pozitív változás következett be, ami kedvezõbb gyógyszerszedési attitûdöt jelez. A 12 hetes ziprasidon kezelés alatt a testsúly szignifikánsan csökkent (átlag: 1,2 kg,, SD=3,79, p=0,002). 44 (38,7%) betegben összesen 58 nemkívánatos esemény fordult elõ, közülük 7 (6,6%) betegben 9 súlyos, nemkívánatos eseményt észleltek. Az egyéb nem kívánatos események többnyire enyhék vagy mérsékeltek voltak. 15 (14,2%) betegben volt szükség a vizsgálat tervezett befejezése elõtti megszakításra nemkívánatos esemény miatt. 4 esetben a vizsgálat korai megszakításának oka a nem megfelelõ terápiás válasz volt. Következtetések. A betegek az elõzõ antipszichotikumról a ziprasidonra váltást általában jól tolerálták és 12 hét után a tünetek széles körében javulás jelentkezett. A nem kielégítõ terápiás válasz és a szer rossz tolerálhatósága miatt váltást igénylõ betegeknek legalább az 50%-a ziprasidon kezelésre klinikailag is jelentõsen javult. A ziprasidon kezelés kedvezõ biztonságossági profilja megegyezett az eddigi klinikai vizsgálatokban megfigyeltekkel. KULCSSZAVAK: váltás, ziprasidon, szkizofrénia><0,001). A ziprasidonra váltás után a DAI néhány állításában pozitív változás következett be, ami kedvezõbb gyógyszerszedési attitûdöt jelez. A 12 hetes ziprasidon kezelés alatt a testsúly szignifikánsan csökkent (átlag: 1,2 kg,, SD=3,79, p=0,002). 44 (38,7%) betegben összesen 58 nemkívánatos esemény fordult elõ, közülük 7 (6,6%) betegben 9 súlyos, nemkívánatos eseményt észleltek. Az egyéb nem kívánatos események többnyire enyhék vagy mérsékeltek voltak. 15 (14,2%) betegben volt szükség a vizsgálat tervezett befejezése elõtti megszakításra nemkívánatos esemény miatt. 4 esetben a vizsgálat korai megszakításának oka a nem megfelelõ terápiás válasz volt. Következtetések. A betegek az elõzõ antipszichotikumról a ziprasidonra váltást általában jól tolerálták és 12 hét után a tünetek széles körében javulás jelentkezett. A nem kielégítõ terápiás válasz és a szer rossz tolerálhatósága miatt váltást igénylõ betegeknek legalább az 50%-a ziprasidon kezelésre klinikailag is jelentõsen javult. A ziprasidon kezelés kedvezõ biztonságossági profilja megegyezett az eddigi klinikai vizsgálatokban megfigyeltekkel.
KULCSSZAVAK: váltás, ziprasidon, szkizofrénia
Comparison between genes of Alzheimer's disease and brain tissue of others
Peter Gaszner, Laszlo Havas
Absztrakt
14 donor agyi szövetmintáját vizsgáltuk, ezeket esetenként 44 különbözõ anatómiai régióból választottuk. Igyekeztünk – az azonos régiók pontos megválasztása miatt, mélyfagyasztott mintavétellel párhuzamosan formalin-fixált parafinba ágyazott kontroll anyagot gyûjteni. A mélyfagyasztott állapotban való szállítást követõen történtek az RNA vizsgálatok, melyek eredményei csaknem fele magas kvalitásúak voltak. Az Alzheimer kórban elhaltak egyszöveti mintáit ezüstözés módszerével hasonlítottuk össze más (szkizofrén, MID és normál) kontrollok agyszöveti mintáival.
Kulcsszavak: Alzheimer kór, agyszöveti minták, RNA, módszerek
Olanzapin kezelés mellett jelentkező akathisia
Makkos Zoltán, Csonka Andrea
Absztrakt
Az olanzapin széles körben, biztonságosan alkalmazható atípusos antipszichotikum, melynek indikációs területe a szkizofrénia mellett a mérsékelt illetve súlyos mániás epizód kezelése. Esettanulmányunkban egy 65 éves nõbeteg olanzapin terápia mellett jelentkezõ akathisiáját írjuk le, az erre a mellékhatásra vonatkozó olanzapinnal kapcsolatos irodalmi adatok áttekintése mellett.
KULCSSZAVAK: olanzapin, akathisia, szkizofrénia
