Bevezetés: Egy friss nemzetközi ajánlás a következő megfontolásokat tartalmazza a személyre

szabott klozapin titrálásra vonatkozóan: a 1. DNS alapú származást; 2. a dohányzás

és nemi hovatartozást, valamint 3. a lassú metabolizáló státuszt (poor metabolizer, PM).

Emellett a kiindulási és 4 hetes CRP-szint mérése javasolt. A túl gyors titrálás ugyanis

egyes, speciális metabolizmussal rendelkező betegekben klozapinindukálta gyulladást és

CRP-emelkedést idéz elő. Módszerek: Három publikált eset újraértelmezése az új ajánlás

alapján. Eredmények: Az első esetben egy kínai nem dohányzó férfi szerepel, akinél a PM

státusz miatt alakult ki gyulladás. A 2. esetben egy török nemdohányzó nőbetegnél alakult

ki klozapinindukálta miokarditisz négy rizikófaktor hordozása miatt (lappangó gyulladás,

obezitás, valproát és olanzapine együttes használata). A 3. esetben egy USA-ban élő, de

európai (kaukázusi) származású, rizikófaktorokkal nem rendelkező férfi betegnél lépett fel

miokarditisz rutin titrálás után. A gyógyszerszint mérés során azonban kiderült, hogy a

betegnél PM státusz valószínű. A nemzetközi ajánlás alkalmazása segíthetett volna 1. az

első esetben azzal, hogy emelkedett CRP-szint esetén nem javasolja a klozapin beállítást;

a 2. esetben a négy rizikófaktor alapján javasolt lassabb titrálással; a 3. esetben a lehetséges

PM státusz genetikai tesztelésével. Konklúzió: Klozapinbeállítás esetén, ha a normál

tartományban lévő kiindulási, vagy megelőző CRP-szint a gyógyszer adagolása közben

emelkedni kezd, ez arra utalhat, hogy 1. gyors titrálás mellett fellépő klozapinindukálta

gyulladásra hajlamos a beteg; 2. a pácinesnél infekció zajlik. További prospektív vizsgálatok

szükségesek ezeknek a feltevések igazolására.

Kulcsszavak: klozapin mellékhatás, klozapin vérszint, klozapin metabolizmus, CYP1A2,

gyulladás, gyógyszerindukálta miokarditisz

Annak ellenére, hogy az öngyilkos magatartás nagyon ritka aktuálisan fennálló, major pszichiátriai

betegség nélkül, a pszichiátriai betegek döntő többsége mégsem öngyilkosságban

hal meg. Ebből következik, hogy mint a szakirodalmi adatok mutatják, egyéb (pszichológiai

és szociális) tényezők szintén szerepet játszanak. Cikkünkben röviden összefoglaljuk az

öngyilkos magatartás pszichológiai és társas korrelátumait, amelyek segítik a klinikust a

szuicid rizikó felismerésében és a páciensek ellátásában.

Kulcsszavak: öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet, pszichológiai szuicid rizikófaktorok,

szociális szuicid rizikófaktorok

A szuicid prevencióban számos alternatíva kínálkozik a különböző pszichoterápiás intervenciók

által, melyek hatékonynak bizonyulnak, különösképpen, ha az adott betegpopuláció

ismérveihez, a környezeti feltételekhez és adott keretekhez illesztve történik azok

megválasztása. Cikkünkben a szuicid prevenció és intervenció pszichoterápiás kezelésének

lehetőségeit igyekeztünk bemutatni a teljesség igénye nélkül, illetve azok rövid ismertetőjét,

indikált alkalmazási területeit. A tanulmány az alábbi beavatkozásokat tárgyalja: Kognitív

viselkedésterápia a szuicid prevencióban (CBT-SP), Kognitív terápia a szuicid prevencióban

(CT-SP), Rövid kognitív viselkedésterápia a szuicid prevencióban (BCBT), Problémamegoldó

tréning, Probléma-adaptációs terápia (PATH), Dialektikus viselkedésterápia (DBT), Sématerápia,

Mindfulness-alapú (tudatos jelenlét alapú) kognitív terápia (MBCT), Mindfulness-alapú

stresszcsökkentés (MBSR), Elfogadás és Elköteleződés Terápia (ACT), Mentalizáció alapú

terápia (MBT), Interperszonális pszichoterápia (IPT), Áttétel fókuszú pszichoterápia (TFP),

Collaborative Assessment and Management of Suicidality (CAMS), Teachable Moment

Brief Intervention (TMBI), Motivációs interjú, és Attempted Suicide Short Intervention

Program (ASSIP), illetve egyéb internet alapú intervenciós lehetőségek. Az egyes módszerek

hatékonysága eltérhet, azonban az ismertetett módszerek az öngyilkos viselkedés

létrejöttében szerepet játszó kognitív folyamatokat, a problémamegoldási képességeket

és az érzelemregulációt célozzák, és hatékonyságukat klinikai vizsgálatok támasztják alá,

így mindenképpen javasolható alkalmazásuk e sérülékeny és veszélyeztetett páciensek

esetében. Fontos szem előtt tartani használatuk fontosságát, ezáltal is a szuicid páciensek

komplex ellátására törekedve és megtalálva az adott beteg vagy betegpopuláció tulajdonságaihoz

igazítva a legoptimálisabb intervenciót.

(Neuropsychopharmacol Hung 2022; 24(4): 170–179)

Kulcsszavak: szuicid prevenció, öngyilkos magatartás, pszichoterápia, intervenció,

prevenció, ASSIP, CAMS

A klinikai pszichológia sok energiát fektetett a mentális zavar jellemzők alapos vizsgálatába,

viszont annál kevesebb fi gyelmet fordított arra, hogy hogyan integrálhatók az egyén

rendelkezésére álló mentális egészség kapacitások a rehabilitációs fázisba. Jelen kutatás

célja igazolni a mentális egészség két-kontinuum modelljét klinikai és nem klinikai mintán,

ahol a mentális egészségre a Fenntartható Pozitív Mentális Egészség Elmélet szemléletében

tekintünk. További célunk feltárni a mentális egészség és a mentális zavar jellemzők

kapcsolatát különböző betegcsoportokban a mentális zavar tünetek különböző súlyossági

szintjein. Megvizsgáljuk a Teljes Mentális Egészség Modell diagnosztikus kategóriáinak

gyakoriságát is. Végül, azonosítjuk a mentális egészség profi lokat és jellemezzük őket

szociodamográfi ai mutatók alapján. Jelen tanulmányban egy kutatási protokollt mutatunk

1. A kérdőíves, illesztett kontrollos keresztmetszeti vizsgálatban a klinikai mintát (n = 400)

négy magyarországi kórházból, a nem klinikai mintát (n = 400) pedig online platformon

gyűjtjük. A mentális egészség két-kontinuum modelljét a mentális egészség és a mentális

zavar jellemzőkből képzett változókon feltáró és megerősítő faktorelemzésekkel igazoljuk.

Ezután a mentális zavar vezető tünetei alapján csoportokat képezünk. Varianciaanalízissel

azonosítjuk a mentális egészség jellemzőket mint függő változókat a különböző csoportok

különböző tünet-súlyossági szintjein. Kovarianca analízissel azonosítjük a szociodemográgiai

mutatók kovariálását. Ezt követően khi-négyzet próbák segítségével kiszámítjuk és összehasonlítjuk

a Teljes Mentális Egészség Modell diagnosztikai kategóriáinak prevalenciáját.

Végül látens profi l elemzéssel azonosítjuk a mentális egészség profi lokat és jellemezzük

őket szocidemográfi ai mutatók alapján. Vizsgálatunk felhívja a fi gyelmet arra, hogy az

„optimális emberi működésre” úgy tekintsünk, mint nem kizárja, hanem magába foglalja a

mentális zavarral élő személyeket.

Kulcsszavak: pozitív klinikai pszichológia, mentális egészség, mentális zavarok, Fenntartható

Pozitív Mentális Egészség Elmélet, mentális egészség teszt, pozitív pszichológia,

pszichológiai mérőeszközök