Bevezetés: Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat arra vonatkozóan, hogy a problémás internethasználat (PIU) összefügg-e a mentális zavarokhoz kapcsolódó testi tünetekkel, különösen egyetemi hallgatók körében.

Célkitűzés: A vizsgálat célja annak vizsgálata volt, hogy a felnőttek körében tapasztalható problémás internethasználat (PIU) összefügg-e a mentális zavarokhoz kapcsolódó testi tünetekkel.

Módszerek: Az anonim online kérdőíves felmérés során a kilenc tételből álló Problematic Internet Use Questionnaire (PIUQ-9) kér-dőívet alkalmaztuk a problémás internethasználat mérésére, valamint a 15 tételes Patient Health Questionnaire-t (PHQ-15) a mentális zavarokhoz kapcsolódó testi tünetek felméré-sére. A depressziós tüneteket a Patient Health Questionnaire (PHQ-9), míg a szorongásos tüneteket a hét tételből álló Generalized Anxiety Disorder skála (GAD-7) segítségével mértük. A vizsgálatban 207 egyetemi hallgató vett részt (átlagéletkor: 23 ± 3 év; 83,6% nő). Eredmények: Szignifikáns összefüggést találtunk a PIUQ-9 pontszámok és a testi tünetek között. Az életkorra, nemre, valamint a PHQ-9 és GAD-7 pontszámokra korrigált többváltozós regressziós elemzés alapján a problémás internethasználat az alábbi testi tünetekkel mutatott összefüggést: végtag- és ízületi fájdalom (β = 0,161; p = 0,019), szexuális diszfunkció (β = 0,145; p = 0,032), mellkasi fájdalom (β = 0,135; p = 0,047), valamint fáradtság (β = 0,214; p = 0,005).

Következtetések: A fiatal felnőttek körében tapasztalt magas szintű problémás internethasználat összefüggésben állt a mentális zavarokhoz kapcsolódó testi tünetekkel, függetlenül az életkortól, a nemtől, valamint a depressziós és szorongásos tünetektől.

Kulcsszavak: internetfüggőség, szorongás, depresszió, orvosilag nem magyarázható tünetek, mentális zavarok

Célkitűzés: A kutatás célja a Gyermek Konyha Teszt hazai adaptálása volt magyar kisiskolások körében. Vizsgáltuk továbbá a Gyermek Konyha Teszt, egy ökológiai érvényességet mutató kérdőív és standard végrehajtó funkciókat mérő feladatok kapcsolatát a szocioökonómiai státusz tükrében.

Módszer: A vizsgálatban 17, 8–12 éves gyermek vett részt. Közülük 11-en mélyszegénységben élő településen, hatan városi környezetben éltek. A gyerekek elvégezték a Gyermek Konyha Tesztet, valamint több standard számítógépes végrehajtó funkciókat mérő feladatot (Go/No-Go, Corsi terjedelem, Wisconsin Kártyaszortírozási Feladat). Emel-lett 14 szülő és 13 pedagógus töltötte ki a gyerekekre nézve a Gyermekkori Végrehajtó Funkció Kérdőívet.

Eredmények: A Gyermek Konyha Teszt interrater reliabilitása (κ = .81) és belső konzisztenciája (α = .68) megfelelőnek mutatkozott. A Gyermek Konyha Teszt eredménye összefüggést mutatott mind a standard számítógépes végrehajtó funkciókat mérő feladatokkal, mind az ökológiailag érvényes kérdőívvel. Az alacsony szocioökonómiai státuszú gyerekek gyengébben teljesítettek a Konyha Teszten (t(15) = 2.87, p < .02, d = 0.13), azonban rövidebb idő alatt végeztek a feladattal, mint átlagos szocioökonómiai háttérrel rendelkező társaik (t(15) = -2.4, p < .02, d = 1.23).

Következtetések: Eredményeink alapján a magasabb ökológiai érvényességű helyzetekben mért végrehajtó funkciók összefüggenek más végrehajtó funkciókat mérő eljárásokkal. Továbbá eredményeink arra utalnak, hogy a szocioökonómiai státusz kapcsolatban áll a gyermekek végrehajtó funkcióival, különösen akkor, ha azokat a mindennapi élethez közelebb álló helyzetekben mérjük. Eredményeink gyakorlati implikációkkal rendelkeznek.

Kulcsszavak: végrehajtó funkciók, Gyermek Konyha Teszt, ökológiai érvényesség, szocioökonómiai státusz

Háttér: A gyermekkori trauma jelentős népegészségügyi problémát jelent, mivel tartós mentális és fizikai egészségügyi következményekkel járhat, valamint növeli számos pszichiátriai zavar kialakulásának kockázatát felnőttkorban. Az Early Trauma Inventory Self Report–Short Form (ETISR-SF) rövid, ugyanakkor hatékony mérőeszköz a korai traumatikus élmények felmérésére. Jelen kutatás célja az ETISR-SF magyar változata pszichometriai jellemzőinek vizsgálata és validálása volt.

Módszerek: A keresztmetszeti vizsgálatban ösz-szesen 300 pszichiátriai beteg és 57 nem klinikai kontrollszemély töltötte ki az Early Trauma Inventory Self Report-Short Form (ETISR-SF) és a Childhood Trauma Questionnaire-Short Form (CTQ-SF) kérdőíveket.

Eredmények: A megerősítő faktoranalízis alátámasztotta az eredeti négyfaktoros struktúrát, és megfelelő modellilleszkedési mutatókat eredményezett. Az ETISR-SF valamennyi alskáláján magas belső megbízhatóságot mutatott (Cronbach-alfa = 0,78–0,94). A klinikai és nem klinikai csoportok közötti szignifikáns különbségek jó diszkriminatív validitást jeleztek. Az ETISR-SF és a CTQ-SF összpontszámai, valamint alskálái közötti korrelációk szignifikánsak voltak, és alacsony-közepes erősségűnek bizonyultak (r = 0.22–0.71; p < 0.001), ami alátámasztotta az eszköz konvergens és divergens validitását.

Következtetések: A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az ETISR-SF magyar változata pszichometriailag megfelelő mérőeszköz, amely érvényes és megbízható módon alkalmaz-ható a korai traumatikus élmények felmérésére magyar klinikai populációkban.

Kulcsszavak: gyermekkori trauma, Early Trauma Inventory, validációs vizsgálat

Háttér: A 2-es típusú cukorbetegség az adipokinek egyensúlyának zavara, az inzulinrezisztencia, az oxidatív stressz, és a neuroinflammáció révén elgyorsítja a neurodegenerációt. Ez kapcsolódási pont lehet az anyagcsere-egyensúly felborulása, valamint az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór és a kognitív hanyatlás között. Jelen áttekintés célja az adipokinek szerepének tisztázása a 2-es típusú cukorbetegség okozta neurodegenerációban, molekuláris útvonalainak feltérképezése, valamint az antidiabetikumok lehetséges neuroprotektív hatásának bemutatása.

Módszer: A PubMed, a Google Scholar és a Scopus adatbázisokban keresést folytattunk 2025. novemberéig megjelent angol nyelvű cikkekre a következő kulcsszavakkal: adipokinek, cukorbetegség, neurodegeneráció, neuroinflammáció és antidiabetikumok.

Eredmények: Az eredmények azt mutatják, hogy a proinflammátoros adipokinek, mint a TNF-α, IL-6 és resistin emelkedett szintje, valamint a neuroprotektív adipokinek, például az adiponektin és leptin csökkent szintje hozzájárulhat az NF-kB aktivációjához, az Nrf2 jelátviteli útvonal elnyomásához, valamint az amyloid- és tau-patológia kialakulásához. Ezt tovább súlyosbítja az oxidatív stressz és a mitokondriális diszfunkció. Az antidiabetikumok, mint a metformin, GLP-1 agonisták, tiazolidindionok, és SGLT2-gátlók, helyreállítják az adipokinek egyensúlyát, fokozzák az AMPK/PPARγ jelátvitelt, és klinikai vizsgálatok szerint kognitív előnyöket mutatnak enyhe kognitív károsodásban szenvedő populációkban.

Diszkusszió: Összefoglalva, az antidiabetikumok biomarker-alapú, kombinált terápiás újrahasznosítása ígéretes lehet a 2-es típusú cukorbetegséghez kapcsolódó neurodegeneráció kezelésében. Az eredmények felhívják a figyelmet nagy, randomizált kontrollált vizsgálatok szükséges-ségére prediabéteszes populációkban.

Kulcsszavak: Adipokinek, 2-es típusú cukorbetegség, neurodegeneráció, neuroinflammáció, antidiabetikumok

Háttér és célkitűzés: Jelen kutatás az oktatás és a politikai rendszerek kapcsolatát vizsgálja, különös tekintettel arra, hogy az oktatási gyakorlatok miként illeszkednek a neoliberális politikákhoz. Az oktatást gyakran a társadalmi problémák – például a munkanélküliség és az egyenlőtlenségek – kezelésének eszközeként tekintik, ugyanakkor a kreativitás, a kritikai gondolkodás és az etikai szempontok fejlesztése időnként háttérbe szorulhat. A kritikus szemlélet és a társadalmi fejlődés előtérbe helyezése előnyös lehet.

Módszerek: A leíró jellegű kutatás során a szerzők a Web of Science és a Scopus adatbázisokban gyűjtöttek és elemeztek tudományos közleményeket.

Eredmények: Irán oktatási rendszere az 1979-es iszlám forradalom óta jelentős változásokon ment keresztül, amelyek elsősorban ideológiai célkitűzésekhez igazodtak. Bár a beiskolázási arányok növekedtek, a rendszer számos kihívással néz szembe, többek között az elavult tantervekkel, a strukturális hatékonysági problémákkal, a központosított irányítással és a pedagógusképzés korlátaival. Noha a reformok az ideológiai prioritások megerősítését célozták, azok innovációra és nemzetközi versenyképességre gyakorolt hatása továbbra is bizonytalan. Emellett a regionális különbségek és a nemek közötti egyenlőtlenségek továbbra is aggodalomra adnak okot. A főbb kihívások közé tartozik a magolásra épülő tanulás túlzott hangsúlya, a korszerű pedagógiai módszerek korlátozott alkalmazása, valamint a kutatás és a szakpolitikai megvalósítás közötti elégtelen koordináció. A tanárok motivációját az alacsony bérezés és a nem megfelelő intézményi támogatás is kedvezőtlenül befolyásolhatja, ami hatással lehet az oktatás általános színvonalára. Emellett mind a tanárok, mind a diákok akadályokba ütközhetnek a méltányos és magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférés során, ami lassíthatja az oktatási fejlődést. Az iráni diákok körében a pszichológiai problémák előfordulása növekvő tendenciát mutat, amely összefügghet a tanulmányi stresszel, a nem optimális oktatási környezettel és a családi tényezőkkel. Kutatások szerint a támogató családi és iskolai környezet jelentős szerepet játszhat a mentális jóllét, a motiváció és az énkép javításában. Különösen a serdülők profitálhatnak az erős családi kapcsolatokból, amelyek pozitívan hathatnak mentális egészségükre és tanulmányi teljesítményükre. Az eredmények alapján megfontolandó a politikai befolyás csökkentése az oktatásban, a tantervek korszerűsítése, a pedagógusok továbbképzésébe történő beruházás, valamint a pszichológiai támogatás integrálása az iskolákba. Az irányítás decentralizálása és az innováció ösztönzése hozzájárulhatna egy dina-mikusabb és rugalmasabban alkalmazkodó oktatási rendszer kialakításához.

Következtetés: Bár Irán oktatási rendszere jelentős előrelépést ért el a beiskolázási arányok növelésében, a strukturális és pedagógiai kihívások kezelése tovább javíthatná a rendszer képességét arra, hogy felkészítse a diákokat a modern társadalom követelményeire, miközben támogatja pszichológiai és társadalmi jóllétüket.

Kulcsszavak: oktatás, Irán, pszichológia, aktuális trendek