Bizonyított tény, hogy a pszichiátriai betegségek jelentős része először a serdülőkorban és a fiatal felnőtt korban manifesztálódik, ami azt jelzi, hogy a születéstől a felnőtté válásig tartó úton számos hiányossággal és hibával kell számolni, amelyek sem felismerésre, sem megfelelő kezelésre nem kerülnek. A születéstől a felnőtté válás folyamatának (szubjektív) pszichológiai leírásait jól ismerjük, azonban az egyes fejlődési szakaszokról, azok egészséges és kóros elváltozásainak idegrendszeri morfológiai, biokémiai és funkcionális eltéréseiről kevés, a gyakorlatban hasznosítható természettudományos, organikus neurológiai ismerettel rendelkezünk. A rendkívül gazdag és színes pszichopatológiai, pszichoszomatikus és magatartási tünetről sok ismeretünk van, de ezek organikus eredete pontosan nem ismert, így azok hatékony befolyásolására, kezelésére a legtöbb esetben nincs lehetőségünk. A különböző pszichológiai leírások egyáltalán nem foglalkoznak sem a normális fejlődés, sem a kóros elváltozások idegrendszeri eredetével és okaival. Az senki előtt nem kétséges, hogy minden magatartásnak, pszichopatológiai és magatartás tünetnek a hátterében valamilyen organikus neurológiai, biokémiai elváltozás található, de ezek gyógyszeres kezelése ma még a mindennapi gyógyítás során nem biztosított.

Célkitűzések: Az agomelatin, egy új, kronobiológiai jellegű antidepresszívum antidepresszív hatásvizsgálata major depresszióban a gyógyszerszedés időbeli pontosságának függvényében, összehasonlítva az escitalopram antidepresszív hatásával. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban a 12. kezelési hét végén tanulmányoztuk a pszichiátriai szakrendelő összes major depressziós betegének gyógyulási arányait, akik számára agomelatin (napi 25 vagy 50 mg) vagy escitalopram (napi 10 vagy 20 mg) antidepresszívum monoterápiát állítottunk be 2014. 03. 01. és 2015. 03. 01. között. Utólagos interjúkkal felmértük az agomelatin esti szedésének pontosságát, és ez alapján „pontosan”, valamint „pontatlanul szedő” agomelatin alcsoportokra osztottuk a pácienseket. Eredmények: Az agomelatint pontatlanul szedő páciensek (n=16) 12 hetes szedést követő állapotellenőrzése során 7 beteg állapota nem javult (43,7%), 7 beteg reszponder (43,7%) és 2 remitter volt (12,5%). Az agomelatint pontosan szedő betegek (n=63) közül a 12. hét végére 18 beteg állapota nem javult (28,6%), 15 beteg reszponder volt (23,8%) és 30 beteg állapota remissziót mutatott (47,6%). Az agomelatint szedő két csoport között szignifikáns eltérést találtunk a gyógyulási arányok eloszlásai között (p=0,034). Az agomelatint pontosan szedő páciensek csoportjának (63 beteg) 12 hetes gyógyulási eredményeit összehasonlítva a pszichiátriai szakrendelő összes, ezen időszakban escitalopramot kapott major depressziós beteg (n=62) gyógyulási arányaival (30, illetve 29 remitter, 15, illetve 15 reszonder és 18, illetve 18 nonreszponder az agomelatin, illetve escitalopram esetén) nem mutatkozott szignifikáns különbség a gyógyulási arányokban (p=0,982). Következtetések: Eredményeink első alkalommal hívják fel a figyelmet az agomelatonin esetében a gyógyszerszedés kronobiológiai rendjének alapvető fontosságára, továbbá megerősítik a korábbi nemzetközi klinikai vizsgálatok eredményeit, miszerint az agomelatin antidepresszív hatása megegyezik a már klinikailag jól bevált escitalopraméval.
(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(2): 059–067) 

Kulcsszavak: agomelatin, escitalopram, major depresszió, kronobiológia

A szorongásos zavarok a leggyakoribb pszichiátriai megbetegedések közé tartoznak. Rövid összefoglaló közleményünkben áttekintjük a félelem, a szorongás és a szorongásos betegségek koncepcióit, továbbá tárgyaljuk a szorongásban résztvevő neuroanatómiai struktúrákat és azok szorongásos zavarokban észlelhető funkcionális és morfológiai eltéréseit. Cikkünkben érintjük még az új szorongásoldók kifejlesztésével kapcsolatos nehézségeket.
(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(2): 069–080)

Kulcsszavak: szorongás, neurobiológia, idegrendszeri képalkotás, gyógyszerfejlesztés

Az 5-HT_1A receptor a meglepetések receptora. Az akkor még ismeretlen hatásmechanizmusú szorongásoldó buspiron már évek óta a piacon volt, amikor felfedezték, hogy az 5-HT_1A receptor parciális agonistája. Újabb éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy elfogadják, hatásában ez a receptor játssza a kulcsszerepet. Ezután további meglepetések jöttek. Kiderült, hogy szorongásoldó hatása ellenére aktiválja a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) stressztengelyt, sőt, centrális úton fokozza a noradrenalin és adrenalin felszabadulását a periférián. A receptor aktivációja tehát ACTH/kortikoszteron, valamint katekolamin felszabadulást eredményez, de fokozza a béta-endorfin, az oxitocin és a prolaktin elválasztását is, emellett csökkenti a testhőmérsékletet, fokozza a táplálékfelvételt, jellemző magatartásválaszokat vált ki rágcsálókban, és bizonyos epilepszia típusok kialakulásában is szerepet játszik. A receptor a humán genetikai vizsgálatok tanúsága szerint a depresszió kialakulásában is szereplő olyan kognitív folyamatokban is szerepet játszik, mint például az impulzivitás, vagy a környezeti stresszre adott válasz. Ez a rendkívül széles hatásspektrum annak köszönhető, hogy az 5-HT_1A receptorok mind a szerotonerg, mind az egyéb, például glutamáterg, kolinerg, vagy noradrenerg neuronokon jelen vannak. Hatásainak zöme G_i fehérjék közvetítésével a receptort hordozó neuron hiperpolarizációján, gátlásán keresztül alakul ki. A szerotonerg neuronokon elhelyezkedő 5-HT_1A receptorok a szomatodendritikus tájon találhatók, és jelentős szerepet játszanak az antidepresszívumok hatásának késleltetésében, ami nyilvánvalóan hátrányos. Ezért a legújabb szerotonerg hatású antidepresszívumok, mint például a vilazodon és a vortioxetin úgy lettek megtervezve, hogy a molekula 5-HT_1A receptor parciális agonista hatással is rendelkezik. Ebben a közleményben főleg az 5-HT_1A receptorok stresszválaszokban és antidepresszív terápiában játszott szerepére koncentrálunk.
(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(2): 081–089)

Kulcsszavak: 5-HT_1A receptor, stressz, antidepresszívum, szorongásoldó, HPA-tengely, vilazodon, vortioxetin

A politikai rendszer változása negyed századdal ezelőtt súlyos értékválságot idézett elő és számtalan kárt okozott mind az oktatási-nevelési rendszerben, mind a pszichiátria fejlődésében. A szerző megállapítja, hogy a pszichiátria elleni támadások sokkal intenzívebbek a korábbiaknál, de sem az oktatási és egészségügyi, sem a pszichiátriai vezetés nem képes leküzdeni ezeket a nehézségeket. Tagadhatatlan, hogy az egész élet során fenntartható mentális egészség megalapozása a korai gyermekévekben történik, mégis a pszichiátriai betegségek első manifesztációjának 75%-a a serdülő és a fiatal felnőttkorban jelentkezik. Képtelenek vagyunk biztosítani minden gyermek számára az egészséges személyiségfejlődést és azokat a jogokat, amelyeket az Alaptörvény vagy az Egyezmény a gyermekek jogairól (UNICEF) előír. Az országon és a társadalmon belüli óriási egyenlőtlenségek, a magas színvonalú mentális, kulturális és spirituális oktatás és nevelés hiánya, az esszenciális, állandó értékek hiánya, az elvárható pszichiátriai ellátó és gondozó rendszer hiánya óriási akadályai az egészséges személyiségfejlődésnek, és személyiségtorzuláshoz, súlyos önpusztító magatartásformákhoz, szomatikus és mentális megbetegedésekhez vezetnek, amelyeket a jelenlegi pszichiátriai ellátó szolgálat képtelen megfelelő színvonalon kezelni. A szerző célja felhívni a pszichiáterek figyelmét a legfontosabb akadályokra:
1. A fogalmak tisztázatlansága, a történelmi előzmények figyelmen kívül hagyása.
2. Szomatikus, neurológiai, mentális, kulturális-szociális, spirituális tudatlanság.
3. Szervezetlenség a mentális nevelésben és a pszichiátriai ellátásban.
4. Értékválság a társadalomban, annak ellenére, hogy a Bölcsek Tanácsa már 2008-ban létrehozta a Lényeges, Állandó, Örök Értékek Skáláját és azt eljuttatta az oktatási rendszer irányítóinak.
5. Mentális prevenció szinte teljes hiánya mind az oktatásban, mind az egészségügyben. Nincs órarendszerű egészségtan-tanítás az iskolákban.
6. Nemtörődömség és önzés.
7. Érdektelenség a kompetens hatóságok körében.
8. A lehetséges és megvalósítható lehetőségek figyelmen kívül hagyása.
A szerző megállapítja, hogy a fenn említett akadályok kiküszöbölése, a magas színvonalú pszichiátriai ellátó rendszer – különösen, a gyermekpszichiátriai szolgálat – biztosítása, a magas színvonalú mentális nevelés rendkívül fontosak a legtöbb pszichiátriai zavar megelőzésében és kezelésében valamint az egészséges és boldog felnőtté válásban. Ha az ember lesz a legfontosabb a társadalmunkban, ha kiküszöböljük a legfontosabb akadályokat, ha biztosítjuk ismét a pszichiátria növekedését, elmondhatjuk, hogy „a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán”, és hogy a munkánk nem volt szélmalomharc.
(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(2): 090–098)

Kulcsszavak: pszichiátria válsága, mentális, kulturális, spirituális tudatlanság, érdektelenség, mentális prevenció hiánya, egészségtan-tanítás, értékválság, akadályok és lehetőségek.

Az olvasási zavar (RD) a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve 5. kiadásában az „Idegrendszer fejlődési zavarai” fejezeten belül a Specifikus tanulási zavarok közé tartozik. A vizsgálatok leírják, hogy a prognózis szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy korán (az iskola megkezdése előtt) vagy későn ismerik fel az RD-t. Jelen cikkünkben két RD diagnózisú gyermek és családjuk esetét mutatjuk be. Eseteink érzékletesen szemléltetik, hogy az RD felismerésének ideje hogyan befolyásolja a gyermek és családjának életminőségét: a korai felismerés javíthatja, míg a késői felismerés negatívan hat az életminőségre. Mindezek miatt fontos, hogy a szakemberek időben felismerjék és megfelelő kezelést és támogatást nyújtsanak az RD diagnózisú gyermek és családjaik számára. 
(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(2): 099–103)

Kulcsszavak: olvasási zavar, diszlexia, életminőség, diagnosztika, terápia

Bizonyított tény, hogy a pszichiátriai betegségek jelentős része először a serdülőkorban és a fiatal felnőtt korban manifesztálódik, ami azt jelzi, hogy a születéstől a felnőtté válásig tartó úton számos hiányossággal és hibával kell számolni, amelyek sem felismerésre, sem megfelelő kezelésre nem kerülnek. A születéstől a felnőtté válás folyamatának (szubjektív) pszichológiai leírásait jól ismerjük, azonban az egyes fejlődési szakaszokról, azok egészséges és kóros elváltozásainak idegrendszeri morfológiai, biokémiai és funkcionális eltéréseiről kevés, a gyakorlatban hasznosítható természettudományos, organikus neurológiai ismerettel rendelkezünk. A rendkívül gazdag és színes pszichopatológiai, pszichoszomatikus és magatartási tünetről sok ismeretünk van, de ezek organikus eredete pontosan nem ismert, így azok hatékony befolyásolására, kezelésére a legtöbb esetben nincs lehetőségünk. A különböző pszichológiai leírások egyáltalán nem foglalkoznak sem a normális fejlődés, sem a kóros elváltozások idegrendszeri eredetével és okaival. Az senki előtt nem kétséges, hogy minden magatartásnak, pszichopatológiai és magatartás tünetnek a hátterében valamilyen organikus neurológiai, biokémiai elváltozás található, de ezek gyógyszeres kezelése ma még a mindennapi gyógyítás során nem biztosított.

PET and SPECT in Psychiatry
Dierckx R., Otte A, deVries E, van Waarde A (editors) den Boer J. (guest editor)
Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2014