2019. március, XXI. évfolyam, 1. szám

SZERKESZTŐSÉGI LEVÉL

Idegtudományi alapú nómenklatúra (NbN) a neuropszichofarmakológiában
Faludi Gábor

Absztrakt

Az utóbbi másfél-két évtizedben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pszichiátriai gyakorlatban használt szerek nómenklatúrája nem tükrözi kellőképpen idegtudományi alapokon nyugvó ismereteinket. Gyakran rendelünk hangulatjavítókat például szorongásos zavarok, vagy antipszichotikumokat depressziós állapotok kezelésére. Több gyógyszercsoport esetében eltérő kifejezéseket (például atípusos, első, második vagy harmadik generációs antipszichotikumok) alkalmazunk a szerek klinikai vagy farmakológiai jellemzőinek leírására, azonban e jellemzők azóta elvesztették pontosságukat hasonló, de némileg eltérő gyógyszerek fejlesztése miatt. Például az antipszichotikumnak nevezett szerek kategorikus aspektusának tekintett „atípusos” jelleg ( a gyógyszer „típusos”, ha D2 dopaminerg receptorokon keresztül hat, és extrapiramidális mellékhatásokat okoz, vagy „atípusos”, ha pl. szerotonerg hatású, és a 5-HT2A receptorra, vagy más neurotranszmitter rendszerre hat és nincs extrapiramidális hatása) ma már inkább dimenziót jelent, melyet olyan farmakológiai tulajdonságok befolyásolnak, mint a receptorkötő profil, a disszociációs ráta, a dózis, és más specifikus, pl. részleges agonista tulajdonság. A pszichiátriai diagnózis szintén a tünettan szigorú kategorizálástól a dimenzionális értelemzés felé mozdult el, lásd affektív vagy pszichotikus zavarok esetében a genetikai átfedéseket. Az amerikai Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) még tovább megy, az általa javasolt kutatási domén kritériumok (RDoC) célja a mentális rendellenességek kizárólag a tünetek leíró mátrixának mentén történő idegtudományi jellemzése. A régi terminológia megnehezítheti a klinikusok számára, hogy megmagyarázzák a szorongástól szenvedő betegnek, hogy miért kell antidepresszív gyógyszert („Nem vagyok depressziós”), vagy a depressziós páciensnek antipszichotikumot szedni („Nem vagyok szkizofrén”). A gyógyszerek elnevezése általában a primér indikációs szándékot tükrözi, és nem veszi figyelembe az évtizedek alatt történt változásokat. A kezdetben depresszióra fejlesztett SSRI-ket napjainban főként pánikbetegségben, generalizált szorongásban, fóbiákban, kényszeres zavarokban használják; a quetiapint, melyet kezdetben a pszichózis tüneteinek kezelésére fejlesztettek, ma már a bipoláris betegség azon alcsoportjában használjuk sikerrel, melyet a nyugtalanság, aggodalom, alvászavar, szuicid késztetés, agitáció jellemez. Számos egyéb antipszichotikumot – pl. aripiprazol, risperidone, olanzapine, amisulpiride – kisebb dózisban szintén eredménnyel alkalmazunk szorongásban illetve hangulatzavarokban. Ez a gyakorlat első megközelítésben sokszor megtévesztő lehet, és számos kérdést vet fel a klinikus, a páciens, a családtagok és a döntéshozók számára, melyekre válaszolni kell, és a hatásmechanikai ismeretek alapján lehet is.

Évekkel ezelött öt, pszichofarmakológiával foglalkozó jelentős nemzetközi szervezet – ECNP, ACNP, AsCNP, CINP és IUPHAR – munkacsoportot alapított azzal a célkitűzéssel, hogy az aktuális idegtudományi ismereteket beágyazzák a klinikai gyakorlatban alkalmazott pszichotróp szerek új klasszifikációs rendszerébe, az Idegtudomány-alapú Nómenklatúrába (NbN). Az új nómenklatúra a munkacsoport által relevánsnak itélt, idegtudományi adatokon alapuló, frissitett javaslatokat tartalmaz, melyek a célzott neurotranszmitterekre, molekulákra és rendszerekre gyakorolt hatásokat tükrözik vissza. Figyelembe veszi még a gyógyszeres kezelésekre vonatkozó FDA és EMA ajánlásokat, a hatásosságot, a mellékhatásprofilokat, emellett a neurobiológiai dimenzióban a preklinikai és főleg a klinikai eredményekre fókuszál. A központi idegrendszerre ható összes gyógyszert próbálják az új nómenklatúrába foglalni, ezzel segítve a klinikusokat és a kutatókat a korszerű és észszerű következő neuropszichofarmakolóogiai lépésben. Az NbN jelenleg érvényben lévő második kiadása 130 gyógyszerről ad tájékoztatást anélkül , hogy a végső tudományos igazságot képviselné. Az NbN jelenleg még mindig gyerekcipőben jár. Szükséges lépést tenni például a gyermekgyógyászati pszichofarmakológia vagy az epilepszia kezelése irányába.

A munkacsoport elismeri, hogy klasszifikációs kísérletük nem tökéletes, és várják a folyamatos adatvisszacsatolást az új felfedezésekről, a kollégák tapasztalatairól, hogy a feldolgozott, tudományosan átszűrt adatok a Neuroscience-based Nomenclature következő kiadásában jelenjenek meg.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

A mentalizáció dimenziói pszichotikus zavarokban
Fekete Kata, Török Edina, Kelemen Oguz, Makkos Zoltán, Csigó Katalin és Kéri Szabolcs

Absztrakt

Fekete Kata1, Török Edina2, Kelemen Oguz3, Makkos Zoltán1Csigó Katalin1 és Kéri Szabolcs1,2,4


1 Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, Budapest

2 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Kognitív Tudományi Tanszék, Budapest

3 Szegedi Tudományegyetem, Magatartástudományi Intézet, Szeged

4 Szegedi Tudományegyetem, Élettani Intézet, Szeged


A mentalizáció a klinikai pszichológia és a pszichiátria mára egyik legnépszerűbb területévé vált. Ennek ellenére a jelenség pontos meghatározása, mérése és osztályozása nem megoldott, különös tekintettel a pszichotikus zavarokra. Jelen vizsgálatunk elsődleges célja a Mentalizációs Kérdőív faktorstruktúrájának feltérképezése volt. Vizsgáltuk továbbá a mentalizáció dimenzióinak összefüggését a pozitív, negatív és általános pszichopatológiai tünetekkel, valamint az antipszichotikus medikációval. Két független mintát vontunk be: az első 94 személyt (szkizofrénia, n=63; szkizoaffektív zavar, n=21; pszichotikus bipoláris zavar, n=10), a második 75 pácienst foglalt magában (szkizofrénia, n=60; szkizoaffektív zavar, n=10; pszichotikus bipoláris zavar, n=5). A feltáró és megerősítő faktorelemzés négy dimenziót igazolt mindkét mintában: önreflexió, érzelmi tudatosság, pszichés ekvivalencia és érzelemszabályozás. A két mintában a mentalizációs deficit nem különbözött. A negatív tünetek súlyossága erősen korrelált az önreflexió zavarával. Az első- és másodikgenerációs antipszichotikumok adagja nem mutatott összefüggést a Mentalizációs Kérdőíven elért pontszámmal. Összességében megállapítható, hogy a kérdőív alkalmas a mentalizáció mérésére pszichotikus zavarokban. A mentalizáció nem egységes jelenség: négy pszichometriailag igazolt dimenziója eltérő összefüggést mutat a klinikai tünetekkel, de független az alkalmazott antipszichotikumok adagjától.

(Neuropsychopharmacol Hung 2019; 21(1): 5–11)

Kulcsszavak: mentalizáció, pszichotikus zavarok, szkizofrénia, antipszichotikumok

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK

Az endokannabinoid rendszer jelentősége a migrénben
Gecse Kinga, Bagdy György, és Juhász Gabriella

Absztrakt

Gecse Kinga1,2, Bagdy György2,3,4 és Juhász Gabriella1,2,5


 

1 SE-NAP 2 Genetikai Agyi Képalkotó Migrén Kutató Csoport, Nemzeti Agykutatási Program, Semmelweis Egyetem, Budapest

2 Gyógyszerhatástani Intézet, Gyógyszerésztudományi Kar, Semmelweis Egyetem, Budapest

3 MTA-SE Neuropszichofarmakológiai és Neurokémiai Kutatócsoport, Magyar Tudományos Akadémia, Semmelweis Egyetem, Budapest

4 NAP-2-SE Új Antidepresszív Gyógyszercélpont Kutatócsoport, Semmelweis Egyetem, Budapest

5 Division of Neuroscience and Experimental Psychology, The University of Manchester and Manchester Academic Health Sciences Centre, Manchester, United Kingdom


A Cannabis fajok tradicionális fájdalomcsökkentő hatásának vizsgálata során bebizonyosodott, hogy az emberi szervezet rendelkezik egy endogén kannabinoidszerű rendszerrel. Az endokannabinoidok a szervezet homeosztázisának fenntartása során szerepet játszanak többek között a stressz válasz és hangulat, a táplálék felvétel, az energia egyensúly és metabolizmus, az immunológiai folyamatok, és a fájdalom szabályozásában is. Korábbi kutatások felvetették, hogy a migrén kialakulásának és krónikussá válásának egyik fontos tényezője lehet az endokannabinoid rendszer nem megfelelő funkciója, alulműködése. Bár a migrén és az endokannabinoid rendszer közötti kapcsolat pontos mechanizmusát máig sem ismerjük, ebben a rövid összefoglalóban áttekintjük azokat az eddig közölt eredményeket, melyek alapján az endokannabinoid rendszer a migrén kezelésének egy lehetséges célpontja.

(Neuropsychopharmacol Hung 2019; 21(1): 12–18)

Kulcsszavak: migrén, endokannabinoid rendszer, genetika, terápia, stressz

Szorongás és depresszió – a vér-agy gát integritásának szerepe

Gál Zsófia, Robin J. Huse, Gonda Xénia, Sahel Kumar, Juhász Gabriella, Bagdy György, és Petschner Péter

Absztrakt

Szorongás és depresszió – a vér-agy gát integritásának szerepe

Gál Zsófia1, Robin J. Huse1, Gonda Xénia2,3,4, Sahel Kumar1, Juhász Gabriella1,3,5,6Bagdy György1,3,4 és Petschner Péter1,3,4


1 Gyógyszerhatástani Intézet, Gyógyszerésztudományi Kar, Semmelweis Egyetem, Budapest

2 Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest

3 MTA-SE Neuropszichofarmakológiai és Neurokémiai Kutatócsoport, Magyar Tudományos Akadémia, Semmelweis Egyetem, Budapest

4 NAP-2-SE Új Antidepresszív Gyógyszercélpont Kutatócsoport, Nemzeti Agykutatási Program, Semmelweis Egyetem, Budapest

5 SE-NAP 2 Genetikai Agyi Képalkotó Migrén Kutató Csoport, Nemzeti Agykutatási Program, Semmelweis Egyetem, Budapest

6 Neuroscience and Psychiatry Unit, The University of Manchester, Manchester (United Kingdom) and Manchester Academic Health Sciences Centre, Manchester, United Kingdom


A mentális betegségek között a szorongásos zavarok, gyakoriságukat tekintve a második kategóriát képviselik. A WHO 2017-es felmérése alapján globálisan 264 millióan szenvednek különböző fajtáitól. A szorongásos zavarok megjelenése sokszor más pszichés betegségek kialakulásának valószínűségét is megnövelheti, mint például a depresszióét, mely 300 millió érintettel világszerte az első helyen áll a mentális betegségek gyakoriságának listáján. Bár a fent említett két betegség világszerte elterjedt, a megjelenésük pontos élettani okát, valamint kapcsolatuk mikéntjét, nem ismerjük. Ahhoz azonban, hogy a megfelelő kezelést lehessen alkalmazni fontos megismernünk a kialakulásukban közrejátszó fiziológiai hátteret. Az anxiolitikumok és antidepresszánsok alkalmazása nem mindig hatásos és biztonságos, ami mögött ezen mentális zavarok olyan altípusai állhatnak, melyek különböző etiológiával jönnek létre. A gyógyszerek alkalmazásánál ugyanúgy gondot jelenthet a szorongásos zavarok és a depresszió fenotípusos átfedése is. Komorbiditásukat számos kutatás alátámasztotta, kapcsolatuk mibenléte azonban még nem tisztázott pontosan. Különböző kutatások eredményei alapján a depresszió és a szorongásos zavarok kialakulásában a vér-agy gát fehérjéi is fontos szerepet játszanak. Összefoglalónkban ennek a kapcsolatnak az aktuális irodalmi hátterét tekintjük át.

(Neuropsychopharmacol Hung 2019; 21(1): 19–25)

Kulcsszavak: depresszió, szorongás, vér-agy gát, Claudin-5, MDR1

Krónikus szelektív szerotoninvisszavétel-gátló kezelés hatására bekövetkező transzkripciós változások: az állatkísérletek áttekintése

Sahel Kumar, Zsofia Gal, Xenia Gonda, Robin J Huse, Gabriella Juhasz, Gyorgy Bagdy, and Peter Petschner

Absztrakt

Krónikus szelektív szerotoninvisszavétel-gátló kezelés hatására bekövetkező transzkripciós változások: az állatkísérletek áttekintése

Sahel Kumar1, Gál Zsófia1, Gonda Xénia2,3,4, Robin J Huse1, Juhász Gabriella1,2,5,6, Bagdy György 1,2,4 és Petschner Péter1,2,4


1 Department of Pharmacodynamics, Faculty of Pharmacy, Semmelweis University, Budapest

2 MTA-SE Neuropsychopharmacology and Neurochemistry Research Group, Hungarian Academy of Sciences, Semmelweis University, Budapest

3 Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University, Budapest

4 NAP-2-SE New Antidepressant Target Research Group, Semmelweis University, Budapest

5 SE-NAP2 Genetic Brain Imaging Migraine Research Group, Hungarian Brain Research Program, Semmelweis University, Budapest

6 Neuroscience and Psychiatry Unit, The University of Manchester and Manchester Academic Health Sciences Centre, Manchester, United Kingdom


A közlemény a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) antidepresszívumok hatására bekövetkező transzkriptomikai változásokat tekinti át. Célunk az volt, hogy összefoglaljuk a különböző agyterületeken krónikus kezelések hatására bekövetkező, a génexpressziós változások vizsgálatának leggyakrabban használt módszereivel – így Northern blottal, in situ hibridizációval, kvantitatív reverz transzkriptáz-polimeráz láncreakcióval (qRT-PCR), microarray-jel és a RNS szekvenálással – végzett kísérletek eredményeit. Annak ellenére, hogy a szerotonerg rendszer génjeiben krónikus SSRI kezelés hatására mRNS szinten mérhető változások voltak megfigyelhetők, a szerotonintranszporter szintje legtöbbször változatlan maradt. Ugyanakkor a triptofán-hidroxiláz-2 downregulálódott a szerotonerg magokban és upregulálódott a középagyi területeken. A szerotoninreceptorokat érintő változások nem mutattak egységes képet, és a leírt változások valószínűleg törzstől, hatóanyagtól, illetve a különböző vizsgált agyterületektől függő hatásokat is tükröznek. A legtöbb krónikus kezelés növelte az agy-eredetű neurotróf faktor expresszióját. A GABA- valamint a glutamátreceptorok génjei szintén heterogén változásokat mutatnak; meglepő módon az NMDA receptorok downregulációja volt megfigyelhető a depresszió és a stresszreakciók kialakításában részt vevő olyan agyterületeken, mint például a striatum és az amygdala területén. A fenti kutatások áttekintése számos eltérésre hívja fel a figyelmet, és hangsúlyozza a vizsgált agyterülettől és SSRI gyógyszertől is függő hatások heterogenitását. Mindeközben azonban az eredmények felvetik annak lehetőségét is, hogy az antidepresszívumokat – akut hatásmechanizmusuk helyett – talán célszerűbb volna krónikus molekuláris hatásaik alapján csoportosítani.

(Neuropsychopharmacol Hung 2019; 21(1): 26–35)

Kulcsszavak: SSRI, BDNF, patkány, transzkriptomika, 5-HTT

Folyóirat-referátumok

Ali Dorina, Molnár Melinda

Absztrakt

Folyóirat-referátumok

Ali Dorina, Molnár Melinda


Az antidepresszív farmakoterápia megszakításának irányvonalai: szisztematikus review
Managing Antidepressant Discontinuation: A Systematic Review; Emma Maund, Beth Stuart, Michael Moore, Christopher Dowrick; Adam W.A. Geraghty, Sarah Dawson, Tony Kendrick; Ann Fam Med. 2019 Jan;17(1):52-60.

 

Aripiprazol-indukálta alváshoz kapcsolódó evészavar – Esetbemutatás
Aripiprazol-induced Sleep-related Eating Disorder – A Case Report; Nebuyuki Kobayashi; Masahiro Takano; J Med Case Reports 2018;12(91)