2008. december, X. évfolyam 5. szám
Póker ala Las „Mega”-s…
Kálmán János
A depresszió prevalenciája az alapellátásban Magyarországon
Torzsa Péter1, Rihmer Zoltán2, Gonda Xénia2,3, Sebestyén Bea4, Szokontor Nóra5, Kalabay László1
Absztrakt
A depresszív kórképek gyakoriak az alapellátásban, de a háziorvosok számára nem egyszerû a kórkép diagnosztizálása. A jelen vizsgálat a DSM-IV kritériumai szerint depresszív kórképnek minõsülõ hangulatzavarok aktuális (pont) prevalenciáját elemezte 6 családorvosi rendelõt felkeresõ 984 felnõtt páciens adatai alapján. A családorvosok a Beck Depresszió Kérdõívet és a PRIME-MD szûrõmódszert alkalmazták a praxisukban. Az összes DSM-IV szerint depresszív kórképnek minõsülõ betegségre vonatkozóan (major depresszió, major depresszió részleges remisszióban, dysthmia, minor depresszió) a prevalencia aktuális aránya 18,5%, ezen belül a major depressziós epizód pont-prevalenciája 7,3% volt. A háziorvosok a Beck Depresszió Kérdõív segítségével 95%-os szenzitivitással és 56%-os specificitással tudták meghatározni az aktuálisan fennálló depresszív kórképet, míg a major depressziós epizódra vonatkozóan az eszköz szenzitivitása 83%-os, specificitása 23%-os volt. Ezek az eredmények hasonlók a korábban közölt magyar és más országokból származó adatokhoz és azt is bizonyítják, hogy a Beck Depresszió Kérdõív és a PRIME-MD a depresszív kórképek hasznos szûrõeszköze lehet az alapellátásban.
KULCSSZAVAK:depresszív kórképek, Beck Depresszió Kérdõív, alapellátás, PRIME-MD
Nyelvpragmatikaideficitmentális retardációban
Tamas Tenyi1, Gyorgyi Csabi2, Edina Hamvas1, Eszter Varga1, Robert Herold1
Absztrakt
A szerzõk a Grice által leírt relevancia maxima sértésével kapcsolatos dekódolási deficitet vizsgálták mentális retardációban szenvedõ gyermekek körében, ahol a mentális retardáció oka perinatális hypoxia volt.. A mentális retardált gyermekek csoportját mentális kor alapján illesztett egészséges gyermekekkel hasonlították össze. A vizsgálat során a pragmatikai zavart öt rövid „kérdés-felelet” párral vizsgálták, amely párbeszédekben a relevancia maxima sértésével fejez ki a beszélõ valamilyen rejtett üzenetet. A mentális retardációban szenvedõ gyermekek szignifikánsan rosszabbul teljesítettek a relevancia maxima sértésének helyes dekódolása vonatkozásában. Az eredmények rámutatnak, hogy a perinatális hypoxia kapcsán kialakult mentális retardáció esetében nyelvpragmatikai zavar mutatható ki.
KULCSSZAVAK: mentális retardáció, nyelvpragmatika, gricei maximák, perinatális hypoxia
A görcskezelés születése
Baran Brigitta1, Bitter István1, Ungvári S. Gábor2, Gazdag Gábor3
Absztrakt
A szerzõk az elsõ görcskezelés alkalmazásának 75. évfordulója alkalmából összefoglalják az elsõ kezelések történetét. Röviden ismertetik a módszer elméletének kidolgozásához vezetõ kórszövettani és klinikai megfigyeléseket, majd beszámolnak az elsõ betegek – eredeti dokumentációjuk alapján rekonstruált – kezelésének történetérõl. Részletesebben kitérnek a kezelések indikációjára és eredményességére. Végül szélesebb kontextusba helyezve értékelik a görcskezelés és Meduna László szerepét a pszichiátria, azon belül is a biológiai pszichiátria fejlõdésében.
Kulcsszavak: görcskezelés, Meduna László, indikáció, hatékonyság, pszichiátriatörténet
Quetiapin alkalmazása bipoláris zavarban
Sümegi András
Absztrakt
Az atípusos antipszichotikumokat széles körben használják a bipoláris zavar farmakoterápiájában. Jelenleg is kiterjedt kutatások zajlanak ezen készítmények hatékonyságáról a betegség akut fázisaiban illetve a hosszú távú hangulatstabilizáló hatás kérdéskörében. A kutatási és a klinikai adatok arra engednek következtetni, hogy a quetiapin a bipoláris zavar mániás, depressziós és kevert fázisaiban, valamint a hosszú távú terápia során is hatékonysággal bír. A quetiapin fokozza a szerotonerg transzmissziót az 5-HT2A receptorokra kifejtett antagonista hatása révén, 5-HT1A parciális agonizmusa pedig a prefrontális kéreg dopamin forgalmának fokozódását eredményezi. Az 2-adrenoreceptor irányába mutatott aktivitása az extracelluláris noradrenalin kibocsátást fokozza a kortex területén. A legújabb kutatási adatok szerint fõ aktív metabolitja, a norquetiapin a noradrenalin transzporter erõs gátlója, mely antidepresszív hatásának részjelensége lehet. A D2 receptoron kifejtett hatása következtében a quetiapin több intracelluláris jeltovábbító rendszer mûködését képes stabilizálni, amely hosszú távú hatásának egyik fõ komponense lehet. A quetiapin aktivitása a H1 hisztamin receptoron, valamint a neurotrofin expresszióra gyakorolt hatása a bipoláris depresszió farmakoterápiájában játszhat szerepet. A molekula D2 receptorról történõ gyors disszociációja fontos farmakokinetikai paraméter a klinikai gyakorlat számára az optimális terápiás dózis meghatározásához. Jelen összefoglaló a quetiapin bipoláris zavarban kifejtett terápiás hatásának neurobiológiai mechanizmusait mutatja be.
KULCSSZAVAK: quetiapin, bipoláris zavar, szerotonin, dopamin, noradrenalin, Akt, GSK-3, BDNF, gyors disszociáció
Generikus quetiapin a szkizofrénia és a szkizoaffektív zavar akut epizódjának kezelésében
Bartkó György1, Kárpáti Róbert2, Csekey László3, Juhász Andrea4, Ketilept Vizsgáló Munkacsoport5
Absztrakt
Célkitûzések. A vizsgálat célja volt az EGIS saját fejlesztésû generikus quetiapin készítményével, a Ketilept®-tel történõ kezelés hatásosságának, tolerálhatóságának és biztonságosságának kiértékelése a szkizofrénia és a szkizoaffektív zavar akut epizódjában. Módszerek. Ebben a multicentrikus, nyílt, nem összehasonlító, 12 hetes vizsgálatban a betegek kezelése generikus quetiapinnal (Ketilept®) történt, és a vizsgálatba 110 akut szkizofréniában vagy szkizoaffektív zavarban (DSM-IV) szenvedõ beteget vontunk be. A betegek az elsõ napon 50 mg, a másodikon 100 mg, a harmadikon 200 mg, a negyediken 300 mg Ketilept®-et kaptak. A flexibilis adagolás (150- 750 mg/nap) az ötödik napon kezdõdött. A betegvizitek kiinduláskor, a 7., 14., 28. és 84. napon történtek. A fenti idõpontokban történõ ellenõrzéseken a következõ skálákkal mértük fel a tüneteket illetve állapotváltozásokat: Pozitív és Negatív Szindróma Skála (PANSS), Globális Klinikai Benyomás a Betegség Súlyossága Alskála (CGI-S) és a Globális Javulás Alskála (CGI-I), Neuroleptikumok Melletti Szubjektív Jóllét Skála (SWN), Simpson-Angus Extrapyramidális Tüneteket Becslõ Skála (SAS) és a Barnes Akatízia Becslõ Skála (BARS). A testsúlyban, testtömegindexben (BMI) és a haskörfogatban jelentkezõ változásokat szintén kiértékeltük. Eredmények. A 12 hetes Ketilept® kezelés után minden tünetbecslõ skála illetve alskála pontszám értékében szignifikáns javulást észleltünk. A CGI-I alapján a 12. héten 44 beteg (44%) állapota sokat vagy nagyon sokat javult. A SAS és BARS pontszám átlagértéke szignifikáns csökkenést mutatott a kezelés 12. hetén a kiindulásival összehasonlítva (p=0.0001, p=0.001). A 12 hetes kezelés során nem volt változás a testsúly, BMI és haskörfogat átlagértékekben. A leggyakoribb mellékhatás a szedáció és a szédülés volt. 6 betegben (5%) összesen 14 nem kívánatos esemény fordult elõ, közülük 3 betegben (2,7%) 3 súlyos nemkívánatos eseményt észtleltek. Az egyéb nemkívánatos események többnyire enyhék vagy mérsékeltek, illetve átmenetiek voltak. 103 (93,6%) beteg fejezte be a vizsgálatot, 2 (1,8%) beteg esetében volt szükség a vizsgálat korai megszakítására súlyos nemkívánatos esemény (nem kielégítõ klinikai válasz illetve aluszékonyság) miatt. Következtetések. A vizsgálat kivitelezésében rejlõ korlátok ellenére eredményeink azt sugallják, hogy a Ketilept® – a szkizofrénia és szkizoaffektív zavar akut epizódjában alkalmazva – az originális quetiapin készítménnyel terápia-ekvivalensnek tekinthetõ mind a hatásosság mind a tolerálhatóság és biztonságosság tekintetében.
KULCSSZAVAK: generikus quetiapin, szkizofrénia, szkizoaffekzív zavar
Absztrakt
A friss neurobiológiai és klinikai vizsgálatok azt erõsítették meg, hogy a neuroplaszticitás, a neuronális adaptáció és túlélés alapvetõ agyi mechanizmusa súlyosan károsodik major depresszió ill. hosszan tartó stressz során. Mind több adat szól arról, hogy a major depresszió egyik kulcseleme több agyi régiók strukturális és funkcionális változása. Az „atípusos” hatásmechanizmussal rendelkezõ tianeptin esetében, melynek depresszióban kifejtett aktivitása a „típusos” transzporter gátló szerektõl jócskán eltérõ, a major depresszív megbetegedés olyan alapeltérései mutatkoznak meg, melyek már nem magyarázhatók a klasszikus monoamin elmélettel. A depresszió neuroplaszticitás alapú hipotézise fontos adalékokkal szolgálhat a klinikai diagnózishoz és az antidepresszív hatás mûködés részletesebb megértéséhez. Jelen összefoglaló a legfrissebb szakirodalmi adatok alapján összegzi a tianeptin neuroplaszticitásra, neuroprotekcióra, neurogenezisre, stresszkezelésre gyakorolt hatását, döntõen a hippokampális szinaptikus plaszticitás és a glutamátrendszer figyelembevételével.
KULCSSZAVAK: major depresszió, hippokampusz, neuroplaszticitás, tianeptin, glutamát, LTP