Kedves Péter!

Nehezen elmondható megrendültséget érzek, ahogy itt állunk gyászoló családod, barátaid, kollégáid,tisztelőid körében, hogy elbúcsúzzunk Tőled. A végső elköszönés, az emlékezés, a tiszteletadás alkalmából megkíséreljük összegezni, hogy mit jelentettél és jelentesz nekünk, távozásoddal kit veszítettünk el, mit őrzünk és mit viszünk tovább tanításaidból, miért szerettünk és tiszteltünk, és miért fogunk Rád mindig emlékezni.

Az öngyilkossági rizikófaktorok hierarchikus rendbe állíthatók és egy így szerkesztett kérdőív segítséget nyújthat a klinikai gyakorlatban a szuicid rizikó felmérésére. A szerzők a maguk által kidolgozott kérdőív klinikai használhatóságát elemzik szuicidális és nem szuicidális pszichiátriai betegek, valamint egészséges kontrolok mintáin. Az eredmények alapján a 12 tételt tartalmazó változat helyett egy rövidebb és várhatóan szenzitívebb, összesen 6 tételt tartalmazó kérdőívre tesznek javaslatot.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(3): 131–136)

Kulcsszavak: öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet, öngyilkossági rizikó faktorok, hierarchikus osztályozás, szenzitivitás

A szorongásos kórképek egyéves prevalenciája reprezentatív felmérések alapján a felnőtt lakosságban 12,6-17,2% közötti, a hazai vizsgálat szerint 17,7%. Az orvosi értelemben vett, és kezelést igénylő major depresszió prevalenciája a háziorvosi gyakorlatban mind nemzetközi, mind hazai vizsgálatok szerint is 6-10%. A depresszió korai felismerése és hatékony kezelése a megelőzés szempontjából rendkívül fontos, mivel a nem kezelt depresszió jelenti az öngyilkosság legfontosabb rizikófaktorát. Nemzetközi és hazai vizsgálatok szerint a major depresszióknak az alapellátásban történő felismerése lényegesen hozzájárul az öngyilkossági halálozás csökkenéséhez. Közleményünkben áttekintjük a szorongásos zavarok és depresszió szűrését, a betegek kezelését, gondozását. Ismertetésre kerül az akut, illetve rövid távon megjelenő szuicid veszély felismerését célzó két rövid kérdőív, illetve ezeknek a háziorvosi/általános orvosi gyakorlatban való alkalmazása.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(3): 137–146)

Kulcsszavak: szorongás, depresszió, öngyilkosság, szűrés, háziorvos

Az epilepsziában kialakuló pszichiátriai zavarok az érintettek életminőséget súlyosan károsítják, egyben megnövelve szuicid veszélyeztetettségüket, és az epilepsziában egyébként is súlyos terhet jelentő stigmatizációt. A felnőttkori epilepsziák között pszichiátriai szempontból a halántéklebenyi a legveszélyeztetőbb. Úgy tűnik, az epilepszia és a mentális zavarok szorosan összekapcsolódnak. Háttérben fel nem ismert rohamok, posztiktális gátlás, valamint az alvásban felerősödő interiktális epilepsziás aktivitás hatása feltételezhető. Munkánkban megkíséreljük bemutatni az epilepsziás mentális zavarokat klinikai oldalról; a teljességre nem törekedve, utalva a neuropszichiátria határmezsgyéjén mozgó kezelés nehézségeire.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(3): 147–158)

Kulcsszavak: epilepszia, neuropszichiátria, komorbiditás, pszichiátriai zavarok

The authors seek to find new connections between recent results of biology and older theories. This paper aims to assemble the jigsaw puzzle. The theoretical background of the hypothesis was described in the previous issue of the journal (Sikter et al. 2017a). Human stress response often coexists with persistent hypocapnia or hypercapnia – developing via psychosomatic pathomechanism – which can lead to mental and psychosomatic illnesses. Chronic hypocapnia mainly generates hyperarousal disorders which may be reversible for an extended time, however, vicious cycles may start when hypoxia and/or severe somatic diseases are simultaneously present (commonly in the elderly), which conditions often end with death without medical help. Chronic hypercapnia devastates the organism initially without symptoms, partly due to neurohumoral contraregulation, consequential dysregulation and metabolic remodeling. Psychosomatic disorders (e.g., diseases of civilization that evolve in people with disadvantaged psychosocial situations) develop over years and decades, causing irreversible changes. Hypercapnia usually occurs in clinical pictures of chronic obstructive pulmonary disease, obesity hypoventilation syndrome, obstructive sleep apnea, and its unobstructed version (sleep-related hypoventilation), generating various organic disorders (hypertension, type 2 diabetes, cardiovascular disorders, immunological diseases, depression, etc.). Because of the above, chronic hypocapnia and hypercapnia cannot be regarded as harmless accompanying phenomena. That is why we have to strive for restoring eucapnia and normalizing the induced ionic changes, which does not appear to be a hopeless task.

(Neuropsychopharmacol Hung 2017; 19(3): 159–169)

Keywords: depression as an extreme hypoarousal, diseases of civilization, idea of restoring the milieu intérieur, remodeling of metabolism

A relapszus kockázata az antidepresszív terápia elhagyását követően szorongásos betegségekben, kényszerbetegségben és poszt-traumás stressz betegségben
Risk of Relapse After Antidepressant Discontinuation in Anxiety Disorders, Obsessive-compulsive Disorder, and Post-traumatic Stress Disorder; Systematic Review and Meta-analysis of Relapse Prevention Trials; Neeltje M Batelaan, Renske Bosman, Anna Muntingh, Willemijn D Scholten, Klaas M Huijbregts, Anton J L M an Balkom; BMJ, 2017; 358 (j3927)

Az alkohol okozta dependencia farmakoterápiája 
Pharmacotherapy for alcohol dependence – the why, the what and the wherefore; E. T. Goh, M. Y. Morgan; Alimentary Pharmacology & Therapeutics. 2017;45(7):865-882