Folytatva a hagyományt, a Neuropsychopharmacologia Hungarica decemberi számát most is egy fontos kutatási téma alaposabb vizsgálatának szenteljük. Az idei tematikus kiadványunk az addikcióval foglalkozik, a függőséget járja körül neuropszichofarmakológiai szempontból.

Állatkísérletes adatok igazolják, hogy a piramissejtek és gliasejtek komplex idegrendszeri hálózata hozzájárul az addiktív zavarokra jellemző, közös mechanizmusok által szabályozott kognitív diszfunkcióhoz.

Az addikció rendszerint toleranciával, szenzitizációval és dependenciával jár együtt, hosszútávú hatása szinte felmérhetetlen. A legtöbb szer euforizál, de a függőség során többek között csökkentik az agyi vérkeringést, alvás- és hangulatzavart, szorongást, kognitív deficitet okoznak. Fokozatosan romlik a memória.

A hagyományos  szerek mellett rohamosan terjednek a dizájner drogok (más néven az „ördög lehelete”), melyek akár házilag is készíthetők. Mind a hatásuk, mind a mellékhatásuk valójában kiszámíthatatlan. A fiatalok, gyakran akár 14 éven aluliak kedvelt szerei, mert olcsók. Ugyanakkor ugrásszerűen megszaporodtak a halálos szövődmények.

A kezelés kizárólag a beteg együttműködésével, gyógyulni akarásával képzelhető el. Heveny esetben az elvonási tünetek enyhítésére több gyógyszeres lehetőség is van, de az addikcióból való talpra állás pszicho- és szocioterápiával, munkaterápiával  lehetséges. Feltétlenül szükséges  továbbá a  beteg  pozitív hozzáállása.

Mindezek részletesen megtalálhatók Fürst Zsuzsanna professzorasszony vendégszerkesztésében készült tematikus számunkban.

Much progress has been made in the last decade in the understanding the neural substrates of drug addiction, transmitters involved, epigenetic background and their relation to learning and memory but much remains to be elucidated and strong effort is necessary to integrate the rich information at the molecular, cellular systems, and behavioral levels to further clarify the mechanisms and therapy of this complex disease. The aim of this review is to collect and interpret the latest opinions in the development, the underlying mechanisms and therapy of addiction as a disease of central nervous system. The neurocircuitry, the transmitters and the epigenetics of addiction are discussed.

(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(4): 189-205)

Keywords: addiction, drug abuse, epigenetics, learning and memory, brain derived neurotrophic factor (BDNF), therapy of addictive disorders.

The medial prefrontal cortex (PFC) is thought to be the highest order association area in the mammalian cortex which is involved in cognitive functions. Especially, layer V pyramidal cells integrating afferent innervations from dopaminergic cell groups in the ventral tegmental area, glutamatergic inputs from the thalamus and neighbouring PFC pyramical cells, as well as GABAergic inputs from local interneurons are crucial for processing short-term working memory. These neurons are endowed with the NMDA- and AMPA-type excitatory amino acid receptors, described to be involved in the regulation of synaptic plasticity, the apparent basis of elementary learning processes. NMDA receptor currents were in fact regulated on the one hand by dopamine D1 receptors and on the other hand by ATP-sensitive receptors of the P2Y-type. P2Y4 receptors acted indirectly to potentiate NMDA receptor-currents by releasing vesicular glutamate from astrocytes, or attenuated these currents directly by stimulating P2Y1 receptors located at the PFC cells themselves. Long-term depression (LTD) induced in PFC pyramidal neurons could be blocked by P2Y1 receptors in a manner not depending on NMDA receptors but targeting voltage-sensitive dendritic Ca2+ channels. In vivo data also support the notion that P2Y1 receptors participate in the regulation of cognitive processes and addiction. For example, in a spatial delayed win-shift task, P2Y1 receptor-activation has been shown to deteriorate not the primary storage of information but its processing during and after a delay. Further, it is widely accepted that behavioural sensitization in animals provides a model for the intensification of drug craving believed to underlie addiction in humans. In fact, sensitization to amphetamine was interrupted by the blockade of P2Y1 receptors in the mesocortico-limbic dopaminergic system.

(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(4): 206-213)

Keywords: prefrontal cortex, dopamine, D1 receptors, D2 receptors, glutamate, NMDA receptors, AMPA receptors, ATP, P2X receptors, P2Y receptors

Az ecstasy főleg entaktogén és eufóriát okozó hatásai miatt közkedvelt kábítószer a fiatalok körében. Akutan az ecstasy a visszavételi mechanizmusok megfordításával megemeli az agyi monoaminok koncentrációját és ezen keresztül fokozza az ébrenlétet, emeli a testhőmérsékletet, valamint csökkenti az agyi vérátáramlást és a táplálékfelvételt. Hosszú távon ugyanakkor az agyi szerotonin koncentrációk és szerotonerg markerek mennyiségének csökkenése figyelhető meg a felhasználókban. Ezzel párhuzamosan funkcionális károsodások is megjelenhetnek, mint például az alvás- és hangulatzavarok, valamint a szorongás és az agresszivitás fokozódása. Mindemellett az ecstasy egyik legjellemzőbb hosszú távú mellékhatása a kognitív deficit. Különösen a szert rendszeresen fogyasztó felhasználók esetén csökkent retro- és prospektív memória, valamint károsodott végrehajtó funkciók figyelhetők meg. Számos tanulmány a szerotonerg károsodás mellett felvetette az endokannabinoid rendszer, az alvásszabályzás és a hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg tengely szerepét e folyamatban. Ugyanakkor ismert, hogy a fenti rendszerek egymás működését is képesek befolyásolni. Jelen tanulmányunkban a szerotonerg károsodás, az endokannabinoid rendszer és a fenti szabályozó mechanizmusok hatásait külön-külön, valamint egymásra gyakorolt lehetséges interakcióikat is tárgyaljuk, amelyek magyarázhatják az ecstasy által okozott hosszan tartó kognitív funkciócsökkenést.

(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(4): 214-222)

Kulcsszavak: ecstasy, MDMA, szerotonin, endokannabinoidok, hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg (HPA) tengely, alvás, alvászavarok, kogníció, memória, végrehajtó funkciók

In recent years service providers experienced a new phenomenon in the drug markets of Hungary: the dramatically increasing sale and use of designer drugs. In psychiatric practice, the first sign of this new trend was the increasing number of hospitalized patients with acute psychosis using a new type of designer drug: MDPV (3,4-Methylenedioxypyrovalerone). The range of designer drugs available is wider than ever before. They are inexpensive and many times are known to be legal, undetectable, safe or natural to the consumers. In fact, the compounds and their biological effects are many times unknown to the consumers and to the physicians as well, while a recently emerging body of data suggests that the somatic and mental consequences of their consumption are frequent, severe, and sometimes even life-threatening. The aims of this paper are to summarize the most important general information about some widely used designer drugs (synthetic cathinones and cannabinoids); to draw attention to present and upcoming trends of substance abuse patterns; and to highlight the importance and consequences of these trends in every day clinical practice, considering the most important and challenging somatic and psychiatric consequences of designer drug abuse.

(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(4): 223-231)

Keywords: designer drugs, MDPV, cannabinoids, psychiatric clinical practice

A szakirodalmi áttekintés a relapszusprevenció módszereivel foglalkozik. A relapszusprevenció a drogfüggők kezelésének kulcsmozzanata a változás transzteoretikus modellje értelmében. Ha a relapszusprevenció eredményes, azzal nemcsak a visszaesést előzzük meg, hanem a kliens kikerülhet a visszaesések circulus vitiosus-ából. A pszichoterápiás relapszusprevenciós módszerek közül a kognitív-viselkedésterápiás módszerek bizonyultak hatékonynak. Ezeknek ma már egy rövidebb formája is kialakult: a kognitív torzítás módosítása. A farmakoterápiás kezelések részben a sóvárgás csökkentése, illetve a pszichoaktív anyag hatásának kiiktatása révén hatnak. Speciális farmakoterápiás kezelést jelent a szorosabb értelemben relapszusmegelőző hatású, nem-absztinencia-orientált kezelés. Itt a cél a szerhasználat ártalmainak csökkentése, akkor is, ha rövidtávon az absztinencia nem elérhető. Így a hagyományostól eltérő, új célcsoportok is kezelésbe vonhatók.

(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(4): 232-238)

Kulcsszavak: drogfüggőség, relapszus, relapszusprevenció, kognitív-viselkedéses terápia, ártalomcsökkentés, farmakoterápia

Kísérleti állatokban az opiodok gátolják az utódgondozással kapcsolatos viselkedési formákat. A teljes gesztációs és a laktációs időszakban morfinnal kezelt patkány viselkedési változásait mindeddig nem vizsgálták szisztematikusan. Célkitűzés: Munkánk során a perinatális időszakban alkalmazott mérsékelt, állandó dózisú, folyamatos morfin-kezelés patkányra gyakorolt viselkedési hatásait vizsgáltuk. Módszerek: Nullipara nőstény patkányokat a pároztatás napjától kezdve a napi egyszeri 10 mg/kg s.c morfinnal kezeltük. Megfigyeltük az anyaállatok utódgondozási tevékenységét, valamint vizsgálatuk, hogy az anyai viselkedésre milyen hatással van az akut morfin-kezelés, a morfin akut hatása antagonizálható-e naloxonnal. Regisztráltuk a naloxon precipitálta fizikális, illetve egyéb viselkedési (szorongás-szerű jelek emelt-keresztpalló teszten, változás a lokomotoros aktivitásban) elvonási tüneteket. Az elválasztás után a morfin megerősítő hatása iránti szenzitivitást kondicionált helypreferencia-, valamint a naloxon averzív hatását kondicionált helyaverzió teszten vizsgáltuk. A krónikus morfin-kezelés hatására a morfin antinociceptív hatásának változását tail-flick teszten mértük. Eredmények: A krónikus morfinkezelésben részesült anyaállatokon jelentős mértékben romlott az utódgondozási viselkedés. Az egyszeri 10 mg/kg s.c. morfin ebbéli hatása naponta legalább 2-3 óráig tartott, dózisfüggést mutatott, és kifejezettebb volt a morfin-kezelt csoportban (szenzitizáció). A naloxon csupán enyhe fizikális elvonási tüneteket precipitált, egyéb, viselkedési elvonási jeleket (szorongás-szerű viselkedés, hipolokomóció) nem tudtunk kimutatni. Helypreferencia-teszteken a morfin pozitív megerősítő hatása és a NX averzív hatása jelentősen fokozódott. Szignifikáns antinociceptív tolerancia nem volt kimutatható. Következtetések: Bár a humán droghasználati szokásokat nehéz modellezni kísérletes körülmények között, az általunk választott, a gesztáció és a laktáció ideje alatt folyamatosan, naponta egyszer adagolt, relatíve mérsékelt, konstans dózisú morfinkezelés számos finom viselkedésbeli eltérést okoz az anyaállatokban. Az irodalomból közismert, hogy perinatálisan opioid-expozíciónak kitett utódokban rövid és hosszú távú, káros viselkedési hatások lépnek fel; ebben nemcsak a morfin direkt farmakológiai hatásának, hanem az anyai gondozó szerep gyengülésének is szerepe lehet.

(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(4): 239-251)

Kulcsszavak: anyai viselkedés, antinocicepció, dependencia, gesztáció, kondícionált helypreferencia, laktáció, megvonás, morfin, naloxon, patkány, perinatális

Rates of illicit drug use and drug-related deaths have continuously increased in developed countries since the 1960s even though the patterns of use and thus the related mortality differ from region to region. In Europe heroin is the drug most often implicated in overdoses. The decedents are most often male, between 20 and 30 years of age and have a long history of drug use. According to the majority of available studies a concomitant use of alcohol and benzodiazepines is one of the risk factors of heroin overdose. In our study we have examined the basic demographic and toxicological features of illicit drug related death cases in Budapest, Hungary between 1994 and 2012. Drug overdose death cases have been divided into two subgroups according to the substances responsible for the death of the subjects: an opioid group and a non-opioid group. The huge majority (87.9%) of decedents died due to heroin overdose and were male (87%). There has been a significant increase in the mean age of the opioid group for the past 19 years (p < 0.0001, r2 = 0.6228). The majority of heroin overdose cases (58%) has had no other psychofarmacons present at the toxicological examination. We have found a slight but significant positive correlation (p=0.0204, r =0.349) between the number of heroin overdose death cases and the mean concentration of street level purity heroin. Most of the examined demographic and toxicological features of the population studied have been in concordance with data previously reported. However, in contrast to other studies we report a strikingly high proportion of “pure” heroin overdose cases where no other psychoactive substances were found. The reason for this is currently unknown; we can only speculate that it can be related to the fact that heroin is used and abused differently from other countries. The remarkable phenomenon of the “ageing” of heroin users may also support a change in the drug use habits of the youngest population. The emergence and spread of new designer drugs also change the mortality characteristics of the youngest abusers and pose a new challenge for researchers.

(Neuropsychopharmacol Hung 2013; 15(4): 253-259)

Keywords: heroin, overdose, drug related death, alcohol