Cikkünkben az elmúlt harminc évben publikált, az öngyilkossággal, annak prevenciójával, illetve a depresszió és öngyilkosság kapcsolatával foglalkozó kutatási eredményeink tematikus összefoglalását adjuk. Reméljük, hogy írásunk felkelti a tudományos közvélemény érdeklődését a szuicidológia iránt, nemkülönben a döntéshozók figyelmét aziránt, hogy hazánkban az utóbbi 30 évben történt több mint 50 százalékos csökkenés ellenére még mindig kifejezetten magas az öngyilkossági halálozás (a második legmagasabb az Európai Unióban), így elkerülhetetlen további, szakértői véleményeken alapuló, összehangolt lépések megtétele.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(3): 113–119)

Kulcsszavak: szuicidium, prevenció, hangulatzavarok, Magyarország

Megfelelő kutatások és koncepciók hiányában a pszichedelikus szerekről tudományos bizonyossággal keveset tudunk. A régi szemlélet szerint ezek a szerek kizárólag károsak és orvosi szempontból használhatatlanok, ám a modern klinikai és farmakológia vizsgálatokból úgy tűnik, hogy számos pszichedelikus hatású szer, megfelelő körülmények között használva gyógyító potenciállal rendelkezik. Tanulmányunkban az orvosi kannabisz, a 3,4-metiléndioxi-metamfetamin (MDMA), a szalvinorin A, az ibogain és a dimetiltriptamint (DMT) tartalmazó ayahuasca hatására, terápiás lehetőségeire fókuszálunk, elsősorban biomedikális és részben lélektani perspektívából. A közleményben bemutatásra kerülő pszichoaktív szerek a legtöbb országban így Magyarországon is kábítószernek minősülnek és orvosi kutatásuk szigorú hatósági engedélyek miatt nehezített.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(3): 120–128)

Kulcsszavak: ayahuasca, DMT, ibogain, kannabisz, MDMA, pszichedelikumok, szalvinorin A

A szkizofréniára jellemző neurokognitív deficit – hazai kutatások tükrében is – jól ismert a szakemberek számára. A téma jelentőségét elsősorban az adja, hogy jelenlegi ismereteink szerint a betegség tünetei közül ez határozza meg legmarkánsabban betegeink minden­napi funkcióit és rehabilitációs lehetőségeit. A klasszikus pszichiátriai rehabilitációs eszköztár, legyen az gyógyszeres vagy pszichoszociális megközelítés, nem nyújt hatékony és specifikus segítséget a neurokognitív deficittünetek enyhítésére. A neurokognitív szemléletű rehabilitáció nemzetközi publikációkban és szakmai fórumokon egyre jelentősebb jelenléte ellenére a hazai szakirodalom meglehetősen elhanyagolt témája a kognitív fejlesztés, terápiás gyakorlata pedig – egyetlen intézményi kivétellel – hiányzik a hazai rehabilitáció repertoárjából. Tanulmányunk célja a kognitív remediáció témakörében megjelent aktualitások több szempontú bemutatása, a kognitív fejlesztés helyzetének és a szkizofrénia rehabilitációjában betöltött szerepének ismertetése, azzal a céllal, hogy a módszer ismertséget nyerjen, és mielőbb klinikai gyakorlattá váljon a hazai szakemberek körében is. A kognitív remediáció tanuláselméleti alapokon kidolgozott viselkedéstréning, amelynek célja a szkizofrén – vagy más pszichiátriai kórképpel élő – betegek kognitív funkcióinak kiterjedt és tartós javítása. A módszert – a megtévesztően hasonló rövidítés ellenére is – fontos elkülöníteni a kognitív viselkedésterápia módszerétől, amelynek tanuláselméleti alapjával mutat ugyan hasonlóságot, e modalitás mégis sokkal inkább pedagógiai jellemzőket hordoz magában. A kognitív remediáció nem egységes technika, számos settingje ismert, ám formai tényezőktől függetlenül egyértelműen specifikus és pozitív hatással van a neurokognitív funkciókra. Jól illeszkedik a rehabilitációs módszertanba, sőt ez a beágyazottság jelentősen növeli hatékonyságát és a készségek megjelenését a mindennapi funkcionalitásban, ezáltal javítva a betegség kimenetelét. E generalizálódási folyamat részben összefügg azzal, hogy a neurokognitív funkciók javulásával pácienseink „hozzáférhetőbbé” válnak egyéb terápiás modalitásokban is, növelve ezek hatékonyságát is. A neurokognitív teljesítmény javulásával korreláló és releváns agyi területeket érintő funkcio­nális és strukturális változásokat képalkotó vizsgálatok egyre növekvő száma igazolja. Ezen túlmenően költséghatékonysági szempontok is alátámasztják a módszer alkalmazhatóságát, melynek adaptációit – a kognitív paradigma értelmében – számos más pszichiátriai kórképben biztató eredményekkel alkalmazták.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(3): 129–140)

Kulcsszavak: kognitív remediáció, szkizofrénia, neurokogníció, rehabilitáció

Bevezetés: Magyarországon jelenleg 150-300 ezer közöttire becsülhető a demenciában szenvedő betegek száma. A vaszkuláris demencia előfordulási aránya Magyarországon magasabb, mint más országokban. A demens páciensek kórházi felvételének számos, különféle oka lehet. Maga a kognitív deficit a legritkább esetben szolgál kórházi beutalás alapjául, sokkal inkább a demencia magatartásbeli tünetei vagy a társuló rendellenességek képezik a kórházi felvételek legfőbb okát. Célkitűzés: egy budapesti pszichiátriai centrumba felvett demens betegek akut pszichiátriai osztályra történő felvételét képező okok vizsgálata. Anyag és módszer: retrospektív vizsgálatunkban az Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Merényi Gusztáv Kórház – Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumába (PAC) 2014.08.01.-2014.10.31. között felvett betegek adatait vizsgáltuk meg, különös tekintettel a kórházi felvétel okaira. Eredmények: a vizsgált periódusban 302 beteg került felvételre a PAC-ba, melynek 26,15%-a szenvedett demenciában. A demencia altípusainak megoszlása következőképpen alakult: 43% kevert típus (vaszkuláris és primer neurodegeneratív) 40,5% vaszkuláris, 11,4% Alzheimer típusú, 5,1% egyéb típusú demencia. A páciensek 12,7%-a enyhe, 34,2% középsúlyos, 53,2%-a súlyos demenciában szenvedett. A kórházi felvétel okai a következők voltak: 34,2%-ban agresszív magatartás, 19%-ban deliráns tudatzavar tünetei, 15,2%-ban zavartság és céltalan elkóborlás. Mindezek főként középsúlyos és súlyos demenciához társultak. Öngyilkossági kísérlet, 10,1%-ban szolgált a felvétel okául, míg 6,3%-ban téveszmék hangoztatása miatt kerültek a betegek felvételre. A páciensek 44,3%-ának volt szüksége belgyógyászati osztályra történő áthelyezésre, ezen belül 12% a felvételt követő 3 napon belül került áthelyezésre. A vizsgált betegek közel 9%-a hosszabb pszichiátriai osztályos ápolásra szorult, 21,5%-ot lehetett az otthonába bocsátani, 20,3% idősek otthonában került elhelyezésre és 5,1% volt a demens betegek halálozási aránya.  A páciensek több mint felénél volt lehetőség CGI-C skála felvételére, ennek eredményeként 59% 2-es pontszámot (sokat javult) ért el, 25% 1-et (nagyon sokat javult), 16% 3 pontot (közepes javulás). Megbeszélés: A belgyógyászati osztályra történő áthelyezések és elhalálozások (5%) magas aránya rávilágít az akut pszichiátriai osztályra felvett idős betegek alapos szomatikus kivizsgálásának és laboratóriumi vizsgálatainak fontosságára. Szembetűnő a hazaengedhető és az idősek otthonában elhelyezett páciensek alacsony száma, ami a szociális hálózat fejlesztésének szükségességére hívja fel a figyelmet.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(3): 141–145)

Kulcsszavak: demencia, akut pszichiátriai felvétel, okok

Reasons for acute psychiatric admission of patients with dementia

Célkitűzés: A szorongás ubikviter pszichopathológiai tünet, amely gyakran társul alvászavarokkal is. Az alvás szorongás patomechanizmusában és hatásaiban betöltött szerepe intenzív kutatások ellenére sem tisztázott. Vizsgálatunk célja feltárni az alvási makrostruktúra szorongás hatására bekövetkező változásait, és hogy ezek hogyan interferálnak az életkorból, nemi különbségekből és az esetlegesen társuló depressziós tünetekből származó alvásszerkezeti változásokkal. Módszer: 1083 alváspanasz miatt vizsgált beteg poliszomnográfiás vizsgálatból származó adatait hasonlítottuk össze 4 különböző statisztikai összeállításban. Vizsgáltuk a szorongás, az eltérő súlyosságú depressziós tünetek, az életkor és a nem hatásait az alvás-iniciációra és fenntartásra, valamint az alvás szerkezetére. Eredmények: Súlyos szorongás esetén jelentősen megnő az alvás és a REM fázis latenciája, míg a REM alvásban és a lassú hullámú alvásban töltött idő  mennyisége csökken. Depresszió esetén hasonlóan változik a lassú hullámú alvás és az alvási latencia, ezzel szemben a REM fázis gyakoribb és latenciája csökken. Öregedéssel nő az alvás latencia, az alvás fragmentálódik, csökken a lassú hullámú alvás mennyisége; kevésbé a REM fázisé. Nők több időt töltenek lassú hullámú alvásban és kevesebbet REM fázisban, mint a férfiak. Következtetés: Feltételezzük, hogy az alvási makrostruktúrában létrejövő eltérések szerepet játszhatnak a depresszióhoz és szorongáshoz társult kognitív változásokban. A szorongáshoz és depressziós tünetekhez kötött alvásváltozások hatásai feltehetőleg módosítják az életkor és a nem alvásmintázatra gyakorolt hatásait.

(Neuropsychopharmacol Hung 2015; 17(3): 146–156)

Kulcsszavak: szorongás, nemi különbségek, öregedés, alvási stádiumok, poliszomnográf

Antidepresszívumok használata és az öngyilkosság, valamint az öngyilkossági kísérlet illetve önsértés kockázata 20 és 64 év közöttiek esetében – alapellátási adatbázist alkalmazó kohorsz vizsgálat
Antidepressant Use and Risk of Suicide and Attempted Suicide or Self Harm in People Aged 20 to 64 – Cohort study Using a Primary Care Database;  Coupland, C.; Hill, T.; Morriss, R.; Arthur, A.; Moore, M. and Hippisley-Cox, J.: BMJ 2015; 350:h517.

*

Napi egyszeri adagolású nyújtott hatású quetiapin hatásosságának és biztonságosságának vizsgálata más antipszichotikumokról átállított kínai szkizofrén betegek körében
The Efficacy and Safety of Once-daily Quetiapine Extended Release in Patients With Schizophrenia Switched From Other Antipsychotics; An Open-label Study in Chinese Population; Pei-Yin Pan; Meei-Shyuan Lee; Chin-Bin Yeh; BMC Psychiatry. 2015;15(1).