2018. december, XX. évfolyam, 4. szám
Szerkesztőségi levél
Lazáry Judit
Absztrakt
Tisztelettel üdvözlöm a Neuropsychopharmacologia Hungarica decemberi számának olvasóit!
Az év utolsó hónapjában időszerű összegezni az eredményeket, áttekinteni a fontosabb eseményeket. A 2018. év fontos esztendő volt társaságunk és a Neuropsychopharmacologia Hungarica életében egyaránt. Az MPPT elnöksége és programja megújult, a folyóirat 20. évének fennállását ünnepeltük, szerkesztősége átalakult. Nagyszerű kolleganőmmel, Gonda Xéniával az igen megtisztelő és örömteli szerkesztői megbízatást nyertük el. Bízunk benne, hogy színvonalas és korszerű újságot tudunk rendszeresen készíteni olvasóink számára, mellyel fenn tudjuk tartani az érdeklődést a tudományos eredmények iránt. Legfontosabb célunk, hogy felmutassunk olyan trendeket, melyek a tudományos igényű klinikusok, kutatók számára gondolatébresztőek lehetnek. Közleményeinket inspiráló kiindulópontnak szánjuk egy-egy témában való elmélyedéshez. Az újdonságok mellett ezért fontosnak tartjuk az áttekintéseket nyújtó összefoglaló és kritikai tanulmányokat, átfogó képet adva az adott témáról alkotott gondolkodás formálódásáról. Szerkesztői munkánkkal a szakirodalom megkedveltetését és a tudásmegosztást kívánjuk szolgálni, ugyanakkor kiemelt szempontunk az is, hogy az ismeretek puszta befogadása helyett érzékenyítsük az olvasót az ellentmondó vagy kritikus pontok észlelésére. Ez azért is fontos, mert olvasóinkra mint potenciális szerzőkre is tekintünk, interaktív kapcsolatra törekszünk. Reméljük tehát, hogy értékmegőrző és -teremtő erőfeszítéseink találkoznak olvasóink igényeivel, és egyre több érdeklődőt érünk el folyóiratunkkal.
Aktuális számunkban ismét igyekeztünk változatos, érdekes témákat bemutatni. Egy izgalmas összefoglaló tanulmányban a gyermekpszichiátrián túlmutató evészavarok témakörével foglalkozik és a magyarázó modelleket elemzi Ábrahám Ildikó gyermekpszichiáter. Az antidepresszívumokkal végzett vizsgálatokban észlelt magas placebohatással kapcsolatos heterogén irodalmi adatokról nyújt érdekes összefoglalást Pogány László pszichiáter, klinikai farmakológus. Emellett a szerotoninreceptorok legfontosabb ismereteit összegzi szponzorált közleményben Szekeres György. A nemzetközi szakirodalomból választott két közleményről Urbán Nóra és Péter László készített recenziót. A szerkesztő tanulmányában a depresszió perifériás biomarkereiről olvashatnak összefoglalást.
Eredményes, sikerekben gazdag új évet kívánunk minden kedves olvasónknak!
ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK
Perifériás biomarkerek depressziós zavarokban: fókuszban a HPA-tengely, az inflammációs rendszer és a neurotrofikus faktorok
Lazáry Judit
Absztrakt
Perifériás biomarkerek depressziós zavarokban: fókuszban a HPA-tengely, az inflammációs rendszer és a neurotrofikus faktorok
Lazáry Judit
Nyírő Gyula OPAI, Budapest
A major depressziós zavar (MDD) perifériás biomarkereit intenzíven kutatják világszerte, azonban napjainkban még nem áll rendelkezésre specifikus tesztelési lehetőség. A témával foglalkozó szakirodalomban egyre növekvő számú adat jelenik meg, melynek nagy része kongruens annak tekintetében, hogy a HPA-tengely, az inflammáció és a neurotrofikus faktorok köréből kerülhetnek ki a legígéretesebb markerek. Az eredmények arra utalnak, hogy több marker együttes mintázata segíthet a diagnózisalkotásban és a kezelés megválasztásának, monitorozásának objektív vizsgálatában. A biomarkerek precíz értékelését és validálását nehezítik a szintjüket befolyásoló egyéb tényezők, illetve a fenotípus meghatározására szolgáló mérőeszközök korlátozottsága. A jövőben ezeknek a szempontoknak a figyelembe vételével kifejleszthető lesz egy klinikai használatra alkalmas teszt, ami komoly előrelépést jelent majd az MDD egyénre szabott kezelésében, eredményesebb terápia várható és a gyógyszerfejlesztésben is fontos eszköz lehet.
(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(4): 125–130)
Kulcsszavak: biomarkerek, depresszió neurobiológiája, neuropszichobiológia, terápiás marker
Absztrakt
Az evészavarok kontinuum hipotézise, egy modell alakulása az 1970-es évektől napjainkig
Ábrahám Ildikó
Semmelweis Egyetem, 1.sz. Gyermekgyógyászti Klinika Gyermekpszichiátriai Osztály, Budapest
Az evészavarok osztályozása, valamint diagnosztikai kritériumainak meghatározása jelentős változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben, mely módosulások hátterében a kórképcsoportról alkotott elméletek húzódnak. A klinikusi munkát nem kevésbé érintő akadémiai gondolkodást időről-időre átformálták az egyre nagyobb elemszámú, a pszichológiai mérőeszközök fejlesztéseinek köszönhetően részletesebb vizsgálatok eredményei. Az evészavarok tanulmányozása különösen komoly kihívást jelent a kutatók számára, hiszen heterogén, dinamikusan változó betegségcsoportról van szó mind a klinikai megjelenését, mind időbeli lefolyását tekintve. A szerző az alábbi közleményben áttekintést nyújt a különböző magyarázómodellekről, a témához kapcsolódó legfontosabb eredményekről. Annak ellenére, hogy a terület tudományos kutatása intenzíven fejlődik, további vizsgálatokra van szükség az evészavarok alcsoportjainak egzakt meghatározásához és eredményes terápiás protokoll kidolgozásához.
(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(4): 131–139)
Kulcsszavak: evészavar, anorexia nervosa, bulimia nervosa, táplálkozási zavar
Absztrakt
A placeboválasz hatása az antidepresszívumokkal végzett klinikai vizsgálatok eredményére
Pogány László
Szent Rókus Kórház, Pszichiátriai Osztály, Baja
