Bevezetés: A bizonytalansággal szembeni intolerancia hajlam arra, hogy egy bizonyta- lan helyzetben, függetlenül a várható esemény bekövetkezésének valószínűségétől és a vele járó következményektől, az egyén negatívan reagáljon. A bizonytalanságtűrés (BT) személyiségvonásként is felfogható, amely sok szorongással és rágódással kapcsolatos patológiában kiemelt jelentőségű. Egyre több kutatás világít rá, hogy kulcsszerepe lehet a szorongásos zavarok megértésében.

Módszer: Jelen tanulmány célja a Bizonytalanságtűrés Skála dimenzionalitásának, érvényességének és megbízhatóságának vizsgálata egy nagy, nem klinikai mintában (N = 1747). Előbbit megerősítő faktorelemzéssel, az érvényességet az Észlelt Stressz Skálával mutatott együttjárás alapján elemeztük. A megbízhatóságot Cronbach-alfa együttható segítségével és teszt-reteszt elemzéssel vizsgáltuk.

Eredmények: A megerősítő faktorelemzés elégtelen illeszkedésmutatói alapján nem sikerült a feltételezett kétfaktoros struktúrát megerősíteni (CFI = 0,907; TLI = 0,885; RMSEA = 0,103 [90% CI = 0.096–0.110]; SRMR=0,071). Ugyanakkor a feltáró faktorelemzés során ugyanazt a két faktort sikerült beazonosítani, mint az eredeti kutatásban: a „Prospektív” és a „Gátló” bizonytalanságtűrést. A skála kiváló belső megbízhatóságot (α = 0,897) és teszt-reteszt reliabilitást mutatott. Megfelelő mértékű volt az összefüggése az Észlelt Stressz Skálával (r = 0,438).

Konklúzió: A kapott eredmények alapján a BTS-12 magyar verziója érvényes és megbízható mérőeszköz. Magyar mintán való alkalmazása előtt azonban a pszichometriai tulajdonságokat további, széleskörű mintán végzett vizsgálatoknak kell megerősíteniük. A későbbiekben a kérdőív jól használható lesz a bizonytalanságtűrés mérésére, illetve hasznos lehet a szorongásos betegségekre való hajlam azonosításában.

(Neuropsychopharmacol Hung 2024; 26(1): 5–16)

 Kulcsszavak: bizonytalanságtűrés, észlelt stressz, kérdőív adaptáció, magyar populáció

Célkitűzés: A szakirodalom alapján a mentalizációs deficitek, a bizonytalan kötődés és az észlelt stressz magasabb szintje összefüggést mutat, azonban ezen konstruktumok kapcso- latát még nem vizsgálták magyar felnőttek körében. Kutatásunkban felnőtt, nem-klinikai mintán vizsgáltuk a mentalizáció, a kötődés és az észlelt stressz kapcsolatát.

Módszer: A vizsgálatunkban 255 felnőtt töltötte ki tájékoztatott beleegyezést követően a Reflektív Funkció Kérdőívet (RFQ-R-7), a Tapasztalatok Szoros Kapcsolatokban kérdőívet (ECR-R-HU) és az Észlelt Stressz Kérdőívet (PSS). Az elemzések során két egyszerű mediátor modellt tesztel- tünk. Az elemzések eltértek egymástól a független változóban, míg egyikben az ECR-R-HU kötődési szorongás alskálája, addig a másikban a kötődési elkerülés alskálája volt a füg- getlen változó. Függő változónak az észlelt stresszt (PSS), mediátornak a hipomentalizációt (RFQ7) választottuk mindkét modellben.

Eredmények: A modellek szignifikánsak voltak. A kötődési szorongás és az észlelt stressz közötti direkt út (c’ = 0,11, p < 0,001, β = 0,29) és az indirekt út a hipomentalizáción keresztül is szignifikánsnak bizonyult (∑ab = 0,04 [0,02 – 0,06], β = 0,10). A kötődési elkerülés és az észlelt stressz közötti direkt út szignifikánsnak bizonyult (c’ = 0,05, p = 0,04, β = 0,12), azonban az indirekt út a kötődési elkerülés és az észlelt stressz között a hipomentalizáción keresztül nem volt szignifikáns (∑ab = -0,004 [-0,02 – 0,01], β = -0,01).

Következtetések: Az eredményeink – a limitációk figyelembevételével – arra utalnak, hogy a kötődési szorongás a hipomentalizáción keresztül állhat kapcsolatban az észlelt stresszel, míg a kötődési elkerülés direkt úton állhat kapcsolatban az észlelt stresszel. Ezeknek az eredményeknek a prevenció és intervenció szempontjából fontos gyakorlati implikációi vannak.

(Neuropsychopharmacol Hung 2024; 26(1): 17–29)

 Kulcsszavak: mentalizáció, kötődés, stressz, észlelt stressz, szorongás

Háttér/Célkitűzés: David P. Bernstein személyes erősségek modellje a sémaelmélet és a pozitív pszichológia egymásra hatásából született. Bernstein szerint az egészséges felnőtt sémamód erősségeit négy dimenzió mentén írhatjuk le, ezek az önirányítottság, az önsza- bályozás, a kapcsolódás és a transzcendencia. Korábbi kutatások szerint a figyelemhiányos/ hiperaktivitás zavar (ADHD) felnőttekben együtt jár az észlelt stressz magasabb szintjével, de a személyes erősségek szerepét ebben az összefüggésben még nem vizsgálták. Kuta- tásunk célja a Bernstein-féle erősség dimenziók szerepének vizsgálata volt a felnőtt ADHD tünetek és az észlelt stressz kapcsolatában, dimenzionális szemléletben, nem-klinikai mintán.

Módszer: Online kérdőívünket, mely többek között a Bernstein Erősségek Skálát (BSS), a Felnőtt ADHD Becslőskálát (ASRS), illetve az Észlelt Stressz Skála rövidített változatát (PSS4) tartalmazta, 100 felnőtt töltötte ki (átlag életkor 38,25 év, szórás 5,73 év) tájékozott beleegyezés után.

Eredmények: A kétváltozós elemzésben az ASRS szignifikáns negatív összefüggést mutatott a BSS dimenziókkal, a hatásméret az önszabályozás esetében nagy, a többi dimenzió esetében közepes volt. Másfelől, a PSS4 skála mind a négy erősség-di- menzióval szignifikáns negatív összefüggést mutatott, a hatásméret az önirányítottság és önszabályozás esetén nagy, a kapcsolódás és transzcendencia dimenzióban közepes volt. A személyes erősségek mediálták az ADHD tünetek és az észlelt stressz kapcsolatát.

Megvitatás: Eredményeink arra utalnak, hogy az ADHD tünetek a személyes erősségek deficitjével járhatnak együtt, ami hozzájárulhat a negatív kimenetelhez. Az erősségek fel- ismerését, kultiválását és mobilizálását támogató pszichoterápiás intervenciók hasznosak lehetnek ADHD-val diagnosztizált felnőttek kezelésében.

(Neuropsychopharmacol Hung 2024; 26(1): 30–38)

 Kulcsszavak: figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar, ADHD, felnőtt, észlelt stressz, erősségek

Célkitűzés: Felnőtt mintán vizsgáltuk a mentalizáció, a kötődés és a reziliencia kapcsolatát.

Módszer: Nem-klinikai vizsgálatunkban 225 fő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Reflektív Funkció Kérdőívet (RFQ-H), a Tapasztalatok Szoros Kapcsolatokban Kérdőívet (ECR-R-HU), valamint a Connor-Davidson Reziliencia Kérdőívet (CD-RISC). Mediátor model- lünkben függő változónak a rezilienciát, független változónak a kötődés összpontszámát, mediátornak a mentalizációt választottuk. Az elemzést kontrolláltuk a kitöltők nemére.

Eredmények: A mediátor elemzés során a modellek szignifikánsnak bizonyultak. A kö- tődési összpontszám és a hipomentalizáció közötti út szignifikáns volt (a=2,88, p<0,01, β=0,32). A kötődési összpontszám és a reziliencia közötti direkt út szignifikánsnak bizo- nyult (c’=-2,00, p<0,001, β=-0,28). A hipomentalizáció és a reziliencia közötti kapcsolat szintén szignifikáns volt (b=-0,30, p<0,01, β=-0,38). Az indirekt út a kötődés és a reziliencia között a hipomentalizáción keresztül is szignifikánsnak bizonyult (∑ab=-0,87 [-1,41 – -0,40], β =0,12). Tehát a magas kötődési összpontszám a hipomentalizáció magasabb szintjén keresztül alacsonyabb rezilienciát jósol be. A standardizált regressziós együtthatók alapján a hipomentalizáció prediktálta legerősebben a rezilienciát, valamint a kötődés direkt úton erősebb kapcsolatban állt a rezilienciával, mint indirekt úton, a hipomentalizáción keresztül.

Következtetések: Eredményeink – kutatásunk korlátainak figyelembevételével – arra utal- nak, hogy a kötődés a mentalizáción keresztül kapcsolatban áll a rezilienciával, valamint a mentalizáció önmagában is erős prediktora a rezilienciának. Eredményeink gyakorlati implikációja, hogy mentalizáció-alapú módszerek alkalmazása megfontolandó lehet a reziliencia alacsony szintjével rendelkező személyek esetén.

(Neuropsychopharmacol Hung 2024; 26(1): 39–52)

Kulcsszavak: mentalizáció, reflektív funkció, hipomentalizáció, kötődés, bizonytalan kötődés, reziliencia

Célkitűzés: Jelen dolgozat célja a 23. World Congress of Psychiatry szervezésében Roger Mulder borderline személyiségzavarral kapcsolatos előadásának az ismertetése a releváns kutatási eredményekkel kiegészítve.

Módszer: Mulder bemutatja a borderline személyi- ségzavar diagnosztikus kritériumait, komorbiditását, terápiás megfontolásait és a zavarhoz kapcsolódó stigmatizáció jelenségét.

Eredmények: Mulder alapján a borderline személyi- ségzavar diagnosztikus kritériumai homályosak, és a zavar nagyon magas komorbiditást mutat más pszichiátriai zavarokkal. Mulder felhívja a figyelmet arra, hogy nem sikerült korábbi kutatásokban egy specifikus borderline faktort azonosítani, mivel a borderline tü- netek az elemzések során eltűntek egy általános („g”) személyiségzavar faktorban. Mulder szerint nincs olyan specifikus pszichoterápia, amely csak a borderline személyiségzavarban lenne hatásos, és a farmakológiai kezelés sem bizonyult hatékonynak a borderline szemé- lyiségzavar magtüneteinek kezelésében. Mulder szerint a borderline személyiségzavar diagnózishoz kapcsolódó stigmatizáció hátráltatja a páciensek más pszichiátriai vagy szo- matikus nehézségeinek felismerését és kezelését is.

Konklúzió: Mulder szerint a modern tudományos standardok alapján a borderline személyiségzavar fogalmának nincs helye a klasszifikációban, viszont a szakemberek továbbra is ragaszkodnak a diagnózishoz.

(Neuropsychopharmacol Hung 2024; 26(1): 53–56)