Célkitűzés: A személyiségzavarok alternatív, dimenzionális modelljének a térnyerésével meg-nőtt a fejlődési szempontok jelentősége a személyiségzavarok diagnosztizálásában. Egyre nagyobb figyelem irányul a kutatók és a gyakorló klinikusok körében is azokra a serdülőkre, akiknél diszharmonikus személyiségfejlődés jelei mutatkoznak. Bár hazai és nemzetközi téren is vitás terület a személyiségpatológia vizsgálata kamaszkorban, az időben végzett, megfelelő diagnosztika az adekvát terápia alapja lehet. A DSM-5 alternatív személyiségza-var-modelljéhez tartozó strukturált klinikai interjú (SCID-5-AMPD) ajánlott a diszharmonikus személyiségfejlődést mutató serdülők felmérésére, azonban legjobb tudásunk szerint a SCID-5-AMPD-t még nem alkalmazták korábban kamaszok körében hazánkban. Kutatásunk célja, hogy 14 év feletti, diszharmonikus személyiségfejlődés irányába veszélyeztetett pszichiátriai kamasz mintán, valamint pszichiátriai diagnózissal nem rendelkező kontrollcsoporton is alkalmazzuk a SCID-5-AMPD-t.

Módszer: Kutatásunk az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottság engedélyével rendelkezik (ügyiratszám: BM/9184-1/2024). A kamaszkori fejlődési sajátosságokat figyelembe véve kutatásunk fókuszában a dimenzionális szemlélet áll, azaz a személyiség funkcionálásának, valamint a maladaptív személyiségvonások mértékének feltárása, ezért a SCID-5-AMPD első és második modulja került felvételre. A vizsgálat során a gondviselő és a kamasz írásos, tájékozott beleegyezését követően a serdülők és szüleik kérdőívcsomagot töltöttek ki, majd a fiatallal felvételre került a SCID-5-AMPD első két modulja. Vizsgálatunk során az interjúkról írásos jegyzet készült. A klinikai minta 14, míg a kontrollcsoport 17 főből állt. A kutatásban 8 fiú (25,8%) és 23 lány (74,2%) vett részt, az átlagéletkor 16,06 év (SD = 1,24 év) volt.

Eredmények: A tételek kamaszok számára is érthetőnek és relevánsnak bizonyultak. A diszharmonikus személyiségfejlődésű serdülők visszajelzéseiből az is kiderül, hogy számukra az interjú strukturáltsága és a standard kérdéssor által teremtett koherencia segítséget nyújtott abban, hogy nehezen megfogható nehézségeik számukra is jobban érthetővé váljanak. Az interjúk időtartama nagy variabilitást mutatott. Az interjúztatók elsajátíthatták egy strukturált klinikai interjú felvételét, valamint képessé váltak a SCID-AMPD fogalmainak alkalmazására és közelebbről megismerkedhettek a személyiségzavarok dimenzionális szemléletével és annak gyakorlati alkalmazásával. Az interjú által meghatározható volt a kamasz személyiség funkciójának károsodottságának súlyossága, valamint felmérhetővé vált a patológiás személyiségvonások széles spektruma.

Következtetések: Előzetes tapasztalataink alapján a SCID-5-AMPD első két modulja alkalmaz-ható lehet kamaszok felmérésére is, melyhez a továbbiakban a pszichometriai jellemzőinek a vizsgálata magyar kamaszok körében is elengedhetetlen.

(Neuropsychopharmacol Hung 2026; 28(1): 5–10)

Kulcsszavak: SCID-5-AMPD, félig strukturált diagnosztikus interjú, kamaszok, személyi-ségzavar

A szerzők az általuk készített 6 tételes Rövid Szuicid Kérdőív klinikai prediktív értékét elemzik 151 pszichiátriai osztályra felvett beteg elbocsájtása utáni 91-95 hónapos követése során. Ezen idő alatt 3 beteg (2%) halt meg öngyilkosság miatt és 15 páciens (10%) követett el szuicid kísérletet. Az eredmények szerint a kérdőíven a maximálisan elérhető 28 pontból 22 vagy több nemcsak a jelen, hanem a jövőbeli szuicid rizikót is érzékenyen jelzi.

(Neuropsychopharmacol Hung 2026; 28(1): 11–16)

Kulcsszavak: öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet, pszichiátriai betegek, kérdőív, előrejelzés

A tanulmány áttekinti a média szerepét az öngyilkos viselkedés alakulásában, különös tekintettel a Werther- és Papageno-hatásokra. A bemutatott kutatások alapján feltárja, hogy egy médiahír miként növelheti vagy csökkentheti az öngyilkosság kockázatát, attól függően, hogy milyen narratívákat közvetít. A Werther- és Papageno-hatás értelmezésére az öngyilkosság fluid vulnerábilitás modelljét használva a szerző elemzi a kockázatnövelő és védő médiatartalmak jellemzőit, majd gyakorlati ajánlásokat fogalmaz meg az öngyilkosság megelőzését célzó, felelős kommunikációs gyakorlatokra. A cikk célja, hogy hozzájáruljon egy evidenciaalapú médiapolitika és prevenciós stratégia kialakításához, különösen a sérülékeny csoportok védelme érdekében.

(Neuropsychopharmacol Hung 2026; 28(1): 17–29)

Kulcsszavak: öngyilkosság, médiahatás, Werther-hatás, Papageno-hatás, prevenció, men-tális egészség

Célkitűzés: A gyermek- és serdülőkori mentális zavarok diagnosztikájában és kutatásá-ban általános gyakorlat több informátor – szülő, pedagógus és a gyermek vagy serdülő – bevonása. Azonban a különböző indormációforrásoktól származó adatok rendszerint alacsony-közepes együttjárást mutatnak. A tanulmány célja a különböző informátoroktól származó adatok közötti eltérések értelmezése a pszichés zavarok diagnosztikájában, valamint annak vizsgálata, hogy az eltérések milyen elméleti modellek alapján magyaráz-hatók és milyen klinikai jelentőséggel bírnak.

Módszer: A szakirodalmi áttekintés során két értelmezési keretet mutatunk be: a Triádikus Mintázat Modellt, amely a különböző infor-mációforrásokból származó adatokban azonosítható mintázatokat vizsgálja, valamint az Attribúciós- Perspektivikus- Kontextuális- Torzítás Modellt, amely az informátorok közötti eltérések okait rendszerezi. Az elemzés során külön figyelmet fordítottunk a mintázatok klinikai és prognosztikai relevanciájára.

Eredmények: A Triádikus Mintázat Modell háromféle mintázatot azonosít: 1. konvergens mintázatok, amikor az adatok egyirányba mutatnak; 2. kompenzálandó mintázatok, azaz olyan széttartó adatok, amelyek módszertani problémákat jeleznek, és 3. divergens mintázatok, amikor az adatok eltérőek, azonban ez értelmezhető, értékes többletinformáció forrása. A divergens mintázat új kockázati tényezők feltárását, a patológiák mélyebb, kontextuális megértését segítheti elő. Az eredmények alapján, az eltérő informátoroktól származó adatok és az eltérések integrálása gazdagítja a pszichopatológiai jelenségek értelmezését és pontosabb prognózist tesz lehetővé.

Következtetés: A több informátor bevonásával nyert, egymástól eltérő adatok nem minden esetben magyaráz-hatóak egyszerűen mérési hibával, hanem olyan jelenséget tükröznek, amely hozzájárulhat a tünetek természetének és kontextusának mélyebb megértéséhez. Az eltérések tudatos értelmezésének integrálása a klinikai gyakorlatba hozzájárul a diagnózis pontosságának növeléséhez, valamint a kezelési terv hatékonyságának fokozásához.

(Neuropsychopharmacol Hung 2026; 28(1): 30–36)

Kulcsszavak: Informátorok közötti eltérések, Kérdőíves adatfeldolgozás, Triádikus Műveleti Modell, Operation Triad Model, OTM, Attribúciós- Perspektivikus- Kontextuális- Torzítás Modell, Attribution Bias Context Model, ABC

A globális menekültválság során különösen a konfliktusok sújtotta régiókból (például Szíria) jelentős arab anyanyelvű bevándorló és menekült érkezett Európába és Észak-Amerikába. Áttekintő tanulmányunk a poszttraumás stressz zavar (PTSD), a depresszió és a migráció utáni stresszel kapcsolatos viselkedési minták prevalenciáját és meghatározó tényezőit vizs-gálja az arab bevándorló és menekült populációk körében nemzetközi szakirodalmi adatok alapján. Az áttekintő adatok a PTSD (11,4% és 83,4% között) és a depresszió (14,5% és 60% között) magas prevalenciáját mutatják, amelyet a migráció előtti trauma, a migráció utáni megélhetési nehézségek, valamint olyan társadalmi-demográfiai tényezők befolyásolnak, mint a nem és az életkor. A migráció utáni stresszorok, beleértve a nyelvi akadályokat, a társadalmi elszigeteltséget, a diszkriminációt és a bizonytalan jogi státuszt, hozzájárulnak a mentális egészségügyi eredmények kritikus értékeihez. Áttekintésünk kiemeli a kulturálisan érzékeny mentális egészségügyi beavatkozások szükségességét, amelyek mind a migráció előtti, mind a migráció utáni stresszorokat célozhatják az arab bevándorló és menekült népesség jólétének javítása érdekében.

Kulcsszavak: arab bevándorlók, menekültek, poszttraumás stressz zavar (PTSD), depresszió, migráció utáni stressz, mentális egészség, kulturális alkalmazkodás, reziliencia