2019. június, XXI. évfolyam, 2. szám

In Memoriam Dr. Kalmár Sándor

(1941–2019)

SZERKESZTŐSÉGI LEVÉL

Addiktofóbia: a gyógyszerre szokástól való félelem
Lazáry Judit

Absztrakt

A pszichiátriai betegek ellátása során talán a legritkább esetben találkozunk a pontos gyógyszersze déssel, hiszen betegeink legtöbbször túlszedik, vagy nem szedik az általunk javasolt gyógyszert. A gyógyszerabúzus vagy dependencia jól ismert probléma, melynek etiológiájával, következmé nyeivel széleskörben foglalkozik az irodalom. További gyakori szituáció, amikor a kezelés elutasítása olyan kórképekhez társul, mely esetekben a betegségbelátás hiánya áll a háttérben (pl.: szkizofrénia). Ugyanakkor pszichiáterként igen gyakran szembesülünk egy harmadik betegcsoporttal, amikor a páciens elutasítja vagy bizalmatlan a javasolt gyógyszerrel szemben, és arra hivatkozik, hogy „fél, hogy rászokik a gyógyszerre”, vagy „attól tart, hogy függővé válik a gyógyszerektől”. Az esetek több ségében ez az érzés vagy előítélet az addiktofóbia jelenségkörébe tartozik, mely fogalmat néhány éve írták le először a szakirodalomban. Ebben az esetben az együttműködés nem a betegséghez köthető (az elnevezésben a „fóbia” szó nem egy specifikus kórképre utal), sokkal inkább tájékozatlanság, illetve társadalmi, kulturális hatások következménye. A negatív attitűddel jellemezhető ellenérzés lényege, hogy irracionális, vagy legalábbis túlértékelt tartalmak és/vagy elégtelen információ alapján hoz döntést a páciens a tudományosan megalapozott szakmai javaslatot figyelmen kívül hagyva. Emellett szintén jellemző, hogy azok a pszichés zavarok, melyek jelentős szenvedést okozva orvoshoz fordulásra késztették a beteget, progrediálnak az addiktofóbia okán vesztett idő miatt. A páciensek ilyenkor jellemzően hónapokig, akár évekig próbálkoznak általuk kevésbé addiktívnak tartott techni kák alkalmazásával a gyógynövényes készítményektől a diétákon át a csontkovácsig, igen komoly anyagi áldozatot vállalva.

Gene-sex interaction in Hypercompetitive Attitude suggests beneficial effect of the DRD4 7-repeat allele in adaptation

Julianna Bircher, Eszter Kotyuk, Marta Fulop, Andrea Vereczkei, Zsolt Ronai, Katalin VArga and Anna Szekely

Absztrakt

1 Doctoral School of Psychology, ELTE Eötvös Loránd University, Budapest, Hungary
2 Institute of Psychology, ELTE Eötvös Loránd University, Budapest, Hungary
3 Department of Clinical Psychology, Faculty of Medicine, Semmelweis University, Budapest, Hungary
4 MTA-ELTE Lendület Adaptation Research Group, Institute of Psychology, ELTE Eötvös Loránd University, Budapest, Hungary 5 Institute for Cognitive Neuroscience and Psychology, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary
6 Institute of Medical Chemistry, Molecular Biology and Pathobiochemistry, Semmelweis University, Budapest, Hungary

Twin studies provide evidence for the heritability of social attitudes, e.g. competitiveness, however, there are no psychogenetic association results linking competitive attitudes to ge- netic polymorphisms. Candidate gene studies report association with competitiveness-related phenotypes, risk taking for example was linked with the 7-repeat allele of the dopamine D4 receptor gene. This polymorphism has been studied extensively with novelty seeking and certain psychiatric disorders, as it plays a crucial role in molecular genetic mechanisms driving behavioral responses to the environment, especially modulating behavior through the reward circuitry. In the present study, we examined association of the DRD4 48-bp VNTR and competitiveness using self-report data from 399 non-related Caucasians. We found an interesting gene-sex interaction: 7-carrier males were more hypercompetitive as compared to non-carriers, while 7-carrier females were less hypercompetitive as compared to non-carriers. This finding remained significant after Bonferroni correction for multiple testing. Interestingly, among females we observed a significant positive correlation between hypercompetitiveness and mood characteristic variables, however, no such relationship could be detected in males. In 7-carrier females the association of hypercompetitiveness and anxiety or depression was more robust as compared to non-carrier females. These results highlight the importance of cultural influences in interpreting gene-sex interaction effects. Our results underlies interaction between genes and the environment; suggesting that the 7-repeat allele plays an important role in adaptivity, enabling sex-specific behavior to social expectations.

(Neuropsychopharmacol Hung 2019; 21(2): 47–58)

Keywords: DRD4 polymorphism, 7-repeat allele competitive attitudes, hypercompetitiveness, self-development competitiveness, gene-sex interaction, adaptivity

The effect of acute and repeated administration of buspirone, 8-OHDPAT and fluoxetine on haloperidol-induced extrapyramidal symptoms

Sara Ami Ahmadi, Mohammadmahdi Sabahi and Rasool Haddadi

Absztrakt

1 Student Research Committee, Hamadan University of Medical Sciences, Hamadan, Iran
2 Medicinal Plant and Natural Products Research Center, Hamadan University of Medical Sciences, Hamadan, Iran 3 Department of Pharmacology, School of Pharmacy, Hamadan University of medical sciences, Hamadan, Iran
* These authors contributed equally to this work

Objective: The aim of this study was to investigate the effect of buspirone, as a partial agonist of 5-HT1A receptors, 8-hydroxy-2-[di-n-propylamino]-tetralin (8-OH-DPAT) as an agonist of 5-HT1A receptors and fluoxetine as a selective serotonin reuptake inhibitor on haloperidol-induced extrapyramidal symptoms (EPS) in male Wistar rats. Materials and methods: The experi- ments were performed on 66 male Wistar rats weighing 200-240g. The rats were divided into 11 groups (n=6). Extrapyramidal symptoms were induced by haloperidol injection 1mg/kg intraperitoneally (i.p.). To investigate the effect of serotonergic drugs on haloperidol-induced extrapyramidal symptoms, 8-OHDPAT (1 mg/kg), buspirone (10 mg/kg), and fluoxetine (1 mg/kg) were injected before haloperidol in an acute and 7 consecutive day’s pre-treatment injection(s) mode. Extrapyramidal symptoms such as catalepsy and motor balance were assessed by the bar test and rotarod, respectively. Findings: The results demonstrated that i.p. injection of haloperidol induced significant motor imbalance and catalepsy (p≤0.001) in rats. Data analysis showed that i.p. injection of buspirone (10 mg/kg) significantly decreased catalepsy compared with the control group. The attenuation of haloperidol-induced extrapy- ramidal symptoms was observed with 8-OHDPAT treatment. Treatment with fluoxetine did not affect the motor coordination caused by haloperidol. Conclusion: It may be concluded that buspirone and 8-OHDPAT improves extrapyramidal symptoms in a haloperidol-induced Parkinsonism model probably via activation of 5-HT1A receptors. However, further investiga- tions should be carried out to clarify the exact mechanism of interaction between 5-HT1A and DA receptors.

(Neuropsychopharmacol Hung 2019; 21(2): 59–68)

Keywords: haloperidol, fluoxetine, buspirone, catalepsy, 8-OHDPAT, motor balance, extrapy- ramidal symptoms

Hashimoto-enkefalopátiához társuló Cotard-szindróma: esettanulmány

Hajnal Luca, Lazáry Judit

Absztrakt

Hashimoto-enkefalopátiához társuló Cotard-szindróma: esettanulmány

Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, Budapest

Az enkefalopátiákhoz társuló pszichés tünetegyütteseknek egyre kiterjedtebb a szakirodalma, azonban a klinikai gyakorlatban még mindig óriási kihívást jelent felismerésük, kezelésük. A ritkán identifikált Cotard-szindróma hátterében számos organikus kórkép került ezidáig leírásra. Esettanulmányunkban egy 44 éves, negatív pszichiátriai anamnézisű nőbeteget mutatunk be, akinél a klinikai kép megfeleltethető volt a Cotard II-szindróma néven ismert tünetegyüttesnek. A pszichotikus szintű depresszióhoz nihilisztikus téveszme társult, mely- nek középpontjában a szervek leállásának, eldugulásának, elrohadásának szubjektív érzése állt. Vizsgálataink során, tekintettel a markáns pszichiátriai tünetekhez asszociálódó kognitív, motoros, és vegetatív tünetekre, a szakirodalomban ismertetett organikus betegségeket zártuk ki szisztematikusan. A bizarr pszichés tünetek mellett kiemelendő a beteg szérumában jelentősen emelkedett anti-TPO szint, aspecifikus koponya MR elváltozások, illetve az anam- nézisben szereplő pajzsmirigybetegség. A páciensnél a differenciáldiagnosztikai elemzések eredményeképpen Hashimoto-enkefalopátiát (HE) véleményeztünk, melyet a szteroidkezelésre adott pozitív válaszreakció is alátámasztott. A HE (SREAT – szteroid reszponzív enkefalopátia autoimmun tireoiditisszel asszociálva) bizonyos formái gyakran asszociálódnak pszichiátriai tünetekkel, Cotard-szindrómával azonban ezidáig még nem hozták összefüggésbe. Az eset felhívja a figyelmet a pszichés zavarok hátterében húzódó autoimmun eredetű kórfolyamatok jelentőségére, és az alapos, interdiszciplináris kivizsgálás fontosságát is aláhúzza. (Neuropsychopharmacol Hung 2019; 21(2): 85–93)

Kulcsszavak: Cotard-tünet, Cotard-szindróma, Hashimoto-enkefalopátia, SREAT, anti-TPO, organikus pszichiátriai zavar

Új eredmények az IQ örökletességéről

Ujma Przemyslaw Péter

Absztrakt

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest Országos Klinikai Idegtudományi Intézet, Budapest

Az IQ az egyik legjobb pszichometriai tulajdonságokkal rendelkező és legnagyobb prediktív erővel bíró pszichológiai mutató. Viselkedésgenetikai eredmények régóta arra utaltak, hogy az IQ erősen örökletes, azaz egyéni különbségeit nagyrészt genetikai különbségek okozzák, és az egy családban felnövő testvérek által közösen tapasztalt környezet, például a lakóhely vagy a szocioökonómiai státusz hatása a felnőttkori IQ-ra minimális. A közelmúltban ezt a korábbinál jóval nagyobb kvantitatív genetikai vizsgálatok, a kvantitatív és molekuláris genetikai megközelítéseket ötvöző SNP-örökletességi vizsgálatok, valamint az IQ hátterében álló konkrét genetikai variánsokat felfedő teljesgenom-asszociációs vizsgálatok egészítet- ték ki. A teljesgenom-asszociációs vizsgálatok eredményei alapján poligénes pontszámok alkothatóak, amelyek korrelációja a valós kognitív teljesítménnyel 0.3 körüli. Az IQ genetikai hátterének pontosabb megismerése, különösképpen a poligénes pontszámok alkalmazása igazolja a korábbi kvantitatív genetikai paradigmákat és számos alkalmazott pszichológiai felhasználásnak nyit utat, ugyanakkor bioetikai problémákat is felvet.

(Neuropsychopharmacol Hung 2019; 21(2): 69–84)

Kulcsszavak: IQ, intelligencia, örökletesség, genetika, GWAS, GCTA, teljesgenom-asszociációs vizsgálat, teljesgenom-alapú komplexjelleg-vizsgálat, poligénes pontszám

Folyóirat-referátumok

Ali Dorina

Absztrakt

Folyóirat-referátumok

Ali Dorina

Kumulatív antidepresszívum-használat és a demen- cia kockázatának kapcsolata egy prospektív kohort tanulmányban

Cumulative Antidepressant Use and Risk of Dementia in a Prospective Cohort Study; Laura Heath, PhD; Shelly L. Gray, PharmD, MS; Denise M. Boudreau, PhD; Ken

Thummel, PhD; Karen L. Edwards, PhD; Stephanie M. Fullerton, PhilD; Paul K. Crane, MD, MPH; Eric B. Larson, MD, MPH; J Am Geriatr Soc. 2018;66(10): 1948-1955.4

A vizsgálat célja a tartós antidepresszívum-használat és a demencia kialakulásának kockázata közti kap- csolat vizsgálata volt, melyhez a KPWA (Kaiser Per- manente Washington) nyújtott keretet. A prospektív kohort tanulmányba 3059 fő 65 éves vagy annál idősebb páciens került bevonásra, akik a vizsgálat kezdetekor nem szenvedtek demenciában, illetve akik esetében a megelőző időszakból legalább 10 éves anamnézis állt rendelkezésre az adatbázisban.