Célkitűzés: A rákos megbetegedések száma rohamosan növekszik, csak 2020-ban 19.3 millió
új esetet és közel 10 millió daganat következtében történő elhalálozást regisztráltak szerte
a világban. A szégyen és a rák kialakulásával kapcsolatos önhibáztató gondolatok jelentős
mértékben rontják a betegek életminőségét, szignifi káns kapcsolatban állnak a gyengébb
alkalmazkodással és fi zikai egészséggel, ami arra enged következtetni, hogy ezen negatív
érzelmek rizikó tényezők lehetnek a rákos betegségek negatív végkimenetelét illetően. A
stigmatizáció pedig bizonyítottan okozhat olyan kínzó érzelmi tüneteket, mint a szégyen,
ami depresszív tünetek kialakulásához vezethet, mellyel a beteg megküzdési kapacitása
és jól-léte romolhat, ezzel emelve a mortalitás kockázatát. Minderre megoldást jelenthet a
magas szintű önegyüttérzés, mely szignifi kánsan csökkenti a szégyenszintet, a depressziót
a szorongást és a stigmatizációt, míg szignifi kánsan emeli az életminőség szintjét. Jelen
kutatás célja, hogy melldaganatos nők körében feltárja a szégyen, a stigmatizáció, a depreszszió
és az önegyüttérzés kapcsolatát és alátámassza az önegyüttérzés alapú intervenciók
hatékonyságát ezen betegek körében. Módszer: Jelen kutatás önbeszámolós, online kérdőíves,
keresztmetszeti vizsgálatként zajlott, olyan 18-45 életév közötti melldaganatos nők
részvételével, akiket az elmúlt 2 évben diagnosztizáltak és távoli áttéttől mentesek voltak
(életkoruk átlaga: 39,05, szórás: 7,37). A konstruktumok mérésére olyan standardizált mérőeszközök
segítségével kerültek felvételre, mint a Szégyen Élmény Skála (ESS), a Stigmatizáció
Krónikus Betegségekben Kérdőív (SSCI-8), a Kórházi Szorongás és Depresszió Skála (HADS)
és az Önegyüttérzés Skála (SCS). A kutatási célok tesztelése hierarchikus regresszióval, korrelációs
és mediációs elemzésekkel történt. Eredmények: A stigmatizáció pozitív és erős (r
= 0,56, p < 0,01), míg az önegyüttérzés negatív és erős kapcsolatot és hatást (r = 0,71, p <
0,01) mutat a testi szégyennel. Az önegyüttérzés a melldaganatos nők egyetlen prediktora
a testi szégyen tekintetében (β = – 0,09, p < 0,001) az életkor, a családi állapot, a műtétnek
való kitettség, a stigmatizáció és a depresszió kontrollálása mellett. A mediációs modellek
szerint a magasabb stigmatizáció az alacsonyabb önegyüttérzésen keresztül járulhat hozzá
magasabb szégyenélmény és depresszió kialakulásához, továbbá a magasabb szégyen
az alacsony önegyüttérzésen keresztül magasabb depressziót eredményez, mely modell
esetében teljes hatás fi gyelhető meg, azaz a szégyen teljes egészében indirekten, az önegyüttérzésen
keresztül vezet depresszióhoz. Következtetések: A vizsgálat eredményei az
önegyüttérzés fejlesztésének várható hatékonyságát emeli ki a szégyen, a stigmatizáció
és a depresszió enyhítésének tekintetében, amely így hozzájárul az onkológiai betegek
életminőségének javításához. A kutatás alapját képező transzlációs kutatás fő célja egy
olyan komplex kognitív terápiás program kidolgozása, mely hiánypótló módon biztosíthat
onkológiai betegek számára bizonyítottan hatékony pszichológiai intervenciót. Jelen
kutatás eredményei egyértelműen alátámasztják a program létjogosultságát és jelentős
pszichoonkológiai gyakorlat megalapozását jelentik.

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(2): 57–69)

Kulcsszavak: emlődaganat, önegyüttérzés, adherencia, depresszió, stigmatizáció, testi
szégyen

Háttér/Célkitűzés. A 2019-ben indult COVID-19 világjárvány az online idő megnövekedését
eredményezte, és ráirányította a fi gyelmet a közösségimédia-használat előnyeire és
kockázataira. Korábbi kutatások kiemelik, hogy nem az intenzitás (idő), hanem az addiktív
használat jár együtt a fi gyelemhiányos/hiperaktivitás (ADHD) tünetek magasabb szintjével.
Az alvásminőséggel kapcsolatban nem találunk ilyen összehasonlító vizsgálatot. Kutatásunkban
nem-klinikai mintán vizsgáltuk a fi atalok problémás közösségimédia-használatának
összefüggéseit az alvásminőséggel és az ADHD tünetek szintjével, a járvány harmadik
hullámában. Módszer. Online kérdőívünket, mely többek között a Bergen Közösségi Média
Addikciós Skála (BSMAS), az Athén Inszomnia Skála (AIS), és a SWAN skála (Strength and
Weaknesses of ADHD Symptoms and Normal Behavior) önbeszámolón alapuló változatát
tartalmazta, 139 fi atal töltötte ki (átlag életkor 21,37 év, szórás 2,68 év, terjedelem: 15-27
év). Rákérdeztünk a közösségimédia-használat intenzitására is. Eredmények. Szignifi káns
különbséget találtunk az online (M=3,12; SD=1,08) és a jelenléti oktatás (M=2,47; SD=0,78)
alatti közösségimédia-használat intenzitásában (t(73)=6,01; p<0,001; d=0,70). Az ADHD
tünetek szintje nem mutatott összefüggést a közösségimédia-használat intenzitásával, de
szignifi káns pozitív kapcsolatban állt a problémás használattal (r=0,32; p<0,001). Hasonlóan,
a közösségimédia-használat intenzitása nem állt összefüggésben az alvásminőséggel,
a problémás használat azonban rosszabb alvásminőséggel járt együtt (r=0,27; p=0,002).
Mediátor elemzésünkben a problémás használat mind közvetlen (c’=-0,61; p=0,02), mind
– a rosszabb alvásminőségen keresztül – közvetett úton (ab=-0,36; 95%-os CI: -0,60 – -0,10),
az ADHD tünetek magasabb szintjével mutatott összefüggést (F(1,120)=21,94; p<0,001;
R2=0,27). Megvitatás. Eredményeink alátámasztják, hogy nem az intenzitás, hanem a
problémás használat a fontos tényező a közösségimédia-használatban. Eredményeink arra
utalnak, hogy a problémás használat nem csak közvetlenül, hanem az alvásminőségen
keresztül is az ADHD tüneteinek romlásához vezethet.

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(2): 70–81)

Kulcsszavak: fi gyelemhiányos/hiperaktivitás zavar, ADHD, közösségi média, alvás

A jóga jótékony hatása évtizedek óta kutatott téma, számos országban az egészségügyben
is hasznát vesszük a fi zikai és mentális egészség fenntartásában. Hatékonyságát a stressz és
szorongás kezelésében, valamint a relaxált állapot elérésében számos vizsgálat támasztja
alá. Jelen kutatásban célunk a kéthetes, napi 10 perces jóga közvetlen és szubklinikai hatásainak
vizsgálata volt. A vizsgálatba 25 átlagpopulációs, egészséges 18 és 30 év közötti
személyt vontunk be, akik két héten keresztül legalább napi 10 percet gyakoroltak. Az Smith
Relaxation States Inventory-t (SRSI3) és annak diszpozíciót mérő verzióját (SRSI3d) használtuk,
melyek 19, a relaxációval feltehetően kapcsolatban álló relaxációs állapotot (R-állapotot)
vizsgálnak, négy kategóriába sorolva: alap relaxáció, tudatosság (mindfulness), pozitív
energia és transzcendencia. A statisztikai elemzések során a kutatás elején, a gyakorlás előtt
felvett értékeket Wilcoxon-próbával hasonlítottuk össze az utolsó gyakorlás után közvetlenül
felvett értékekkel. A több hipotézis egyidejű tesztelésekor megnövekedő elsőfajú hiba
korrigálására Bonferroni-korrekciót alkalmaztunk. A résztvevők közvetlenül jóga gyakorlás
után szignifi kánsan magasabb alap relaxáció (M0=2.74, M1=4.24, p<0.0001), tudatosság
(M0=2.71, M1=2.89, p<0.0001) és pozitív energia (M0=3.88, M1=4.81, p<0.0001) szintet
értek el, hosszútávon pedig szignifi kánsan gyakrabban tapasztaltak relaxációt (M0=3.12,
M1=3.94, p<0.0001), tudatosságot (M0=3.41, M1=4.40, p<.0001), pozitív energiát (M0=4.39,
M1=5.14, p<0.001) és transzcendenciát (M0=3.23, M1=4.05, p=0.001). Eredményeink alapján
a jóga az egészség fenntartásában és fejlesztésében, de a mentális és szomatikus betegek
állapotának és életminőségének javításában is hatékony kiegészítő eszköz lehet.

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(2): 82–91)

Kulcsszavak: jóga, relaxáció, pozitív energia, SRSI

A major depresszív zavar immunológiai-gyulladásos elmélete az 1980-as években eredeztethető,
mégis napjainkban került a fősodrásbeli kutatás középpontjába. Ennek ellenére
az eredmények ellentmondásosak: a centrális neuronális és gliamarkerek posztmortem
immunhisztokémiai kimutatása nem vezetett egyértelmű következtetésre, a terápiás válasszal
való kapcsolat kétséges, valamint a perifériás és centrális markerek közötti korreláció
gyenge. Lehetséges megoldás a gyulladásos változások in vivo detekciója pozitron emissziós
tomográfi a (PET) segítségével (pl. TSPO-kötés vizsgálata). E módszer jelentőségét az adja,
hogy közvetlen kapcsolatba hozható a klinikai változásokkal, segítségével monitorozható
a terápiás válasz és annak idegrendszeri korrelátuma. Különösen fontos a kognitív tünetekkel
és a kognitív-viselkedésterápiával való kapcsolat. Összefoglaló közleményünkben
e kérdéskörrel kapcsolatos eredményeket tekintjük át, megmutatva, hogy a mikrogliák
feltételezhető eltérése összefügg a hangulatzavarokat kísérő kognitív tünetekkel, valamint
megfelelő megbízhatósággal igazolja a kognitív terápiára adott klinikai választ. Kitérünk a
jelenleg rendelkezésre álló módszerek korlátjaira is (pl. a PET-ligandok kötési specifi citása, a
térbeli felbontás problémái és az immunológiai változások in vivo monitorozhatóságának
lehetőségei).

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(2): 92–100)

Kulcsszavak: major depresszív zavar, kognitív zavar, mikroglia, gyulladás, PET