Célkitűzés: Az alkoholhasználat zavar (AHZ) klinikai vizsgálatához elengedhetetlenek az olyan mérőeszközök, amelyek segítenek annak felismerésében, a betegség súlyosságának meghatározásában, valamint a potenciális szövődmények azonosítását követően a sóvárgás és a visszaesés felmérésében. Jelenleg hazánkban nem állnak rendelkezésre olyan validált mérőeszközök, melyek az AHZ súlyosságának szintjét, az alkohol utáni sóvárgás mértékét és a relapszus kockázatának mértékét számszerűsíthetővé tennék vagy a komplikált alkohol okozta megvonási szindróma (k-AMSZ) korai felismerését segítenék. A jelen vizsgálat a nemzetközi és hazai protokollok által is javasolt Alkoholfüggőség Súlyossága Kérdőív (AFSK), a Penn Alkohol Sóvárgás Skála (PASS), a Multidimenzionális Alkohol Sóvárgás Skála (MASS), az Alkohol Relapszus Kockázati Skála (ARKS) és az Alkoholmegvonás Súlyosságát Előrejelző Skála (ASES) hazai változatainak pszichometriai mutatóit és a mérőeszközök alkalmazási lehetőségeit mutatja be.

Módszer: A vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájára alkohol okozta dependencia, alkohol okozta megvonási szindróma és alkohol okozta megvonási szindróma delíriummal iránydiagnózissal hospitalizált páciensek (n = 44) körében zajlott. A felsorolt kérdőívek mellett felvételre került az Alkoholhasználat Zava- rainak Szűrőtesztje (AUDIT) és a Vizuális Analóg Skála (VAS). Belső konzisztenciai mutatók (Cronbach-alfa, tétel-totál korreláció) és konvergens validitási mutatók (Spearman korre- lációk) kerültek kiszámításra, Mann-Whitney próbát alkalmaztunk az ARKS összpontszám esetében a visszaesés különbségeinek felmérésére, és független mintás-t próbát az ASES összpontszám vonatkozásában a komplikált-nem komplikált megvonás különbségeinek feltárására. Ezen felül mindkét skála esetében binomiális logisztikus regressziót végez- tünk, mely segítségével azt elemeztük, hogy az összpontszámok megfelelő előrejelzői-e a k-AMSZ-nak és a relapszusnak.

Eredmények: A Cronbach-alfa értékek 0,875 és 0,948 között mozogtak, a konvergens validitási mutatók pedig 0,537 és 0,760 között helyezkedtek el. Az ARKS esetében szignifikánsan magasabb összpontszámot értek el azon személyek, akik visszaestek 3 hónapon belül, valamint az ASES vonatkozásában szignifikánsan magasabb összpontszám volt kimutatható a komplikált megvonást tapasztaló pácienseknél. Az ARKS és ASES összpontszámok megfelelő előrejelzői a relapszusnak és a komplikált megvonási szindrómának.

Következtetések: Eredményeink alapján a felsorolt kérdőívek megbízható és érvényes mérőeszközök, melyek hazai betegellátásba való bevezetése az AHZ korszerű vizsgálatát és ellátását teszik lehetővé.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(2): 73–87)

Kulcsszavak: alkohol, pszichometria, megvonási szindróma, sóvárgás, relapszus

Célkitűzés: A munkamemória károsodása gyakori jelenség a stroke után, és jelentősen befolyásolja az érintettek mindennapjait. A transzkraniális egyenáramú stimulációt és a szá- mítógépes kognitív tréninget széles körben alkalmazzák a neurorehabilitációban a kognitív funkciók javítása érdekében. Ez a tanulmány az anódos transzkraniális egyenáramú stimulá- ció és a gátló funkció tréning hatását vizsgálta a munkamemória működése szempontjából stroke betegek körében.

Módszerek: Harmincöt résztvevő véletlenszerűen került alábbi három csoport egyikébe: csak aktív ingerlés, sham ingerlés tréninggel kombinálva vagy aktív ingerlés tréninggel kombinálva. A munkamemóriával kapcsolatos funkciók értékelésére a következő tesztek kerültek felvételre: Előre- és fordított Számterjedelem, Hallási Terjedelem Teszt, Corsi Kocka Teszt és Trail Making teszt. Az eredmények a tízalkalmas program előtt és után kerültek rögzítésre. A statisztikai elemzést Lineáris Mixed-effects Modellel végeztük.

Eredmények: Jelentős csoport- és időinterakciós hatás mutatkozott a kombinált kezelést kapó csoport javára a csak aktív ingerlést kapó csoporttal szemben az előre számterjedelem esetében (p=0,028).

Következtetés: Az eredmények arra utalnak, hogy az tréning és az ingerlés önmagában nem vezet szignifikáns javuláshoz a munkamemóriával kapcsolatos funkciók terén, míg a kombinált alkalmazás előnyös lehet. A számítógépes kognitív tréning és az transzkraniális ingerlés hatékonyságának további vizsgálata szükséges.

Kulcsszavak: rehabilitáció, stroke, transzkraniális egyenáramú stimuláció, kognitív tréning, munkamemória

A depresszió egy összetett, több tényező által befolyásolt kórkép, amelynek patofiziológiája még mindig nem teljesen tisztázott. Újabb kutatások szerint a neuroinflammáció és a vér-agy gát (BBB) sérülése jelentős szerepet játszhat a depresszív tünetek kialakulásá- ban. A kemokinek, különösen az eotaxin-1, kulcsszereplőként jelennek meg a perifériás immunaktiváció és a központi idegrendszeri változások közötti kapcsolatban. Megemel- kedett eotaxin-1 szintet figyeltek meg csökkent neurogenezissel, kognitív hanyatlással és depresszióhoz hasonló viselkedéssel összefüggésben. A stressz és fertőzések károsíthatják a BBB-t, lehetővé téve a perifériás kemokinek, köztük az eotaxin-1 bejutását az agyba, illet- ve helyi expressziójukat, ami neuroinflammációt idézhet elő. Az összesített eredmények alapján a BBB sérülését követő kemokin jelátvitel kiemelt szerepet játszhat a depresszió patogenezisében, és potenciális terápiás célpontokat is kínálhat.

 Kulcsszavak: vér-agy gát, gyulladás, kemokinek, depresszió

Major depresszió kezelésében a gyógyszeres terápia molekuláris célpontja hosszú évtizede- ken keresztül a monoamin-rendszer volt, elsősorban a szerotonin-transzporter (SERT) és a noradrenalin-transzporter (NAT). Az újabb antidepresszívumok szelektivitásuknak köszön- hetően jobb mellékhatásprofillal rendelkeznek, mint az első generációs szerek, azonban a monoaminerg támadáspont, és az ezzel kapcsolatos nehézségek és kihívások megma- radtak, elsősorban az a probléma, hogy egyes neurokémiai hatásaik azonnal jelentkeznek, az antidepresszív hatás kialakulásához azonban hetekre van szükség. Az elmúlt évtized intenzív kutatásainak eredményeként ma már négy olyan engedélyezett antidepresszívum elérhető, melyek molekuláris célpontja nem a monoamin-rendszer valamelyik résztvevője; nem szerotonerg és nem noradrenerg, hanem glutamáterg, illetve GABAerg hatásmecha- nizmusú. Előnyeik közé tartozik a hatás kialakulásához szükséges idő rövidsége, mivel nem hetek, hanem órák-napok alatt fejtik ki antidepresszív hatásukat; jobb mellékhatásprofillal rendelkeznek; és kezelési lehetőséget nyújtanak terápiarezisztens betegek számára is. Terápiarezisztens depresszió kezelésére két glutamáterg hatásmechanizmusú gyógyszer kapott már engedélyt, az esketamin és a dextrometorphan-bupropion kombináció (AXS-05). Posztpartum depresszió kezelésére engedélyezett GABAerg hatásmechanizmusú gyógy- szerek a brexanolon és a zuranolon. Ezen ígéretes molekulák és eredmények mutatják az utat az újfajta antidepresszívumokat célzó jövőbeli kutatások számára.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(1): 37–50)

Kulcsszavak: depresszió, antidepresszívum, glutamát, gyorsan ható antidepresszívum, nem monoaminerg antidepresszívum

Célkitűzés: Az elmúlt évtizedek komputációs idegtudományi kutatásai egyre nagyobb hang- súlyt fektetnek a mentális zavarok- és az idegrendszer fejlődési zavarainak patofiziológiai hátterének megértésére. A kutatások célja, hogy feltárják az agyi folyamatok és a viselkedési eltérések közötti összefüggéseket, különös figyelmet fordítva a prediktív kódolás szerepére. E megközelítés révén az autizmus spektrum zavar neurobiológiai alapjai új kontextusba helyezhetőek. A dolgozat célja, hogy feltárja az autizmussal élő egyének világról alkotott reprezentációinak (priorok) kialakításában tapasztalható eltéréseit, valamint az ezekhez kapcsolódó neurobiológiai és kognitív mechanizmusokat.

Módszerek: A dolgozat a pre- diktív kódolás elméletének megértése érdekében a releváns szakirodalom szisztematikus áttekintésére támaszkodik. Az autizmus komputációs idegtudományi megközelítésben jelenleg három domináns hipotézis uralkodik: a szenzoros precízió hipotézise, a gyenge prior hipotézis, és a rugalmatlan priorok elmélete. A dolgozat a három megközelítés tükrében elemzi a releváns kutatási eredményeket. A szakirodalmi feldolgozás során kiemelt figyelmet szenteltünk a priorok kialakításával kapcsolatos megállapítások vizsgálatára.

Eredmények: A tanulmányok áttekintése alapján három fő területen különböző típusú eltérések azono- síthatóak. Elsőként a szenzoros precízió (feldolgozás pontossága) eltérését vizsgáljuk, mely autizmusban a perceptuális információk feldolgozásának sajátos jellemzőit tükrözi. Ezt követően a gyenge prior hipotézisre vonatkozó eredményeket tekintjük át, azaz amikor a korábbi tapasztalatok nem képesek érdemben befolyásolni az új információk feldolgozását, a releváns információk integrálását és az előzetes tudás hatékony alkalmazását korlátozzák. Végül azokat az eredményeket tárgyaljuk, melyek arra utalnak, hogy a rugalmatlan priorok frissítése és alakítása terén tapasztalt nehézségek hozzájárulnak az autisták környezeti vál- tozásokra adott szokatlan reakcióinak kialakításához.

Következtetések: A dolgozat rávilágít arra, hogy a prediktív képességek fejlődése a neurotipikus és autista populációban eltérést mutat. Ugyanakkor, további kutatások szükségesek a prediktív képességek fejlődésének mélyebb megértéséhez, a különböző életkorban megfigyelhető eltérések összehasonlító vizsgálata segítségével.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(2): 121–133)

Kulcsszavak: autizmus, prediktív kódolás, bayesi következtetés