A komputációs pszichiátria egy ágazata a mentális zavarok heterogenitásából és komorbiditásaiból adódó problémák kezelésére tesz kísérletet, a tünetek hátterében álló fenotipikus eltérések megragadása által. Az elme működésének és zavarainak pontosabb leírásához a komputációs kognitív tudomány módszertani eszköztárát és fogalomkészletét használja. A tanulmányban bemutatjuk azt a nyelvezetet – matematikai keretrendszert –, amely a pszichózisban, illetve autizmus spektrum zavarban érintettek észlelési eltéréseinek egy lehetséges magyarázatát: a bayesiánus prediktív kódolási elméletét írja le. Eloszlásként reprezentálva az előzetes elvárásokat (prior) és az új, mintavételezett információt (likelihood), a Bayes-szabály segítségével kiszámítható a poszterior eloszlás, amellyel az előzőek alapján levont következtetés jellemezhető. A fenti fogalmakat olyan egyszerű példákon keresztül mutatjuk be, mint az érmefeldobás (cinkeltség megállapítása), vagy a betegségek diagnosztizálása eltérő gyakoriságú tünetek alapján, ugyanakkor ez a keretrendszer az elmeműködés összetettebb folyamatainak megértéséhez is hozzájárulhat. Az eddigi kutatások abba az irányba mutatnak, hogy a vizuális percepció jól vizsgálható a bayesiánus logikát követve. A likelihood információ kísérletesen manipulálható, ha az alkalmazott ingeranyag kétértelmű vagy zajos. Ezen felül instrukciók és/vagy kulcsingerek révén asszociációk, ezáltal priorok kialakítása is lehetséges (ezek az egyénre jellemző, rejtett paraméterek). A perceptuális és válaszadási modellek segítségével kognitív feladatokon nyújtott teljesítmény alapján azonosíthatók olyan paraméterek, amelyek rávilágítanak arra, hogy milyen információ[1]feldolgozási sajátosság áll az egyes klinikai populációk észlelési eltéréseinek hátterében. A tanulmány végén felhívjuk a fi gyelmet a komputációs modellezés limitációira is.

(Neuropsychopharmacol Hung 2022; 24(1): 4–16)

Kulcsszavak: kognitív tudományok, percepció, szkizofrénia, autizmus spektrum zava

Az antidepresszáns gyógyszerek felírása jelenleg a major depresszió kezelésének leghatékonyabb módja, ennek ellenére rendkívül alacsony számban érünk el végleges javulást. Emiatt fontos, hogy objektíven mérhető markereket azonosítsunk a hatékony, személyre szabott terápia szempontjából. Ezen összefoglaló cikk célja, hogy összegyűjtse mindazon markereket, amelyek robusztusan prediktívek a terápia kimenetele szempontjából. Egyszerre a lehető legtöbb féle marker hatását vizsgáló, szisztematikus áttekintő tanulmányokat kerestünk az antidepresszív terápiára adott válaszról major depressziósok körében, és ezekből kigyűjtöttük azokat a markereket, amelyeket minimum két áttekintő tanulmány szignifi kánsnak talált, és amelyek egyúttal az adott áttekintő tanulmányon belül is replikálhatónak bizonyultak. Külön keresést végeztünk a farmakogenetikai teljes genom asszociációs vizsgálatok meta[1]elemzéseiről. Eredményeink alapján replikálható prediktornak bizonyultak a betegségkez[1]det időpontja, a tüneti súlyosság, az anhedónia tünet jelenléte, a korai terápiás válasz, a komorbid szorongás, az alkoholfogyasztás, a frontális EEG theta aktivitás, a hippocampus térfogata, az anterior cingularis kéreg aktivitása, illetve egy perifériás marker, a szérum BDNF szintje. Az eddigi farmakogenomikai kutatások nem hoztak replikálható eredményt. Robusztusnak azonosított prediktoraink kiindulási alapot jelenthetnek a jövőbeli, major depressziós betegek „big data” adatbázisán dolgozó, gépi tanulásos modellekhez.

Kulcsszavak: major depresszió, terápiás válasz, precíziós medicina, anhedónia, qEEG, hippocampus, ACC, BDNF

Bevezető: A klozapin-indukálta miokarditisz a klozapin metabolizációja szempontjából túl gyors titrálásra adott hiperszenzitivitási reakció eredménye lehet. Az obezitás, infekciók és inhibitorok (pl. valproát) gyenge metabolizáló státuszhoz (poor metabolizers, PM) vezethetnek. Cikkünkben a minimum terápiás dózis és a titrálás vizsgálatával azt a hipotézist teszteltük, hogy PM státusz miatt alakult ki klozapin-indukálta miokarditisz négy amerikai páciensnél. Módszerek: Egy előzetes vizsgálat alapján, amely kilenc török miokarditiszes esetet elemzett, vizsgáltuk, 1. a dózis-koncentráció görbét (C/D arány); 2. a 340ng/ml szé[1]rum koncentrációhoz szükséges minimum terápiás dózist (a MP státusz markere); és 3. a titrálási sebességet. Eredmények: Mind a négy páciensnél PM sátusz volt valószínűsíthető (a minimum terápiás dózis sorrendben 134, 84, 119 és 107mg/nap volt). A PM státuszhoz hozzájárulhatott 1. valproát az 1., 2. és 4.esetben; 2. obezitás és húgyúti infekció a 2. és 3. esetben; 3. obezitás és túl gyors titrálás a 4.esetben. A 3. esetnél, ahol az amerikai protokollnak megfelelő normál titrálás történt, genetikailag meghatározott gyenge metabolizáció valószínűsíthető. Ebben az utóbbi esetben klozapin-indukálta eozinofília és szisztémás szimptóma szindróma (DRESS) alakult ki 12.5mg klozapin/nap provokáló teszt hatására három hónappal később. Eredményeink egybehangzóak a kilenc török esetről közölt ta[1]nulmánnyal, mely szerint mind a kilenc esetben PM státusz volt igazolható (6 valproát, 4 obezitás, 1 infekció és 1 genetikai okok miatt). Konklúzió: További vizsgálatok szükségesek, amelyek klozapinszint-méréssel és a PM státusz vizsgálatával feltárhatják az összefüggést a klozapin-indukálta miokarditisz és az egyénre szabott titrálás hiánya között.

Kulcsszavak: eklozapin titrálás, klozapin mellékhatás, gyógyszer interakció, gyógyszerszint monitorozás, klozapin-indukálta miokarditisz, szkizofrénia, valproát

Bevezetés: A COVID-19 járvány világszerte nagymértékű változásokat és bizonytalanságot hozott a lakosság mindennapi életébe. Az ilyen jelentős válságok idején természetes, hogy félelmeink és bizonytalanságaink leküzdésére magyarázatokat keresünk, ami hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen hisznek az összeesküvés-elméletekben. Ezek azáltal, hogy magyarázatot és válaszokat adnak kérdéseinkre, csökkentik a bizonytalanságot, kételyeket, és hatással lehetnek a mentális jóllétre. Ennek ellenére az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos kutatások többsége leginkább azok társadalmi hatásaira összpontosított, kevés fi gyelmet fordítva a pszichológiai hatásokra. Jelen tanulmányunk célja, hogy átlagpopulációs mintán megvizsgáljuk az összeesküvés-elméletekben való hit és a mentális egészség különböző aspektusai közötti összefüggést a COVID-19 világjárvány idején. Módszerek: Elemzéseinkben a COMET-G (COVID-19 MEntal health international for the General population) tanulmány magyarországi mintán kapott adatait használtuk. A részvétel önkéntes és anonim volt. A kutatás során többek között hét összeesküvés-elméletbe vetett hitet vizsgáltunk. Az aktuális állapotszorongást és depressziót a STAI-S és CES-D kérdőívekkel mértük, emellett a vizsgálati személyek információkat adtak a depresszió, szorongás és öngyilkossági gondolatok változásával kapcsolatos kérdésekre a világjárvány lezárások alatti időszakában. Az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos általános hit (Conspiarcy theory belief score – CTBS) és az egyes hiedelmek, illetve a mentális egészség valamint annak változása közti összefüggést lineáris regressziós modellek segítségével elemeztük. Eredmények: Összességében az összeesküvés-elméletekben való hit viszonylag mérsékelt volt a mintánkban. A nem és az életkor szignifi káns összefüggést mutatott az összeesküvés-elméletbe vetett hit összpontszámával (CTBS), a nők pontszáma magasabb volt és a pontszámok az életkorral növekedtek. Az egyes hiedelmek némelyike szintén összefüggést mutatott az életkorral és a nemmel. Nem találtunk szignifi káns összefüggést az általános összeesküvés-elmélet hiedelem (CTBS) valamint az állapotszorongás és a depresszió között, azonban egyes depressziós tünetcsoportok esetében szignifi káns volt az összefüggés, illetve a depresszió összpontszám is szignifi kánsan összefüggött egyes konkrét hiedelmekkel. Szintén nem volt szignifi káns összefüggés a depresszió és szorongás COVID-19 alatti változása és az általános összeesküvés-elmélet hit (CTBS) között, azonban az erőteljesebb hit szignifikáns összefüggésben állt az öngyilkossági gondolatok COVID-19 alatti csökkenésével. Következtetések: Tanulmányunkban az összeesküvés-elméletek és a mentális jóllét illetve annak változása közötti kapcsolatot vizsgáltuk a COVID-19 világjárvány során. A különböző elméletekben való hit és a depresszió egyes aspektusai közötti kapcsolat sajátos mintázatát találtuk, valamint az összeesküvés-elméletekben való hit növekedésével összefüggésben az öngyilkossági gondolatok csökkenését. Az összeesküvés-elméletekben való hit szerepének alaposabb megértése hosszútávon kulcsfontosságú lehet az olyan intézkedések és mentális egészségügyi beavatkozások megtervezésében, melyekkel az előre nem látható eseményekre reagálunk majd a jövőben.

Kulcsszavak: COVID-19, összeesküvés-elmélet, depresszió, szorongás, öngyilkosság, öngyilkossági gondolatok, mentális egészség, mentális egészség változás