Célkitűzés: A tanulmány az Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról (OLAAP) kutatás 2023. évi hullámának általános módszertani hátterét és főbb metodológiai eredményeit mutatja be. A kutatás végső célja a magyarországi felnőtt népesség körében az addiktológiai problémák (szerhasználó magatartások és addiktív viselkedésformák) átfogó vizsgálata volt, amely néhány, a fogalmi keretek, indikátorok kidolgozására/ megújítására irányuló célkitűzéssel egészült ki. A tanulmányban bemutatásra kerülnek a kutatásban felhasznált mérőeszközök, az alkalmazott mintaválasztási és adatfelvételi stratégia, továbbá a mintaeléréssel, valamint az alkalmazott mérőeszközök megbízhatóságával és érvényességével kapcsolatos módszertani eredmények.

Módszer: A kutatás a 18-64 éves népesség bruttó 2200, nettó 1800 fős, országos reprezentatív mintáján készült, kevert – face-to-face kérdezési módszert önkitöltős elemekkel kombináló – kérdezési technikával. Az elméleti hibahatár mértéke 95%-os megbízhatósági szinten ±2,3%. A mintakiesések korrigálása rétegkategóriák szerinti mátrix-súlyozással történt. A kutatás során alkalmazott adatfelvételi battéria a szerhasználó magatartások (dohányzás, alkohol- és egyéb pszichoaktívszer-használat), valamint a különböző viselkedési addikciók (Problémás Internet-, Problémás Online játék-, Problémás Közösségimédia-, Problémás Mobiltelefon-, Problémás Szerencsejáték-használat, Testedzésfüggőség, Evészavar, Munkafüggőség, Kényszeres vásárlás) vizsgálatára irányuló, továbbá a szocio-demográfiai és pszichológiai háttér leképezésére alkalmas mérőeszközöket tartalmazott. A célváltozók mentén kapott adatok megbízhatóságát és érvényességét a kérdőívben szereplő különböző, egymással logikai kapcsolatban álló kérdésekre adott válaszok közötti összefüggések alapján számított mutatókkal, a hiányzó és érvénytelen válaszok arányával, egy ún. dummy-drogra adott fogyasztásbevallások arányával, továbbá az alkalmazott standard skálák belső konzisztenciájának vizsgálatával elemeztük.

Eredmények: A konzisztens használóknak az élettartam-prevalencia értékhez viszonyított aránya alapján azt mondhatjuk, hogy a vizsgált szerek többsége esetében az élettartam-prevalencia értékek nagyobb részben konzisztens adatokat tartalmaznak. A semlegesnek tekinthető szociodemográfiai kérdésekhez képest a vizsgált addiktív magatartások esetében a hiányzó és érvénytelen válaszok aránya relatíve magasnak tekinthető, azonban más érzékeny kérdésekhez ké-pest jónak mondható. A felülbecslés mértéke elhanyagolható.

Következtetések: Összességében az OLAAP 2023 kutatás módszertani eredményei arra utalnak, hogy a vizsgált addikciós magatartások aktuális jellemzői és min-tázódása tekintetében a kutatás adatai alapján érvényes és megbízható megállapítások fogalmazhatók meg. A szerhasználó magatartások mintavételen kívüli hibáinak tendenciái pedig azt jelzik, hogy a változások elemzése során – a továbbra is szükséges fokozott odafigyelés, az eredmények körültekintő interpretálása és az évek során kimunkált, s jelen kutatásban is folytatott becslési eljárások alkalmazása mellett – a korábbiakhoz képest valamelyest nagyobb biztonsággal támaszkodhatunk a standard mérőeszközök mentén kapott eredményekre is. (Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(4): 230–258)

Kulcsszavak: addiktológiai problémák, reprezentatív lakossági felmérés, módszertan, dohányzás, alkoholfo-gyasztás, pszichoaktív szerhasználat, viselkedési addikciók

A vérzéses stroke utáni neurokognitív károsodás előfordulási gyakorisága igen magas, és a túlélés és funkcionalitás fontos prediktora. A mai napig kevés tanulmány írta le a specifikus kognitív károsodások profilját vérzéses stroke betegekben. Vizsgálatunk célja a vérzéses stroke utáni kognitív károsodás részletes elemzése, a kognitív funkciók javulásának vizsgá-lata, valamint a lehetséges prognosztikai tényezőkkel való összefüggések meghatározása. Pilot kutatásunkba 17 vérzéses stroke-on átesett beteget vontunk be, akiknek részletes kognitív vizsgálata történt a vérzést követő 14. napon és 3 hónappal később az alábbi módszerekkel: Montreal Kognitív teszt, Rey Auditív-Verbális Tanulási Teszt, betűfluencia és szemantikai fluencia tesztek, Számterjedelmi próba és CANTAB. A kiindulási állapotban a betegek 18,8%-ban minor és 43,8%-ban major neurokognitív zavart észleltünk. A két időpont közt szignifikáns változást tapasztaltunk a téri-vizuális képességek, a végrehaj-tó-funkciók, a figyelem/koncentráció, a rövidtávú memória és az orientáció területén. A vérzés oldaliságát vizsgálva a t-próba eredménye alapján szignifikáns eltérést találtunk, vagyis a jobb féltekei vérzések esetében kisebb a kognitív károsodás súlyossága. A javu-lást befolyásoló tényezők között szignifikáns összefüggést láttunk a 3. havi CT-n látható reziduális vérzéssel és perifokális ödéma nagyságával. Utánkövető vizsgálatunkban jelentős neurokognitív károsodást, és doménspecifikus károsodást tapasztaltunk vérzéses stroke-t követően. Számos kognitív területen javulást tapasztaltunk 3 hónappal a vérzés után, és meghatároztunk prognosztikai tényezőket is. Eredményeink hozzájárulhatnak a rehabili-tációs programok megtervezéséhez azáltal, hogy a szakemberek pontosabb képet kapnak a vérzéses stroke utáni kognitív állapotról.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(4): 259–269)

Kulcsszavak: stroke, kognitív funkció, neurokognitív zavar, poststroke kognitív károsodás, kognitív vizsgálat

Az oktatási rendszerek egyik komoly problémája világszerte a hallgatók tanulmányi ki-égésének növekedése. Jelen tanulmány célja az tanulmányok során kapott támogatás és a hallgatók tanulmányi kiégése közötti kapcsolat vizsgálata az akadémiai elkötelezettség közvetítő változóján keresztül. A kutatási módszer leíró-korrelációs volt. A populációt az Iszlám Azad Egyetem Qaenat-i tagozatának összes hallgatója alkotta a 1998-99-es tanévben, akik közül 205-öt (98 nőt és 107 férfit) választottunk ki rétegzett véletlenszerű mintavétel-lel. Az adatok gyűjtéséhez három kérdőívet használtunk, köztük a Sands és Plankt (2005) Akadémiai Támogatási Skálát, a Módosított Maslach Akadémiai Kiégés Kérdőívet (2002) és az Akadémiai Elkötelezettség Kérdőívet (Reeve, 2013). Az adatok elemzését AMOS szoftver (20. verzió) és strukturális egyenletmodellezési módszer segítségével végeztük. Az adatelemzés eredményei azt mutatták, hogy a modell jól illeszkedik a kutatási adatokhoz. Az eredmények szerint az tanulmányok során kapott támogatás és az tanulmányi kiégés közötti közvetlen kapcsolat szignifikáns volt. A tanulmányok során kapott támogatás és az tanulmányi kiégés közötti közvetett kapcsolat, amely az akadémiai elkötelezettség köz-vetítő változóján keresztül valósult meg, szintén szignifikáns volt. Összességében a jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a tanulmányok során kapott támogatás, amely befolyásolja a hallgatók akadémiai elkötelezettségét és csökkenti tanulmányi kiégésüket, a hallgatók aktív részvételéhez vezethet a felsőoktatási tanulmányi tevékenységekben.

Kulcsszavak: tanulmányi elkötelezettség, tanulmányi támogatás, tanulmányi kiégés, Strukturális egyenlet módszer

Narratív írásomban bemutatom a bipoláris spektrum koncepció fejlődését, és annak a mindennapi gyakorlatban észlelt klinikai heterogenitását. Ismertetem a biológiai marker kutatás releváns eredményeit, a fenomenológiai alapú szűrőeszközöket. Áttekintést nyújtok a bipoláris spektrum elmélet előnyeiről és hátrányairól, a diagnosztika nehézségeiről.

Kulcsszavak: bipoláris zavar, bipoláris spektrum zavar, biomarker, pszichodiagnosztik

Célkitűzések: A neutrofil-limfocita arány (NLR) a szisztémás gyulladás egyik markere. Az NLR≥3 értéket abnormálisnak tekintik ( ≥1,8-at a benignus etnikai neutropénia, BEN eseté-ben).

Módszerek: Az NLR értékeket hozzáadtuk C-reaktív fehérjét (CRP) is tartalmazó lon-gitudinális adatokhoz, 5 publikált, klozapin által kiváltott miokarditiszes esetleírás esetben.

Eredmények: Az 1. esetben két NLR-érték normális volt, de a klozapinszedés 19. napján a CRP abnormális lett (10,0 μg/d, ≤0,9), az NLR=3,9. A klozapin adagolását a 26. napon abbahagyták. A 2. esetben három normális NLR volt a miokarditisz előtt, de a 19. napon a klozapint abnormális CRP (16, μg/dL, ≤0,9) és abnormális NLR (6,7) miatt abbahagyták. A 3. eset az első napon 25 mg-ot kapott (valproinsav és kvetiapin mellett), a 2. napon az NLR=3,4 volt. A 11. napon a CRP és az NLR normális volt. A 14. napon mellkasi fájdalmat, abnormális CRP-t (4,9 μg/dL, ≤0,9) és abnormális NLR-t (7,4) észleltek. A klozapint a 17. napon abbahagyták. A CRP és az NLR végül a 35. napon normalizálódott. A bőr tályogai eredményeztek abnormális CRP- és NLR-értékeket.. A 148. napon újra elkezdték a 12,5 mg klozapin adagolását, ami másnap bőrkiütéshez vezetett. A 155. napon ezt az adagot abbahagyták. A 4. esetben a miokarditisz előtt két normális NLR-érték volt, de a 16. napon a klozapint abbahagyták (abnormális CRP, 15,8 μg/dL, ≤0,5 és abnormális NLR=4,4). Az 5. esetben BEN alakult ki. Az NLR a 7. napon normális volt, de a 11. napon 250 mg/nap adag mellett abnormális lett (NLR=1,9). Öt nappal később a páciens meghalt.

Következtetések: A titrálás során abnormális NLR a klozapin által kiváltott gyulladást és/vagy fertőzést jelezhet.

Kulcsszavak: klozapinadagolás és -dózis, klozapinmellékhatások, klozapin vérszint, klozapinmetabolizmus, klozapin farmakokinetika, gyógyszerkölcsönhatás, gyógyszer-figyelés, gyulladás, kémiailag indukált miokarditisz, miokarditisz etiológia, miokarditisz megelőzés és kontroll, szkizofrénia