2016. szeptember, XVIII. évfolyam, 3. szám

Absztrakt

In memoriam

Perényi András (1949–2016) emlékére

Faludi Gábor


Idén áprilisban a szokásos hétvégi telefonbeszélgetések alkalmával közölte András, hogy napokkal azelőtt tudta meg, hónapjai vannak hátra. Sajnos igaza lett, a megkezdett lelki és fizikai küzdelem ellenére betegsége könyörtelenül, rövid idő alatt Melbourne-ben 2016. augusztus 1-jén legyőzte.

Absztrakt

Pszichiátriai kórképek komorbiditása és az alkalmazott terápia jellegzetességei hospitalizált betegek körében

Móra Balázs és Péter László


MH EK Honvédkórház, Pszichiátriai osztály, Budapest


Retrospektív felmérésünkben 100, osztályunkra egymást követően felvételre került beteget vizsgáltunk előre meghatározott szempontok alapján, melyhez a MedWorkS rendszer adatbázisát használtuk. Korábbról ismert, hogy a pszichiátriai betegségek komorbiditása igen magas, melyet vizsgálati eredményeink is alátámasztottak. A pszichiátriai társbetegségek közül a demencia (20%), az alkoholdependencia (14%) és az unipoláris depresszió (8%) emelkedett ki. A demencia a vezető diagnózisokat is figyelembe véve a vizsgált betegek csaknem felénél megjelent (48%). Igen jelentősnek találtuk a szomatikus komorbid állapotok arányát is (73%), melyek közül leggyakrabban kardiovaszkuláris (55%) és endokrinológiai (30%) kórképek fordultak elő, emellett azonban gyakoriak voltak még a neurológiai (17%), illetve a gasztroenterológiai (16%) betegségek is. A pszichiátriai és szomatikus kórképek kivizsgálásának részeként leggyakrabban röntgen (28%), ultrahang (28%), CT (24%) és EEG (24%) vizsgálatok történtek. Eredményeink a korábbi vizsgálatokkal összhangban megerősítették a szomatikus társbetegségek egyre nagyobb térnyerését a pszichiátriai osztályon hospitalizált betegek körében. Emiatt az életminőség javítása, továbbá a mortalitás csökkentése céljából a gyakorlatban is célszerű nagyobb hangsúlyt fektetni a komorbid kórképek teljesebb kivizsgálására és megfelelő kezelésére.
(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(3): 129–136)

Kulcsszavak: komorbiditás, hospitalizált, pszichiátriai, szomatikus, terápia, diagnosztikus vizsgálatok

Egyénre szabott terápia: a gyógyszeripar rémálma?

Lazáry Judit, Eleméry Mónika, Csala Irén, és Faludi Gábor

Absztrakt

Egyénre szabott terápia: a gyógyszeripar rémálma?

Lazáry Judit1, Eleméry Mónika1, Csala Irén1,2 és Faludi Gábor1


1 Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest
2 Magatartástudományi Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest


Az egyénre szabott terápia kurrens téma szakmai körökben, a klinikai gyakorlatban való alkalmazása mégis várat magára. A pszichotrop szerek hosszadalmas beállítása, a mellékhatások, valamint a terápia rezisztencia miatt sürgető lenne a rizikó populáció kiszűrése csökkentve ezzel az optimális terápia kiválasztásához szükséges időt. A későn bevezetett adekvát kezeléshez társuló nem kívánt mellékhatások, a kórkép progressziója és a beteg bizalmának gyengülése nem csak egészségkárosító, de financiális veszteséget is jelent. Ugyanakkor egyre több pszichiátriai zavarokkal kapcsolatos farmakogenetikai tanulmány jelenik meg az irodalomban. Annak ellenére, hogy számos farmakogenetikai teszt már kereskedelmi forgalomban elérhető, a szakmai protokollokban nem szerepel ezek használata. Jelen összefoglaló tanulmányunkban rövid áttekintést nyújtunk a gyakorlatban már elérhető tesztekről és felvetünk néhány szempontot a farmakogenetikai tesztek rutin alkalmazási lehetőségével kapcsolatban. Konklúziónként megállapítottuk, hogy megfelelő szabályozás és szakmailag megalapozott klinikai protokoll kidolgozása mellett az egyénre szabott terápia rutinszerű alkalmazásából az egészségügy minden szereplője profitálhat.
(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(3): 137–142)

Kulcsszavak: farmakogenetika, polimorfizmus, rizikóvariáns, egyénre szabott terápia

Absztrakt

Hiányosságok a gyermekkori depresszió felismerésében és gyógyításában

Kalmár Sándor


 

Magánrendelő, Kecskemét


A jó mentális egészség elengedhetetlen feltétel a gyermek ép személyiségfejlődése szempontjából, ennek ellenére az elmúlt évek alatt nem javult a gyermekek szomatikus és mentális egészsége. A szerző megállapítja, hogy számos akadálya van a népegészségügyi problémát okozó gyermekkori depressziók felismerésében, kezelésében és megelőzésében, amelyek közül kiemeli az idegrendszeri, neuropszichiátriai, pszichopatológiai, nozológiai hiányosságokat, és a kevés gyermekpszichiátriai gondozók számát. Ismerteti a hazai gyermekpszichiátriai ellátás helyzetét, és határozottan állítja, hogy a gyermek- és ifjúságpszichiátriai gondozók nem tudják biztosítani az optimális ellátást valamennyi depressziós gyermek részére. Rövid történeti bevezetésében utal a korábbi, kitűnő gyermekpszichiátriai kezdeményezésekre. Hangsúlyozza a gyermekek és serdülők közt megtalálható nagyszámú szomatikus és pszichiátriai tünetek előfordulását. Külön fejezetet szentel a gyermekkori depressziók okainak, megelőzésének, felismerésének, a diagnózis alkotás nehézségeinek és gyógyításának, hangsúlyozva a gyógyszeres terápia jelentőségét. Irodalmi adatokkal és saját vizsgálataival igazolja, hogy az egészséges középiskolások körében nagyszámú depressziós és egyéb pszichopatológiai tünet található, amelyek megelőzésével, felismerésével és kezelésével nem foglalkoznak sem a szülők, sem az egészségügyi ellátás dolgozói, sem a pedagógusok. Megállapítja, hogy számos depressziós tünet található a gyermekeknél mentális zavar nélkül. A BNO és DSM rendszerek újabb és újabb átdolgozásai nem segítenek a gyermekkori depresszió diagnosztikájában. Az önpusztító magatartás bonyolult, szerteágazó, mély gyökerei a kora gyermekkori mentális rendellenességekből, elsősorban a magatartás, a depressziós és szorongásos zavarokból erednek. A depressziós gyermekek betegségének a megelőzése és gyógyítása elképzelhetetlen (1) az idegrendszer működésének jobb megértése, (2) a megfelelő pontos tünettan, (3) új diagnosztikai rendszer kidolgozása, (4) pontos és jól szabályozott gyógyszeres kezelés, (5) hatékony egészségpolitika, (6) a jól képzett alapellátás és (7) az egész ország gyermeknépességét ellátó, bizonyítékokon alapuló gyógyítást biztosító gyermek és ifjúságpszichiátriai hálózat nélkül.
(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(3): 147–161)

Kulcsszavak: gyermekkori depresszió, gyermek pszichofarmakológia, pszichopatológiai tünetek és jelek, nozológia, mentális prevenció, gyermekpszichiátriai ellátás

Absztrakt
Anti-N-metil-D-aszpartát enkefalitisz autoimmun betegség, ahol az NMDA receptorok ellen termelődnek autoantitestek. Esetismertetésünk során egy olyan 17 éves szerhasználó fiatal esetét mutatjuk be, ahol a tudatzavar, pszichiátriai tünetek és autonóm diszfunkció hátterében NMDA enkefalitisz igazolódott. Hipotézisünk során azt feltételezzük, hogy a szintetikus drogok a szervezetben molekuláris mimikri mechanizmusával az immunrendszer kóros működéséhez vezethetnek, mely folyamatok az NMDA enkefalitisz etiológiájában szerepet játszhatnak.
(Neuropsychopharmacol Hung 2016; 18(3): 162–164)
 
Kulcsszavak: Anti-N-metil-D-aszpartát enkefalitisz, szintetikus drogok, mimikri, autoimmun betegség

Folyóirat-referátumok

Péter László

Absztrakt

Folyóirat-referátumok

Péter László


Önsértés, véletlen sérülés és öngyilkosság bipoláris affektív betegség fenntartó hangulatstabilizáló kezelése alatt
Self-harm, Unintentional Injury, and Suicide in Bipolar Disorder During Maintenance Mood Stabilizer Treatment; A UK Population-Based Electronic Health Records Study; Joseph F. Hayes, MSc; Alexandra Pitman, PhD1; Louise Marston, PhD; Kate Walters, PhD; John R. Geddes, MD; Michael King, PhD; David P. J. Osborn, PhD; JAMA Psychiatry 2016;73(6):630-637. 

A quetiapin monoterápia hatékonysága poszt-traumás stressz betegség kezelésében: randomizált, placebokontrollált vizsgálat
Efficacy of Quetiapine Monotherapy in Posttraumatic Stress Disorder: A Randomized, Placebo-Controlled Trial; Gerardo Villarreal, Mark B. Hamner, José M. Cañive, Sophie Robert, Lawrence A. Calais, Valerie Durklaski, Yusheng Zhai, Clifford Qualls; Am J Psychiatry, 2016 july 15, published online.