2018. szeptember, XX. évfolyam, 3. szám

Szerkesztői ajánló

Kovács Gábor

Absztrakt

A lapszám, amelyet kezében tart, vagy akár a képernyőjén tanulmányoz a tisztelt olvasó, az onkológiai és pszichiátriai, döntően affektív betegségek komorbiditásával, diagnosztikai és terápiás aspektusaival foglalkozik. A magyar szakirodalmat áttekintve elég kevés tanulmányt találunk, amely a „testi” és „lelki” betegségek összefüggésével foglalkozik, pedig általánosságban a teljes populáció több mint fele szenved valamilyen szomatikus betegségben, közülük kb 30%-nál pszichiátriai probléma is feltárható. A népesség ¼-nél fordul elő pszichés megbetegedés, közülük 70%-nál mutatható ki szomatikus kórfolyamat (1). Ezek az adatok is arra utalnak, hogy a klinikai gyakorlatban nagyobb figyelmet kell szentelnünk a komorbid folyamatok felismerésére, terápiájára.

Pszichés zavarok és daganatos betegségek

Lazáry Judit

Absztrakt

Lazáry Judit

Nyírő Gyula OPAI, Budapest

A tumoros betegségek növekvő prevalenciája és a kezelési lehetőségek robbanásszerű fejlődése miatt egyre nagyobb populációt érint az onkopszichológia témaköre. A daganatos betegségek és a pszichés zavarok együttes előfordulása régóta ismert jelenség, azonban jelentősége az elmúlt évtizedekben vált kiemelkedővé. A két kórképcsoport kapcsolata igen komplex és számos determinisztikus következménnyel járhat, amely a klinikus számára komoly kihívást jelent. A mentális zavarok és az onkológiai betegségek összefüggéseiről az utóbbi években jelentősen átalakult a tudásunk köszönhetően a nagy elemszámú adatbázisokkal végzett elemzéseknek és a pszichés tünetek szigorúbb kritériumok szerinti mérésének. Jelen áttekintő tanulmány a témában közölt legújabb és legjelentősebb epidemiológiai adatokról nyújt rövid összefoglalást. Az eredmények jól tükrözik az onkopszichológia dinamikus fejlődését a vizsgálatok módszertani és elemszámbeli változását tekintve. A pontosabb és részletesebb kutatások tovább erősítik a komorbid betegek multidiszciplináris teamben való menedzselésének fontosságát.

(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(3): 94–98)

Kulcsszavak: onkopszichológia, mentális zavarok daganatos betegségekben, pszichés zavarokhoz társuló tumoros betegségek, onkológiai betegségek pszichés komorbiditása, kettős diagnózis pszichiátriai betegekben

Antidepresszívumok hatásai komorbid onkológiai és depressziós betegeknél

Kovács Gábor¹ és Péter László²

Absztrakt

Kovács Gábor¹ és Péter László²

¹Pozitron-Diagnosztika Központ, Budapest

² Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Honvédkórház, Pszichiátriai Osztály, Budapest

A klinikus számára problémát jelenthet, hogy komorbiditás esetén az egyik kórfolyamat terápiájában alkalmazott gyógyszer hogyan hat a másik betegségre. A daganatos betegségek kialakulását, lefolyását a depresszió jelentősen befolyásolja, ezért indokolt korai diagnózisa és terápiája, amelyben elsődleges szerepe az antidepresszívumoknak van. Közleményünkben döntően az elmúlt években megjelent vizsgálatok segítségével áttekintjük az antidepresszívumoknak a komorbid hangulatzavarra, az onkológiai betegségek lefolyására valamint magára a tumoros folyamatra kifejtett hatását. A daganatos betegek a depresszió terápiájára az átlagpopulációhoz hasonlóan reagálnak, a tolerálhatóságban sincs lényeges különbség. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az antidepresszívumok növelték a tumorok kialakulásának rizikóját, negatívan befolyásolták a lefolyásukat, és fokozták a mortalitást. Az utóbbi évek epidemiológiai, klinikai vizsgálatai nem igazolták ezt, sőt, az eredmények azt bizonyítják, hogy például a gliómák, hepatocelluláris tumorok kimenetelét az antidepresszívumok alkalmazása javította. Mint bármely gyógyszer, az antidepresszívumok sem csak az úgynevezett célterületen fejtik ki hatásukat, hanem a szervezet más régióiban, így a tumoros szövetekben is. A legutóbbi preklinikai vizsgálatok szerint elősegítik a daganatsejtek apoptózisát, befolyásolják az autofágiát, „chemosensitizer”-ként fokozzák a daganatellenes szerek hatékonyságát. Az eddigi ismereteink szerint az antidepresszívumok direkten és indirekten is tumorellenes hatást fejtenek ki, azonban széleskörű alkalmazásukhoz további tumor- és szerspecifikus vizsgálatok szükségesek.

(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(3): 81–93)

Kulcsszavak: komorbiditás, onkológiai betegség, depresszió, antidepresszívumok

A pozitron emissziós tomográfia (PET) helye a tumordiagnosztikában és a terápia követésében

dr. Kajáry Kornélia Ph.D.

Absztrakt

A pozitron emissziós tomográfia (PET) helye a tumordiagnosztikában és a terápia követésében

Kajáry Kornélia, Szekeres Sarolta, Lázár Máté, Németh Andrea, Galgóczy Hajna, Molnár Péter és Lengyel Zsolt

Pozitron-Diagnosztika Központ, Budapest

A pozitron emissziós tomográfia (PET) a nukleáris medicina (izotópdiagnosztika) eljárásai közé tartozó képalkotó módszer, mely a hatvanas évek óta létezik, de a klinikai gyakorlatban csak a kilencvenes években terjedt el. A PET vizsgálatokhoz speciális, igen rövid fizikai felezési idejű radioaktív izotópokra van szükség, melyeket csak részecskegyorsítóban (ciklotronban) lehet előállítani, és rövid élettartamuk miatt csak korlátozottan szállíthatók. A PET/CT a PET és a CT (komputer tomográfia) ötvözéséből született. Az első kombinált PET/CT készülék 1998-ban kezdett működni, a klinikai gyakorlatban szerte a világon 2001 óta használják. Olyan hibrid (több modalitású) orvosi képalkotó eljárást jelent, mely komponensei révén egyszerre képes anatómiai, morfológiai (CT) és funkcionális, metabolikus (PET) információkat szolgáltatni. Megjelenését követően elsősorban az onkológiai diagnosztikában nyert teret – amit a leggyakrabban alkalmazott PET-nyomjelző-molekula, a 18-fluoro-dezoxi-glukóz (FDG) tulajdonságai magyaráznak – de kisebb részben neuropszichiátriai és kardiológiai indikációkkal is használatos. A szerzők a cikkben áttekintik az eljárás alapjait, legfontosabb indikációit és a szélesebb körben használt radiofarmakonokat, ezen belül a lehetséges neurológiai és pszichiátriai alkalmazási területeket, valamint az álpozitivitás és álnegativitás lehetséges okait.

(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(3): 99–111)

Kulcsszavak: pozitron emissziós tomográfia (PET), pozitron emissziós tomográfia/komputer tomográfia (PET/CT), 18-fluoro-dezoxi-glukóz (FDG)

Chemobrain

Szentmártoni Gyöngyvér¹, Makkos Zoltán² és Dank Magdolna¹

Absztrakt

Szentmártoni Gyöngyvér¹, Makkos Zoltán² és Dank Magdolna¹

¹ Semmelweis Egyetem Onkológiai Központ, Budapest

² Nyírő Gyula OPAI „C” Pszichiátriai Osztály, Budapest

Az utóbbi tíz évben az onkológiai szakirodalomban egyre nagyobb figyelem fordul a chemobrain, chemofog elnevezésekkel jelölt kognitív diszfunkció felé. Az onkológiai terápiák eredményeképpen a malignus betegségek túlélőinek száma jelentősen emelkedik, a mellékhatások nagyobb arányban jelentkeznek, így a perzisztáló kognitív tünetek is. A chemobrain tünetei a memóriazavar, a koncentrációkészség csökkenése, a beszéd és a pszichomotorium meglassulása, a figyelem-tanulás-koordináció valamint a végrehajtó funkciók zavara. A tünetek lehetnek átmenetiek és tartósak, utóbbiak negatívan befolyásolják a funkcionalitást, az életminőséget. Strukturális és funkcionális képalkotó vizsgálatok (MRI, fMRI, PET) nem egységesek az agyi funkciózavar hátterében álló elváltozások diagnózisában, a neuropszichológiai tesztek használata sem egységes. A tünetek kialakulásának hátterében többféle okot, patomechanizmust feltételeznek. Befolyásolja a tápláltsági állapot, életkor, anémia, inflammatorikus citokinek, stressz, depresszió. A terápiát illetően jelenleg nincs kezelési stratégia, több gyógyszercsoporttal történt vizsgálat. Az eddigi adatok arra utalnak, hogy a chemobrain vizsgálata közelebb vihet a depresszióhoz társuló kognitív diszfunkció megismeréséhez is.

(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(3): 112–116)

Kulcsszavak: chemobrain, chemofog, kognitív tünetek, onkoterápia, antidepresszívumok

FOLYÓIRAT REFERÁTUMOK

Péter László

Absztrakt

Antiepileptikumok használata és a demencia kialakulásának kockázata

Use of Antiepileptic Drugs and Dementia Risk; An Analysis of Finnish Health Register and German Insurance Data; Heidi Taipale, Willy Gomm, Karl Broich, Wolfgang Maier, Anna-Maija Tolppanen, Antti Tanskanen, Phil Lic, Jari Tijhonen, Sirpa Hartikainen, Britta Haenisch; J Am Geriatr Soc. 2018; 66(6): 1123-1129

Szívműtéten átesett betegek körében a szelektív szerotonin reuptake inhibitorok és a szerotoninnoradrenalin reuptake inhibitorok használata nem mutatott összefüggést a kialakult vérzéssel és a következményes transzfúzióval

Selective Serotonin Reuptake Inhibitors and Serotonin-Norepinephrine Reuptake Inhibitors Are Not Associated With Bleeding or Transfusion in Cardiac Surgery Patients; Mark M Smith, Bradford B Smith, Brian D. Lahr, Gregory A Nuttall, William J. Mauermann, Timothy J. Weister, Joseph A. Dearani, David W. Barbara; Anesth Analg. 2018; 126(6): 1859-1866