Ahogy jól ismert, a szkizofrénia klinikailag heterogén és komplex kóreredetű betegség, mely kialakulásának hátterében a genetikai faktorok jelentős szerepet játszanak (a heritabilitás 0,41-0,87% között mozog). A betegség kutatásának egyik legjelentősebb nehézsége, hogy jelentős ismeretlen terület húzódik a kórkép kialakulásáért felelős gének és a gyakorlatban látott klinikai tünetek között. Ennek oka, hogy a szkizofrénia patogenezise igen összetett és bonyolult, amely gyenge prediktív kapcsolatot eredményez a klinikai diagnózis és a háttérben meghúzódó genetikai okok között. Az endofenotípusok (intermedier fenotípusok) kutatása jelentős szerepet játszhat a fenti nehézségek megoldásában és tisztázásában. Az endofenotípusok kvantitatív neurobiológiai sajátságok, amelyek azonban a mindennapi klinikai gyakorlatot művelő „puszta szem” számára csak ritkán vagy nem láthatók, amelyek kutatása azonban közelebb vihet a kórkép etiológiájának feltárásához (Braff, 2015). Gottesman és Gould (2003) definíciója szerint az endofenotípus (1) egy adott betegséghez kapcsolódik, (2) öröklődik, (3) állapot-független, a betegség bármely szakaszában – így a premorbid időszakban és remisszióban is – észlelhető, (4) tünetmentes hozzátartozókban magasabb gyakoriságú, mint az átlag populációban és (5) családi halmozódást mutat.

Az ayahuasca többféle növényi komponensből álló főzet, melynek fő hatóanyagai a DMT és a harmin. Régmúlt időktől fogva nyújt segítséget az Amazonas-menti népek testi, lelki, társadalmi és spirituális problémáinak megoldásában. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb laikus és tudományos érdeklődés mutatkozik a szer terápiás célú felhasználása iránt. Az ayahuasca-élmény részei lehetnek szomatikus reakciók, élénk látomások, intenzíven felidézett emléknyomok, erős érzelmi hatások, egyfajta introspektív jellegű, megvilágosodási élmények, melyek során szignifikáns tartalmak mélységükben, összefüggéseikben tárulnak fel. Az élmény megterhelő lehet, gyakorlott vezető szükséges hozzá; részint, hogy az adott szituáción átsegítse a résztvevőt, másrészt, hogy terápiás effektusa kellőképp kiaknázásra kerüljön. Amennyiben jól kontrollált körülmények között kerül sor alkalmazásra, a szernek nincs bizonyítottan negatív hatása az egészségre. Az ayahuasca terápiás effektusának vizsgálata számos – részint jogi, részint metodikai – nehézségbe ütközik, melyet tovább nehezít az ayahuasca fő hatóanyagát, a DMT-t övező negatív prekoncepció, valamint kulturális előítéletek. Cikkünk felvázolja az ayahuasca pszichiátriai felhasználásának lehetőségeit, valamint ennek biológiai, pszichológiai és spirituális hátterét.

(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(2): 079–086)

Kulcsszavak: addikciók, ayahuasca, depresszió, dimetiltriptamin, poszt-traumás stressz zavar

Dysfunctions in dopaminergic neurotransmission lead to motor symptoms and cognitive impairments associated with behavioural disturbances. Parkinson’s disease is a neurodegenerative disorder which is primarily characterized by an abnormal basal ganglia activity. Recently, increased attention has been directed towards the hippocampus in the development of non-motor symptoms. Given the temporal progression of the disease, dopaminergic depletion firstly affects the dorsal striatum leaving the ventral striatum relatively intact. However, it is possible that the structure and function of the hippocampus shows alterations even in early stages of Parkinson’s disease. Subtle cognitive impairments occur in the earliest stages, and therefore Parkinson’s disease could provide a unique model to investigate the effect of replacement therapies on a neural network with different baseline dopaminergic levels. Strong evidence suggests that dopaminergic medications improve the motor symptoms, but these medications might have disadvantageous effects on cognitive functions. In this review, we examine the role of dopaminergic changes across several cognitive and behavioural impairments observed in Parkinson’s disease, with a special reference to hippocampal 
dysfunctions.

(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(2): 087–092)

Keywords: Parkinson’s disease, hippocampus, dopaminergic neurotransmission, cognitive function

A szerző megállapítja, hogy egyre súlyosabb akadályok tornyosulnak a fiatalok egészséges személyiségfejlődése előtt, amelynek következtében jelentősen megnövekedett a gyermekpszichiátriai ellátásra szoruló gyermekek száma. Felértékelődött a gyermek- és ifjúságpszichiátria szerepe, amely ma Magyarországon csak formális, hiányos, és nem tudja biztosítani a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei szerinti optimális gyermekpszichiátriai ellátást valamennyi rászoruló gyermek részére. Kiemeli, hogy a pszichiátriai zavarok első manifesztációjának 75%-a serdülőkorban és fiatal felnőttkorban jelentkezik. A különböző törvényekben és jogszabályokban foglaltak ellenére számos hiányosság nehezíti a gyermekek egészséges felnőtté válását, amelyek közül a gyermek- és ifjúságpszichiátria fejlődésének a legfontosabb akadályait elemzi. Hangsúlyozza a kulcsszemélyek tevékenységének szerepét, ismerteti a hazai gyermekpszichiátriai ellátás helyzetét és gondjait. Részletesen felsorolja az általa legfontosabbnak tartott ellentmondásokat, hiányosságokat és akadályokat, majd javaslatokat fogalmaz meg a jelenlegi krízishelyzet feloldására, amelyek segítségével hatékonyan és gyorsan lehetne javítani a jelenlegi tarthatatlan helyzeten. Külön kiemeli (1) a társadalom és a gyermekekkel foglakozó személyek és intézmények felelősségét, és az érdektelenséget a kompetens hatóságok körében. (2) A pedagógustársadalom válsága következtében kialakult, a szülők, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, de az egész népesség körében előforduló szomatikus, mentális, kulturális és spirituális tudatlanságot. (3) A mentális zavarban és betegségben szenvedő gyermekek és kezelésük holisztikus szemléletének a hiányát. (4) Az idegrendszer működése ismeretének jelentőségét és hiányát a gyermekpszichiátriai ellátásban. (5) A gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás bizonyítékokon alapuló orvoslás alapjaira helyezését, amelynek alapfeltétele az organikus idegrendszeri elváltozások és a mentális működések közti kapcsolat megértése és elfogadása. (6) A kulcsszemélyek saját kompetenciahatárainak a betartását. (7) A gyermek- és ifjúságpszichiátria ellátó, fekvő- és járóbeteg-ellátó intézményrendszerének azonnali teljes országos kiépítését. (8) A gyermekpszichiátriai szakvizsga reformját. (9) A jelenleg hiányzó, képzést és szakképzést elősegítő, korszerű tankönyvek és kézikönyvek megírását és az internethasználat előnyeit – ezekhez részletes javaslatokkal szolgál. (10) A mentális prevenció szinte teljes hiányát az oktatásban és az egészségügyben. (11) A lehetséges és megvalósítható lehetőségek figyelmen kívül hagyását. A gyermekpszichiátriai ellátás akadályainak leküzdése csak elhivatott gyermekpszichiáterek és gyermekpszichológusok, okos szülők, jól képzett házi gyermekorvosok, védőnők, kitűnő pedagógusok és egyéb elhivatott kulcsszemélyek összehangolt tevékenységével megvalósítható.

(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(2): 093–109)

Kulcsszavak: gyermekpszichiátria, kulcsszemélyek, mentális tudatlanság, biológiai-pszichológiai-kulturális-szociális-spirituális modell, kompetenciahatárok, organikus idegrendszeri változások szerepe.

Catatonic syndromes could accompany a variety of psychiatric and medical conditions. The most common conditions underlying catatonia are affective disorders followed by schizophrenia, but several medical conditions including intoxications affecting the central nervous system can also present with catatonic signs and symptoms. Therapeutic doses of disulfiram could induce catatonia with or without accompanying psychosis or mood disorder. A case of disulfiram intoxication manifesting with catatonia is reported here together with a brief overview of the literature. A patient was admitted to the toxicology ward after a suicide attempt with approximately 20 g of disulfiram. On transfer to the psychiatric ward, she was sitting still, in a semi-stuporous state and displayed motiveless resistance to instructions or attempts to move (active negativism). She was unresponsive to most of the questions (mutism), occasionally verbigerated 1-2 words and stared for more than 20 seconds between shifting attention. After developing a comatosus state her treatment continued at the toxicology ward, where a contrast-enhanced computer tomography scan revealed bilateral emollition of 1.5 cm diameter in both nucleus lentiformis at the level of the third ventricle. Following treatment her condition improved and she benefited of rehabilitation facility and a second psychiatric treatment. She was discharged free of neurological and psychiatric symptoms. In conclusion, we underscore the importance of accurate diagnosis of the underlying psychiatric or medical condition when encountering a fast emerging catatonic syndrome and focus first on treating the causative condition while simultaneously attempting symptomatic treatment of catatonia.

(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(2): 110–114)

Keywords: disulfiram, intoxication, neuropsychiatric complications, catatonia

A Marchiafava–Bignami-betegség (MBD) a corpus callosum károsodásával járó, ritka, akutan, szubakutan kialakuló, illetve krónikus lefolyást is mutató megbetegedés, mely leggyakrabban alkoholbetegek körében jelentkezik. Változatos neurológiai tünetekkel, epilepsziás rohamokkal, kómával járhat együtt, illetve a krónikus forma is kezdődhet akut tudatzavarral majd demencia, interhemiszferiális diszkonnekciós szindróma, vagy lassan előrehaladó magatartásváltozás következik be. 2001-ben alig 250 esetet jelentettek, melyek közül 200 elhalálozott, 30 esetében súlyos demencia, illetve ágyhoz kötöttség alakult ki, és csak 20 esetében volt kedvező 
a betegség kimenetele. Az általunk ismertetett betegnél a koponya MR, illetve az anamnézis alapján MBD-t diagnosztizáltunk, B-vitamin komplexet, folsav-, memantin-, piracetam- és haloperidolkezelést kapott, kielégítő állapotban emittáltuk. Áttekintve a szakirodalmat, aktuálisan a terápiás lehetőségek tiamin és folsav adásában merülnek ki. Egyes szerzők szerint a betegség lefolyására kedvező lehet a tiamin azonnali adása, más esetismertetések tapasztalatai pedig az amantadin és kortikoszteroid pozitív hatásáról számoltak be.

(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(2): 115–118)

Kulcsszavak: Marchiafava–Bignami-betegség, alkoholizmus, demencia, corpus callosum