OBJECTIVE: The cyclic variation of physical and psychological phenomena has been accepted as a natural consequence of the cyclicity of the human female reproductive function. The exact nature of these changes, however, has not been fully understood. The aim of our study was to investigate the fluctuation of psychological and physical symptoms throughout the female reproductive cycle in healthy, non-PMDD women.

METHOD: 63 psychiatrically healthy, non-PMDD women with normal regular menstrual cycles and not using hormonal contraceptive methods participated in the study. Participants completed the PRISM calendar every night for three consecutive cycles and on three predefined days of the first cycle they completed several other psychometric measures (SCL-51, STAI, ZSDS, EAT and Mind and Body Cathexis Scale). Based on an at least 66% increase in physical symptoms from the late follicular to the late luteal phase on the PRISM, subjects were assigned to LPPS (luteal phase physical symptoms) and nonLPPS (no luteal phase physical symptoms) groups. Average of psychometric scores obtained at the three predefined days were compared between the two groups.

RESULTS: There was a significant difference between the two groups only in case of the interpersonal sensitivity subscale of the SCL-51.

CONCLUSION: Our results indicate that the appearance of severe physical symptoms in the late luteal phase of the female reproductive cycle is not accompanied by a worsening of psychological symptoms. The appearance of enhanced psychological symptomatology attributed to the luteal phase of the female reproductive cycle thus seems to be independent of the appearance of severe physical symptoms.

Keywords: reproductive cycle, depression, anxiety, premenstrual syndrome

A mezolimbikus dopaminerg rendszer központi elemei a ventrális tegmentális area (VTA), a prefrontális kéreg illetve a nucleus accumbens (NAc). A NAc dopaminerg neurotranszmissziója többek között a motoros aktivitást és a pszichostimulánsok által kiváltott jutalmazási reakciót szabályozza. Az extracelluláris adenozin trifoszfát (ATP) a P2 receptorokat izgatva neurotranszmitter és neuromodulátor szerepet tölthet be. Mind a NAc-ben, mind a VTA-ban kimutattuk a P2 receptorok jelenlétét, amelyek (valószínûleg a P2Y1 altípus) aktiválása fokozza a dopamin felszabadulást. Mindez komplex neurofiziológiai és viselkedési változásokhoz vezet. Az EEG-n aktiváció figyelhetõ meg: az abszolút power fokozódása, illetve az á frekvencia tartományban az aktivitás fokozódása, a ä tartományban annak csökkenése. Viselkedési teszteken a P2 receptorok aktiválása következetesebb és még inkább célirányos magatartást váltott ki az új környezetre adott válaszreakció során. A táplálékfelvétel szabályozásában is igazoltuk a P2Y receptorok szerepét, azok gátlása a táplálékfelvétel csökkenéséhez vezetett. Kimutattuk, hogy egyes viselkedési válaszokban az ugyancsak a P2 receptor által mediált glutamát felszabadulás, illetve az ATP lebomlási termékének, az adenozinnak a receptoriális hatása a fentiekkel ellentétes. Igazoltuk, hogy a P2Y1 receptorok expressziójának a változása szerepet játszhat a mezolimbikus rendszert érintõ adaptív változásokban, mint például az ismételt amfetamin adagokra kialakult szenzitizáció. Összefoglalva, a mezolimbikus dopaminerg rendszer P2Y receptorokon keresztül modulálható, amely komplex viselkedésfarmakológiai változásokhoz vezet.

KULCSSZAVAK: neuromoduláció, dopaminerg, purinerg, mezolimbikus, viselkedés