2010. december, XII. évfolyam 4. szám
Hosszútávú vizsgálatok a pszichiátriában
Absztrakt
Hosszútávú vizsgálatok a pszichiátriában
Az elmúlt évek során a pszichiátriai témájú kutatások és tudományos közlemények száma robbanásszerűen megnövekedett. Ahogy azt egy korábbi szerkesztőségi levélben olvashattuk, ilyen nagy mennyiségű eredmény követése szinte lehetetlen feladat, ezért is növekszik a meta-analízisek jelentősége.
Szembetűnő azonban, hogy a publikált vizsgálatok nagyobb része keresztmetszeti képet ad, vagy egy rövidebb időszakról nyújt információkat. Ezért szembesülünk azzal a jelenséggel, hogy a nagy mennyiségű publikáció ellenére van néhány kérdés, melyekre rákeresve kevés hivatkozást találunk a nemzetközi publikációs adatbázisokban. Például, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mely antidepresszáns szedése mellett jelentkezik a legkevesebb visszaesés 20 év alatt, vagy javít-e a visszaesési rátán, ha közben kognitív pszichoterápiát is alkalmazunk, kevés találatot kapunk a Pubmed-en…
Beszámoló - Tihanyi visszhang
Péter László
Absztrakt
Tihanyi visszhang
Az igényesen összeállított programot a már hagyományos, Kovács Gábor által szervezett tudományos szimpózium nyitotta, melynek során a pszichiátriai gyógyszeres kezelés mellett előforduló mellékhatásokról, polifarmáciáról, neurológiai manifesztációkról kaphattunk naprakész információkat.
A neurofarmakológiai szimpózium előadói az epilepszia, a Parkinson betegség, a sclerosis multiplex és a stroke legkorszerűbb terápiás lehetőségeit mutatták be. A későbbiekben a speciális populációkban előforduló depressziós epizód korszerű kezelési elveiről kaphattunk képet, amelynek hasznosíthatósága a gyakorlati munka során fog igazán eldőlni.
A komoly tudományos munkát kellemesen oldotta a nagyon jó hangulatban elköltött finom vacsora, amely a szokásoktól eltérően a szálloda éttermében került megrendezésre. A vacsora közben és után kialakult baráti beszélgetés hozzájárult a különböző szakmai elkötelezettségű munkacsoportok összekovácsolódásához, új kutatási irányok megfogalmazásához.
A folytatásban a tanácskozás nemzetközi jellegének bizonyítékaként külföldi egyetemek neves professzoraitól hallhattunk beszámolókat, amelyek igazolhatják a magyar kutatási irányok helyességét és eredményességét is.
A poszterszekció bizonyította, hogy a pszichiátria kész a megújulásra, számos tehetséges fiatal kutató mutatta be eddigi eredményeit, melyek komoly érdeklődésre találtak. Igazolva, hogy a magyar pszichiátriai kutatás jövője, annak személyi feltételei biztosítottak, a témaválasztások sokszínűsége és az elkészített anyagok szakmai minősége reménykeltő az elkövetkezendő időszakok számára is.
A kongresszus zárásaként a már hagyományosnak mondható díszvacsorára került sor, mely a pro-tokollon kívül az elhangzottak egymás közötti megvitatására és feldolgozására is lehetőséget adott.
A konferencia hitet tett amellett, hogy a fiatal generációra bátran lehet és kell is számítani, hiszen komoly szakmai és tudományos potenciált jelentenek, és ezt a jövő évi kongresszuson – melynek időpontja már kirajzolódott – egyfajta vezérlőelvként fogja alkalmazni.
In memoriam Prof. Dr. Trixler Mátyás
Fekete Sándor
Absztrakt
In memoriam Prof. Dr. Trixler Mátyás
Prof. Trixler Mátyás emeritus egyetemi tanár, nagyrabecsült kollégánk 2010. október 23-án, 70. életévében váratlanul elhunyt.
Trixler professzor egyetemi tanulmányait 1965-ben fejezte be kiváló eredménnyel a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, majd a végzést követően itt teljesedett ki szakmai munkássága. Kezdetben pszichiáter és neurológus orvosként az Ideg-Elme Klinikán dolgozott, később klinikai tevékenysége egyre inkább a pszichiátria területére irányult. Iskolateremtő munkát végzett a pszichiátriai osztályok terápiás struktúrájának átalakításában. Két alkalommal nyert Humboldt ösztöndíjat, melynek során Németországban jelentős kutatómunkát végzett. Vizsgálati eredményeiből írta kandidátusi értekezését. A kandidatúra megszerzését követően oktatói-kutatói gyógyítói munkáját az egyetem Pszichiátriai Klinikáján folytatta. 1993-ban egyetemi tanári kinevezést kapott, majd ugyanezen évtől kezdve 12 éven keresztül vezette a Klinikát. Orvosként, klinikusként a betegek iránt felelősséget érezve végezte munkájat, magatartása meghatározta a klinika arculatát.
Emlékezve Trixler professzorra, tisztelgünk életműve előtt. Emlékezünk a formátumos emberre, a kiváló klinikusra, oktatóra, nemzetközileg is jól jegyzett kutatóra. Nem felejtjük szakmai kiállását, amikor a pszichiátria szakma önállósodásakor, az önálló identitásért, létért való – akkor éles – küzdelemben Pécsett az Ideg-Elme Klinika, a Környei Iskola egyik legjobb neurológusaként tett igen sokat. Vállalta, mindenben támogatta az akkor sok ütközést kiváltó új, saját lábára álló szakmát, a pszichiátriát, pszichoterápiát. Szakmai inspirációk és tartós barátságok alapozódtak abban az időszakban.
Mátyás kedélye, nyugalma, higgadtsága, igényessége, humora, műveltsége példa marad. Emlékezhetünk emberi tartására a betegséggel szemben, józan, higgadt, mértéktartó viselkedésére klinikusként, oktatóként, vezetőként a szakma válságidőszakaiban is. Mind a magyar, az angol és a német nyelvű orvosképzésben előadások és gyakorlatok tartásával is részt vett, odaadással, pontossággal, magas színvonalon. Pszichoterápiás, művészetterápiás aktivitása nevét igen széles körben tette ismertté a szűkebb orvosi szakmán túl is. Mintát adott nemzetközileg ismert kutatóként, tekintélyével képes volt munkatársait, de személyes élethelyzeteiben családtagjait és betegeit is védeni nehéz helyzetekben. Ütközések során tudott megkerülhetetlen szempontokat adni, csendes fölénnyel, de megértően és határozottan kezelni szakmai vitákat. Munkatársai, családtagjai támaszkodhattak rá, tanulni tudtak tőle, a szakmapolitikában nem tett elvtelen engedményeket. Képes volt előrelépni és visszalépni is, ha kellett. Divatirányzatokra higgadtan reagálva integrálni tudta még a sokszor nehezen elfogadható új megközelítéseket is a tradíció tapasztalataival – személyét elfogadtuk, elfogadták, hitelesnek tartották más szakmák is. Egyetemi vitákban számítottak higgadtságára, szakértelmére, jelenlétének súlyára. A genetikától a klinikumig, a forenzikus pszichiátriától a művészetterápiáig mindenhez volt hozzáértő, érdemi mondanivalója, oktatva, kutatva, és publikálva több nyelven is.
MTA doktori fokozatot 2001-ben szerzett, nemzetközi társaságok tagja lett, számos szakmai díjat kapott, Szent-Györgyi-díjat, Oláh Gusztáv-díjat, tengerentúl a Kris-dijat. Nemzetközi és hazai szakmai társaságok tagjaként, egyetemi, klinikai vezetőként integrációra és autentikus áttekintésre volt képes, józanul látva, tartva a kompetencia-határokat. Konzultációra, bölcs tanácsaira emeritus éveiben mindig számíthattunk.
Személyében tanítványai, munkatársai nagyformátumú orvoskollégát, kiváló oktatót vesztettek el.
Emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrizzük.
Barriers to antiviral treatment in hepatitis C infected intravenous drug users
Gabor Gazdag1, Gergely Horvath2, Olga Szabo3, Gabor S Ungvari4
Absztrakt
Barriers to antiviral treatment in hepatitis C infected intravenous drug users
Gabor Gazdag1, Gergely Horvath2, Olga Szabo3, Gabor S Ungvari4
1 Consultation-Liaison Psychiatric Service, Szent István and Szent László Hospitals, Budapest, Hungary
2 Drug Focal Point, National Center for Epidemiology, Budapest, Hungary
3 Hepatology Outpatient Clinic, Szent István and Szent László Hospitals, Budapest, Hungary
Background: Nowadays intravenous drug use is the main source of hepatitis C transmission, but only a small proportion of those who acquired infection via intravenous drug use receive antiviral treatment. Aim: to assess the barriers of access to antiviral treatment of infected intravenous drug users. Methods: A retrospective chart review was carried out in a hepatology outpatient clinic including all hepatitis C infected intravenous drug users in a 3-year period. Results: Only one-third of the infected former intravenous drug users received antiviral treatment. The main barrier to antiviral treatment was the lack of abstinence. Former intravenous drug users in prison or in long-term drug rehabilitation institutes were more likely to enter antiviral treatment. Conclusions: The low proportion of patients entering antiviral treatment calls the attention to further improving the pre-treatment management of this patient population. Special attention should be paid to the maintenance of abstinence.
Keywords: antiviral treatment, barriers, drug addiction, hepatitis C infection
Absztrakt
Amineptine treatment of persistent catatonic symptoms in schizophrenia: a controlled study
Gabor S. Ungvari
School of Psychiatry & Clinical Neurosciences, University of Western Australia, Perth, Australia
Background: Data on the treatment response of enduring catatonic phenomena accompanying chronic schizophrenia are few and far between. The aim of this study was to explore the therapeutic effects of add-on amineptine, a dopamine agonist antidepressant in chronic catatonia occurring in schizophrenia. Method: Fifteen subjects with DSM-IV schizophrenia presenting with persistent catatonic features underwent a 15-week, double-blind, placebo-controlled cross-over trial; they were treated for 6 weeks each with amineptine and a placebo, with a 3-week wash-out period in between. The primary outcome measures were the sum scores of the Bush-Francis Catatonia Rating Scale and the Modified Rogers Scale. Changes in other aspects of psychopathology and extrapyramidal side effects (EPS) constituted the secondary outcome measures. Results:Amineptine augmentation of antipsychotic treatment had no appreciable effect on either of the catatonia ratings. Apart from a statistically significant but clinically negligible improvement in the negative symptom scores, there were no changes in the psychopathology and EPS ratings. Conclusion: The lack of a therapeutic effect of the dopamine agonist amineptine on persistent catatonic signs and symptoms suggests that the dopamine system may not have a decisive role in the pathophysiology of chronic catatonic syndrome arising in the context of schizophrenia.
Keywords: catatonia, schizophrenia, amineptine
Lights off? A melatonerg és szerotonerg szinergizmus neurobiológiai és farmakológiai aspektusai
Sümegi András1, Somoskővi Csilla2
Absztrakt
Lights off? A melatonerg és szerotonerg szinergizmus neurobiológiai és farmakológiai aspektusai
1 Vas Megyei Markusovszky Kórház ZRT, Pszichiátriai Centrum
2 Kaposi Mór Oktató Kórház, Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum
Az SSRI készítményeket lassan több mint két évtizede széles körben használják a depressziós megbetegedések kezelésére. A nagymértékű alkalmazás ellenére metaanalízisek igazolták, hogy SSRI terápia mellett a betegek csak kb. egynegyede-ötöde ér el teljes remissziót. A kettős hatású szerek ezt az arányt javították, azonban még mindig igen sok betegnek okoznak szenvedést a nem optimális farmakoterápiák miatt fennálló tünetek. A kóros kronobiológiai eltérések fontos szerepet játszhatnak mind a depresszió patofiziológiájában, mind pedig az aktuális tüneti megjelenésben. Gyanítható, hogy a melatoninrendszer zavarai a depresszió manifeszt klinikai tüneteket mutató megjelenése előtt már figyelmeztethetnek a betegség közeledtére. Az eddigi szerektől markánsan eltérő hatásmechanizmusú agomelatin melatonerg-szerotonerg szinergista aktivitása részén új lehetőségeket nyithat a depresszió kezelésében.
Kulcsszavak: depresszió, agomelatin, melatonin, melatoninreceptorok, 5-HT2C receptor
Absztrakt
A trazodon multifunkcionális hatásmechanizmusa és klinikai alkalmazása
Frecska Ede
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pszichiátriai Tanszék
A trazodon egy olyan szerotonin (5-HT2) antagonista és reuptake gátló hatású antidepresszáns, amely sajátos receptor profilja alapján multifunkcionális pszichofarmakonnak számít. Legáltalánosabban elfogadott a depresszió kezelésére, dokumentáltan bevált időskori depresszióban, de elterjedten alkalmazzák benzodiazepinek vagy benzodiazepin-szerű altatók helyettesítésére a depresszió kezelésekor tapasztalt anxiolitikus és hipnotikus hatása alapján. Irodalmi adatok támogatják használatát generalizált szorongás, agitált állapotok, krónikus fájdalom kezelésében és az alkohol- vagy benzodiazepin-függő betegek feszültségének csökkentésében is. Biztonságosság szempontjából a trazodon összemérhető a legtöbb modern antidepresszánssal. Kiemelendő súlyneutrális és a szexuális funkciót támogató hatása. A trazodon bevezetése a magyar piacra jó eséllyel csökkentheti a benzodiazepinek túlzott használatát a szorongásosdepresszív állapotok kezelésekor.
Kulcsszavak: alkoholizmus, alvászavar, benzodiazepin-függőség, depresszió, szorongás
A szezonális depresszió etiopatológiája és terápiás lehetőségei
Molnár Eszter1, Gonda Xénia2, Rihmer Zoltán2, Bagdy György1, 3, 4
Absztrakt
A szezonális depresszió etiopatológiája és terápiás lehetőségei
1 Gyógyszerhatástani Intézet, Semmelweis Egyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Budapest
2 Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztály, Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest
A szezonális affektív zavar (seasonal affective disorder – SAD) hátterének megértéséhez összetett biológiai, pszichés mechanizmusok és környezeti faktorok szerepét kell figyelembe venni. Cikkünk célja, hogy áttekintsük a szezonális affektív zavar etiopatológiájával kapcsolatos elméleti koncepciókat és ezek alapján a szezonális affektív zavar terápiás lehetőségeit. A zavarral kapcsolatos elméletek kiindulópontja egyrészt a cirkadián ritmus és a monoaminerg neurotranszmitter rendszer szezonális affektív zavarban leírt eltérése, míg más elméleti megközelítések a D3 vitamin szerepét, illetve a kognitív-viselkedéslélektani jellegzetességeket hangsúlyozzák. Az egyes elméletek önmagukban nem magyarázzák maradéktalanul a szezonális affektív zavar patofiziológiáját, erre jelenthet megoldást az integratív kettős érzékenység elmélet. Az elméleti áttekintés mellett ismertetjük ezen koncepciókra épülő terápiás lehetőségeket. A szezonális affektív zavar kezelésének gyakorlatában a leginkább bevált kezelési stratégiák a fényterápia, az antidepresszív szerek és a pszichoterápia kombinációi.
Kulcsszavak: szezonális affektív zavar, depresszió, cirkadián ritmus, farmakoterápia, fényterápia, D3 vitamin