Bevezetés: A koronavírus okozta betegség (COVID-19) Magyarországon 2020 március 11-június 18 között veszélyhelyzet elrendelését tette szükségessé. Az intézkedések a mindennapi élet tevékenységeinek korlátozásával, új szabályok bevezetésével és az egészségügyi ellátás korlátozásával jártak együtt. A kórházak sürgősségi ellátásra álltak át, a járóbeteg ellátás telemedicina formájában, a személyes orvos-beteg találkozások számának csökkenése mellett működött tovább. Vizsgálatunkban 2 budapesti szakrendelő pszichiátriai betegeinek véleményét mértük fel a veszélyhelyzetre vonatkozóan. Módszerek: Összesen 438 beteget vontunk be a felmérésbe (305 nő és 133 férfi ; átlag életkor=51,9±16,2év). A betegek anonim módon töltöttek ki egy általunk összeállított rövid kérdéssort, mely 10 tételből és egy 12 tételes Problémaértékelő Skálából (félelem, izoláció és egészségügyi ellátás alskálák) állt. A csoportok összehasonlítását general linear model (GLM) segítségével, a páronkénti összehasonlításokat a Tukey-féle post hoc teszt alkalmazásával végeztük. Az elemzésekhez az SPSS 24.0 verziót használtuk. Eredmények: A páciensek 34%-a úgy érezte, hogy a veszélyhelyzet idején rosszabbodott az állapota, ebből 12% viszont nem a veszélyhelyzethez kötötte a tüneti fellángolást. Az anyagi helyzet miatti aggodalom kétszer annyi válaszadónak jelentett komoly problémát (12,8%), mint az egészségi állapot miatti aggodalom (6,1%). A magányosság, bezártság, a speciális szabályokhoz való alkalmazkodási nehézség a válaszadók kb. felének nem okozott különösebb gondot, a legtöbben a bezártságot élték meg nehézségnek (55,2%). Állapotrosszabbodást egyértelműen az 50 év alatti páciensek észleltek magukon gyakrabban (p=0,001), erősebb volt a félelemérzés (p=0,045) és nehezebben viselték az alkalmazkodási nehézségeket (p=0,003), mint az 50 év felettiek A nők a bezártságot (p=0,003) szignifi kánsan rosszabbul éltek meg a férfi akhoz képest. A túl sok információ a szorongásos zavarban szenvedőket viselte meg jobban a pszichotikus betegséggel élőkhöz képest (p=0,024). A hangulatzavar miatt kezelés alatt álló páciensek számára a kiszolgáltatottság érzése komolyabb problémát okozott az F2.0 csoporthoz viszonyítva (p=0,004). Konklúzió: A betegek mintegy fele komolyabb nehézség nélkül vészelte át ezt az időszakot, a minta másik felét azonban kisebb-nagyobb mértékben megviselték a körülmények. A járvány következő szakaszában sajnos számítani lehet a mentális, szociális, érzelmi és anyagi tartalékok kimerülésére, a tanulmányban bemutatott arányok kedvezőtlen változására. (Neuropsychopharmacol Hung 2020; 22(4): 144–153)

Kulcsszavak: korona vírus, SARS-CoV-2, pandémia, karantén, első veszélyhelyzet

A COVID-2019 pandémia elterjedése a világ lakosságát és az egészségügyi dolgozókat ez idáig nem tapasztalt kihívások elé állította. A járvány a jelentős szomatikus terheltségen túl a mentális egészséget érintő változásokkal jár. Mindazonáltal pszichés hatásainak vizsgálatára csupán becsléseket tehetünk. Ezek bejóslásának, szűrésének, megelőzésének és kezelésének mélyebb megértésére leginkább előzetes vizsgálatokat folytathatunk. Ezért a Mental Health Sector of the Scientifi c Research Institute of the Pan-Hellenic Medical Association 42 ország részvételével, nemzetközi kutatás keretében megvalósuló, az általános populációt célzó, különböző mentális funkciókat, szükségleteket, viselkedéseket mérő kutatást indított el, mely a COVID-19 pandémia, illetve a terjedés lassítása érdekében hozott társadalmi intézkedések hatásait vizsgálja. Jelen elemzésben a COVID-19 első magyarországi hulláma során hozott korlátozások ideje alatt gyűjtött adatokat vizsgáljuk. Miközben a felmérés zajlik, jelen tanulmány primer célja deskriptív adatok közlése a magyarországi minta (N=738 fő) jellemzői alapján. Szekunder célunk a mentálisan egészséges (N=504) és pszichiátriai diagnózissal (N=168) rendelkező csoportok összehasonlító vizsgálata pszichológiai és életmód változók mentén. (Neuropsychopharmacol Hung 2020; 22(4): 154-165)

Kulcsszavak: COVID-19, pandémia, mentális egészség, életmód, jóllét, attitűdök

A COVID-19-járvány rendkívüli hatást gyakorolt a mentális egészségügyre. A vírus közvetlen hatásán túl számolni kell a fertőzésveszély miatt fokozódó betegségszorongással, a bizonytalansággal, az infokommunikációs csatornák torzító hatásával, a karantén miatt létrejött szociális izolációval, a gazdasági-társadalmi hatásokkal, és az ellátórendszer járványügyi intézkedések miatti kapacitáscsökkenésével is. Közleményünkben bemutatjuk a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (Nyírő-OPAI) pszichoterápiás részlege által működtetett beteginformációs telefonvonallal szerzett tapasztalatainkat. A hívásokat klinikai szakpszichológusok és pszichoterapeuták fogadták. A járvány első hullámának kéthónapos időszaka alatt regisztrált 264 telefonhívás döntő többségét (62%) gondozott betegek kezdeményezték (kezelőorvos elérhetősége, az ellátórendszer működésével kapcsolatos kérdések, gyógyszerfelírás), azonban potenciálisan veszélyeztető esetekben (21%) is segíteni tudtunk a pácienseknek és családjaiknak: pszichotikus állapot, öngyilkossági szándék, alkohol- és droghasználathoz kapcsolódó krízis, súlyos neurokognitív zavarok (demenciák) akut tünetekkel. A telefonos konzultáció minden esetben a krízis sikeres megoldásához vezetett (alacsonyküszöbű telefonos pszichológiai intervenció, tanácsadás, intézménybe történő felvétel segítése). Viszonylag kis számban (7%) találkoztunk összetettebb pszichoterápiás igényekkel. Összefoglalva, tapasztalataink azt mutatják, hogy szélsőséges társadalmi határhelyzetekben a közvetlen telefonos segítségnyújtás nem csupán a mentális egészségügyi rendszerben gondozott betegek szupportálására alkalmas, hanem lehetőséget jelent akut krízishelyzetek és összetettebb pszichoterápiás beavatkozásokat igénylő esetek megoldására is. (Neuropsychopharmacol Hung 2020; 22(4): 166-171)

Kulcsszavak: COVID-19, krízisintervenció, telefonos tanácsadás

A COVID-19 pandémia pszichés traumaként hat a társadalom egészére, ezért a pszichés zavarok vizsgálata kiemelten fontos kutatási terület a járvány időszakában. A betegségtől való félelem, a halálozási adatokkal való szembesülés, a szociális izoláció, a korlátozó intézkedésekhez való alkalmazkodás, az egzisztenciális fenyegetettség, az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének szűkülése mind veszélyeztetik a mentális egészség épségét. A pszichés tünetek előfordulását elemző vizsgálatok aktuálisan az első veszélyhelyzet akut hatásaival foglalkoznak, a hosszútávú következmények tovább árnyalhatják a képet. Összefoglaló tanulmányunkban a téma különböző aspektusait bemutató közlemények áttekintése olvasható. Az eredmények tükrében megállapítható, hogy a pszichiátriai betegek körében gyakoribb és intenzívebb tünetekkel kell számolni, a relapszusok száma emelkedik, az adherencia gyengül. A lakosság több mint fele mérhető pszichés tünettel reagált a veszélyhelyzetre. A frontvonalban dolgozó szakszemélyzet körében ijesztő mértékben jelentek meg a mentális károsodás jelei. A mentális egészségi krízisállapot látható össztársadalmi szinten, mely az ellátás erősítését, alternatív és célzott segítségnyújtás kidolgozását tesz szükségessé. (Neuropsychopharmacol Hung 2020; 22(4): 172-177)

Kulcsszavak: korona vírus, SARS-CoV-2, első veszélyhelyzet, traumatizáció, karantén

A klorokin komoly pszichiátriai mellékhatásokat okoz

Psychiatric side eff ects of chloroquine; J Clin Psychiatry 2020;81(5); Florence Gressier, Célineerstuyft , Laurent Becquemont, Bruno Falissard, Emmanuelle Corruble

Kockázatbecslés és -kezelés a pszichiátriai gondozói gyakorlatban

2017-tól kezdve fogalmazódott meg a szándék a pszichiátriai és addiktológiai gondozóhálózat fejlesztésére vonatkozólag, mely nemcsak infrastrukturális beruházásokat, hanem komoly orvosszakmai újításokat is tartalmazott. Ennek egyik fontos részeleme a kockázatbecslés és -kezelés módszer alkalmazásának elterjesztése. A pszichiátriai betegségek sajnálatos velejárói a különböző agresszív magatartásformák, melyek megnyilvánulhatnak szuicid magatartásban, vagy épp ellenkezőleg, heteroagresszió formájában is. A legtöbb pszichiátriai beteg a járóbeteg ellátás keretein belül kerül elsődlegesen ellátásra, ezért különösen fontos, hogy már ott, azon a szinten feltárásra kerüljenek azok a rizikófaktorok és protektív tényezők, melyek megakadályozhatják egy esetleges agresszív cselekedet kialakulását, vagy jelentősen csökkenthetik bizonyos nem kívánatos események előfordulását. . .