2008. május, X. évfolyam 2. szám

ACTINg out

Kálmán János

Mentalizációs deficit vizsgálata faux pas teszttel szkizofréniában

Varga Eszter, Tényi Tamás, Fekete Sándor, Herold Róbert

Absztrakt

Viszonylag régóta ismert, hogy szkizofrén betegek mentalizációs deficitet mutatnak. A károsodás az akut fázison túl, remisszióban is jelen van, bár úgy tûnik, hogy ebben az állapotban a betegek képesek egyszerû tudatelméleti feladatok megoldására, míg komplexebb feladatokat, amelyek magas szintû mentalizációs készséget kívánnak, már nem sikerül megoldaniuk. Jelen vizsgálatunkban a mentalizáció vizsgálatára faux pas (társalgási baklövés) típusú feladatokat alkalmaztunk. A vizsgálatban 17 szkizofrén beteg és 17 egészséges személy vett részt. Módszerként számítógépes feladatmegoldást alkalmaztunk. A program az eredményeket, valamint a történetek elolvasására és a válaszadásra szánt idõt is regisztrálta. Eredményeink szerint a betegcsoport szignifikánsan rosszabbul teljesített a faux pas feladatokban, mint az egészséges csoport. Az idõfaktort értékelve azt találtuk, hogy a betegek esetén a válaszadásra szánt idõ nem változott, vagy csökkent, emellett eredményeik az idõ elõre haladtával egyre inkább javultak, amely arra utalhat, hogy a betegek képesek voltak „tanulni” a mentalizációs képességek dimenziójában.

KULCSSZAVAK: mentalizáció, faux pas, szkizofrénia, tudatelmélet

 

Absztrakt

A depresszió és a kardiovaszkuláris betegségek (KVB) komorbid megjelenése gyakori, a depreszsziót ugyanakkor a KVB illetve a KV mortalitás önálló rizikófaktorának tartják. Mind a kardiovaszkuláris betegségek, mind a depresszió igen elterjedtek, a nyugati világ két legnagyobb közegészségügyi problémájának tekinthetjük õket, azonban azok a háttérmechanizmusok, melyek a két kórállapot közötti kapcsolatot magyarázzák nem pontosan ismertek. Irodalmi összefoglalásunkban áttekintjük a lehetséges etiológiai kapcsolódási pontokat, kiegészítve a már ismert mechanizmusokat (pl. a depressziósok között nagyobb gyakoriságban észlelt dohányzás, elhízás, metabolikus szindróma; trombocita hiperaktivitás), egy a munkacsoportunk által leírt új lehetséges magyarázattal (csökkent endotel progenitor sejtszám depresszióban).

Kulcsszavak: depresszió, hangulatzavarok, kardiovaszkuláris betegségek és mortalitás, komorbiditás

Mood parameters and severe physical symptoms of the female reproductive cycle

X. Gonda1,2, J. Lazary1, T. Telek1, D. Pap1, Z. Katai1, Gy. Bagdy1

Absztrakt

OBJECTIVE: The cyclic variation of physical and psychological phenomena has been accepted as a natural consequence of the cyclicity of the human female reproductive function. The exact nature of these changes, however, has not been fully understood. The aim of our study was to investigate the fluctuation of psychological and physical symptoms throughout the female reproductive cycle in healthy, non-PMDD women.

METHOD: 63 psychiatrically healthy, non-PMDD women with normal regular menstrual cycles and not using hormonal contraceptive methods participated in the study. Participants completed the PRISM calendar every night for three consecutive cycles and on three predefined days of the first cycle they completed several other psychometric measures (SCL-51, STAI, ZSDS, EAT and Mind and Body Cathexis Scale). Based on an at least 66% increase in physical symptoms from the late follicular to the late luteal phase on the PRISM, subjects were assigned to LPPS (luteal phase physical symptoms) and nonLPPS (no luteal phase physical symptoms) groups. Average of psychometric scores obtained at the three predefined days were compared between the two groups.

RESULTS: There was a significant difference between the two groups only in case of the interpersonal sensitivity subscale of the SCL-51.

CONCLUSION: Our results indicate that the appearance of severe physical symptoms in the late luteal phase of the female reproductive cycle is not accompanied by a worsening of psychological symptoms. The appearance of enhanced psychological symptomatology attributed to the luteal phase of the female reproductive cycle thus seems to be independent of the appearance of severe physical symptoms.

Keywords: reproductive cycle, depression, anxiety, premenstrual syndrome

Az agyi dopaminerg transzmisszió purinerg modulációja; viselkedésfarmakológiai következmények

Köles László, Gerevich Zoltán, Kittner Holger, Krügel Ute, Franke Heike, Illés Péter

Absztrakt

A mezolimbikus dopaminerg rendszer központi elemei a ventrális tegmentális area (VTA), a prefrontális kéreg illetve a nucleus accumbens (NAc). A NAc dopaminerg neurotranszmissziója többek között a motoros aktivitást és a pszichostimulánsok által kiváltott jutalmazási reakciót szabályozza. Az extracelluláris adenozin trifoszfát (ATP) a P2 receptorokat izgatva neurotranszmitter és neuromodulátor szerepet tölthet be. Mind a NAc-ben, mind a VTA-ban kimutattuk a P2 receptorok jelenlétét, amelyek (valószínûleg a P2Y1 altípus) aktiválása fokozza a dopamin felszabadulást. Mindez komplex neurofiziológiai és viselkedési változásokhoz vezet. Az EEG-n aktiváció figyelhetõ meg: az abszolút power fokozódása, illetve az á frekvencia tartományban az aktivitás fokozódása, a ä tartományban annak csökkenése. Viselkedési teszteken a P2 receptorok aktiválása következetesebb és még inkább célirányos magatartást váltott ki az új környezetre adott válaszreakció során. A táplálékfelvétel szabályozásában is igazoltuk a P2Y receptorok szerepét, azok gátlása a táplálékfelvétel csökkenéséhez vezetett. Kimutattuk, hogy egyes viselkedési válaszokban az ugyancsak a P2 receptor által mediált glutamát felszabadulás, illetve az ATP lebomlási termékének, az adenozinnak a receptoriális hatása a fentiekkel ellentétes. Igazoltuk, hogy a P2Y1 receptorok expressziójának a változása szerepet játszhat a mezolimbikus rendszert érintõ adaptív változásokban, mint például az ismételt amfetamin adagokra kialakult szenzitizáció. Összefoglalva, a mezolimbikus dopaminerg rendszer P2Y receptorokon keresztül modulálható, amely komplex viselkedésfarmakológiai változásokhoz vezet.

KULCSSZAVAK: neuromoduláció, dopaminerg, purinerg, mezolimbikus, viselkedés

Absztrakt

Az agresszív viselkedés befolyásolásához számításba vehetõ farmakoterápiás módszereink meglehetõsen korlátozottak. A leggyakrabban alkalmazott szerek, nevezetesen a szelektív szerotonin reuptake inhibitorok [SSRI-k] hatásossága az agresszió kezelésében vitatott kérdés az irodalomban. Jelen tanulmány célja, hogy etnofarmakológiai perspektívával szolgáljon az agresszió kezeléséhez: esetbemutatás kapcsán felhívja a figyelmet a Felsõ Amazonas medencéjében õshonos ayahuasca néven ismert, tea-jellegû növényi forrázat proszociális hatására. Az ayahuasca fõzete indián törzseknél es mesztic közösségekben rituális gyógyításra használatos. Tradicionálisan alkalmazzák többek között krízis intervencióban, bûntudat felidézésében, majd oldásában és morális tartalmú katartikus élmények generálásában.

Kulcsszavak: ayahuasca, SSRI-ok, agresszivitás

Absztrakt

INTRODUCTION: There are altogether four reported cases in the literature about psychotic episodes associated with sibutramine, which has been registered as an appetite suppressant for 10 years. OBJECTIVE:Authors review the case of a patient who, after being on sibutramine for three weeks, passed gradually into a psychotic state. CASE SUMMARY: A 39-year-old white woman started to take sibutramine to lose weight at a dosage of 10 mg/day. After taking the pill for two weeks her behavior changed basically, she neglected her tasks and irrealistic thoughts appeared in her mind. Later, she recalled these weeks as if they had been a dream. In two weeks time after spontaneous abrupt of sibutramine intake symptoms disappeared without any treatment. The examination did not reveal organic disturbances or psychiatric illnesses. DISCUSSION: The result of the psychological examination rendered it probable, that the multitude of severe difficulties the patient had experienced in her life before she developed a pathological condition had weakened her psychic defense mechanism, making her vulnerable to the drug’s psychosis-inducing properties. The correlation between the symptoms and sibutramine intake according to the Naranjo ADR scale is “probable”. CONCLUSION: On the basis of this case, authors suggest that those persons exposed to increased stress or being vulnerable to psychosis in any other way should take sibutramine with extra caution and under close supervision only.

KEYWORDS: sibutramine, appetite suppressant, psychosis, stress, vulnerability