Legújabb kutatások szerint a több gént magában foglaló, hosszú DNS-szakaszok változó számú ismétlõdése (CNV – kópiaszám polimorfizmus) nem ritka jelenség a humán genomban. Az ilyen variációk egy régóta ismert példája az RCCXmodul, amely 4 fehérje – az Rp, a 21-hidroxiláz, a C4-es komplement komponens, valamint a tenascin-X – génjének haplotípus blokkban történõ tandem ismétlõdését jelenti. A C4 gén (szemben a modul másik 3 tagjával) mindegyik elemben aktív, ráadásul különbözõ izoformái (C4A, C4B; hosszú, rövid allotípus) lehetnek jelen az egyes modulokban. A változó génszám így funkcionális következményekkel jár: bizonyos kombinációk jelenléte autoimmun betegségek és más immunológiai kórképek rizikófaktora. Új, real-time PCR-en alapuló módszert dolgoztunk ki a C4A- illetve C4B-génszám meghatározására. A technika szekvencia specifikus TaqMan próbák alkalmazásán alapul, így kombinálja a mennyiségi mérés (génszámlálás) és az SNP– genotipizálás (C4A és C4B izoformák elkülönítése) alapelemeit. Hazai egészséges populációt (N=118) vizsgáltunk a kidolgozott technika alkalmazásával: meghatároztuk a különbözõ C4Aés C4B-ismétlõdések elõfordulási gyakoriságát. A real-time PCR módszerrel kapott eredményeket más módszerrel kapott értékekkel hasonlítottuk össze. Eredményeink szerint a kidolgozott eljárás nemcsak megbízható, de a korábban rutinszerûen alkalmazott módszereknél egyszerûbben kivitelezhetõ és gyorsabb is, így alkalmas nagyobb populációk vizsgálatára.

KULCSSZAVAK:C4-es komplement komponens, real-time PCR, kópiaszám polimorfizmus, SNP, immunrendszer

A dopamin D4-es receptor (DRD4) génjét a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) egyik kandidáns génjeként tartja számon a szakirodalom. A gén 5’ szabályozó (promoter) régiója és a kódoló szakasz egyaránt gazdag génvariánsokban, polimorfizmusokban. A DRD4 gén leggyakrabban vizsgált polimorfizmusa a III. exonban található 48 bp VNTR (Variable Number of Tandem Repeats, hosszúság-polimorfizmus). A promoter régió változatait is egyre növekvõ érdeklõdés övezi a transzkripció (génátíródás) szabályozásában esetlegesen betöltött szerepük miatt. Munkánk során összefüggést kerestünk az ADHD elõfordulása és a DRD4 gén promoterében található 120 bp duplikáció, valamint három egypontos nukleotid polimorfizmus (Single Nucleotide Polymorphism, SNP) között. Az eset-kontroll vizsgálat során a 120 bp duplikáció 1-szeres ismétlõdési változata mind allél- (p=0,047), mind pedig genotípus-frekvenciát (p=0,019) tekintve szignifikánsan gyakoribbnak mutatkozott az ADHD csoportban. A vizsgált SNP-k közül (–616 C/G, –615 A/G, –521 C/T) egyik sem mutatott szignifikánsan eltérõ gyakoriságot a beteg és a kontroll csoport összehasonlításakor. A 120 bp duplikáció DRD4 gén expressziójára gyakorolt hatását is megvizsgáltuk in vitro luciferáz riporter rendszerben. A hosszúság-polimorfizmus, melynek az 1-szeres és 2-szeres ismétlõdési változata mellett egy 4-szeres formát is leírtunk, dózis-függõ módon befolyásolta a DRD4 gén transzkripciós aktivitását mind neuroblasztóma, mind retinoblasztóma sejtvonalban. Minél többször fordult elõ a 120 bp-nyi szakasz a promoterben, annál erõsebben csökkent a gén transzkripciója (1-szeres > 2-szeres > 4-szeres ismétlõdés; p<0,01). Az asszociációs és funkcionális eredmények arra utalnak, hogy a 120 bp duplikáció 1-szeres ismétlõdési formája az ADHD egy lehetséges rizikófaktorának tekinthetõ. KULCSSZAVAK:dopamin D4-es receptor (DRD4), figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD), polimorfizmus, asszociáció-analízis><0,01). Az asszociációs és funkcionális eredmények arra utalnak, hogy a 120 bp duplikáció 1-szeres ismétlõdési formája az ADHD egy lehetséges rizikófaktorának tekinthetõ.

KULCSSZAVAK:dopamin D4-es receptor (DRD4), figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD), polimorfizmus, asszociáció-analízis

Az 53 éves nõbeteg masszív subarachnoidealis vérzést, bal oldali lokalizációjú arteria communicans anterior aneurysma rupturát szenvedett. Az aneurysma mûtéti ellátását követõ posztoperatív szakban tudatzavarral járó, igen kifejezett vasospasmus alakult ki. A kontroll koponya CT vizsgálat a bal oldali fornix-nak megfelelõen fél cm átmérõjû ischaemiás léziót igazolt. Intenzív terápiás ellátást követõen a beteg állapota fokozatosan javult, azonban jelentõs rövid távú memóriazavar maradt vissza súlyos anterográd amnéziával. Pszichiátriai osztályos felvételére a mûtét utáni 5. héten került sor zavartság miatt. A klinikai kép elõterében markáns rövid távú emlékezetzavar állt állandó és teljes anterográd amnéziával. A fezorientáció mellett a gondolkodás alaki és tartalmi aspektusa is érintett volt, szótalálási nehézségek, az absztrakciós készség csökkenése, konkretizálás jellemezte. A kórelõzmények ismeretében az amnesztikus szindróma a hippocampus lézióval volt magyarázható, azonban tekintettel a fenti kognitív deficitre, koponya CT vizsgálatot végeztünk, melyen hydrocephalus internus igazolódott. Shunt beültetést követõen, a továbbra is elõtérben álló súlyos emlékezeti károsodás, confabulatio és dezorientáció miatt ismételten pszichiátriai osztályon kezeltük, rövid ideig tartó, kisdózisú risperidon adása mellett citalopram és donepezil terápiát kezdtünk. Fenti kezelés hatására fokozatos, de folyamatos javulást, egy év után teljes felépülést észleltünk a memória és a kognitív funkciók területén. Mind a hosszú és rövid távú emlékezeti kapacitás, mind az orientáció, mind a gondolkodás formai és tartalmi aspektusa rendezõdött.

KULCSSZAVAK: hippocampus, fornix lézió, anterográd amnézia, memóriadeficit