Bevezetés: A kompulzív szexuális viselkedési zavar, más néven hiperszexualitás iránt egyre nagyobb a szakmai érdeklődés. A szakirodalom egyelőre kevés olyan tényezőt ismer, amely megbízhatóan előrejelezné a hiperszexualitást. Jelen kutatás célja a kényszeres szexuális viselkedési zavar hátterében álló motivációs tényezők feltárása volt, az Öndeterminációs elmélet keretein belül. Ez alapján ötféle szabályozás típus különíthető el: intrinzik, integ- rált, identifikált, introjektált és extrinzik. A szabályozás teljes hiánya, az amotiváció, külön kategória.

Módszer: A vizsgálat egy közel 1000 fős, nem klinikai mintán zajlott. A szexu- ális motivációt a Szexuális Motivációs Skála, a kényszeres szexuális viselkedést pedig a Hiperszexuális Viselkedés Leltár segítségével vizsgáltuk. Mindkét mérőeszköz megfelelő megbízhatóságot mutatott. A változók közötti kapcsolat elemzésére többszörös lineáris regressziót végeztünk.

Eredmények: A regresszió során a nem kontrollálása mellett a hat motivációs tényező közül az integrált (β = 0,167), az introjektált (β = 0,074) és az amotiváció (β = 0,128) szignifikánsnak bizonyult (p <0,001), az identifikált pedig közel szignifikánsnak (β = 0,53; p = 0,065). A motiváció intrinzik (β = -0,032; p = 0,366) és extrinzik (β = -0,027; p = 0,168) formái nem befolyásolták a hiperszexualitást. A modell teljes magyarázott va- rianciája 18% volt (p <0,001). Az eredmények alapján a hat motivációs tényezőből három pozitívan és gyengén jósolta a hiperszexualitást.

Konklúzió: A kutatás eredeti hipotézise, miszerint a kevésbé öndeterminált motivációjú szexuális viselkedés jobb előrejelzője lesz a kényszeres szexuális viselkedésnek, nem igazolódott. A későbbiekben a pozitívan kap- csolódó változók – különösen az amotiváció – fontos szerepet játszhatnak a pszichoterápiás folyamatokban. A kényszeres szexuális viselkedés jobb megértéséhez azonban további tényezőket kell feltárni.

(Neuropsychopharmacol Hung 2024; 26(2): 65–75)

Kulcsszavak: szexuális motiváció, hiperszexualitás, öndeterminációs elmélet, kompulzív szexuális viselkedési zavar

Tanulmányunk a Mentális Egészséggel Összefüggő Életminőség Kérdőív (MHQoL) magyar verziójának hazai adaptálását mutatja be. Elméleti háttér: Az elmúlt évtizedekben elmoz- dulás figyelhető meg az egészségügyben az életminőség megítélése tekintetében, hiszen a beavatkozások végső célja már nem csupán a tünetek csökkentése, és az élettartam meg- hosszabbítása, hanem ugyanannyira az életminőség javítása is. Az életminőség mérésére több mérőeszközt is kidolgoztak, többségük azonban kizárólag a testi-fizikai egészségre összpontosít, és nem fedi le teljes mértékben azokat a dimenziókat, amelyek a mentális problémákkal küzdő emberek életminősége szempontjából fontosak. Van Krugten és mtsai. (2021) kidolgozták a mentális egészséggel kapcsolatos életminőség hét legfontosabb di- menzióját lefedő MHQoL (Mental Health Quality of Life – Mentális Egészséggel Összefüggő Életminőség) kérdőívet.

Célkitűzések: Kutatásunknak két fő célja volt, először is, az MHQoL kérdőív magyar adaptációjának megvalósítása, másodszor, célunk volt az egészséges és a diagnosztizált pszichiátriai zavarokkal küzdő személyek eredményeinek összehasonlítása.

Módszer: A kérdőíves vizsgálatban 189 fő vett részt (157 fő pszichiátriai szempontból egész- séges, 32 fő valamilyen mentális zavarral küzdő személy, akik közül 20 fő akut pszichiátriai osztályos, 12 fő pedig ambuláns ellátásban részesül). Az adatokat megerősítő faktoranalízis- sel, reliabilitásvizsgálattal, valamint független mintás t-próbával elemeztük.

Eredmények: Megerősítő faktorelemzésünk alapján mind a hét tétel jó illeszkedést mutatott a modellel, az egyes tételek faktorsúlya 0,45 és 0,79 közöttinek bizonyult. Az MHQoL reliabilitásvizsgálata során kapott Cronbach-α mutató kiváló belső megbízhatóságot mutat: értéke 0,81, a téte- lenkénti reliabilitás értékek 0,76-0,81 közötti tartományban helyezkednek el. A pszichiátriai diagnózissal rendelkező és pszichiátriai diagnózissal nem rendelkező kitöltők átlagainak összevetését független mintás t-próbával végeztük. A két csoport átlagaiban szignifikánsan különbség adódott a jövőkép, a hangulat, a kapcsolatok, és a testi egészség tételek mentén, valamint az MHQoL összpontszáma és a pszichológiai jóllét átlagértékeinek összehasonlí- tásakor. A legtöbb változó közepes hatásmérettel különbözik egymástól.

Következtetések: Eddigi eredményeink alátámasztják, hogy az MHQoL magyar változata a pszichometriai mutatók alapján megfelelően differenciál a pszichiátriai betegséggel élő, és a pszichiátriailag egészséges populáció között, illetve fontos információt szolgáltat arról, hogy a pszichiát- riai betegségek mely területeken rontják leginkább a páciensek életminőségét. Jövőbeli célitűzésünk az MHQoL kérdőív további validálása annak reményében, hogy eredményeink hozzájárulhatnak a tünetek megszüntetése mellett az életminőség javítására is koncentráló egészségügyi ellátás koncepciójához.

(Neuropsychopharmacol Hung 2024; 26(2): 76–85) 

Kulcsszavak: életminőség, mentális egészség, mentális zavarok, MHQoL, magyar adaptáció

Háttér és cél: A családtagokról való gondoskodás a dél-ázsiai családok fontos jellemzője. A család olyan egység, amelynek minden tagja érzelmileg kötődik egymáshoz, és elvárás, hogy gondoskodjanak egymásról. A mentális betegségben szenvedő családtag gondozá- sa azonban fizikailag és érzelmileg is kimerítő és megterhelő lehet a gondozó családtag számára. Jelen kutatás célja a depresszióban és szkizofréniában szenvedő családtagot ápoló családtagok gondozási terheinek vizsgálata volt.

Módszer: A keresztmetszeti kuta- táshoz 80 olyan gondozó családtagból álló célzott mintát vontunk be, akik legalább egy depresszióban (n=40) vagy szkizofréniában (n=40) szenvedő, mentális problémákkal küzdő családtagot ápolnak. A minta életkora 15 és 60 év között volt. A válaszadók mindegyike tudott írni-olvasni urdu nyelven. A gondozási teher mérésére a Zarit Caregiving Burden Scale eszközt használtuk. Az adatokat a 22 férfi és 58 női gondozó családtag körében gyűjtötték. Az adatgyűjtéshez a gondozó családtagokat Rawalpindi és Iszlámábád magán- és állami kórházainak pszichológiai szolgálatai segítségével vontuk be.

Eredmények: Az adatokat leíró statisztikai módszerekkel és t-próbával elemezték. Az adatok elemzése azt mutarra, hogy a szkizofrén pácienst ápoló családtagok gondozási terhe nagyobb volt, mint a depressziós pácienst ápoló családtagoké. Az eredmények azt is kimutatták, hogy a nők nagyobb gondozási terhet tapasztaltak, mint a férfi gondozó családtagok.

Következtetés: A szkizofrén pácienst ápoló családtagok súlyos gondozási terhet és distresszt tapasztal- nak, és a mentális egészségügyi problémák kialakulása sezmpontjából magas kockázatú csoportjának tekinthetők. Átfogó intervenciós szükséges kidolgozni mentális egészségük megőrzése érdekében.

Kulcsszavak: gondozási teher, család, gondozók, depresszió, szkizofrénia

Már a kraepelini dementia praecox felfogás is utal a szkizofrénia és a különböző kognitív deficitek kapcsolatára. Habár a kognitív károsodás nem alapvető tünete a szkizofréniának, mégis a betegség egyik alapvető jellemzőjeként tartják számon. A deficit számos kognitív területet érinthet és leggyakrabban specifikus jelleggel bír. A szkizofrénia egyik leghangsú- lyosabb kognitív tünete a figyelmi funkciókat és a végrehajtó funkciókat érintő károsodás. A Trail Making Teszt (TMT) egy, a klinikumban gyakran használt szűrőteszt, amely nagyon érzékeny a figyelem és a végrehajtó funkciók károsodására. Jelen tanulmány célja, hogy összefoglalja az elmúlt öt évben született kutatásokat, melyekben a Trail Making Tesztet alkalmazták a szkizofrének vizsgálatához. A keresés a PubMed adatbázisában zajlott, a

„szkizofrénia” és „Trail Making Test” szavak használatával. A témában 2018 óta összesen 43 releváns tanulmány született. A témában született kutatások eredményeit áttekintve elmondható, hogy a TMT segítségével azonosítható a szkizofréneknél tapasztalt kognitív deficit, mely a végrehajtó funkciókat és a figyelmet érinti. Megállapítható az is, hogy a szkizofrén betegek szignifikánsan rosszabbul teljesítettek a teszten, mint az egészségek személyek.

(Neuropsychopharmacol Hung 2024; 26(2): 94–104)

Kulcsszavak: szkizofrénia, Trail Making Teszt, figyelem, végrehajtó funkciók

A súlyos hangulatzavarok (azaz a major depresszív zavar [MDD] és a bipoláris zavarok [BPD]) a leggyakoribb, súlyos funkciókárosodással együtt járó mentális betegségek közé tartoznak. Ezen kórképek etiopatogenezisét számtalan – egymással gyakran összefonódó – teória (pl. a monoamin-, a neuroinflammációs és a neurotrofikus elméletek) igyekszik megmagyarázni. Egy kevésbé ismert elmélet az oxidatív stressz (OS; azaz a szabadgyökök túltermelődése és felhalmozódása) szerepét veti fel eme betegségek kialakulásában. A szabadgyökök képesek károsítani a foszfolipideket, a többszörösen telítetlen zsírsavakat, a fehérjéket és a nukleinsavakat. Az agyban az OS károsítja, többek között, a szinaptikus jelátvitelt és a neuroplaszticitást. Áttekintő tanulmányunkban vázlatosan tárgyaljuk a hangulatzavarok fő patofiziológiai elméleteit, majd ezt követően részletekbe menően diszkutáljuk az OS hipotézist. Ezután áttekintjük egy non-enzimatikus antioxidáns, a húgysav, szintjének a súlyos hangulatzavarokban való változásairól szóló tanulmányok eredményeit. Az eddig történt ezirányú vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a húgysavszint – mely egy egyszerű rutinlabor-vizsgálat során is beszerezhető –egy potenciális biomarker lehet az MDD és a BPD elkülönítésére. Mivel az MDD és a BPD depressziós epizódjainak a diagnosztikai kritériumai azonosak, de a két kórkép kezelése eltérő, így az olyan biomarkerek azonosítása, melyek képesek elkülöníteni az MDD-t a BPD-től nagy klinikai jelentőséggel bírhat.

Kulcsszavak: major depressziós zavar, bipoláris zavar, agy, oxidatív stressz, húgysav