A szorongásos tünetek, a diagnosztizálható szorongásos zavarok minden jel szerint hasonló súlyú kardiovaszkuláris rizikótényezõt képviselnek, mint az elhízás, a hipertónia, a mozgásszegény életmód vagy a hiperlipidémia. A szorongásos zavarokat kísérõ noradrenalin- és mellékvesekéreg-túlmûködés, a fokozott szimpatikus aktivitás, valamint egyes centrális neuropeptidek és citokinek tartósan magas szintje emberben és állatkísérletes modellekben közvetlenül emeli a vérnyomást és ritmuszavarokat eredményez, károsítja az endothelt, kedvezõtlenül hat a keringés dinamikájára és fokozza a trombóziskészséget. A szorongás emellett közvetve, az életmód kedvezõtlen alakításával is növeli a kardiovaszkuláris vulnerabilitást. Mindennek jól ismert eredménye, hogy szorongásos zavarok mellett többszörösére nõ a koszorúérbetegség, az infarktus és több más kardiovaszkuláris betegség incidenciája. Szorongó betegekben ezek fiatalabb életkorban jelentkeznek, gyorsabban progrediálnak és szignifikánsan magasabb a mortalitásuk. A szorongásos zavarok jobb felismerése és korszerû kezelése hozzájárulhat a Magyarországon kiugróan magas – és fiatal korban kezdõdõ – kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentéséhez.

KULCSSZAVAK: szorongás, kardiovaszkuláris kockázat, biokémiai tényezõk, mortalitás

Az aripiprazol antipszichotikum per os napi egyszeri, 10-15 mg-os dózisban került alkalmazásra 103 szkizofrén betegben, akik részben hospitalizálva voltak, részben nappali kórházi, illetve járóbeteg ellátásban részesültek. A szimpla vak vizsgálat során 70, haloperidollal (9-15 mg/nap) gyógykezelést kapott beteggel hasonlítottuk öszsze a harmadik generációs antipszichotikumot. Az aripiprazol hatásosnak bizonyult az akut fázisban levõ szkizofréneknél, más antipszichotikumra non-reszponder esetekben is, ugyanakkor számottevõ mellékhatást nem észleltünk. A hatásmechanizmust illetõen feltételezzük, hogy a mezolimbikus dopamin rendszerben a D2 receptoron dopamin antagonista szer a szkizofrénia pozitív tüneteit, a mezokortikális rendszerben részleges dopamin agonistaként a negatív tüneteket javítja. A megfelelõ klinikai hatás és a kevés mellékhatás jó compliance-t eredményezett.

KULCSSZAVAK: szkizofrénia, aripiprazol, mezolimbikus és mezokortikális dopamin pályarendszer, mellékhatások

Az 59 éves, magasan kvalifikált férfibeteg teljes körû belgyógyászati kivizsgálást követõen gátolt, depresszív állapotban, „pathological crying”, amplifikáló szomatikus stílus és markáns alvászavar tüneteivel jellemezhetõen került pszichiátriai gyógykezelésbe. Elõzményi adataiból kiemelendõ, hogy két évvel korábban már egy alkalommal depresszív epizódon átesett. Sem a korábbi, sem jelen relapszus kiváltásában pszichotrauma jelenléte nem volt feltárható, neurológiai gócjelet nem észleltünk. Tekintettel arra, hogy a pszichopatológiai kép pszichotikus mélységû depressziónak felelt meg, kombinált antidepresszáns, anxiolitikus, hipnotikus, antipszichotikus terápiára került sor. Az elvégzett MAWI vizsgálat szolid organikus érintettséget jelzett, így koponya MRI történt, ami cerebrális vaszkuláris lézió jelenlétére derített fényt. A végsõ diagnózis post-stroke depresszió lett.

KULCSSZAVAK: post-stroke depresszió, „pathological crying”, amplifikáló szomatikus stílus, MRI