A kutatás célja a Melissa officinalison alapuló növényi gyógyszerek állatokban kifejtett szorongásoldó hatásának vizsgálata volt különböző dózisokban. A vizsgálatot albínó Wistar patkányokon végeztük három viselkedési tesztrendszer (fekete-fehér kamra, emelt ke- resztpalló, porond) segítségével. A kombinált gyógyszerkészítmény a következő növényi eredetű kiindulási anyagokat tartalmazta: Melissa officinalis, Origanum vulgare, Salvia officinalis, Crataegus bogyók és Glycyrrhiza glabra gyökér, 17:10:10:10:10:10:10 arányban. A hatóanyag két adagját vizsgáltuk: 5 ml és 2,5 ml 1 kg állattömegre vetítve. A növényi eredetű kiindulási anyagok aktív komponenseit Soxhlet készülékben, etil-alkohollal tör- ténő folyamatos extrakcióval izoláltuk; ezt követően az oldószert rotációs párologtatóban desztilláltuk. A gyógynövénykészítmény enyhítette a kísérleti elrendezés okozta stresszt (csökkentette a fóbiás reakciókat), és egyidejűleg fokozta a helyváltoztatást, valamint a felfedező és kereső tevékenységet. Ezek a hatások különböző mértékben voltak megfi- gyelhetők mindhárom viselkedési modellben. A vizsgálati eredmények összehasonlító elemzése a kísérleti gyógynövénykészítmény különböző dózisainál hasonlóságáz. Ezek az adatok lehetővé teszik, hogy a későbbi vizsgálatokban alacsonyabb dózist (2,5 ml/kg) alkalmazzunk. A kifejlesztett komplex növényi gyógyszerkészítmény alapul szolgálhat célzott anxiolitikus hatású fitopreparátumok létrehozásához. A kapott kísérleti adatok a későbbiekben segítenek az optimális dózis kiválasztásában a racionális farmakoterápia és a pszicho-emocionális zavarok megelőzése érdekében emberekben és állatokban.

Kulcsszavak: viselkedési aktivitás, albínó laboratóriumi patkányok, növényi gyógyszer, komplex növényi készítmény, kivonat, anxiolitikus aktivitás

Bevezetés: A veszélyhelyzetekre adott elsődleges emocionális reakció a félelem, amely a stresszreakció előhívásán keresztül a veszélyforrással kapcsolatos megküzdésre motiválja az egyént. A stresszreakciónak három típusa a védekező támadás (fight), a menekülés (flight), valamint a lefagyás (freeze). Ezek a reakciótípusok mind személyiségpszichológiai, mind idegtudományi, mind pszichopatológiai szempontból nagy jelentőségűek, biológiai hátterük szintén kutatott. Ennélfogva lényegi fontosságú, hogy magyar nyelven is rendelke- zésre álljon a három reakciótípust felmérő eszköz.

Módszertan: Jelen kutatás célja a Fight- Flight-Freeze Stresszreakció kérdőív (FFFQ-HU) magyar nyelvű adaptációja és validálása. A kérdőívfejlesztés három szakaszból állt: (1) egy kvalitatív előkutatásból, amelyben a konstruktumokat leíró kifejezéseket választottuk ki, (2) egy kvantitatív (N = 420) kutatásból az előzetes faktorstruktúra feltárására és a végleges tételek kiválasztására, valamint (3) egy kvantitatív (N = 851) kutatásból a végleges faktorstruktúra feltárásához és megerősítéséhez, valamint a validáláshoz. Validáló skálaként a ZKA-PQ-R, az ANPS, a BIS-BAS, valamint a TCI55 kérdőíveket alkalmaztuk.

Eredmények: Az előzetes faktorstruktúra feltárásakor mind a fight, mind a freeze dimenzióhoz kapcsolódóan egyértelműen meghatározható faktorokat tártunk fel. Ezen felül egy, a félelmi reakció emocionális komponensét leíró, valamint egy, az elkerülő viselkedést leíró faktort kaptunk, amelyek közül a konstruktumvaliditás érdekében a viselkedéses komponenst tartalmazót tartottuk meg. A végleges kérdőív háromfaktoros struktúrája megerősítést nyert, a feltáró analízis során megfelelő vagy kiváló (RMSEA= 0,05; SRMR= 0,02; CFI= 0,97; TLI= 0,96), a megerősítő esetén elfogadható vagy kiváló (RMSEA= 0,08; SRMR= 0,06; CFI= 0,97; TLI= 0,96, GFI= 0,99) illeszkedési mutatókkal. A fight dimenzió nem korrelált a többi faktorral, míg a flight és freeze magas, pozitív korrelációt mutatott egymással, ami eltér az eredeti kérdőív eredményeitől, de magyarázható más kutatási eredményekkel. A faktorok belső megbízhatósági mutatói jók (ω= 0,86–0,94; α= 0,86–0,94), a validáló skálákkal való összefüggésrendszer szintén alátámasztotta a kérdőív validitását.

Konklúzió: Az eredmények alapján a magyar Fight-Flight-Freeze Stresszreakció Kérdőív (FFFQ-HU) megfelelő mérőeszköz a stresszreakció típusainak felmérésére, ezzel a jövőben magyar nyelven is lehetővé téve szélesebb körű, félelmi reakciókat vizsgáló kutatásokat.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(1): 14–28)

Kulcsszavak: stresszreakció, fight-flight-freeze rendszer, megerősítésre való érzékenység elmélet, kérdőív adaptáció, magyar populáció

Célkitűzés: A mentális egészséggel foglalkozó szakemberek kiemelt figyelemmel foglal- koznak a serdülőkkel, mivel számos pszichiátriai kórkép ebben az életkorban indul, és a serdülők mentális állapota az elmúlt évtizedben világszerte romlik. Korábbi nemzetközi kutatások alapján a negatív érzelmek szabályozásának képessége és a mentalizáció – vagyis a saját és mások viselkedése mögötti gondolatok, érzelmek azonosításának képessége – is közvetíti a kötődési nehézségek negatív hatásait az életminőségre. Ezt az összefüggést magyar serdülők körében még nem vizsgálták. A serdülőkori történések hosszútávú hatás- sal lehetnek a személy mentális egészségére, ezért az életminőséget befolyásoló tényezők vizsgálata kiemelt jelentőségű. Jelen kutatás célja 14 és 18 év közötti serdülők körében a kötődés, mentalizáció, érzelemszabályozás és életminőség közötti kapcsolat vizsgálata volt.

Módszer: Kutatásunkban 141 serdülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Tapasztalatok Szoros Kapcsolatokban kérdőívet, az Érzelemszabályozási Nehézségek Skálát, a Reflektív Funkció Kérdőívet és az Életminőség Skálát. Két mediátor modellt teszteltünk, amelyekben az érzelemszabályozás, illetve a mentalizáció volt a közvetítő változó az kötődési nehézség és az életminőség kapcsolatában.

Eredmények: Elemzéseinkben a kötődési nehézségek és az érzelemszabályozási problémák is csökkent életminőséget jósoltak be. A kötődési problémák az érzelemszabályozási nehézségeken keresztül is csökkentették a fiatalok élet- minőségét. Eredményeink arra utalnak, hogy a kötődési stílusok mellett kiemelt szerepe van a serdülők érzelemszabályozásának az életminőségükben.

Következtetés: Serdülők körében az életminőség javítására érzelemszabályozást fejlesztő technikák használatát javasoljuk.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(1): 29–36)

Kulcsszavak: serdülőkor, életminőség, érzelmek

Major depresszió kezelésében a gyógyszeres terápia molekuláris célpontja hosszú évtizede- ken keresztül a monoamin-rendszer volt, elsősorban a szerotonin-transzporter (SERT) és a noradrenalin-transzporter (NAT). Az újabb antidepresszívumok szelektivitásuknak köszön- hetően jobb mellékhatásprofillal rendelkeznek, mint az első generációs szerek, azonban a monoaminerg támadáspont, és az ezzel kapcsolatos nehézségek és kihívások megma- radtak, elsősorban az a probléma, hogy egyes neurokémiai hatásaik azonnal jelentkeznek, az antidepresszív hatás kialakulásához azonban hetekre van szükség. Az elmúlt évtized intenzív kutatásainak eredményeként ma már négy olyan engedélyezett antidepresszívum elérhető, melyek molekuláris célpontja nem a monoamin-rendszer valamelyik résztvevője; nem szerotonerg és nem noradrenerg, hanem glutamáterg, illetve GABAerg hatásmecha- nizmusú. Előnyeik közé tartozik a hatás kialakulásához szükséges idő rövidsége, mivel nem hetek, hanem órák-napok alatt fejtik ki antidepresszív hatásukat; jobb mellékhatásprofillal rendelkeznek; és kezelési lehetőséget nyújtanak terápiarezisztens betegek számára is. Terápiarezisztens depresszió kezelésére két glutamáterg hatásmechanizmusú gyógyszer kapott már engedélyt, az esketamin és a dextrometorphan-bupropion kombináció (AXS-05). Posztpartum depresszió kezelésére engedélyezett GABAerg hatásmechanizmusú gyógy- szerek a brexanolon és a zuranolon. Ezen ígéretes molekulák és eredmények mutatják az utat az újfajta antidepresszívumokat célzó jövőbeli kutatások számára.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(1): 37–50)

Kulcsszavak: depresszió, antidepresszívum, glutamát, gyorsan ható antidepresszívum, nem monoaminerg antidepresszívum

Áttekintő cikkünkben az öregedés különböző formáit tárgyaljuk, és röviden érintjük annak pszichológiai aspektusait is. Ezen kívül foglalkozunk a késői életkorban jelentkező depresszió prevalenciájával, klinikai megnyilvánulásaival. Bemutatjuk az időskori depresszió etiológiai faktorait, így a pszichológiai, pszichoszociális tényezőket, a biológiai okok között a geneti- kai, epigenetikai faktorokat, az immun, gyulladásos és neurodegeneratív folyamatokat, a neurotranszmitter és neurotrofikus rendszerek, valamint HPA-tengely változásait, illetve a testi betegségek, gyógyszerek és hormonális változások hatását. Összegezzük a differen- ciáldiagnózis folyamatát, valamint az életminőség komplex fogalmát. Áttekintést adunk az idősebb korosztályok öngyilkosságára vonatkozó jellemzőkről és betekintést nyújtunk a legfontosabb farmakológiai és pszichoterápiás beavatkozásokról.

Kulcsszavak: öregedés, időskori depresszió, etiológia, farmakoterápia, pszichoterápia