A szkizofrénia akut és fenntartó farmakológiai kezelésének komplexitása jelentõs kihívás a klinikus számára. Alap illetve cél terápiaként továbbra is az antipszichotikumok használatosak, adjuváns szerként az antidepresszívumok, anxiolítikumok, hangulatstabilizálók egyaránt alkalmazhatók. Rendelkezésünkre állnak bizonyítékokon alapuló adatok, kísérletes, vizsgálati eredmények, esetismertetések egyaránt, azonban kevés ismeretünk van arról, hogy a gyakorlatban mi jellemzõ a szkizofrénia farmakoterápiájára. A vizsgálat célja a magyarországi kezelési trendek felmérése volt. Módszer. A keresztmetszeti vizsgálat során egy kérdõívet küldtem az ország különbözõ régióiban dolgozó pszichiátereknek. 2003 június 9. és 20. között pszichiátriai rendelésen megjelent ambuláns betegek beválasztására került sor. Kizáró kritérium volt komorbid pszichiátriai betegség és szkizoaffektív zavar. A vizsgáló számára sem az intézet, sem a klinikus, sem a beteg nem volt beazonosítható. Eredmények. 147 értékelhetõ kérdõív került feldolgozásra. Az egyidejûleg alkalmazott pszichotrop szerek számát tekintve a betegek közül 30% egy, 35% kettõ, 23% három, 12% négy vagy több pszichiátriai gyógyszert szedett párhuzamosan. Antipszichotikumot mindössze 6 beteg nem kapott, 30% típusos, 80% atípusos, 15% pedig kombinációs kezelésben részesült. A depot készítmény aránya 26% volt. A leggyakrabban rendelt antipszichotikumok: olanzapin, flupenthixol, clozapin és risperidon. Az alkalmazott dózisok lényeges eltérést nem mutattak az ajánlottaktól. Adjuváns terápiaként a betegek 45,6 %-a szedett anxiolítikumot, 19%-a antidepreszszívumot, 11%-a hypnotikumot és 4,1%-a hangulatstabilizálót. A vizsgálat elõtti egy évben 30%-nál történt antipszichotikum váltás, viszont 8,8% szedte ugyanazt az antidepresszívumot és 21,1% ugyanazt az anxiolítikumot. Nemi különbség nem volt kimutatható a pszichofarmakoterápiában. Összegzés. A vizsgálat a magyar szkizofrén betegeknél az évezred elején alkalmazott farmakoterápás szokásokat mutatja be. Az eredmények kiinduló pontként szolgálhatnak késõbbi hasonló vizsgálatoknak, összevethetõek nemzetközi adatokkal és tanulságul szolgálhatnak elméleti és gyakorlati szakembereknek.

KULCSSZAVAK: szkizofrénia, keresztmetszeti vizsgálat, pszichofarmakoterápiás trendek

Három különbözõ megközelítés létezik a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésében a közölt adatok alapján. A leggyakoribb megközelítést a PTSD-vel diagnosztizáltak kezelése jelenti. A rövid- és hosszú távú relapszus prevenciós kezelés egyaránt a kuratív paradigmát képviselik: a betegséghez kapcsolódó tünetek csökkentésének szándékával. A monoamin oxidáz gátlókra és szelektív szerotonin reuptake gátlók (SSRI) hatékonyságára vonatkozó adatok meglehetõsen heterogének. Egyrészt az adatok egyértelmûek az SSRI-ok hatékonyságát a civil, elsõsorban nõi populáció kezelését illetõen, függetlenül a trauma interperszonális, vagy nem-interperszonális jellegétõl, ugyanakkor a harci cselekményekhez kapcsolódó PTSD kezelésére vonatkozó placebo kontrollált vizsgálatok eredményei inkonkluzívak vagy negatívak. Három újabban publikált vizsgálat újabb terápiás szempontokat vetett fel a harci cselekményekhez kapcsolódó PTSD kezelését illetõen férfiaknál. Egy viszonylag fiatal, nem régen traumatizált férfi, veterán populáció szignifikáns javulást mutatott fluoxetine kezelés hatására placebóval összehasonlítva. Az adjuváns szerotonin 5HT2 antagonista profil javíthatja az SSRI hatást a PTSD kezelésében: nefazodon a placebónál szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult a PTSD kezelésében veteránok esetében. és az antidepresszívumok mellé adott adjuváns risperidon szignifikánsan hatékonyabb volt, mint az antidepresszív monoterápia. Egy további kezelési lehetõség a traumás stressz közvetlen következményeinek csökkentése, az ijedelem, szorongás, alvászavar csökkentése. E szedatív paradigmával kapcsolatosan közölt benzodiazepin adatok nem mutattak hatékonyságot a poszt-traumás mentális következmények akut kezelését illetõen. A harmadik kezelési paradigma szándéka a PTSD másodlagos prevenciójával jellemezhetõ. Röviddel a traumás esemény után alkalmazott benzodiazepinek nem védték ki a traumás stressz mentális következményit. Két kisebb propranolollal folytatott vizsgálat a propranolol kezelés bizonyos hatását mutatta a placebóval, illetve a kezelés hiányával szemben. A PTSD a noradrenalin, szerotonin és számos más neurotranszmitter és neuromodulátor komplex dizregulációjával jár, így a komplex gyógyszeres kezelésnek is figyelembe kell vennie a jelenlegi monoamin idegi ingerület-átvitel modulációjára épülõ gyógyszeres stratégiákon túl más lehetõségeket.

KULCSSZAVAK: poszttraumás stressz zavar, szedatív paradigma, kuratív paradigma, másodlagos prevenció

A szkizofrénia az egyik legsúlyosabb, testi-szellemi és szociális károsodást okozó krónikus betegség, melynek kezelésében fontos szempont, hogy a tünetek enyhítésén kívül a visszaesések számát is csökkentsük. Ma a kezeléstõl azt is megköveteljük, hogy a hatékonyságon kívül a páciens életminõsége is javuljon, melynek elõfeltétele, hogy a javulás biztonságosan fenntartható legyen. Az ismétlõdõ relapszus rontja a betegség kimenetelét, terápiarezisztenciához vezethet, csökken az esély a reintegrációra. A krónikus pszichiátriai betegségek gyógyításában jelentõs probléma a hiányos terápiás együttmûködés. A tartós hatású konvencionális antipszichotikum injekciók ugyan megoldják részben a „compliance” problémát, azonban a hagyományos perorális készítményekhez hasonló mellékhatások okozta szubjektív distress – pl. akatízia, akinézia, súlynövekedés – miatt a páciensek jó része rosszul tolerálja a kezelést. Az atípusos antipszichotikumok – így a risperidon is – a tünetek tágabb körében hatékonyabbak és kedvezõbb tulajdonságokkal rendelkeznek biztonsági és tolerancia szempontból a konvencionális szerekhez képest. A risperidon tartós hatású injekciós formája – Risperdal Consta – az elsõ atípusos antipszichotikum, mely egyesíti magában a perorális nem-konvencionális szerek és a tartós hatású injekciók elõnyeit. Közleményünkben bemutatjuk az elsõ ilyen atípusos antipszichotikumot, mely hatékony, jól tûrhetõ szer és javasolt minden páciensnek, akinek szüksége van erre a kezelési formára.

KULCSSZAVAK: tartós hatású risperidon, terápiás együttmûködés, relapszus ráta, szkizofrénia

Munkánk során a dopamin D4 receptor (DRD4) és a szerotonin transzporter (SERT) gének polimorfizmusait vizsgáltuk, mint a kábítószerfüggés lehetséges genetikai rizikófaktorait. Esetkontroll vizsgálatunkba egy meglehetõsen nagy számú (n=362) egészséges kontroll populációt, illetve kezdetként egy 73 személybõl álló kábítószerfüggõ csoportot (köztük 53 fõ volt heroinfüggõ) vontunk be. A DRD4 gén polimorfizmusainak (exon 3 48 bp VNTR; -521 C/T SNP és 120 bp duplikáció az 5’ régióban) és a SERT gén polimorfizmusainak (5-hydroxytriptamin transporter linked polymorphic region [5-HTTLPR] az 5’ régióban, illetve az intron 2 VNTR [STin2]) vizsgálatára számos, munkacsoportunk által kidolgozott genotipizálási módszert alkalmaztunk. A heroinfüggõ alcsoportban szignifikáns asszociációt találtunk a DRD4 promoter régiójának -521 C/T SNP jével (p=0.044). A többi vizsgált polimorfizmus esetében nem találtunk szignifikáns asszociációt, azonban a DRD4 -521 C/T SNP és a 5-HTTLPR polimorfizmus interakcióját figyeltük meg. A -521 CC vs. CT vagy TT genotípusok és a heroindependencia közötti asszociációt felerõsítette a rövid HTTLPR allél jelenléte (s [short] vagy 14-szeres ismétlõdés, p<0.01). A -521 CC genotípus esetében megfigyelt 2.14- es odds ratio 4.82-re emelkedett a -521 CC és 5-HTTLPR ss dupla homozigóták esetében, amely aláhúzza az agyi dopaminerg és szerotonerg rendszerek polimorfizmusai kombinált analízisének fontosságát a heroinfüggésben. Ugyanakkor a viszonylag alacsony mintaszám miatt ezen eredményeket óvatossággal kell értékelni.

KULCSSZAVAK: heroin abúzus, genetikai rizikófaktorok, dopamin, szerotonin transzporter

A klinikai gyakorlat igényei magasak az atípusos, másodgenerációs antipszichotikumokkal (MGA) szemben, ugyanakkor az ellenõrzõ vizsgálatok csak lassú ütemben, kis lépésekben haladva igazolják a klinikai sejtéseket, elvárásokat. A szakma szûkében van kellõ számú és meggyõzõ erejû kontrollált vizsgálatnak. A klinikai pszichofarmakológia jelenleg a hézagpótló metaanalízisek korát éli. Közülük az egyik legismertebb és legalaposabban kidolgozott igazolja néhány MGA-nak a tradicionális szerekkel szembeni elõnyét az antipszichotikus hatás vonatkozásában (Davis és mtsai. 2003). A megkülönböztetett csoporton belül klozapin és amiszulpirid jár élen a vizsgált effektus nagyságában. Jelen cikk elemzi az említett tanulmányt, kitér metodikai elõnyeire és korlátaira, majd gyakorlati trendeket és elméleti megfontolásokat figyelembe véve predikcióba bocsátkozik arra vonatkozóan, hogy a post marketing fázis dózismódosító hatása mennyiben értékeli át következtetéseiket.

KULCSSZAVAK: amiszulpirid, antipszichotikumok, dopamin D2 receptorok, haloperidol, klozapin, kontrollált klinikai vizsgálatok, szkizofrénia

A szkizofrénia gyógyíthatósága vita tárgya; esetünkben a családi terhelt paranoid szkizofrén beteg clozapin szedése mellett 29 éve tünetmentes és ezalatt az átlagnál jóval sikeresebb életpályát befutva felveti a relative ritkán jelentkezõ, hosszú távon is eredményes gyógykezelés lehetõségét. Az anyai ágon többszörösen terhelt betegnél 27 éves korában kezdõdött a betegség, mely más terápiára rezisztensnek bizonyult, majd pszichotikus tünetek két éves fennállása után clozapin gyógykezeléssel csaknem három évtizede tünetmentes, a gyógyszert azóta is rendszeresen szedi.

KULCSSZAVAK: szkizofrénia, családi terheltség, compliance, clozapin