2005. június VII. évfolyam 2. szám
Szerkesztőségi levél
Molnár Gyula
A „kitartás” mint lehetséges endofenotípus a pszichogenetikában
Székely Anna, Rónai Zsolt, Sasvári-Székely Mária
Absztrakt
Az emberi tulajdonságok örökölhetõsége ikervizsgálatok alapján esetenként jól ismert. Annak feltárása azonban csak napjainkban kezdõdött meg, hogy konkrétan hol helyezkednek el az adott tulajdonságot átörökítõ génszekvenciák a humán genomban. A humán fenom projekt az emberi fenotípus kvantitatív leírását tûzte ki célul olyan „endofenotípusok” felhasználásával, melyek meghatározott öröklött komponenssel rendelkeznek, valamint interkulturálisan standardizált objektív módszerekkel mérhetõk. Korábbi vizsgálataink eredménye szerint a dopamin D4-es gén kódoló régiójában található VNTR 7-es típusú változatát hordozó férfiak alacsonyabb „kitartással” jellemezték magukat. Ezzel összhangban a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban (ADHD) szenvedõ gyerekek kérdõíves és klinikai vizsgálatában azt tapasztaltuk, hogy a „kitartás” temperamentum vonás jól kimutathatóan asszociálódik a DRD4-VNTR 7-es formájához. Ezekbõl az eredményekbõl kiindulva fogalmazódott meg az igény objektív, nem önbeszámolón alapuló viselkedéses jegyek mérésére, amelyek endofenotípusként használhatók a genetikai asszociációelemzésekben. A „kitartás” dimenziót jellemzõ mérõszám lehet például egy hosszan tartó, fókuszált figyelmet igénylõ feladatban produkált átlagos válaszsebesség. Ezt a hipotézist 35 személy vizsgálatával teszteltük, akik a TCI kérdõív kitöltése mellett részt vettek egy hosszan tartó, fókuszált figyelmet igénylõ számítógépes reakcióidõ vizsgálatban. A személyektõl nem-invazív technikával DNS mintát vettünk, melybõl meghatároztuk a kandidáns DRD4-VNTR profilt. A kérdõíves eredmények elemzése igazolta a „kitartás” temperamentum dimenzió és a DRD4-VNTR 7-es allél korábban leírt asszociációját. A reakcióidõ egyéni különbségeit genetikai csoportok kialakításával teszteltük, melynek eredménye alapján a 7-es típusú allélt hordozó személyek reakciói szignifikánsan lassabbak és variábilisabbak voltak, mint azoké, akinél nem volt meg ez az allélváltozat. A vizsgálat kérdõíves és viselkedéses eredményei alapján a „kitartás” dimenzió a pszichológiai, illetve pszichiátriai genetika egy lehetséges endofenotípusa.
KULCSSZAVAK: genetikai asszociációvizsgálatok, endofenotípus, temperamentum és karakter kérdõív, kitartás személyiségvonás, reakcióidõ, dopamin D4 receptor polimorfizmus
Absztrakt
Három különbözõ megközelítés létezik a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésében a közölt adatok alapján. A leggyakoribb megközelítést a PTSD-vel diagnosztizáltak kezelése jelenti. A rövid- és hosszú távú relapszus prevenciós kezelés egyaránt a kuratív paradigmát képviselik: a betegséghez kapcsolódó tünetek csökkentésének szándékával. A monoamin oxidáz gátlókra és szelektív szerotonin reuptake gátlók (SSRI) hatékonyságára vonatkozó adatok meglehetõsen heterogének. Egyrészt az adatok egyértelmûek az SSRI-ok hatékonyságát a civil, elsõsorban nõi populáció kezelését illetõen, függetlenül a trauma interperszonális, vagy nem-interperszonális jellegétõl, ugyanakkor a harci cselekményekhez kapcsolódó PTSD kezelésére vonatkozó placebo kontrollált vizsgálatok eredményei inkonkluzívak vagy negatívak. Három újabban publikált vizsgálat újabb terápiás szempontokat vetett fel a harci cselekményekhez kapcsolódó PTSD kezelését illetõen férfiaknál. Egy viszonylag fiatal, nem régen traumatizált férfi, veterán populáció szignifikáns javulást mutatott fluoxetine kezelés hatására placebóval összehasonlítva. Az adjuváns szerotonin 5HT2 antagonista profil javíthatja az SSRI hatást a PTSD kezelésében: nefazodon a placebónál szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult a PTSD kezelésében veteránok esetében. és az antidepresszívumok mellé adott adjuváns risperidon szignifikánsan hatékonyabb volt, mint az antidepresszív monoterápia. Egy további kezelési lehetõség a traumás stressz közvetlen következményeinek csökkentése, az ijedelem, szorongás, alvászavar csökkentése. E szedatív paradigmával kapcsolatosan közölt benzodiazepin adatok nem mutattak hatékonyságot a poszt-traumás mentális következmények akut kezelését illetõen. A harmadik kezelési paradigma szándéka a PTSD másodlagos prevenciójával jellemezhetõ. Röviddel a traumás esemény után alkalmazott benzodiazepinek nem védték ki a traumás stressz mentális következményit. Két kisebb propranolollal folytatott vizsgálat a propranolol kezelés bizonyos hatását mutatta a placebóval, illetve a kezelés hiányával szemben. A PTSD a noradrenalin, szerotonin és számos más neurotranszmitter és neuromodulátor komplex dizregulációjával jár, így a komplex gyógyszeres kezelésnek is figyelembe kell vennie a jelenlegi monoamin idegi ingerület-átvitel modulációjára épülõ gyógyszeres stratégiákon túl más lehetõségeket.
KULCSSZAVAK: poszttraumás stressz zavar, szedatív paradigma, kuratív paradigma, másodlagos prevenció
Kognitív funkciók prepszichotikus és negatív tünetes szkizofrén betegekben
Ferencz Ákos, Bartók Enikő, Berecz Roland, Glaub Teodóra, Degrell István
Absztrakt
Bevezetés és célkitûzések. A szkizofrénia és a kognitív funkciók zavara közötti összefüggést számos korábbi tanulmány igazolta. Munkacsoportunk a kognitív funkciók változásait vizsgálta, korábban pszichiátriai betegségben nem szenvedett prepszichotikus, és negatív tünetes szkizofrén betegekben.
Módszer. A méréseket a Cambridge Neuropsychological Test Automated Battery (CANTAB) számítógépes tesztcsomag segítségével végeztük, mely 13, a kogníció számos területét lefedõ vizuális tesztbõl áll. A vizsgálatban 11 prepszichotikus beteg (9 férfi, 2 nõ) és 14 negatív tünetes szkizofrén beteg (mind férfi) vett részt. Eredmények. A prepszichotikus betegek a vizuális memóriát, a térbeli felismerõ- és munkamemóriát, valamint a fenntartott figyelmet vizsgáló tesztekben nyújtottak a kontroll személyekhez képest szignifikánsan csökkent teljesítményt (p<0,05). A negatív tünetes szkizofrén betegekben a fentieken túl a késleltetett mintafelismerés és a munkamemória tesztjében, illetve a szabálykövetést és -váltást vizsgáló Wisconsin Card Sorting Test analógjában is kifejezett volt a teljesítménycsökkenés (p><0,05).
Következtetések. A pszichózis kialakulásának veszélyét már korai, prepszichotikus fázisban jelezte a CANTAB vizsgálat, a negatív tünetes szkizofrén betegekben pedig a kogníció további területei is érintetté váltak. Az eredmények segíthetnek a betegség hátterének jobb megértésében, a kognitív deficit idõbeni felismerése pedig korai, célzott kezelést tesz lehetõvé, elõsegítve a progresszió lassítását és javítva a gyógyulás esélyét.
KULCSSZAVAK:neuropszichológiai, neurokognitív, CANTAB, szkizofrénia, prepszichózis
Az adoleszcens öngyilkos viselkedés jellemzői: pszichopatológiai tényezők és addiktológiai komorbiditás
Vörös Viktor, Fekete Sándor, Hewitt Anthea, Osváth Péter
Absztrakt
Bár a serdülõkori öngyilkossági kísérletek gyakorisága világszerte növekszik, kevés megbízható statisztikai adat áll rendelkezésre. Ez a multicentrikus európai kutatás (Child and Adolescent Self harm in Europe, CASE) a serdülõkori öndestruktív viselkedés reális prevalenciájának felmérésére irányult. Az adoleszcens szuicid viselkedés (ideáció, kísérlet) gyakoriságának felmérése mellett félig strukturált interjú segítségével vizsgáltuk az egyéb öndestruktív viselkedésmódok (drog, alkohol), pszichopatológiai tényezõk (szorongás, depresszió, impulzivitás, agresszió), illetve a megküzdõ mechanizmusok (coping) megjelenését és az életesemények szerepét. A reprezentatív középiskolás mintában (2388 fiú és 2020 lány) a serdülõk 7,8%-a számolt be korábbi szuicid kísérletrõl (fiú/lány: 4,6 vs. 11,6 %), a fiúk 1,6, míg a lányok 3,6%-a több korábbi kísérletet is említett. Elemzésünkben a szuicid kísérletezõk csoportja (N=250) a legtöbb változó tekintetében jelentõs eltéréseket mutatott. Lényegesen gyakoribb volt a szuicid kísérletet elkövetett serdülõk közt a nagyobb mennyiségû és gyakoribb alkoholfogyasztás, valamint a dohányzás. A drogabúzus az öngyilkosságot megkísérlõ fiúknál közel négyszer, míg a lányoknál ötször gyakoribb volt, mint a többieknél. A fiúk közel harmada, míg a lányok 13%-a többféle szert is használt. A kísérletezõk és a kontrollcsoport között – mindkét nemnél – az ecstasy és a nyugtató fogyasztásban volt különösen nagy eltérés. Az öngyilkossági kísérletet elkövetõk szignifikánsan magasabb értékeket értek el a szorongás, a depresszió és az impulzivitás skálákon, míg önértékelésük jóval alacsonyabb volt. Az összehasonlító elemzés adatai arra utalnak, hogy a szuicid kísérletet elkövetõk egy olyan sajátos populációt jelentenek, melyet markáns pszichopatológiai tünetek (kifejezett szorongás, depreszszió, impulzivitás), önértékelési problémák és ineffektív problémamegoldás jellemeznek. Az is kiderült, hogy a szuicid viselkedés gyakran társult addiktív viselkedésformákkal. A szuicid viselkedéssel társuló rizikófaktorok segítséget nyújthatnak a szuicid veszélyeztetettség felismerésében és iskolai szuicid prevenciós programok tervezésében is.
KULCSSZAVAK: serdülõk, szuicid kísérlet, epidemiológia, addiktív magatartásformák pszichopatológiai tényezõk
Polifarmácia vagy monoterápia?
George Gardos
Absztrakt
A szindrómák és betegségek kezelése egyszerre több gyógyszerrel gyakori a pszichiátriában, éppen úgy, mint a belgyógyászatban. Annak ellenére, hogy a szakértõk monoterápiát javasolnak, az antipszichotikus polifarmácia (APP) aránya egyre növekszik, különösen az atípusos antipszichotikumok bevezetése óta. A vonatkozó irodalom három kontrollált vizsgálatból és számos esetleírásból áll: ezekbõl az adatokból az APP hatásossága nem meggyõzõ. A legjobb eredményeket azok a vizsgálatok mutatták fel, ahol a clozapin hatást egy második antipszichotikummal potenciálták (augmentálták). A mellékhatások áttekintése azt mutatta, hogy az anticholinerg és extrapiramidális mellékhatások gyakoribbak APP mellett, mint monoterápiánál, azonban ezek a különbségek eltûnnek, mihelyt a dózist kiegyenlítik. Az APP kezelés költsége rendszerint meghaladja a monoterápia költségét, de túl kevés adat létezik errõl. A szakértõk az APP-t a következõ speciális esetekben javasolják: a) ha a pszichotikus beteg nem javult több gyógyszeres kezelés után, a clozapint beleértve; b) ha az átállás egyik antipszichotikumról egy másikra nem volt hatásos; c) típusos antipszichotikum atípusos mellé akut túlizgatott kórházi pszichotikusos betegeknek. Az APP kivétel nélküli elítélése méltatlan: a tudatlan gyógyszerkezelés a tulajdonképpeni probléma. A pszichofarmakológia oktatásának továbbfejlesztése és a tudományos pszichofarmakológia elõrehaladása fogja csak megvalósítani a specifikus antipszichotikus kezelést és az APP arányának csökkenését.
KULCSSZAVAK: polifarmácia, monoterápia, atípusos antipszichotikumok, típusos antipszichotikumok
Nemi különbségek: erősebb az alkohol hatása nőknél, mint férfiaknál?
Henriette Walter, Alexander Dvorak, Karin Gutierrez, Werner Zitterl, Otto Michael Lesch
Absztrakt
Az emberi tényezõ komplex, sok-sok pszichopatológiai és szociális faktor, valamint farmakológiai hatás befolyása alatt áll. Így a dependencia kifejlõdése is bonyolult folyamat eredménye. A nemi tényezõk is erõs hatással vannak az egyes anyagok effektusára; a tolerancia, a dependencia és az addikció kialakulására, ennek megfelelõen alakítandó a terápiás stratégia is. Tudott, hogy több férfi szenved alkohol dependenciában, de a nõknél több a mellékhatás és az alkohol okozta betegség, így a haláleset is.
KULCSSZAVAK: nemi különbségek, krónikus alkohol dependencia, Lesch féle pontozás
Antipszichotikumok a pszichiátriai rehabilitációban
Danics Zoltán
Absztrakt
A pszichiátriai rehabilitáció idõszakában a gyógyszerelés és azon belül is az antipszichotikumok alkalmazása szempontjaiban, stratégiájában lényegesen különbözik az akut ellátásban megszokottól. Míg az akut szakban elsõdleges szempont a lehetõ leghamarabbi tünetredukció és biztonságos állapot létrehozása, addig a pszichiátriai rehabilitáció idején a fõ cél a korábban már elért tünetmentes vagy legalábbis tünetszegény állapot (tartós, stabil remisszió, TSR) minél stabilabb és hosszasabb fenntartása a képességeket, készségeket a lehetõ legkevésbé korlátozó, a legjobb funkcionálást és életminõséget biztosító módon. A TSR és a sikeres pszichoszociális rehabilitáció megteremtésének alapja a hatékony, biztonságos és tolerálható gyógyszerelés, melyben az antipszichotikumok szerepe esszenciális. A második generációs antipszichotikumok (MGA) jobban megfelelnek a betegek és szakemberek által joggal támasztott igényeknek, mint az elsõ generációs szerek.
KULCSSZAVAK: pszichoszociális rehabilitáció, antipszichotikumok, remisszió, kooperáció, terápiás szövetség
Könyvismertetés - Túry Ferenc
ANOREXIA, BULIMIA ÖNSEGÍTÕ ÉS CSALÁDSEGÍTÕ KALAUZ