A dohányzás, és ezen belül a nikotin dependencia kialakulásának vizsgálata fontos népegészségügyi kérdés. A dohányzás rizikófaktorainak kutatása során számos környezeti faktort, pszichológiai jelleget és genetikai tényezõt vizsgálnak. Az öngyógyítási elmélet magyarázatot adhat arra, hogy miért gyakoribb a dohányzás, illetve súlyosabb a nikotin függõség pszichiátriai betegek körében. 133 kaukázusi, major depresszióval kezelt betegnél vizsgálatuk a dohányzási szokásokat. A használt endofenotípus kategóriák: (1) soha nem dohányzott, (2) korábban dohányzott, (3) alkalmi dohányos és (4) rendszeres dohányos. Az addikció mértékét jellemzõ dimenzionális endofenotípus a Nikotindependencia Tünet Kérdõív, illetve a Fagerström Nikotinfüggés Skála magyar adaptációja. A genetikai vizsgálatok a dopamin rendszer kandidáns génjeire vonatkoztak és magukba foglalták a dopamin D4-es receptor harmadik exonjának ismétlési polimorfizmusát (DRD4 VNTR), valamint két promoter polimorfizmusát (-521 CT és -616 CG), valamint a dopamin transzporter hosszúság polimorfizmusát (DAT VNTR) és a katekolamin-O-metiltranszferáz gén (COMT) Val/Met polimorfizmusát. Nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget az egyes dohányzási kategóriákra jellemzõ genotípus megoszlások között. Ugyanakkor szignifikáns összefüggést mutattunk ki a Nikotindependencia Tünet Kérdõív dimenzionális értéke és a -521 CT polimorfizmus között: C allél jelenlétében a nikotin dependencia mértéke kisebb volt (CC és CT: ND=6,8±3,4; TT: 10,1±2,5, P=0,003) a vizsgált major depressziós betegcsoportban.

Kulcsszavak: dohányzás, nikotin dependencia, kandidáns génvizsgálat, dopamin D4-es receptor, -521 CT SNP, major depresszió

A kronobiológiai zavarok szinte minden pszichiátriai betegség oki vagy következményes, patoplasztikus tényezõjeként szerepelnek, de különösen az affektív- és alvászavarok tekintetében jelentenek súlyos problémát. Jelen összefoglaló a kronobiológiai kutatások legújabb klinikai vonatkozásait mutatja be a depresszió neurobiológiája és farmakoterápiája szempontjából. A humán mûködéseket, életünket meghatározó különbözõ hosszúságú, cirkadián, ultradián, szezonális stb. biológiai ritmusok szabályozásáért szubcelluláris, celluláris, neurohumorális és neuroimmunológiai biológiai órák és óra rendszerek összehangolt hierarchikus mûködése szükséges, melyeket a molekuláris szabályozás szintjén az óra gének, neurohumorális szinten pedig a suprachiasmatikus mag (SCM) által termelt melatonin hangol össze, de a biológiai szabályzók mellett a szociális interakciók reguláló hatása is meghatározó jellegû. Az SCM pacemaker központjai a szerotoninerg raphe magokból is kapnak efferenseket és szerepük bizonyított a stresszválasz és a neuroimmunológiai mûködések regulálásában. Az affektív zavarok különbözõ formáiban a kronobiológiai deszinkronizáció mértéke és iránya teljesen eltérõ lehet és ennek megfelelõen eltérõ kronoterápiás intervenciókat igényelhetnek. A deszinkronizáció legkönnyeben észrevehetõ jele az alvászavar, ez azonban csak a jéghegy csúcsa, amely mögött számos más élettani paraméter kóros megváltozása áll. A melatonin szérum szintjeinek változása sajátos, életkorra, nemre és bizonyos neuropszichiátriai betegségekre jellemzõ profilt mutat. A melatonin receptorok szintetikus és természetes agonistái mint kronobiotikumok használatosak. A MT1, MT2 agonista és 5HT2c antagonista agomelatin elsõsorban antidepreszszív hatással rendelkezik és fõ támadáspontja a depresszióban felborult cirkadián ritmus helyreállítása. A nem farmakológiai intervenciók közül az alvásmegvonás, fényterápia és a szociális ritmusterápiák különbözõ formái és kombinációi nyújthatnak kezelési alternatívát.

Kulcsszavak: depresszió, kronobiológia, cirkadián ritmus, óra gének, kronobiotikumok, antidepresszívumok, melatonin, agomelatin

A szerotonerg antidepresszánsokkal kezelt szorongásos depressziós betegek vizsgálatának eredményeibõl kiindulva, az irodalomban elsõként felvetjük, hogy a tianeptin hatás a szerotonin visszavétel serkentésén alapul. Eszerint a tianeptin nemcsak a szerotonin visszavételt aktiválja a szinapszisban, hanem a felszabadulást is, ennélfogva gyorsítja a szerotonin turnovert. Az általunk felvetett fõként a szerotonerg neurotranszmisszió normalizálására irányuló hatás elsõ, akut fázisára vonatkozik.

Kulcsszavak: tianptin, neurokémiai hatásmechanizmus, szorongásos depresszió

SNAP-25 (synaptosomal-associated protein of 25 kDa) is an integral part of SNARE (soluble N-ethylmaleimide-sensitive factor attachment protein receptor), a docking complex for synaptic vesicle exocytosis and neurotransmitter release. Results with SNAP-25 deficient mouse models highly accelerated association studies of SNAP-25 as a candidate gene for psychiatric disorders, such as Attention Deficit Hyperactivity Disorder (ADHD) and Schizophrenia. Candidate gene studies implicate a large number of single nucleotide polymorphisms (SNPs). Among the numerous SNPs, the miR SNPs are novel functional variants affecting the binding of specific microRNA to their target mRNA. According to our in silico studies there are two putative miR SNPs in the 3’untranslated region (3’UTR) of the SNAP-25 gene. If the putative miR SNPs are shown to have a function in vivo their implication in further psychogenetic association studies will have a higher impact.

Keywords: SNAP-25, microRNA, psychiatric genetics, candidate gene study, ADHD, depression

A heroinfüggõség komplex öröklődésű jelleg, melynek kialakulásában környezeti és genetikai faktorok egyaránt szerepet játszanak. Jelen összefoglalóban a függõség kialakulását esetlegesen befolyásoló genetikai rizikófaktorokat mutatjuk be, ezen belül elsõsorban az agyi jutalmazási (reward) rendszerhez kapcsolódó dopaminerg gének szerepét tekintjük át. Ezzel összefüggésben az eddigi irodalmi adatok alapján a dopamin D2-es és D4-es receptor, a dopamin transzporter, illetve a katekol-O-metiltranszferáz génjének jelentõségét vizsgáltuk meg a heroinfüggõség kialakulásában. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a leggyakrabban vizsgált dopamin D2-es receptor gén egyes polimorfizmusai erõs asszociációt mutatnak a heroinfüggõséggel. A dopamin D4-es receptor és a katekol-O-metiltranszferáz gén esetében is találtak összefüggéseket a betegséggel, azonban az eredmények elég ellentmondásosak. A dopamin transzporter esetében mindezidáig kevés vizsgálatot végeztek, szignifikáns eredményre nem jutottak, így további, nagy esetszámmal végzett, átfogó vizsgálatokra lenne szükség az ellentmondások feloldásához és a betegség kialakulásának jobb megértéséhez.

Kulcvsszavak: heroinfüggõség, jutalmazási rendszer, reward, dopamin, DAT, COMT, kandidáns gén, asszociáció

A szerzõk áttekintik a terhességi téveszme nozológiáját és fenomenolgiát, illetve esteken szemléltetik a szülést követõen megjelenõ terhességi téveszmét, mely bizarrnak tekinthetõ. Megvitatásra kerülnek a terhességi téveszme lehetséges etiológiai tényezõi, különös tekintettel a legújabb kognitív elméletekre és az antipszichotikumok mellékhatásaként megjelenõ hiperprolaktinémiára. A posztpartum megjelenõ terhességi téveszme eseteinek megbeszélésekor a puerperiális testi változások hibás kognitív feldolgozását a téveszmeképzõdés motivációs elméletével és a kulturális tényezõkkel is integráljuk.

Kulcsszavak: terhességi téveszme, téveszmeképzõdés, „két-faktor” modell, posztpartum

A szkizofrénia farmakoterápiája az 1950-es évektõl nevezhetõ eredményesnek, a mai elnevezéssel „elsõ generációs antipszichotikumok” (EGA) alkalmazásával. A hatékony komplex farmakoterápia és pszichoterápia, szocioterápiás módszerekkel kiegészítve jelentõsen megváltoztatták a szkizofrénia lefolyását és várható kimenetelét (pszichiátriai rehabilitáció) A „második generációs antipszichotikumok” (MGA) használata az 1990-es években terjedt el. Alkalmazásuk irodalmi metaanalízisek és gyakorlati tapasztalatok szerint is hatékony, sok szempontból elõnyösebb az EGA-knál. Használatuk kiterjedt a bipoláris affektív zavarok kezelésére is, akut mániás tünetek kezelésén túl fenntartó, hangulatstabilizáló alkalmazásban. Az MGA készítmények egyik legsikeresebb képviselõje a risperidone. Szerzõk generikus risperidon (Hunperdal Richter) alkalmazását mutatják be esettanulmányaikban. Az öt esetbõl négy a szkizofréniás formakörbe, egy a bipoláris affektív zavarokhoz sorolható. A pozitív pszichotikus tünetek rendezõdése után az eredményes fenntartó kezelés során javult a betegek életminõsége, a kezeléssel való együttmûködése, többük részt vett pszichoterápiában is.

Kulcsszavak: szkizofrénia, bipoláris affektív zavar, risperidon