A klinikusok a gyógyszeres terápia megválasztásakor kénytelenek figyelembe venni a finanszírozó döntését, azaz a leggyakrabban a jól bevált originális készítmény helyett egy generikus szert írnak fel betegeiknek. Az utóbbiak gyártói eredményes bioekvivalencia vizsgálat után gyakorlatilag egyéb szakmai feltétel nélkül forgalomba hozhatják gyógyszerüket, természetesen jóval olcsóbban, mint amennyibe az eredeti kerül. Van olyan pszichofarmakon, amelynek például mintegy tíz generikuma létezik, jól ismert és ismeretlen gyártók által előállítva. A finanszírozási szabályokon belül a klinikus megpróbálja azt a készítményt kiválasztani, amelynek gyártóját megbízhatónak tartja. Előfordul azonban, hogy csalódnia kell. Egy, a világon szinte mindenütt elismert gyógyszergyártó néhány hónappal ezelőtt kénytelen volt visszahívni az amerikai piacról generikusként előállított, késleltetett felszívódású bupropion készítményét (1), mivel az originális készítményről átváltó betegek több mint 50%-a relapszusba került, depresszív tünetei visszatértek. Az FDA, az amerikai gyógyszerészeti intézet felszólította a gyártót hatékonysági vizsgálat elvégzésére, amely azonban eredménytelen volt a kevés beteg bevonása miatt. Ekkor a hivatal általa szponzorált bioekvivalencia vizsgálatot végzett, amelybe 24 egészséges egyént vontak be. Az eredmények azt mutatták, hogy a generikus készítmény hatékony vegyületéből az originálishoz viszonyítva jóval kevesebb szívódott fel, a vérben alacsony koncentrációt lehetett kimutatni. Mindez magyarázta a hatás elmaradását. Az FDA felszólította a gyártót a gyógyszer bevonására, ami meg is történt. Igaz, a forgalomban lévő további négy generikummal nem történt hasonló eljárás.

Tanulság? Úgy gondolom, a betegellátást biztosító és azt végrehajtó szereplőknek el kell gondolkodniuk a történteken. Vajon elég-e a generikum forgalomba hozatalához egy egyszerű, a gyártó által végzett bioekvivalencia vizsgálat? Nem kellene-e akár az európai, akár az egyes országok gyógyszerészeti intézeteinek nagyobb gondot fordítani a forgalomba hozatalra? Vagy a támogatást megszabó finanszírozó biztosítóknak nem érné-e meg akár szúrópróbaszerűen kontrollálni egyes szerek klinikai hatékonyságát, biztonságosságát? Vagy akár kis betegszámmal farmakokinetikai, farmakodinámiai vizsgálatot elvégeztetni? Mi, klinikusok, elég figyelmet fordítunk-e arra, hogy vajon van-e összefüggés betegeink állapotának változása és az adott gyógyszer hatékonysága között? Jelentjük-e az arra illetékes intézet felé, ha azonos hatóanyagú, de más gyártó által előállított gyógyszerre történő váltás során hatékonyságbeli vagy biztonságosságbeli változást tapasztalunk? Nem kellene-e racionálisabbá tenni a jelentési lehetőségeket?

A beteg akkor gyógyul, ha hatékony kezelést kap. Az ártámogatást biztosító finanszírozó pedig akkor jár jól, ha minél alacsonyabbak az árak. Mindkettő evidens, de… Egy európai vizsgálat (2) az „agy betegségeinek” kezelését tekintette át, és azt találta, hogy a teljes ráfordításból csupán 3% a gyógyszerek költsége. A legutolsó hasonló felmérés (3) szerint például a depresszió kezelésében a teljes költség 20%-a a direkt egészségügyi kiadás, és tudjuk, hogy ennek csak egy része a gyógyszerráfordítás. Kérdés az, hogy ha kissé magasabb áron, de a megbízhatóan hatékony originális vagy generikus gyógyszerekkel gyógyítunk, akkor hogyan változik a 80%-t kitevő indirekt és ezzel együtt a teljes kezelési költség? Szakmailag (orvos, gyógyszerész stb.) elfogadható módszer-e például a jelenlegi ártámogatás? Vajon a döntéshozók mindezt végiggondolják-e és hosszú távra terveznek-e? Úgy gondolom, hogy minden szereplőnek ugyanaz az érdeke, azaz a betegek számára olyan hatékony és biztonságos terápia biztosítása, amellyel minél gyorsabb, és ha lehet, tünetmentes a gyógyulás elérése. Ezzel ugyanis az egyén és a társadalom egyaránt anyagilag is relatíve jól jár.

Cél: A major depresszió (MD) akut epizódjában számos vizsgálat igazolja a különböző kognitív funkciók károsodását, azonban kevés adat van arról, hogy ezek az eltérések megmaradnak-e remisszióban. Jelen vizsgálatban CANTAB (Cambridge Automated Neuropsychological Test Battery) számítógépes neuropszichológiai tesztet használtunk a kognitív funkciók vizsgálatára a depresszió akut epizódjában és remisszióban. Módszer: 25 major depressziós beteg vett részt a vizsgálatban, közülük 11 esetben remisszióban megismételtük a neuropszichológiai vizsgálatot. Eredmények: Az akut epizódban a Késleltetett mintafelismerés, a Párosított asszociációs tanulás, a Térbeli felismerő memória, a Gyors vizuális felismerés és a Térbeli vizuális tervezés tesztek jeleztek szignifikáns eltérést. Remisszióban a vizuális tanulás képessége, a térbeli felismerés, a pszichomotoros tempó, és az egzekutív funkciók javultak. Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy MD-ban több neurokognitív funkció is károsodik, legkiemelkedőbb eltérést a Párosított asszociációs tanulás teszt jelez, melynek teljesítéséhez a „frontális stratégiák” és az „emlékezeti működések” épsége is szükséges. A kognitív károsodás részlegesen javul remisszióban a depressziós epizódhoz képest, jelezve, hogy az egyén hangulata és kognitív teljesítménye között szoros kölcsönhatás van. Ezen állapotjelző markerek mellett fontosak a vonásfüggő károsodások, melyek nem javulnak remisszióban és a depresszió endofenotípusainak tekinthetők.(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(1): 5-11)

Kulcsszavak: kognitív funkció, unipolaris depresszió, remisszió, endofenotípus

Jelen munkánk irodalmi összefoglaló, melyet a PubMed alapján állítottunk össze. Neuropátiás fájdalom alatt olyan fájdalmat értünk, mely a szomatoszenzoros rendszer károsodásának vagy betegségének következményeként jelentkezik. Patomechanizmusában a perifériás és a centrális szenzitizáció játszik fontos szerepet. Klinikailag égő, lüktető fájdalom és érzészavar (hiperalgézia, allodynia) jellemzi. Terápiájában antidepresszívumok, antiepileptikumok, opioidok és neurostimulációs eljárások használatosak.
(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(1): 13-17)

Kulcsszavak: neuropátiás fájdalom, perifériás szenzitizáció, centrális szenzitizáció, terápiás evidenciák

A pulvinar a thalamus caudalis legnagyobb összetett magja. Oldalsó és alsó része a látókéreggel, a dorzális és laterális a parietális kéreg hátsó és felső részével; a mediális és felső magrész a cinguláris kéreggel, a hátsó a parietális, a premotoros és prefrontális kortikális áreakkal létesít gazdag rost-összeköttetést. Az utóbbi hálózatnak a szakkádok és a vizuális figyelem szervezésében tulajdonítanak jelentőséget. A pulvinar mediális sejtcsoportja a paralimbikus, insularis és asszociációs kéregrészekkel is kapcsolatban áll. Ezzel magyarázzák, hogy a magrész egyesíti az összetett szenzoros információkat a limbikus reakciókészlettel, és ezeket a felső temporális és parieto-okcipitális kéregterületekre továbbítja. A pulvinart az arteria chorioidea posterior mediális és laterális ágai látják el. Féloldali izolált pulvinar károsodás igen ritkán észlelhető. A pulvinar fontos funkciója a vizuális kiemelés (visual salience), amely meghatározhatja a környezeti ingerekre adható választ. A pulvinar ebben a folyamatban az irányított szemmozgásoktól eltérő tekintést is gátolja. A pulvinar a parieto-okcipitális és temporális kéreggel együtt alkotja az EEG alfa aktivitás generátorát. Az fMRI vizsgálatokkal felvett BOLD (Blood Oxygenation Level Dependent) szignálok nyugalmi értékei és az alfa tevékenység teljesítménye között korreláció van. A pulvinar a striátumhoz hasonlóan egy zárt kortiko-szubkortikális kör része, kimenete azonban nem mozgás- és izomtónus- , hanem magatartásváltozás, amely magába foglalja a vizuális percepciót, a szelektív figyelmet és az emóciók szabályozását. A szubdomináns féltekei pulvinar károsodásának ritka következménye a kontralaterális vizuális tér felfogásának zavara, elterjedt kifejezéssel neglect, amely a gyrus temporalis superiorhoz kapcsolt hálózat disszociációjával magyarázható. A pulvinar fokozott aktivitását feltételezik a félelmetes tartalmú vizuális jelzésekre adott gyors válaszban, és a szerotonin transzporter befolyásolása révén az endogén depressziók kóroktanában. Kétoldali, radiológiai elváltozását észlelték a Creutzfeldt-Jakob betegség új variánsában és Fabry betegségben.  
(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(1): 19-26)

Kulcsszavak: pulvinar, hálózat, vizuális tér, alfa generátor

Nincs még egy olyan komplex szomatikus, biológiai, mentális, pszichológiai, pszichiátriai, kulturális, szociális és spirituális jelenség, amely nemcsak súlyos közegészségügyi gond, 
de értelmetlen, megmagyarázhatatlan, tragikus, fájdalmas, ellentmondásos, misztikus is, mint az öngyilkosság. A számtalan ok ellenére, amellyel a történelem során magyarázták, a valódi okát nem tudjuk, de nem is tudhatjuk, mert multikauzális, és sohasem vezethető vissza egyetlen okra. A kialakulásában számos más tényező is szerepet játszik, de a legerősebb kockázati tényező a fel nem ismert és kezeletlen depresszió. Magyarországon az öngyilkosság a fiatalok között súlyos probléma. 2000-2010 között a 24 évnél fiatalabb korcsoportban 1 150 férfi és 245 női áldozat volt. A 15-24 éves korcsoportban 2010-ben is az öngyilkosság volt a vezető halálok. Az öngyilkos áldozatok nem egészségesek, mindig valamilyen szomatikus, mentális, kulturális és spirituális zavarban szenvednek. A szerző megpróbálja holisztikusan osztályozni a védő és kockázati tényezőket, kihangsúlyozva, hogy ezek a tényezők egymással összefüggésben fejtik ki a hatásukat. Ezek a tényezők előfordulnak (1) fizikai, biológiai, szomatikus szinten (amely magában foglalja a fizikai környezetet, a genetikát, a betegségeket és a testi egészséget); (2) mentális, pszichológiai szinten (beleértve az önértékelést, a konfliktuskezelő módszereket, az érzelmek, indulatok megfelelő kezelését); (3) kulturális szinten, (beleértve a társadalmi, gazdasági és politikai tényezőket, az életminőséget); (4) szociális szinten (amely magában foglalja a családot, barátokat, szomszédokat, munkahelyet); (5) spirituális szinten, (amely magában foglalja a reményt, a hitet, a szeretetet, a kétségbeesést). Mivel a gyermekek viszonylag sok időt töltenek az iskolában, a tanároknak megfelelő ismeretekkel kellene rendelkezniük ezen tényezőket és a fontosabb pszichoszomatikus tüneteket illetően, tudniuk kellene ezeket megfelelő módon kezelni, de sajnos a többségük erre nincsen felkészítve. A spirituális kockázati tényezők közül a legfontosabb a reménytelenség, amely a Beck Reménytelenség Skálával viszonylag könnyen vizsgálható a mindennapi gyakorlatban. Ezt követően a szerző felsorol számos olyan jelet és tünetet, amelyeket mind a szülőknek, mind a tanároknak fel kellene ismerni és kezelni kellene, majd ajánlásokat tesz az öngyilkosságok csökkentése érdekében.
(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(1): 27-39)

Kulcsszavak: öngyilkosság, adoleszcens kor, prevenció, kockázati- és védőtényezők, 
reménytelenség, spiritualitás, holisztikus szemlélet.

A hangulati betegségek terhességgel összefüggő kezelése, gondozása még mindig nem kap elég figyelmet és hangsúlyt. Mindemellett továbbra is sok a téves vagy félinformáció, esetenként a teljes tudatlanság ebben a témában, és a szakmák (pszichiátria- szülészet-nőgyógyászat) képviselői, művelői is gyakran ellentmondásos információkkal látják el a betegeket, vagy sokszor egymásra mutogatnak az információ átadásával kapcsolatban, sok esetben a témában való hiányos ismeretek miatt. Azonban gyűlnek az olyan információk és adatok, amelyekből már konkrét következtetéseket lehet levonni, és ezekre alapozva adekvát és hiteles tájékoztatást lehet adni a terhes nőnek vagy a családtervezés előtt álló párnak. Összefoglalásunk ebben kíván segítséget nyújtani, felhasználva a legújabb adatokat.
(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(1): 40-48)

Kulcsszavak: affektív betegségek, terhesség, szoptatás, antidepresszívumok, hangulatstabilizálók, antipszichotikumok, születési rendellenesség

Esetbemutatásunkban egy szkizofrénia diagnózissal kezelt nőbetegről számolunk be, aki fenn-tartó 700 mg elnyújtott felszabadulású quetiapin fumarát medikáció mellett esett teherbe és szedte gyógyszerét a terhesség teljes időtartama alatt. A 41. héten egészséges fiúgyermeket szült, az újszülött születési súlya 3410 gramm, hossza 49 cm, egyperces Apgar értéke 9, 5 perces Apgar értéke 10 volt.
(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(1): 49-50)

Kulcsszavak: elnyújtott felszabadulású quetiapin fumarát, terhesség, szkizofrénia