2015. október 16-án elhunyt Dr. Szilárd János András, az orvostudományok kandidátusa, emeritus professzor, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem rektora, az Ideg- és Elmegyógyászati Klinika korábbi tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Pszichiátriai Társaság alapító tagja, a pszichiátriai szakma önállósodásának, a szociálpszichiátriai és neuropszichiátriai szemléletmód jeles hazai képviselője.

Magyarországon évente több mint 100 ezer fekvő és több mint 1,3 millió ambuláns esetet látnak el a neurológiai osztályok és szakrendelések (Bereczki és Ajtay, 2009). A neurológiai kórállapotok egy része (akut stroke, epilepsziás rohamok, encefalitisz stb.) sürgős kórházi felvételt és ellátást igényel, de a legtöbb neurológiai betegség esetében tartós, sőt egész életre szóló gondozás szükséges. A gondozás részben neurológiai szakrendeléseken történik, de a szakvizsgálatok közötti időben fontos a háziorvos szerepe is.

A migrén pontos patomechanizmusa a mai napig ismeretlen, jelenleg nincs biomarker a migrén diagnózisához és nem létezik minden szempontból megfelelő migrén állatmodell sem, éppen ezért a jövőbeli migrénkutatások nélkülözhetetlenek. A jelenlegi migrénkezelés (mind akut, mind preventív) nem optimális. Nincsenek specifikus preventív gyógyszerek migrénre, és a jelenlegi preventív gyógyszerek hosszú távú alkalmazás esetén hatástalanná válhatnak. A triptánok hasznos rohamgyógyszerek migrénben, de a betegek egy részében hatástalanok, illetve használatuk kapcsán súlyos kardio-, vagy cerebrovaszkuláris mellékhatások fordulhatnak elő. Valamennyi rohamgyógyszer, így a triptánok, az ergot alkaloidok (és a nem specifikus rohamgyógyszerek is) fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájást okozhatnak. Számos újonnan szintetizált kísérleti gyógyszer hatásosnak és ígéretesnek tűnik a migrén terápiájában, de jelenleg a tapasztalatok ezekkel a szintetikumokkal kapcsolatban korlátozottak, így gyakorlati alkalmazásukhoz további vizsgálatok szükségesek.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(4): 169–176)

Kulcsszavak: migrén, terápia, triptánok, rohamgyógyszerek, megelőző kezelés, ergot alkaloidok, aszpirin, paracetamol, nem-szteroid gyulladáscsökkentők, antiemetikumok, új szintetikumok

A primer fejfájások két leggyakoribb képviselője a migrén és a tenziós típusú fejfájás. A populáció több mint 10%-a szenved migrénes, és még ennél is nagyobb része, kb. 30-40%-a tenziós típusú fejfájásban. E két fejfájástípus mind az egyénre, mind a társadalomra nagy kihatással van. Kezelésük két pillére a roham-, illetve a profilaktikus terápia. Profilaktikus terápiát gyakori, és/vagy nehezen kezelhető fejfájásrohamok esetén alkalmazunk. Bár mind a migrén, mind a tenziós típusú fejfájás gyakran társul depresszióval, kezelésükre – az általános orvosi vélekedéssel ellentétben – nem minden antidepresszívumot találtak hatékonynak. A triciklusos antidepresszívumok közé tartozó amitriptylint már 1968 óta használják fejfájás megelőző kezelésként, számos kettős vak, placebo-kontrollált tanulmány során igazolták hatékonyságát. Az újabb típusú, szerotonin visszavétel gátló, illetve szerotonin-noradrenalin visszavétel gátló antidepresszívumok ugyan a triciklusos antidepresszívumoknál kedvezőbb mellékhatásprofillal rendelkeznek, de az eddigi vizsgálatok nem tudták egyértelműen igazolni, hogy alkalmasak a fejfájások profilaktikus kezelésére.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(4):177–182)

Kulcsszavak: migrén, tenziós típusú fejfájás, profilaktikus kezelés, antidepresszívum, TCA

Az iszkémiás agyi infarktus esetek egyötöde kardioembolizáció következménye, amely leggyakrabban nonvalvuláris pitvarfibrilláció talaján alakul ki. Az ebben a betegségcsoportban alkalmazott, a primer és szekunder stroke prevencióban bizonyított hatékonyságú K-vitamin antagonista terápia számos hátránya – jelentős vérzéskockázat, monitorozásra szoruló és nehezen beállítható célérték INR – miatt biztonságosabb gyógyszerek fejlesztése elengedhetetlenné vált. Az úgynevezett új típusú orális antikoagulánsok új támadáspontokon próbálják befolyásolni a véralvadási kaszkád működését. Az apixaban, edoxaban és rivaroxaban az aktivált X-es faktor, a dabigatran a thrombin inhibitoraként fejti ki hatását. A III. fázisú klinikai vizsgálatok mind a stroke prevencióban, mind a vérzéses szövődmények tekintetében ígéretes eredményeket mutattak, ezért az amerikai és európai kardiológiai valamint stroke társaságok legújabb ajánlásai pitvarfibrilláló betegek kezelése kapcsán az új típusú orális antikoagulánsok alkalmazását már tartalmazzák. A pitvarfibrilláló, illetve kardioembolizációs stroke-on már átesett betegek ellátása során a számos hátránnyal rendelkező K-vitamin antagonisták helyett, az új típusú orális antikoagulánsok alkalmazása megfontolandó.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(4):183–190)

Kulcsszavak: stroke, pitvarfibrilláció, új típusú orális antikoagulánsok

A Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség a világon. A kezelés aranystandardja évtizedek után is a levodopa, melynek krónikus alkalmazása után a betegek nagy százalékában motoros szövődmények alakulnak ki. A motoros komplikációk megjelenésétől előrehaladott Parkinson-kórról beszélünk. Az előrehaladott Parkinson-kór klinikai képét ezek a szövődmények uralják: a motoros és nem motoros fluktuáció, illetve a zavaró diszkinéziák. A folyamatos dopaminerg stimuláció biztosítása csökkentheti e szövődmények kialakulását. Előrehaladott Parkinson-kórban a levodopa még hatékony, ez képezi az alapját az úgynevezett előrehaladott, vagy műszeres kezelési módszereknek. Három előrehaladott terápiás lehetőség áll rendelkezésünkre: az apomorfinpumpa, a mély agyi stimuláció és a levodopa/carbidopa intesztinális gél. Az utóbbi kezelés esetében a levodopa tartalmú gél közvetlenül a jejunumba, a felszívódás helyére kerül, melyet egy speciális pumpa adagol perkután endoszkópos gasztrosztómán/jejunosztómán keresztül. A kezelés nagy előnye, hogy monoterápiaként alkalmazható, tesztelhető, személyre szabottan állítható és reverzibilis. Számos klinikai vizsgálat bizonyította, hogy ez a terápia hosszú távon alkalmazható, jelentősen javítja a betegek életminőségét és sikeresen csökkenti, vagy megszűnteti a motoros fluktuációt, illetve a diszkinéziát.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(4):191–196)

Kulcsszavak: előrehaladott Parkinson-kór, motoros és nem motoros fluktuáció, diszkinézia, folyamatos dopaminerg stimuláció, előrehaladott kezelés, levodopa/carbidopa intesztinális gél

A relapszáló-remittáló szklerózis multiplex tartós immunmoduláns kezelésére a 2010-es évekig, 15 éven át csak parenterálisan alkalmazható készítmények álltak rendelkezésre. Örvendetes módon az elmúlt néhány évben hazánkban is elérhetővé váltak új hatásmechanizmusú és szájon át szedhető gyógyszerek is, amelyek révén szélesebbé váltak a kezelési lehetőségek. Így a terápiás döntés meghozásakor is több, illetve új szempontokat is figyelembe kell venni, valamint a korábbiaktól eltérő mellékhatásprofil miatt a beteggondozás gyakorlata is módosult. Az alábbiakban ismertetjük a per os adagolású első és másodvonalbeli gyógyszerek hatásmechanizmusát, farmakokinetikáját, a hatékonyságukat igazoló nemzetközi vizsgálatokat, az előforduló mellékhatásokat, és az alkalmazásukra vonatkozó gyakorlati javaslatokat.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(4): 197–205)

Kulcsszavak: relapszáló-remittáló szklerózis multiplex, immunmoduláns kezelés, per os terápiák

AZ IDŐSÖDŐ AGY
Hogyan változik agyunk ötven felett?
Írta: André Aleman
Fordította: Bérczes Tibor
Szerkesztette: Balázs István
Corvina Kiadó, 2014

SSRI-ok: rontják a perioperatív kimenetelt?
Selective Serotonin Reuptake Inhibitors: Depressing Perioperative Outcomes; S. J. Shepherd, C. Fiandeiro, R. D. Sanders; Br J Anesth 2015, 115:5-7.

Antidepresszívumok alkalmazása és a stroke ismételt kialakulásának kockázata: nemzeti reprezentatív kohorsz vizsgálat
Using antidepressants and the risk of stroke recurrence: report from a national representative cohort study; Hsiao-Ting Juang, Pei-Chun Chen, Kuo-Liong Chien; BMC Neurology, 2015;15(86).