2018. március, XX. évfolyam, 1. szám
A pszichofarmakológia múltja, jelen és jövője
Péter László
Absztrakt
A pszichofarmakológia múltja, jelen és jövője
Péter László
A múlt század 50-60-as éveitől kezdve a pszichiátriai betegségek etiológiájának egyre jobb megismerésén keresztül az elérhető pszichofarmakonok száma ugrásszerűen megnőtt. A monoamin hipotézis bevezetését követően a dopamin, szerotonin és noradrenalin neurotranszmissziót befolyásoló szerek szinte az egész világon elérhetővé váltak. A hagyományos vagy típusos gyógyszerekre jellemző volt a nagy hatékonyság, viszont mivel számos egyéb receptor működését is érintették, ezért a mellékhatásprofiljuk nagyon kedvezőtlen volt. Ennek hatására indult meg a pszichofarmakonok fejlesztésének 2. nagyobb hulláma az 1980-90-es években. A szelektiv szerotonin reuptake gátlók (SSRI-k), a kettős hatású antidepresszívumok vagy az atípusos antipszichotikumok sokkal kevesebb mellékhatással rendelkeztek, és hatékonyságuk sem maradt el a korábbi szerekétől. Az utóbbi 10-15 évben igazán új hatásmechanizmusú szer nem került piacra, inkább a korábbi hatóanyagok módosított vagy kombinált változatait láthatjuk. Napjainkban a generikus gyógyszerek térhódítása figyelhető meg világszerte, az originális készítmények döntően finanszírozási okok miatt kikopnak az elérhető gyógyszerpalettából. A jövő kutatóinak talán el kellene gondolkozniuk azon, hogy a régebbi gyógyszerek hatékonyságát hogyan lehetne kombinálni az újabb szerek mellékhatásprofiljával. Emellett persze láthatunk törekvéseket olyan más betegségekben használt gyógyszerek pszichiátriai adaptációjára is, melyek nem a monoamin hipotézist veszik alapul, hanem pl. a pszichiátriai betegségeket egyfajta gyulladásként aposztrofálják. Történtek már vizsgálatok gyulladáscsökkentőkkel, anticitokin szerekkel, prosztaglandin inhibitorokkal, immunszupresszív gyógyszerekkel is. Bár az eredmények biztatóak, de használatuk egyelőre még nem terjedt el a köztudatban.
The development of a short version of TEMPS-A in Hungarian non-clinical samples
Andras Lang, Barbara Papp, Tamas Inancsi, Peter Dome, Xenia Gonda, Zoltan Rihmer, and Zsuzsanna Belteczki
Absztrakt
A TEMPS-A kérdőív magyar nyelvű rövid változatának kialakítása nem klinikai mintán
Láng András1, Papp Barbara2, Ináncsi Tamás2, Döme Péter3,4, Gonda Xénia3,4,5, Rihmer Zoltán3,4,5 és Bélteczki Zsuzsanna6
1 Institute of Psychology, University of Pecs
2 Doctoral School of Psychology, University of Pecs
3 Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University, Budapest
4 National Institute of Psychiatry and Addictions, Laboratory for Suicide Research and Prevention, Budapest
5 Department of Pharmacodyamics, Semmelweis University, Budapest
6 Psychiatric Hospital, Nagykallo
Elméleti háttér: A Temperament Evaluation of Memphis, Pisa and San Diego Autoquestionnaire (TEMPS-A) széles körben használatos eszköz az affektív temperamentumok mérésére. Az affektív temperamentumok az emberek általános hangulatát írja le és fontos prekurzorai a hangulatzavaroknak. Jelen közlemény két vizsgálatában arra tettünk kísérletet, hogy a TEMPS-A kérdőív magyar nyelvű rövid változatát kidolgozzuk. Módszer: A két vizsgálatban összesen 1857 egyetemi hallgató vet részt. A résztevevők a két vizsgálatban a TEMPS-A eredeti 110 állításos és újonnan kidolgozott rövid változatát, a PROMIS Érzelmi Distressz itembank szorongás, depresszió és harag skáláit, az Altman-féle Önkitöltős Mánia Skálát, az Élettel Való Elégedettség Skálát és a rövid WHO Jóllét Skálát töltötték ki. Eredmények: Főkomponenselemzések során az eredeti 110 állításból 40 állítás került bele a magyar nyelvű TEMPS-A rövidített változatába. A 40 állítás öt faktorba rendeződött, amelyek a hozzájuk tartozó állítások alapján az öt affektív temperamentumnak voltak megfeleltethetők. A rövid változat faktorai mérsékelttől jelentősig terjedő erősségű kapcsolatot mutattak eredeti párjaikkal. Minden faktor jó vagy kiváló belső megbízhatósággal rendelkezett. Az újonnan kidolgozott rövid változat faktorai az elvárásoknak megfelelő irányú és erősségű kapcsolatot mutattak az érzelmi distressz, a mánia és a pszichológiai jóllét mutatóival. Következtetések: A TEMPS-A magyar fordításának rövid változata ígéretes mérőeszköz mind a klinikai szakemberek, mind pedig a kutatók számára. Az újonnan kidolgozott rövidített mérőeszközt az affektív temperamentum megbízható és érvényes mérőeszközének tekinthetjük.
(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(1): 4–13)
Kulcsszavak: affektív temperamentumok, TEMPS-A rövid változat, magyar nyelv
Az öngyilkossági veszély felmérése a Rövid Szuicid Kérdőív segítségével – előzetes eredmények
Zoltan Rihmer, Peter Dome, Xenia Gonda, Annamaria Rihmer and Zsuzsanna Belteczki
Absztrakt
Az öngyilkossági veszély felmérése a Rövid Szuicid Kérdőív segítségével – előzetes eredmények
Rihmer Zoltán1,2, Döme Péter1,2, Gonda Xénia1,2, Rihmer Annamária3 és Bélteczki Zsuzsanna4
1 Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest
2 Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, Budapest
3 Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Pszichiátriai szakrendelés, Budapest
4 Sántha Kálmán Szakkórház, I. sz. Pszichiátriai osztály, Nagykálló
A szerzők egy mindössze 6 tételt tartalmazó, a vizsgáló által kitöltendő, a szuicid rizikó felmérését szolgáló kérdőív klinikai használhatóságát mérték fel osztályra felvételre kerülő szuicidális és nem szuicidális pszichiátriai betegeknél valamint egészséges kontrolloknál. Az eredmények szerint a kérdőív pszichiátriai betegeknél magas szenzitivitással és specificitással detektálja a kifejezett öngyilkossági veszélyt, ezért a klinikai gyakorlatban jól használhatónak tűnik.
(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(1): 14–17)
Kulcsszavak: öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet, öngyilkossági rizikó faktorok, hierarchikus osztályozás, szenzitivitás, specificitás
Absztrakt
N-metil-D-aszpartát receptor ellenes antitest okozta enkefalitisz: a Janus-arcú betegség
Sipos Ildikó
Neurológiai Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest
Az elmúlt két évtized egyik legnagyobb jelentőségű neuroimmunológiai felfedezése a sejtfelszíni antigén ellenes antitest okozta enkefalitiszek leírása volt. Különlegességük, hogy a virális vagy paraneoplasztikus okokból kialakuló enkefalitiszekkel szemben az antitest-mediált forma esetében megfelelő terápia mellett teljes gyógyulás érhető el. A jelen közleményben az N-metil-D-aszpartát receptor ellenes antitest (anti-NMDAR) okozta enkefalitisz tüneteit, terápiás lehetőségeit és a betegség felismerésének buktatóit foglaljuk össze saját tapasztalataink ismertetése mellett. Az anti-NMDAR betegek jórészt fiatal nők, akiknél az esetek kb. egyharmadában ovárium teratomával kapcsoltan alakul ki a betegség. A tünetek oka az antitest-receptor komplex internalizácója miatt kialakuló glutamáterg jelátviteli zavar. A kórkép általában monofázisos lefolyású, a kiújulás esélye kb. 10%. Kialakulását virális prodroma vezeti be, de az utóbbi években több esetet is közöltek, ahol a betegség megjelenését herpes simplex vírus-1 okozta agyvelőgyulladás előzte meg. A tünetek jellegzetesen két fázisban jelennek meg, és azok igen eltérő természete miatt a kórképet Janus-arcúnak is nevezhetjük. Az első, kortikális fázisban a pszichiátriai tünetek – agitáltság, hallucinációk, téveszmék – a jellegzetesek, míg a következő, szubkortikális fázisban a neurológiai tünetek – mozgás- és autonóm zavar – dominálnak. A kortikális tünetek nagyon hasonlóak az akut pszichózis kórjeleihez, így nem meglepő, hogy az anti-NMDAR enkefalitiszes betegek nagyobb része először pszichiátriai osztályra kerül. A betegség felismerése a szubkortikális fázis kórjeleinek megjelenésekor sem egyszerű, mert azokat – pl. a periorális hiperkinézist – az alkalmazott antipszichotikumok mellékhatásaival is magyarázhatjuk. Ilyen esetekben, tapasztalt pszichiáter kollégákkal beszélve, főként a betegség dinamikája és a gyógyszeres kezelésre adott elégtelen reakció az, ami leginkább felkeltheti az anti-NMDAR enkefalitisz gyanúját. A biztos diagnózis az NMDA-receptor ellenes antitest kimutatásán alapszik, amely a likvorból és a szérumból egyaránt történhet. A pszichotikus tüneteket kezelésére a haloperidol a leghatásosabb, de antidopaminerg mellékhatása miatt mégis inkább az atípusos neuroleptikumok alkalmazása ajánlható. A tüneti kezelés mellett mihamarabb el kell kezdeni az immunterápiát. A gyógyulás folyamata így is hosszú hónapokig tart, és eredményessége a pszichiáterek, neurológusok és intenzív terapeuták szoros együttműködését igényli.
(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(1): 18–25)
Kulcsszavak: anti-NMDAR antitest, autoimmun enkefalitisz, pszichózis, immunterápia
Az antidepresszívumhasználat gyakorlati szempontjai a várandósság és az anyatejes táplálás időszakában
Absztrakt
Az antidepresszívumhasználat gyakorlati szempontjai a várandósság és az anyatejes táplálás időszakában
Döme Péter1,2 és Faludi Gábor1
1 Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest
2 Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet – Nyírő Gyula Kórház, Budapest
Az antidepresszívumok (AD-k) fő terápiás indikációi, vagyis az unipoláris (major) depresszió (MDD) és a különféle szorongásos kórképek kifejezetten gyakoriak a várandósság idején, illetve a posztpartum periódusban. Ugyanakkor – tekintettel az antidepresszív farmakoterápia magzati és újszülöttkori fejlődésre kifejtett potenciális veszélyeire – a kezelő orvos és a (leendő) édesanya is sokszor fenntartásokkal tekint a hangulatjavító gyógyszerek alkalmazására ezen időszakokban. A felelősségteljes döntéshozatalhoz azonban tudnunk kell arról is, hogy a kezeletlen depressziónak és szorongásos megbetegedéseknek negatív egészségügyi következményei vannak mind az anya, mind a magzat/újszülött tekintetében, mely miatt a terhesség alatti és a posztpartum időszak MDD-s, illetve szorongásos megbetegedései mindenképpen kezelésre szorulnak. A kezelés az enyhébb esetekben jellemzően pszichoterápiával, míg a súlyosabb esetekben AD-al (is) folytatott farmakoterápiával történik. Sajnos az AD-k hatékonyságát és biztonságosságát kevés jó minőségű vizsgálat mérte fel specifikusan a kérdéses időszakokban jelentkező affektív megbetegedések kezelése kapcsán. Összefoglaló tanulmányunkban megpróbálunk a peripartum időszak AD kezelésével kapcsolatos gyakorlati támpontokat nyújtani.
(Neuropsychopharmacol Hung 2018; 20(1): 26–34)
Kulcsszavak: antidepresszívum, affektív zavarok, terhesség, anyatejes táplálás
Folyóirat-referátumok
Absztrakt
Folyóirat-referátumok
Péter László
Antidepresszivumok és szuicid viselkedés idős korban: 75 év felett újonnan beállitott antidepresszívumhasználat mintázata
Antidepressants and suicidal behaviour in late life: a prospective population-based study of use patterns in new users aged 75 and above; Khedidja Hedna, Karolina Andersson Sundell, Armina Hamidi, Ingmar Skoog, Sara Gustavsson, Margda Waern; European Journal of Clinical Pharmacology; February 2018, Volume 74, Issue 2, pp. 201-208
Ketamin alkalmazása a szuicid gondolatok gyors csökkentésére major depresszióban: midazolam kontrollált randomizált klinikai vizsgálat
Ketamine for Rapid Reduction of Suicidal Thoughts in Major Depression: A Midazolam-Controlled Randomized Clinical Trial; Michael F. Grunebaum, Hanga C. Galfalvy, Tse-Hwei Choo, John G. Keilp, Vivek K. Moitra, Michelle S. Parris, Julia E. Marver, Ainsley K. Burke, Matthew S. Milak, M. Elizabeth Sublette, Maria A. Oquendo, J. John Mann; Volume 175, Issue 4, April 01, 2018, pp. 327-335
Az öngyilkossági kísérletek és befejezett öngyilkosságok összefüggései a hormonális fogamzásgátlással
Association of Hormonal Contraception With Suicide Attempts and Suicides; Skovlund CW, Morch LS, Kessing LV, Lange T, Lidegaard O; Am J Psychiatry Volume 175, Issue 4, April 01, 2018, pp. 336-342