Célkitűzés: Jelen tanulmány az alkoholhasználat, a protektív viselkedéses stratégiák és az öndetermináció kapcsolatát vizsgálta meg fi atal felnőttek körében. A fi atal felnőttekre fokozottan jellemzőek lehetnek az alkoholhasználat kockázatos formái (pl. súlyos epizodikus fogyasztás), valamint az abból eredő negatív következmények. A protektív viselkedéses stratégiák olyan viselkedésmódok, amelyeket az alkoholhasználatból származó negatív következmények csökkentésére használnak. Az előzetes szakirodalmak alapján az öndeterminációs elméletben meghatározott autonóm motiváció, valamint a pszichológiai szükségletek kielégítettségének mértéke befolyással lehet az előbb említett tényezőkre, ezáltal intervenciós jelentőséggel bírhatnak. A kutatás fő célja, hogy megvizsgálja a Kezelési Önszabályozási Kérdőív 4 faktoros struktúráját magyarországi fi atal felnőtt populáción, emellett feltárja a felelősségteljes alkoholhasználathoz kapcsolódó autonóm motiváció, valamint az alapvető pszichológiai szükségletek együttjárását a protektív viselkedéses stratégiákkal és az ártalmas alkoholhasználat mértékével. Módszer: A kutatás egy kérdőíves keresztmetszeti vizsgálaton alapult, amelyben összesen 272 fő vett részt (32,4% férfi , 67,6% nő, átlagéletkor 23,8 év). A kérdőívcsomag az Alkoholhasználat Zavarainak Szűrőtesztjét, a Protektív Viselkedéses Stratégiák Kérdőívet, a Kezelési Önszabályozási Kérdőívet és az Alapvető Pszichológiai Szükségletek Kielégítettsége és Frusztrációja Skálát tartalmazta. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés során egy módosított négyfaktoros struktúra (amotiváció, externális szabályozás, introjektált szabályozás és autonóm motiváció) rendelkezett a legmegfelelőbb illeszkedési mutatókkal. Az autonóm motiváció és az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítettsége szignifi káns, pozitív irányú, közepes-erős kapcsolatokat mutatott a protektív stratégiák alkalmazásának gyakoriságával, valamint szignifi káns, negatív irányú, közepes-erős kapcsolatokban állt az ártalmas alkoholhasználat mértékével. Az autonóm motiváció és az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítettsége között szignifi káns, pozitív irányú, gyenge együttjárás volt látható. Mediációs elemzés alapján a protektív viselkedéses stratégiák részleges mediátor szerepet töltenek be az autonóm motiváció és az ártalmas alkoholhasználat között. Következtetések: Ezen eredmények más szakirodalmi eredményekkel egybehangzóak, így azt sugallják, hogy a kérdőívet jövőbeni kutatásokban is lehetne alkalmazni. Emellett mind az autonóm motiváció, mind pedig az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítettsége növelheti a protektív stratégiák alkalmazásának gyakoriságát és csökkentheti az ártalmas alkoholhasználat mértékét.

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(4): 165–182)

Kulcsszavak: alkoholhasználat, protektív viselkedéses stratégiák, öndetermináció, autonóm motiváció, alapvető pszichológiai szükséglete

A depresszió nagyon gyakori betegség mely a jelentős szenvedés mellett súlyos funkcionális károsodással is jár, ennek ellenére nem rendelkezünk kellő tudással sem etiopatológiáját, sem valóban hatékony kezelését tekintve. A betegek mintegy harmada továbbra is rezisztens a jelenleg rendelkezésre álló antidepresszívumokkal szemben, ezért sürgősen szükség van a depresszió alaposabb megértésére, többek között arra, hogy e rendkívül heterogén betegségkategórián belül alcsoportokat és altípusokat tudjunk azonosítani, megértsük az ezen alcsoportok biológiai hátterében rejlő különbségeket, és ezáltal új és személyre szabott gyógyszereket tudjunk fejleszteni. A TRAJECTOME projekt e problémákra próbál megoldást találni többféle irányból, az alábbi célkitűzések mentén: (1) gépi tanulási módszerek segítségével azonosítja a depresszióval kapcsolatos multimorbiditás csoportokat és közös molekuláris útvonalakat az egészségügyi rendszerekből és biobank adatokból származó időbeli betegségprofi lok alapján, valamint (2) jellemzi ezeket a csoportokat több szempontból, beleértve a genetikai variánsokat, az anyagcsere-folyamatokat, az életmódot, és a környezeti tényezőket. A multimorbiditási útvonalak azonosítását követően egy depresszióhoz kapcsolódó, multimorbiditással korrigált betegségteher pontszámot hoztunk létre, amely összegzi a beteg aktuális állapotát a depresszióhoz kapcsolódó molekuláris mechanizmusok általi érintettsége alapján. Ezenkívül minden csoport esetében elemeztük a genetikai és környezeti tényezők szerepét, valamint ezek kölcsönhatásait. A projekt arra is kísérletet tett, hogy meghatározza a potenciális metabolomikai markereket e multimorbiditási állapotok korai diagnosztikájához. Végezetül prioritizáltuk az egyes csoportok számára meghatározott multimorbiditási útvonalakhoz illeszkedő gyógyszermolekula-jelölteket, amelyek potenciálisan személyre szabott kezelést kínálnának az egyidejűleg megfi gyelhető multimorbid állapotokra, ugyanakkor minimalizálnák a polifarmáciát és a kapcsolódó mellékhatásokat. Ez a tanulmány a TRAJECTOME projektet tekinti át, beleértve annak céljait, feladatait, módszereit, tevékenységeit, és eredményeit.

Kulcsszavak: depresszió, multimorbiditás, metabolomika, genetika, gépi tanulás

Bevezetés: Az ásítás normális, sztereotip fiziológiai esemény az emberekben és az állatvilágban. Amennyiben túlzottan gyakori (>3/ 15 perc), akkor kóros ásításnak (PÁ) nevezzük. A PÁ-nak számos oka lehet, de leggyakrabban gyógyszerek mellékhatásával hozható összefüggésbe, különösen a pszichofarmakológiában használt gyógyszerek esetében. Bár vannak elszigetelt esetbeszámolók és esetsorozatok, a PÁ-val kapcsolatban nem állnak rendelkezésre jelentősebb vizsgálatok. Ez a munka ezt a hiányosságot igyekezett pótolni. Módszere: A jelen munka célja a PA jellemzőinek feltárása volt, Ausztrália (Database of Adverse Event Notifications), Kanada (Canada Vigilance Adverse Reaction Online Database) és az Amerikai Egyesült Államok (FDA Adverse Event Reporting System – FAERS) nem kívánatos mellékhatás-adatbázisainak adatai alapján. Ezek az adatbázisok összegyűjtik és nyilvános hozzáférést biztosítanak a gyógyszerekkel és terápiás termékekkel kapcsolatos nemkívánatos eseményekről szóló jelentésekhez. Elsődleges farmakovigilancia eszközként, valamint az egészségügyi szakemberek, kutatók, és a nyilvánosság számára első vonalbeli forrásként szolgálnak a gyógyszerek biztonságosságának nyomon követéséhez és megalapozott döntések meghozatalához. 2023 júniusának első hetében átvizsgáltuk a nyílt hozzáférésű, korlátozások nélküli gyógyszer mellékhatás adatbázisokat, az „ÁSÍTÁS” szót használva egyetlen keresőkifejezésként a gyógyszermellékhatások esetében, egyéb korlátozás nélkül. Összegyűjtötték a PA esetek adatait nemmel, életkorral, a gyógyszerhasználat okával, egyéb kísérő panaszokkal, valamint a mellékhatás(ok) jellegével és kezelési indikációjával együtt. Leíró statisztikai elemzéseket végeztünk. Eredmény: Az USA adatbázisában szereplő 2655 esetből 398 (15%) esetében több mint egy gyanús gyógyszer, összesen 578 gyógyszer volt érintett. A leggyakrabban érintett gyógyszerek az apomorfi n, sertralin, fluoxetin és paroxetin voltak. Összesen 341 (12,8%) esetben szerepelt az ÁSÍTÁS önmagában vagy egy másik alvászavarral együtt, a leggyakoribb érintett szer a fluoxetin-hidroklorid volt. Megbeszélés és következtetés: A cikk kitér ásítás idegi mechanizmusára és fiziológiájára. Jelen tanulmány hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szakembernek, különösen a mentális egészségügyi szakembereknek és a neurológusoknak tisztában kell lenniük a PÁ fontosságával, hogy a legjobb kezelést nyújthassák betegeik számára.

Kulcsszavak: kórosásítás, mellékhatás, gyógyszerek, pszichiátriai gyógyszerek, neurológiai mellékhatások, etiopatogenezis

A frontotemporális demencia az agy frontális és temporális lebenyének atrófi ájával járó, jelen ismereteink szerint leginkább genetikai alapokon kialakuló neurodegeneratív betegség, melynek első tünetei viszonylag korán, akár 40-50 éves kor között megjelenhetnek, és éves szinten 100 000 ember közül nagyjából 15-22 főt érint. Megjelenési formái változatosak, emiatt variánsait viselkedéses, afáziás, és motoros kategóriákba sorolják. Leggyakoribb típusa a viselkedéses variáns, ami az esetek mintegy felét teszi ki, elnevezésének megfelelően személyiségváltozással, viselkedésváltozással, kognitív érintettséggel jár, a betegek túlélése az első tünetek megjelenésétől számítva átlagosan 8,5 év. Kuratív terápia egyelőre nem áll rendelkezésünkre, az életminőség javítása egyedül tüneti szinten lehetséges. Az általunk ismertetett betegnél a frontotemporális demencia viselkedéses variánsának tünetei nem tipikus formában, többek közt percepciózavarral és paranoid attitűddel kiegészülve jelennek meg, tovább nehezítve ezzel a végleges diagnózis megalkotását.

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(4): 206–211)

Kulcsszavak: frontotemporális demencia, viselkedéses variáns, demencia

Célkitűzés: A pszichostimulánsok széleskörben alkalmazott farmakoterápiás eszközöknek számítanak a súlyos, vagy egyéb terápiás beavatkozásokra nem reagáló, gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitási zavar kezelésének folyamatában. Az alvás minőségét és mennyiségét a stimulánsok mellékhatásként befolyásolhatják, mégis az ezidáig megjelent szakirodalomban kellően nem tisztázott kérdésként, részben ellentmondásos eredmények láttak napvilágot. Jelen áttekintésünk célja, hogy a poliszomnográfi ás eljáráson alapuló kutatási eredmények átfogó elemzésével tárjuk föl e kérdéskörnek a tudomány jelenlegi állása szerinti összképét, amely hasznos támpontot nyújthat a jövőbeli kutatások megtervezésében és a terápiás tervek optimalizálásában. Módszerek: PRISMA irányelvek alapján szisztematikusan áttekintettük és elemeztük azokat a tanulmányokat, amelyek az alkalmazott stimulánskezelés során poliszomnográfiával mérték az alvás minőségét. A keresésünk eredményeként 331 potenciális közleményt találtunk, amelyet egymástól függetlenül szűrtünk át, majd összesen 13 releváns cikket elemeztünk részletesen. Eredmények: A vizsgált tanulmányok eredményei alapján a stimuláns kezelések eltérő kutatási elrendezés és elemszám mellett összesen öt esetben alvást facilitáló hatásról számoltak be, míg szintén öt tanulmány esetén alvást gátló hatás, illetve három esetben semmilyen hatás nem volt megfigyelhető. Következtetések: Bár a gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavar gyógyszeres kezelésében fontos figyelembe venni az alvásra gyakorolt hatásokat, a kérdés[1]kör tisztázása további kutatásokat, illetve a terápiás ajánlások és tervek személyre szabását, valamint a precíziós medicina szempontrendszerét követő finomhangolását igényel.

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(4): 212–222)

Kulcsszavak: figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, alvászavar, alvásmintázat, elektroenkefalográfia, stimulánsok, szisztematikus áttekintés