2006. október, VIII. évfolyam 3. szám
Kompetencia és felelõsség
Kovács Gábor
Agomelatin: az első „melatoninerg” antidepresszívum
Bánki M. Csaba
Absztrakt
A depressziók és a biológiai ritmusok zavarai közötti kapcsolat régóta jól ismert. A diurnális ritmusok egyik közvetítõje a melatonin-tengely és a vele szorosan kapcsolódó szerotonerg, ill. noradrenerg rendszerek, amelyek depresszióban gyakran és jól mérhetõen megváltoznak. Az agomelatin egy újszerû antidepresszívum, a melatonin MT1 és MT2 receptorainak direkt agonistája és emellett a szerotonin 5HT2C receptor szelektív antagonistája. Más receptorokhoz gyakorlatilag nem kötõdik. Kísérletes modellekben antidepresszívumokra és szorongásoldókra jellemzõ tulajdonságokat mutat, alvás-elõsegítõ és képes a deszikronizált biológiai ritmusokat reszinkronizálni. Kontrollált klinikai vizsgálatokban az agomelatin a standard SSRI/SNRI szerekkel egyenértékû antidepresszívumnak mutatkozik, ugyanakkor biztonságosnak és nagyon jól tûrhetõnek látszik. Mellékhatásai gyakorlatilag nem különböznek a placebo mellett észlelt jelenségektõl. Kedvezõ hatása van az alvás struktúrájára és szubjektív minõségére, a referenciaként használt SNRI-nél szignifikánsan kevesebb szexuális zavart okoz, hirtelen elhagyását nem kíséri diszkontinuációs tünetegyüttes. Az eddigi vizsgálatokban a kiesési arány szembeötlõen alacsony, ami jó terápiás együttmûködést ígér. Mivel a depressziók kezelése még korántsem megoldott, szükség van az újszerû hatásmechanizmusú, a meglévõ szerekhez képest kedvezõ tulajdonságokkal rendelkezõ fejlesztésekre.
KULCSSZAVAK: depresszió – melatonin – diurnális ritmusok – agomelatin
Absztrakt
A benzodiazepin-receptorok a ã-aminovajsav Atípusú receptorainak kötõhelyeiként farmakológiai beavatkozást kínálnak a hiperpolarizációs gátlás alloszterikus moduláció általi fokozására. A legtöbb altató benzodiazepin-receptorokhoz kötõdõ vegyület, amelynek alvásra gyakorolt hatásait többnyire leíró módon jellemzik, az alvásszabályozás alapvetõ folyamatainak mérlegelése nélkül. Az alábbi áttekintésben az alvás homeosztatikus, cirkadián, ultradián és mikrostrukturális szabályozásának ismert mutatói szempontjából elemezzük az altatók hatásait. A benzodiazepinek, elvárható hatásukkal ellentétben csökkenést idéznek elõ a homeosztatikus alvásszabályozás legtöbb mutatójában. A nem-benzodiazepin szerkezetû ligandok (cyclopyrrolonok, imidazopyridinek, pyrazolopyrimidinek) permisszív vagy stimuláló hatást fejthetnek ki a homeosztatikus alvásszabályozásra. Némely benzodiazepinnek markáns kronobiotikus hatása van, míg mások a cirkadián ritmussal interferálhatnak. A nem-benzodiazepin típusú hipnotikumok többnyire mentesek a kronobiotikus hatásoktól, bár a zaleplon fokozhatja a melatonintermelést. Akut hypothermiás hatásánál fogva valamennyi hipnoszedatívum utánozza a cirkadián elalvás-szignált. Az ultradián alvásszabályozás a hipnotikumok által számottevõen nem befolyásolt folyamat. Az alvás mikrostruktúrája az ébredési instabilitás formájában a legtöbb hipnotikum hatásának érzékeny mutatója. Az altatók csökkentik az ébredési instabilitást. Mikrostrukturális vonatkozásban a zolpidem rendelkezik a legerõteljesebb hatással.
KULCSSZAVAK: lassú hullámú alvás – REM alvás – inszomnia– hipnotikumok – cirkadián ritmus – benzodiazepinek – zolpidem, zaleplon, zopiclone
Magatartási fenotípusok és kognitív sajátságok mentális retardációban
Csábi Györgyi1, Tényi Tamás2
Absztrakt
A szerzõk áttekintõ tanulmányukban az egyes mentális retardációval járó betegségekben megjelenõ specifikus viselkedésjegyekkel, az ún. magatartási fenotípusokkal, továbbá az adott betegségben észlelhetõ kognitív deficitek sajátosságaival foglalkoznak.. A magatartási fenotípus fogalmát 1972-ben Nyhan írta le. Lényege, hogy bizonyos genetikai szindrómák jellemezhetőek specifikus viselkedésmintázatokkal, mely tünet ismerete segíthet a diagnózis korai felismerésében. A magatartási fenotípus sajátos mintázata a motoros, kognitív, nyelvi és szociális abnormalitásoknak, amelyek következetesen kapcsolódnak egy biológiai/idegfejlõdési zavarhoz. Az adott betegségben a magatartási fenotípus megjelenésének valószínűsége magas, de nem minden esetben van jelen. A jövõben egy izgalmas terület lesz annak a tanulmányozása, hogy mi a neurobiológiai oka egy adott magatartási fenotípus megjelenésének illetve elmaradásának az egyes genetikai szindrómákban.
Kulcsszavak: mentális retardáció – magatartási fenotípus – biológiai markerek – kognitív deficitek – idegfejlődés
Absztrakt
A farmakoterápia és pszichoterápia együttes alkalmazása tekinthetõ napjaink leghatékonyabb pszichiátriai kezelésmódjának. Az elõbbi fõként a monaminerg rendszerek kutatásaira épül, az utóbbi a stress kutatással kapcsolódik össze. A két terápiás eljárás neuronális mechanizmusai szoros, kétirányú kapcsolatban vannak egymással. A cikk ezeknek a rendszereknek az általános jellemzõit és kapcsolatait tárgyalja és rávilágít a farmakoterápia és pszichoterápia interakciójának lényegére.
Kulcsszavak: monoaminerg rendszerek, stress mechanizmus
Neuro-ontological interpretation of spiritual experiences
Ede Frecska1, Luis E. Luna2
Absztrakt
The prevailing neuroscientific paradigm considers information processing within the central nervous system as occurring through hierarchically organized and interconnected neural networks. The hierarchy of neural networks doesn’t end at the neuroaxonal level; it incorporates subcellular mechanisms as well. When the size of the hierarchical components reaches the nanometer range and the number of elements exceeds that of the neuroaxonal system, an interface emerges for a possible transition between neurochemical and quantum physical events. „Signal nonlocality”, accessed by means of quantum entanglement is an essential feature of the quantum physical domain. The presented interface may imply that some manifestations of altered states of consciousness, unconscious/conscious shifts have quantum origin with significant psychosomatic implications. Healing methods based on altered states of consciousness and common in spiritual or shamanic traditions escape neuroscientific explanations based on classical cognition denoted here as „perceptual-cognitive-symbolic” (characteristic of ordinary states of consciousness). Another channel of information processing, called „direct-intuitive-nonlocal” (characteristic of non-ordinary states of consciousness) is required to be introduced for interpretation. The first one is capable of modeling via symbolism and is more culturally bound due to its psycholinguistic features. The second channel lacks the symbolic mediation, therefore it has more transcultural similarity and practically ineffable for the first one, though culture specific transliteration may occur. Different traditional healing rituals pursue the same end: to destroy „profane” sensibility. The ritual use of hallucinogens, the monotonous drumming, the repeated refrains, the fatigue, the fasting, the dancing and so forth, create a sensory condition which is wide open to the so-called „supernatural”. According to contemporary anthropological views, the breakdown of ordinary sensibility/cognition is not the ultimate goal, but the way to accomplish healing, that is psychointegration in the widest sense. From the perspective of system theory, integration needs information to be brought into the system. According to the presented model, when the coping capability of the „perceptual-cognitive-symbolic” processing is exhausted in a stressful, unmanageable situation, or its influence is eliminated by the use of hallucinogens or in case of transcendental meditation, a frame shift occurs, and the „spiritual universe” opens up through the „direct-intuitive-nonlocal” channel. There is little chance either for a psychointegrative effect, or for a meaningful „opening” without ritual context, and with the recreational use of mind altering strategies.
Keywords: altered states of consciousness – cognition – cytoskeleton – dimethyltryptamine – ethnopharmacology – hallucinogenic agents – ritual healing
Absztrakt
A szkizofrénia mint gyakori pszichiátriai megbetegedés, a népesség mintegy 1%-át érinti. Pozitív és negatív tünetei mellett depresszió és mánia, tehát affektív tünetek is jelentkezhetnek. Affektív tünetek tehát szkizofrénia esetén is elõfordulhatnak, akár mint posztpszichotikus depresszió. Az esettanulmányban 25 éves szkizofrén beteg posztpszichotikus depresszióját rendezték sertralinnal.
Kulcsszavak: posztpszichotikus depresszió – sertralin – perfenazin – lithiumcarbonát – lorazepam
