2007. október, IX. évfolyam 3. szám
Nyílt megfigyeléses vizsgálat szkizofréniás járóbetegek körében: hatékonysági és biztonságossági adatok 6 hónapot követően A Nemzetközi Szkizofrénia Járóbeteg Egészségi Kihatás vizsgálat
Szendi István1, Tóth Ágoston2, Treuer Tamás3, Janka Zoltán1
Absztrakt
A Nemzetközi Szkizofrénia Járóbeteg Egészségi Kihatás vizsgálat (IC-SOHO) egy 3 éves nemzetközi obszervációs tanulmány, mely az antipszichotikus kezelések klinikai és egészségi kihatásait vizsgálja. A vizsgálatba 7658 szkizofréniás járóbetegeket vontak be, akiknél antipszichotikus terápia beállítására vagy váltására volt szükség. Elsõdlegesen az olanzapint szedõket és a bármilyen más antipszichotikummal kezelteket, másodlagosan az olanzapinnal és a risperidonnal kezelteket hasonlította össze a Clinical Global Impression Scale of Severity (CGI-S) skála pontszám változása alapján, a teljes tüneti kép, valamint a pozitív, a negatív, a kognitív és a depresszív tünetek vonatkozásában. Értékelték továbbá a nemkívánatos eseményeket is. Jelen elemzés a magyarországi 3 és 6 hónapos eredményeket közli. Hazánkban 200 beteg került a vizsgálatba, a terápiás csoportok demográfiai jellemzõi nem különböztek egymástól. A vizsgálati csoportok között nem volt szignifikáns eltérés a teljes klinikai javulásában, a kognitív zavar tünetei azonban jobban csökkentek az olanzapint szedõk, mint a más antipszichotikumot szedõk esetében (p<0,05). A már a vizsgálat indulásakor észlelhetõ Extrapiramidális Tünetek (EPS) az olanzapint szedõk között nagyobb mértékben csökkent, mint a más antipszichotikumot szedõk esetében (6 hónap után p<0,0001). Fél év után szignifikánsan kevesebb betegnél észleltek nemkívánatos extrapiramidális eseményt (p=0,0007), és a kezdetben meglévõ EPS nagyobb mértékben szûnt meg az olanzapin csoportban (p=0,0016) a risperidont szedõkhöz képest. A terápiás csoportok között nem volt különbség a szexuális mûködések, valamint a testsúly- és a Testtömeg Index (BMI) értékek változásában. Az olanzapin csoportban szignifikánsan kevesebb alkalommal volt szükség antipszichotikum váltására vagy kombinációra, mint a más antipszichotikumot szedõk között. Az elsõ 3 hónapban szignifikánsan több beteg mûködött együtt az olanzapinterápiával, mint a más antipszichotikummal és ezen belül a risperidonnal folytatott kezeléssel. A hazai adatok jól illeszkednek a nagyobb esetszámú elemzési szintek eredményeihez. Az olanzapin kiemelkedõen hatékonynak bizonyult a szkizofréniához társuló kognitív zavar és a teljes klinikai tünetspektrum enyhítésében. Az olanzapinnal kezelt betegek extrapiramidális tünetei szignifikánsan jobban javultak, mint a más antipszichotikummal, illetve risperidonnal kezelt betegek esetén. KULCSSZAVAK: antipszichotikum, olanzapin, risperidon, hatásosság, biztonságosság, költséghatékonyság><0,0001). Fél év után szignifikánsan kevesebb betegnél észleltek nemkívánatos extrapiramidális eseményt (p=0,0007), és a kezdetben meglévõ EPS nagyobb mértékben szûnt meg az olanzapin csoportban (p=0,0016) a risperidont szedõkhöz képest. A terápiás csoportok között nem volt különbség a szexuális mûködések, valamint a testsúly- és a Testtömeg Index (BMI) értékek változásában. Az olanzapin csoportban szignifikánsan kevesebb alkalommal volt szükség antipszichotikum váltására vagy kombinációra, mint a más antipszichotikumot szedõk között. Az elsõ 3 hónapban szignifikánsan több beteg mûködött együtt az olanzapinterápiával, mint a más antipszichotikummal és ezen belül a risperidonnal folytatott kezeléssel. A hazai adatok jól illeszkednek a nagyobb esetszámú elemzési szintek eredményeihez. Az olanzapin kiemelkedõen hatékonynak bizonyult a szkizofréniához társuló kognitív zavar és a teljes klinikai tünetspektrum enyhítésében. Az olanzapinnal kezelt betegek extrapiramidális tünetei szignifikánsan jobban javultak, mint a más antipszichotikummal, illetve risperidonnal kezelt betegek esetén.
KULCSSZAVAK: antipszichotikum, olanzapin, risperidon, hatásosság, biztonságosság, költséghatékonyság
Comparison of propofol and etomidate regarding impact on seizure threshold during electroconvulsive therapy in patients with schizophrenia
Gabor Gazdag1, Judit Tolna2, Zsolt Ivanyi3
Absztrakt
BACKGROUND: While propofol is known to shorten seizures during electroconvulsive therapy, in our previous study on patients with schizophrenia, there was no need for more frequent restimulations when using propofol compared with etomidate. We hypothesized that etomidate and propofol have similar effects on seizure activity in cases where seizure duration is shorter than 20 seconds. In this study, etomidate and propofol are compared regarding their impact on seizure threshold and seizure duration.
METHOD: 30 schizophrenic patients participated in this prospective randomized cross-over study. For anesthetic induction were 1 mg/kg of propofol or 0.2 mg/kg of etomidate used alternately. For both anesthetics, seizure threshold was determined by titrating the dose of the stimulus necessary for eliciting a seizure. Seizure durations were also compared.
RESULTS: After etomidate induction, seizure durations registered either by EEG or by EMG were longer than propofol treated cases (EEG: 49.6+/-23.1 s, versus 39.7+/-19 s, p=0.026; EMG: 41.4+/-22 s, versus 32.8+/-17.6 s, p=0.016). However, no significant differences were found for minimum seizure eliciting stimulation energy or the number of restimulations between the two anesthetics (41.58 mC+/-13.6 mC, versus 41.58 mC+/-11.1 mC, p=1.00).
CONCLUSION: During the ECT of patients with schizophrenia, propofol was shown to possess significant seizure-shortening properties, but it does not elevate seizure threshold or drop seizure duration under the minimal threshold more frequently than etomidate does. Based on these findings, we conclude that the use of propofol does not result in a greater electric load on the patients than etomidate.
KEYWORDS: propofol, etomidate, electroconvulsive therapy, schizophrenia, seizure threshold
Enhancing effect of mirtazapine on cognitive functions associated with prefrontal cortex in patients with recurrent depression
A. Borkowska1, W. Drożdż1, M. Ziółkowska-Kochan2, J. Rybakowski3
Absztrakt
INTRODUCTION: We put forward a hypothesis that a therapeutic administration of mirtazapine to depressed patients, due to pharmacological profile of the drug, could enhance cognitive functions associated with prefrontal cortex activity.
METHODS: The study was performed on depressed patients receiving mirtazapine for the period of 6 months. Neuropsychological assessments after 3 and 6 months of treatment were performed by the Wisconsin Card Sorting Test, N-back test, TMT and Stroop tests.
RESULTS: During acute depressive episode, a significant impairment on all neuropsychological tests was evident. Substantial improvement in performance has been noted after 3 and 6 months of mirtazapine treatment, and, after 6 months, a majority of the investigated patients achieved the results within the range of matched healthy control subjects. Improvement on neuropsychological tests after treatment with mirtazapine showed no correlation with the degree of amelioration of depression.
DISCUSSION: Mirtazapine may exert a favorable influence on cognitive functions associated with prefrontal cortex in depressed patients. The lack of direct correlation with improvement of depressive symptoms suggests that mirtazapine may possess specific pro-cognitive properties.
KEYWORDS: mirtazapine, cognitive functions, prefrontal cortex, depression
A gyógyszer mint lehetséges projektív felület
Varga Ákos, Szőke Katalin, Jáki Zsuzsanna, Terenyi Zoltán, Pál Gyöngyi, Csóligné Szlicki Katalin
Absztrakt
A cikkben röviden bemutatjuk az osztályunkon mûködõ terápiás pszichotikus csoport mûködésének alapelveit, külön kiemelve a betegek kezelésének egyéb aspektusait is (gyógyszeres terápia, osztályos kezelés, csoportterápia). A csoportüléseken tett közlésekbõl válogatva konkrét példákkal, jegyzõkönyv-részletekkel illusztráljuk a gyógyszeres kezelés (gyógyszer általi gyógyulás) tematizálódását. Bemutatunk három féle elemzési lehetõséget: az interakciós, a tematikus és a pszichotikus tartalom alapján. Az idézetekben elõször a gyógyszerekkel kapcsolatos pozitív és negatív attitûdök megjelenésének példái szerepelnek, majd szó esik az injekciókról, arról az állapotról, amikor a gyógyszer sem segít, a betegek által elképzelt alternatív gyógymódokról, végül a téveseszmék és a gyógyszerek témájának keveredését követhetjük nyomon.
KULCSSZAVAK: pszichotikus betegek, osztályos csoport-pszichoterápiája, gyógyszeres kezelés, gyógyszerrel kapcsolatos téveszmék
A szkizofréniában tapasztalható neuropszichológiai deficit mérése: a MATRICS neuropszichológiai tesztcsomag ismertetése
Komlósi Sarolta, Czobor Pál, Bitter István
Absztrakt
A szkizofrénia tünettanában a klinikai tünetek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a neurokognitív károsodás mértéke, mely szoros összefüggést mutat a szkizofréniában szenvedõ betegek mindennapi funkcióképességének csökkenésével. Ezen összefüggésben a szkizofréniára jellemzõ kognitív deficitet felmérõ neurokognitív tesztek fejlesztése egyre inkább elõtérbe kerül a klinikai kutatásokban. A tanulmány célja a Measurement and Treatment Research to Improve Cognition in Schizophrenia (MATRICS) elnevezésû kutatási együttmûködés ismertetése, és ezen együttmûködés eredményeképpen létrejött neuropszichológiai tesztcsomag bemutatása, mely az Egyesült Államokban nemrég került kifejlesztésre a szkizofrén betegekre jellemzõ neurokognitív deficitek mérésére. A tesztcsomag 10 neuropszichológiai teszt alkalmazásával mér 7 kognitív részterületet (információ-feldolgozás sebessége; figyelem/ vigilancia; verbális és nonverbális munkamemória; verbális tanulás; vizuális tanulás; problémamegoldás; érzelmi intelligencia/szociális kogníció). A tanulmány a teszt bemutatása mellett a teszt jövõbeli hazai alkalmazásának lehetõségeire és potenciális elõnyeire mutat rá mind a klinikai kutatás, a gyógyszervizsgálatok, mind pedig a klinikai gyakorlat szempontjából, továbbá standardizálásának és magyar nyelvi környezetre történõ adaptálásának fontosságát emeli ki, és ennek jövõbeli lehetõségét vázolja fel.
KULCSSZAVAK:neuropszichológia, kognitív deficit, szkizofrénia, MATRICS
Absztrakt
Az elméletnek, melynek ez a tanulmány rövid összefoglalása, és melynek részletei egy monográfiában (Knoll József: Az agy és tudata. Akadémiai Kiadó, 2006) olvashatók, az az üzenete, hogy az ember, mint minden élõlény a természet része, és nem tartozik hozzá semmi, ami természetfeletti. A 3.8 milliárd éves földi élet a szerzett hajtóerõ beépítésére korlátozottan képes agykéreggel rendelkezõ emlõsök megjelenésével, majd ennek a mechanizmusnak a Homo sapiens agykérgében korlátlan teljesítõképességûvé válásával jutott el mai csúcsáig, az ember még mindig mítoszvezérelt, jobb kézzel alkotó, bal kézzel pusztító társadalmi létformájáig. Képletesen, az ember születésekor kap egy agykérgében elhelyezett olyan könyvet, melynek 100 milliárdnál több üres lapja van, és egy tollat (enhancer reguláció), mellyel élete során ebbe a könyvbe azt írhat be, amit csak akar. Az emberi társadalom születése és mai létállapotáig történõ fejlõdése, két agykérgi mechanizmus szimultán mûködésének eredménye. Az egyik, a mûvészetet teremtõ káosz-mechanizmus (álmodozás, álom), mely az embert egy nem létezõ világ, misztikus hitek megalkotására teszi képessé. A másik, az agykéreg éberléti racionális, tudományt teremtõ mûködési mechanizmusa, mely az embert a való világ egyre alaposabb megismerésére és a szerzett ismeret saját céljaira történõ felhasználására teszi képessé. Mind az egyes ember, mind az emberi társadalom története, az agykérgi káosz és ráció szimultán együttmûködésének története. Mivel az ember nem születik a való világ ismeretével, ezért a társadalomnak elõször a misztikus hitekre alapozódott, káoszvezérelt létformája alakulhatott csak ki. Az idõ haladásával szükségszerûen vált egyre mélyrehatóbbá a való világ megismerése és az emberiség feltartóztathatatlanul, és egyre gyorsulóan halad története káoszvezérelt életszakaszának lezárása, rációvezérelt létformájának végleges megszilárdulása felé.
KULCSSZAVAK: veleszületett hajtóerõk, szerzett hajtóerõk, naiv neuronok, kioltható feltételes reflexet szolgáló neuronok, kiolthatatlan feltételes reflexet szolgáló neuronok, szerzett hajtóerõt szolgáló neuronok, enhancer reguláció
