A szkizofrénia, bipoláris affektív zavar és major depresszió esetében az adherencia mértéke egyaránt csupán 50% körüli, ami indokolttá teszi az adherencia javítását célzó egyszerű
módszerek beépítését a napi klinikai gyakorlatba. Az elmúlt 10 év folyamán a betegek beszámolójára alapoztuk adherenciájuk mértékének megítélését. Több ezer, ambuláns
kezelés alatt álló beteget vizsgáltunk, akik számára sok száz pszichiátriai gyógyszert írtak fel, három különböző országban. Több gyógyszer egyidejű alkalmazása esetében az
adherencia mértékének megítélése komplex feladat. Az adherenciát minden hatóanyag vonatkozásában külön-külön kell meghatározni, mert betegenként és gyógyszerenként
eltérő lehet. Ezt nem lehetett kivitelezni a Sidorkiewicz Adherence Tool bevezetése előtt. Ez az eszköz lehetővé teszi valamennyi egyidejűleg szedett gyógyszer esetében az adherencia
mértékének külön megítélését, függetlenül annak fokától. Az egészséggel foglalkozó pszichológusok megalkották az Egészséghit Modellt, amely azonban nem keltette fel kellő
mértékben a pszichiáterek figyelmét. A modellt véve alapul, kutatásunk során személyiség jegyeket és a betegek gyógyszerekkel kapcsolatos meggyőződéseit igyekeztünk a hiányos
adherencia lehetséges prediktoraiként azonosítani. Megalkottuk a Patient’s Health Beliefs Questionnaire on Psychiatric Treatment skálát, amely öt dimenzióból épül fel: a gyógyszerek negatív aspektusa (farmakofóbia), a gyógyszerek pozitív aspektusa (farmakofília), pszichológiai reaktancia (magas/alacsony), orvos egészségkontrollhely (magas/alacsony), belső egészségkontrollhely (magas/alacsony). A Beliefs About Medicines Questionnaire
alapján kidolgoztuk a szkepticizmus mértékének megítélését lehetővé tevő eszközt. A szkepticizmus ebben az esetben a páciens mellékhatások miatti fokozott aggodalmából és a gyógyszerszedés szükségességével kapcsolatos kétségeiből tevődik össze. Az adherencia mértékének megítélésére és hiányos előrejelzésére alkalmazható eszközökkel folytatott kutatásaink eredményeit táblázatos formában foglaltuk össze, ezeket példákkal
is kiegészítettük.

Kulcsszavak: egészséghez való viszonyulás, bipoláris affektív zavar, depresszió, adherencia,
egészségmagatartás, pszichofarmakológia, szkizofrénia

Célkitűzés: Bipoláris affektív zavar miatt kezelés alatt álló betegek adherenciáját hat, a betegek beszámolója alapján körülhatárolható tényező befolyásolhatja: 1) magas/alacsony pszichológiai reaktancia, 2) magas/alacsony belső egészségkontrollhely pontszám (I-HLOC), 3) magas/alacsony orvos HLOC pontszám, 4) farmakofóbia, 5) farmakofília, 6) szkepticizmus a gyógyszerekkel kapcsolatban. A vizsgálatba 142 ambuláns kezelés alatt álló, bipoláris aff ektív zavarban szenvedő beteget és 1230 más pszichiátriai betegség miatt ambuláns kezelésre szoruló beteget vontunk be. A bipoláris affektív zavar miatt kezelés alatt álló betegek csoportjában összesen 320 pszichiátriai gyógyszert szedtek, a másik betegcso[1]portban pedig összesen 2134 pszichiátriai gyógyszert írtak fel a betegeknek. Módszerek: A betegek adherenciáját a Sidorkiewicz-féle eszközzel (Sidorkiewcz Adherence Tool) ítél[1]tük meg. Logisztikus regressziós modellel vizsgáltuk az adherenciát mint függő változót valamennyi gyógyszer vonatkozásában. A klinikai változókra és 6 önjellemző dimenzóra vonatkozó esélyhányadosokat a dichotóm változókra korrigálva adtuk meg. Eredmények: Az alábbi változók esetében mértünk mindkét csoportban szignifi káns esélyhányados (OR) értéket: 1.) magas orvos HLOC (OR=1,87 bipoláris aff ektív zavarban, OR=1.25 a többi diag[1]nózis esetében), 2.) magas pszichológiai reaktancia (OR=0,572, OR=0,798), 3.) farmakofóbia (OR=0,361, OR=0,614) és 4.) adott gyógyszerrel kapcsolatos szkepticizmus (OR=0,300, OR=0,556). Két esélyhányados (OR) csak a bipoláris affektív zavarban szenvedő betegek esetében volt szignifi káns: a gyógyszeres kezelés > 1 éves időtartama (OR=0,449), és az extrém mértékű polipragmázia (OR=2,49). A vizsgálatban 104 bipoláris aff ektív zavarban szenvedő beteg vett részt, akik együttesen 136 hangulatstabilizáló gyógyszert szedtek, valamint 136 egyéb pszichiátriai betegség miatt kezelt beteg, akik számára összesen 140 hangulatstabilizáló szert írtak fel. A hangulatstabilizálóra vonatkozó adherencia tekinte[1]tében két esélyhányados (OR) csak bipoláris affektív zavar esetén mutatott szignifi káns összefüggést: a magas orvos HLOC pontszám, és a gyógyszerrel kapcsolatos szkepticizmus (OR=2,38 valamint OR=0,390). A vizsgálatban 87 bipoláris affektív zavarban szenvedő beteg összesen 97 antipszichotikumot, míg 417, egyéb pszichiátriai kórkép miatt kezelt páciens együttesen 458 antipszichotikumot szedett. Az antipszichotikumokra vonatkozó adherencia négy esélyhányados (OR) esetében csak a bipoláris aff ektív zavar miatt kezelt csoportban volt szignifi káns. Következtetés: A következő vizsgálatok célkitűzése az lehet, hogy valamennyi alkalmazott gyógyszerre vonatkozó adherencia esetében feltárja az ezt meghatározó tényezők közötti különbségeket és hasonlóságokat, különösen az orvos HLOC vonatkozásában, összehasonlítva a bipoláris afffektív zavar miatt és egyéb pszichiátriai kórkép kapcsán kezelésre szoruló páciensek jellemzőit.

Kulcsszavak: egészséghez való viszonyulás, bipoláris aff ektív zavar, adherencia, egészség[1]magatartás, pszichofarmakológia

A tanulmányban 1372, stabil pszichés állapotú, ambuláns pszichiátriai kezelés alatt álló spanyol, argentin és venezuelai beteg adatait mutatjuk be, három különböző vizsgálat eredményeit öszszesítve. A megfelelő adherencia előfordulása tekintetében nem találtunk releváns különbséget az egyes diagnosztikus kategóriák között: szkizofrénia esetében ez a betegek 69,5% (n=212), bipoláris aff ektív zavar esetében 66.3% (n=142), depresszió miatt kezelt betegeknél pedig 69,8% (n=521) volt. Az eredményeket a klinikai vizsgálati körülményeken kívül potenciálisan az is torzíthatja, hogy a vizsgálatokba kizárólag stabil pszichés állapotú betegek kerültek bevonásra, akik per os gyógyszeres kezelésben részesültek, hosszúhatású antipszichotikus injekciós kezelés alatt álló beteg nem vett részt a vizsgálatban, továbbá a szerhasználattal, a betegség súlyosságával és a betegségtudat meglétével kapcsolatos adatok is hiányoztak. Logisztikus regressziós modellekkel vizsgáltuk a megfelelő, valamint a hiányos adherencia prediktorait. A vizsgált hat változó a farmakofóbia, farmakofília, magas pszichológiai reaktancia, magas belső egészségkontrollhit, magas orvos egészségkontrollhely pontszám és az egyes gyógyszerekkel kapcsolatos szkepticizmzus volt. Az esélyhányados (OR) a statisztikai tesztek 56%-a (47/84) esetében volt szignifi káns, a hét demográfi ai/klinikai változó esetében ez 24% (23/98) volt. A farmakofóbiára, farmakofíliára és szkepticizmusra vonatkozó esélyhányadosok (OR) legalább 2/3-a szignifi káns összefüggést mutatott az adherencia mértékével a betegek és kontrollszemélyek esetében, a diagnózistól függetlenül. További három tényezőnek volt kimutatható befolyása az adherencia mértékére. A magas pszichológiai reaktanciához hiányos adherencia társult az antidepresszívummal kezelt betegek esetében. A magas belső egészségkontrollhelypontszámhoz társuló hiányos adherencia a szkizofrénia vagy súlyos bipoláris aff ektív zavar miatt kezelés alatt álló betegek esetében a páciensek más személyekkel szembeni bizalmatlanságát tükrözheti. A magas orvos egészségkontrollhely alskála pontszám és a megfelelő adherencia között csak bipoláris betegek esetében sikerült szignifi káns összefüggést találni, de ebben a populációban ez az összefüggés valamennyi alkalmazott gyógyszercsoport esetében kimutatható volt, ami az orvos-beteg kapcsolat jelentőségére hívja fel a figyelmet.

Kulcsszavak: egészségi állapottal szembeni viszonyulás, bipoláris affektív zavar, depresszió, adherencia, egészségmagatartás, pszichofarmakológia, szkizofrénia

Célkitűzések: A depresszió és általában a különböző pszichiátriai betegségek miatt kezelt páciensek adherenciáját hat olyan tényező befolyásolja, melyekről a páciensek által elmondottak alapján tájékozódhatunk: 1.) magas/alacsony doktor egészségkontrollhely (Doctor HLOC), 2.) magas/alacsony belső egészségkontrollhely (Internal HLOC) 3.) magas/alacsony pszichológiai reaktancia, 4.) farmakofília, 5.) farmakofóbia, és 6.) gyógyszerrel kapcsolatos szkepticizmus. A Spanyolországban, Argentínában és Venezuelában végzett vizsgálatba 521 ambuláns pszichiátriai kezelés alatt álló depressziós beteget vontak be, akik számára együttesen 920 pszichiátriai gyógyszert írtak fel. Emellett 851, más pszichiátriai betegség miatt ambuláns kezelés alatt álló pácienst is bevontak, akik összesen 1534 gyógyszert szedtek. Módszerek: Logisztikus regressziós modellt alkalmaztak a depresszió miatt kezelt betegeknél és az egyéb pszichiátriai kórképek miatt kezelés alatt álló kontrollszemélyeknél. A modellel a dichotóm változókra, a klinikai változókra, és 6 önjellemző dimenzióra korrigált esélyhányadost (OR) adtunk meg. Valamennyi pszichiátriai gyógyszer esetében a függő változó az adherencia mértéke volt, melyet a Sidorkiewicz Adherencia Skálával határoztunk meg. Eredmények: A következő tényezők esetében tártunk fel mindkét csoportban szignifi káns esélyhányadost (OR): 1.) farmakofóbia (OR=0,500 a depresszió csoportban, OR=0,599 a többi pszichiátriai betegségben), 2.) farmakofília (OR=1,51 és OR=1,65), 3.) egy évig tartó gyógyszeres kezelés (OR=0,731 és OR=0,608), 4.) idős kor (OR=2,28 és OR=3,02), és 5.) a gyógyszerrel kapcsolatos szkepticizmus (OR=0,443, OR=0,569). Két esélyhányados (OR) kizárólag a depresszió miatt kezelt csoportban bizonyult szignifi kánsnak, a kontroll esetében nem: spanyolországi lakhely (OR=0,744), és magas pszichológiai reaktancia (OR=0,685). A vizsgálatba 470 depresszió miatt kezelt beteget vontak be, akik együttesen 510 antidepresszív gyógyszert szedtek, emellett 348 más pszichiátriai betegség miatt kezelés alatt álló személy is részt vett a vizsgálatban, akik számára összesen 370 antidepresszívumot írtak fel. Egyetlen esélyhányados (OR) bizonyult szignifikánsnak mindkét csoportban az antidepresszívumokra vonatkozóan, a magas pszichológiai reaktancia (OR=0,597 és OR=0,561). Következtetés: Valamennyi olyan klinikai vizsgálatban számítani kell a torzításra, amelyben az adatok a bevont személyek beszámolójából származnak, azonban ennél is fontosabb probléma forrását jelenti az, hogy a vizsgálatokról távol maradó páciensek adatai elvesznek. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy az adherenciát befolyásoló tényezők, különösen a pszichológiai reaktancia tekintetében a hasonlóságok és különbségek megállapíthatók legyenek a depressziós és az egyéb pszichiátriai betegség miatt kezelt betegek körében.

Kulcsszavak: egészséghez való viszonyulás, depresszió, adherencia, egészség magatartás, pszichofarmakológia

Célkitűzés: A vizsgálatban 212, szkizofrénia miatt Spanyolországban, Argentinában és Venezuelában ambuláns pszichiátriai kezelés alatt álló beteg vett részt, akik együttesen 387 pszichi[1]átriai gyógyszert szedtek. Emellett a vizsgálatba 1160 olyan beteget is bevontunk, akik egyéb pszichiátriai betegség miatt álltak ambuláns kezelés alatt, ennek a betegcsoportnak a tagjai összesen 2067 pszichiátriai gyógyszert szedtek. Módszer: Logisztikus regressziós modellel vizsgáltuk a Sidorkiewicz skálával (SIdorkiewicz Adherence Tool) meghatározott adherenciát mint függő változót az egyes gyógyszerek esetében. Regressziós modellel meghatároztuk a dichotom független változók korrigált esélyhányadosát (OR): 1.) klinikai változók, 2.) a PHBQPT alskálái (a farmakofóbia és farmakofília megléte/hiánya, alacsony/magas pszichológiai reaktancia, belső egészségkontrollhely (Internal HLOC), és az orvos egészségkontrollhely (Doctor HLOC) alskálák pontszámai és 3.) a Beliefs About Medicines Questionnaire (BMQ) segítségével megítélt, az egyes gyógyszerekre vonatkozó szkepticizmus megléte/hiánya változók esetében. Eredmények: Mindkét betegcsoportban szignifikáns volt az esélyhányados (OR): 1.) farmakofóbia (OR=0,389 a szkizofrén csoportban, OR=0,591 a más pszichiátriai betegség miatt kezelt betegek csoportjában) és 2.) farmakofília (a szkizofrén csoportban OR=2,18, a más betegségek miatt kezeltek csoportjában OR=1,59; a szkizofrén csoportban az érték szignifikánsan magasabb volt, p=0,012). Az egy évnél hosszabb ideje tartó kezelés esetén a szkizofrén betegek csoportjában javult az adherencia (OR=1,92), az egyéb pszichiátriai betegségek miatt kezelt betegek cso[1]portjában pedig romlott (OR=0,687). Négy esélyhányados (OR) csak a szkizofrén csoportban volt szignifi káns, a más betegség miatt kezelt betegekben nem: az egy évnél hosszabb kezelési időtartam (OR=0,161), magas belső HLOC pontszám (OR=0,389), extrém mértékű polipragmázia (OR=1,92), és a spanyolországi lakhely (OR=0,575). A vizsgálatban résztvevő 204 szkizofrén beteg együttesen 240 antipszichotikumot szedett, a nem szkizofrénia miatt kezelt csoportban pedig 301 beteg számára írtak fel összesen 315 antipszichotikumot. Három esélyhányados (OR) bizonyult szignifikánsnak az antipszichotikumokra vonatkozó adherenciát illetően a szkizofrén csoportban: a farmakofóbia (OR=0,324), az egy évnél hosszabb ideje tartó gyógyszeres kezelés (OR=0,362), és az antipszichotikumokkal kapcsolatos szkepticizmus (OR=0,535). Következtetés: Az antipszichotikumokra és más hatóanyagokra vonatkozó adherencia további vizsgálata szükséges annak érdekében, hogy az ezt befolyásoló tényezők közötti hasonlóságok és különbségek azonosíthatók legyenek a szkizofrénia és a más pszichiátriai betegségek miatt kezelt páciensek esetében.

Kulcsszavak: egészséghez való viszonyulás, adherencia, egészségmagatartás, pszichiátria, pszichofarmakológia, szkizofrénia