Célkitűzés. A felnőttkori figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) a szülői működést is befolyásolja, ami hatással van a gyermek pszichopatológiai tüneteire. Metaanalízisünk célja a szülő ADHD tünetei és a szülői magatartásformák közötti összefüggés vizsgálata volt, specifikusan a viselkedésmegfigyelést és az önbeszámolón alapuló kérdőíves módszert alkalmazó kutatások összehasonlító elemzése. Módszer. Három adatbázisban folytattunk szisztematikus szakirodalom-keresést (Web of Science, PubMed, Scopus), ennek eredményeként 13 publikáció 87 hatásméretét elemeztük (N = 2018). Random hatás modellt alkalmaztunk, megvizsgáltuk a minták heterogenitását, ellenőriztük a publikációs torzítást. Alcsoportelemzést végeztünk a szülői viselkedésforma mérésére alkalmazott módszer (ön[1]beszámoló vagy megfigyelés), a szülői viselkedésforma valenciája (pozitív/negatív), a negatív szülői magatartásformák alcsoportjai (következetlenség, ellenségesség, testi fenyítés), és az ADHD tünetklaszter (figyelemhiány, hiperaktivitás/impulzivitás, kombinált) alapján. Metaregresszió elemzéssel vizsgáltuk a gyermekek életkori átlagának, illetve a szülők között az anyák, a gyerekek között a fiúk, valamint az ADHD-val diagnosztizált gyermekek százalékos arányának a hatását. Eredmények. A szülői ADHD tünetek és a szülői viselkedésről szóló önbeszámoló között kis hatásmérettel jellemezhető, szignifikáns kapcsolatot igazoltunk, a szülői ADHD tünetek a negatív szülői viselkedésformák magasabb és a pozitív szülői viselkedésformák alacsonyabb szintjével mutattak összefüggést. Az elemzés nem utalt publikációs torzításra. A hatás robusztus volt, stabil az ADHD különböző tünetklasztereire nézve, és nem befolyásolta a gyermekek átlagos életkora, az anyák, a fiúgyermekek, illetve az ADHD-val diagnosztizált gyermekek aránya a mintában. Másfelől, azokban a vizsgálatokban, ahol a szülői viselkedést megfigyeléssel mérték, nem találtunk összefüggést a szülői viselkedés és a szülő ADHD tünetei között. Következtetések. Eredményeink felhívják a figyelmet a szülői viselkedés mérésének jelentőségére és módszertani kérdéseire. A szülőséggel kapcsolatos kutatásokban érdemes többféle módszert és információforrást bevonni, és az eredményeket a diszkrepanciákra reflektálva interpretálni.

 (Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(3): 109–122)

Kulcsszavak: figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar, ADHD, szülőség, szülői viselkedés, metaanalízis, önbeszámoló, viselkedésmegfigyelés

A meddőség hátterében számos tényező állhat, ezért a meddőség hatékony kezelése komp[1]lex és multidiszciplináris feladat. Amellett, hogy a meddőségi kezelésnek elengedhetetlen része a pszichés támogatás, egyre inkább látszik, hogy a pszichés faktorok szerepe ennél jóval nagyobb, mert a személyiség és a pszichológiai tényezők jelentős hatással vannak számos szomatikus betegség kialakulására, hosszú távú lefolyására és kezelésük sikerére is. Annak feltérképezése, hogy ezek a pszichés tényezők közvetlenül vagy közvetett módon milyen lehetséges mechanizmusokon keresztül járulnak hozzá a meddőséghez, illetve a meddőségi beavatkozások sikeréhez, segíthetne a magas kockázatú betegcsoportok azonosításában és a személyre szabott kezelésben, ami növelhetné a teherbeesés és az élveszülés esélyét az asszisztált reprodukciós kezelésen átesett nők körében. Összefoglaló közleményükben a szerzők áttekintik az eddigi ismereteket és kutatási eredményeket a pszichés faktorok és a meddőség, illetve a meddőségi kezelések kapcsolatáról, valamint ezek klinikai vonatkozásait, kitekintve a kutatás jövőbeli irányvonalaira.

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(3): 123–130)

Kulcsszavak: meddőség, asszisztált reprodukció, IVF, adherencia, személyiség, temperamentumok, affektív temperamentumok, TEMPS-A, stressz, depresszió

Célkitűzés: A tanulmány célja az volt, hogy szintetizálja a problémás internethasználat (PIU) előfordulási gyakoriságait a COVID-19 világjárvány alatt az felnőtt (18 év feletti) lakosság körében, és megvizsgálja annak lehetséges befolyásoló tényezőit. Módszerek: Előregisztrált szisztematikus szakirodalmi áttekintést végeztünk a PubMed/MEDLINE, EBSCOhost/ PsycINFO, Web of Science, Cochrane Library, GSK Clinical Study Register és ClinicalTrials. gov adatbázisok segítségével. A kutatás a 2015. évi PRISMA ellenőrzőlista alapján zajlott. Eredmények: Az összesen 595 tanulmányból 22 olyan publikációt azonosítottunk, amelyek teljesítették a beválasztási kritériumokat. Az elemzés feltárta, hogy a PIU prevalenciája a COVID-19 világjárvány időszakában 25% volt, azonban szigorú küszöbérték alkalmazása a PIU-ra jóval alacsonyabb, 7,9%-os prevalenciát eredményezett. Következtetés: A PIU előfordulási aránya a COVID-19 világjárvány idején az általános népességben 7,9% volt. A PIU prevalenciájának mérése továbbra is bonyolult a jelentős mértékű módszertani és kulturális sokféleség miatt, így a PIU globális prevalencia becslései jelentősen eltérnek. A pszichodiagnosztikai vizsgálat és a kulturális eltérések módszertanilag megalapozottabb kutatására van szükség.

Kulcsszavak: COVID-19; internetfüggőség, problémás internethasználat, prevalencia, szisz[1]tematikus áttekintés, metaanalízis Szisztematikus review regisztráció: PROSPERO regisztrációs szám: CRD42021284619

Az utóbbi években egyre inkább előtérbe került a kérdés, hogy miként ragadhatjuk meg a jövőbeli események tervezésének képességét a múltra való személyes emlékek előhívásának fényében. Ha az epizodikus emlékezet felelős a jövőbeli események elképzeléséért, akkor átfedés mutatható ki az önéletrajzi emlékezet és a jövő elképzelése közt. Jelen narratív irodalmi áttekintésnek az a célja, hogy bemutassa a jelenlegi elméleteket, és ismertesse a kutatási eredményeket, ezáltal segítve elő egy olyan szervezeti keret kialakításának folyamatát, amely a jövőbeli gondolkodás egységes kutatásához szükséges. A cikk bemutatja az epizodikus jövőgondolkodás mögött meghúzódó idegrendszeri hálózati folyamatokat, különösen kitér a hippokampusz jelentőségére. Ismerteti a konstruktív epizodikus szimuláció hipotézist, miszerint az epizodikus emlékezés és az epizodikus jövőgondolkodás nagyrészt hasonló idegi szubsztrátokra támaszkodik, és feltételezi, hogy az epizodikus emlékezeti rendszer egyik fő funkciója, hogy az egyéni, kontextuális emlékek egységeit flexibilisen újra szervezze, és ezek alapján szimulálja az egyén számára a lehetséges jövőbeli eseményeket. Bemutatja a memóriadeficitekkel kapcsolatos kutatási eredményeket, ugyanis feltételezhető, hogy az önéletrajzi memória károsodása pszichiátriai betegségekben az epizodikus jövő[1]gondolkodás károsodását is eredményezi. A jövőorientált gondolatok különböző funkciókat szolgálnak, mint például a döntéshozatal, a cselekvés tervezése és az érzelmi szabályozás. A cikk továbbá kitér a sémaelméletekre, mivel az epizodikus jövőbeli gondolatok generálásakor az emberek gyakran aktiválják a személyes jövőjükről szóló általános tudásukat mielőtt egy adott esemény megtörténne. A jövőbeli gondolkodás kulcsfontosságú a jólét, a célok elérése, az öregedés, az optimizmus és a klinikai állapotok megértése szempontjából. Az, hogy az emberek hogyan gondolkodnak a jövőről, befolyásolhatják döntéseiket. Az érzelmi jövőorientált gondolatok, az önéletrajzi tudásszerkezetek, és az élettörténeti sémák ismertetése kulcsfontosságú szerepet játszik az epizodikus jövőbeli gondolatok felépítésében. A memória szerepének megértése a jövőbeli események szimulációiban fontos lehet az emlékezet konstruktív jellegének és általában az emlékezeti rendszereket érintő betegségek működésének megértéséhez, ezáltal e betegségek kezelésének specifikus megválasztásához is hozzájárulhat.

(Neuropsychopharmacol Hung 2023; 25(3): 142–154)

Kulcsszavak: epizodikus memória, szemantikus emlékezet, epizodikus szimuláció, epizodikus jövőgondolkozás, hippokampusz, jövő-orientált kogníció, érzelmi jövőorientált gondolatok, személyes célok