Háttér: A kutatások szerint a digitáliseszköz-használat korrelál a gyerekek alvásidejével, fizikai aktivitásával, valamint a szülők magatartása befolyásolja a gyerekek digitáliseszköz- használatát, sportolási aktivitásukat. Vitatott a kapcsolata a gyerekek digitáliseszköz-hasz- nálatának a szülők mediációs stratégiáival és attitűdjükkel a digitális eszközökhöz.

Módszer: 132 fő, általános iskolai tanuló szülője (91,7% nő, átlagéletkor 41,4, SD=6,5), töl- tötte ki a kérdőívcsomagot. Az értékelt gyermekek 52,3%-a fiú, átlagéletkoruk 10,1 (SD=2,5).

Eredmények: A lányoknál szignifikáns kapcsolat mutatkozott az alvásidő és a digitálisesz- köz-használat között, valamint a szülők és lányaik digitáliseszköz-használati ideje között. A szülő sportolási gyakorisága szignifikánsan összefüggött a gyermekével. Azok a szülők, akik többféle mediációs stratégiát alkalmaznak, a csak aktív mediációhoz képest, negatívabb digitáliseszköz-használati attitűddel rendelkeznek. A szülő okoseszközzel kapcsolatos atti- tűdje és a lányok digitáliseszköz-használattal töltött ideje szignifikáns kapcsolatot mutatott.

Konklúzió: A szülők sportolási, digitáliseszköz-használati szokásai és attitűdje hozzájárul- hatnak a gyermek egészségmagatartásához (különösen a lányok esetében). Nincs azonban egyetlen olyan mediációs stratégia, amely egyértelműen prevencióként szolgálhatna a digitális eszközzel töltött idő vonatkozásában.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(3): 145–156)

Kulcsszavak: általános iskolás gyermekek, digitáliseszköz-használat, szülői mediáció, alvásidő, fizikai aktivitás

Elméleti háttér: Egyre több kutatás bizonyítja az Elfogadás és Elköteleződés Terápia (Acceptance and Commitment Therapy; ACT) pozitív hatását a munkavállalók pszicholó- giai rugalmasságára és általános mentális egészségére. Az ACT munkahelyi alkalmazása a dolgozók pszichológiai rugalmasságának fejlesztését célozza meg, amely egy fejleszthető képesség a jelen pillanat tudatos megélésére, a gondolatok és érzelmek tudatos megfigye- lésére, valamint az érték-alapú döntések meghozatalára. Jelen kutatás 5 hetes ACT-alapú munkahelyi tréningek rövid távú hatását vizsgálta pszichológiai rugalmasságra.

Módszerek: Jelen kutatás összesen N = 21 fő pénzügyi szektorban dolgozó alkalmazott (62% nő, Mkor = 43,9 év, SD = 9,5) pszichológiai rugalmasságának hat alapfolyamatának különbségét vizsgálta a tréning előtt és közvetlenül utána. A pszichológiai rugalmatlanság, értékvezérelt élet, kognitív fúzió, gondolatelnyomás, valamint a tudatos jelenlét öt aspektusa önbevalláson alapuló kérdőívekkel került feltérképezésre.

Eredmények: A tréning előtt és után szignifikáns pozitív irányú változás mutatkozott a pszichológiai rugalmasság egy fő alapfolyamatában, a jelen pillanattal való kapcsolatfelvé- telben. A tudatos cselekvés, leírás és ítéletmentesség képessége szignifikáns pozitív irányú változást mutatott a tréninget követően.

Következtetések: A kutatás megerősítette, hogy a pszichológiai rugalmasságot fejlesztő tréning hatékony lehet a tudatos jelenlét három aspektusának (a tudatos cselekvés, az ítéletmentesség, valamint a leírás) fejlesztésére. Az eredmények további kutatások elvég- zését alapozzák meg, amelyekkel a hosszabb távú változást érdemes vizsgálni, méghozzá annak monitorozásával együtt, hogy a kutatási program résztvevői a mindennapok során gyakorolják a tréningen tanultakat.

Kulcsszavak: ACT, irodai munkavállalók, pszichológiai rugalmasság, tudatos jelenlét

Célkitűzés: A serdülők evészavar tüneteinek diagnosztizálásához érdemes több infor- mációforrást figyelembe venni. A Szülői Evészavar Vizsgálati Kérdőív (PEDE-Q) a serdülők evészavar tüneteit méri a szülő szempontjából. A jelen tanulmány célja a PEDE-Q magyar változatának validálása közösségi magyar mintán. További célunk a kérdőív kapcsolatának vizsgálata a serdülők önbeszámolón alapuló evészavar-tüneteivel, valamint a szülők saját étkezési attitűdjeivel.

Módszer: 201 32 és 68 év közötti szülő (155 anya) töltötte ki a PEDE-t és Eating Attitudes Test-26 kérdőívet. Továbbá 195 12 és 18 év közötti kamasz (55,7% lány) a self-administered Psychiatric Scales for Children and Adolescents – Psychogenic Eating Scale kérdőívet is ki- töltötte. A magyar PEDE-Q faktorstruktúrájának vizsgálatára megerősítő faktoranalíziseket végeztünk. A további elemzések során Pearson-korrelációs vizsgálatokat alkalmaztunk a kétváltozós kapcsolatok feltérképezésére.

Eredmények: A modifikációs indexek hozzáadásával egy módosított hierarchikus modellt alakítottunk ki, amelyben a három elsődleges faktor (Táplálkozási kontroll, Evéssel kapcso- latos aggodalom, Alakkal és testsúllyal kapcsolatos aggodalom) egy másodrendű, általános evészavar-faktorra töltöltött. A modell megfelelő illeszkedést mutatott (CFI = 1,000, TLI = 0,999, RMSEA = 0,031 [90% CI: 0,017–0,042], SRMR = 0,084; α = 0,83–0,94). Mérsékelt pozitív

kapcsolatot találtunk a serdülők önbeszámolói és a szülők által észlelt kamasz evészavar- tünetek között. Továbbá gyenge pozitív összefüggés mutatkozott a szülők által észlelt serdülő evészavar tünetek és a szülők saját étkezési attitűdjei között is.

Következtetés: A PEDE-Q magyar változata érvényes és megbízható mérőeszköz a serdülők evészavar-tüneteinek szülői értékelésére. A serdülők és szüleik beszámolói közötti kapcsolat hangsúlyozza a több informátorra épülő értékelések fontosságát a fiatalok evészavar-tüneteinek azonosításában.

Kulcsszavak: evés, étkezési attitűdök, evészavarok, serdülőkor

Magyarországon az öngyilkosságok száma továbbra is kiemelkedően magas, különösen a középkorú és idősebb férfiak körében. Jelen tanulmány célja az ASQ (Ask Suicide-Screening Questions) szuicid szűrőteszt és a BSSA (Brief Suicide Safety Assessment) szuicid kocká- zatbecslő interjú magyar változatainak bemutatása, valamint ezek alkalmazhatósága egy háromlépcsős klinikai útvonal (szűrés – rizikószint-besorolás – kezelési terv) keretében. A szerzők részletesen bemutatják az öngyilkossági rizikótényezők hierarchiáját, és ismertetik a szűrés és kockázatbecslés szerepét a klinikai döntéshozatalban. A tanulmány külön fejezet- ben foglalkozik azokkal a különböző pszichoszociális intervenciókkal, amelyek bizonyítottan hatékonyak a szuicid kísérletek megelőzésében. Ezek közé tartoznak a stabilizáló (azonnali) beavatkozások és a hosszú távú (komplexebb pszichoterápiás) kezelési megközelítések, amelyek strukturált támogatást nyújtanak a veszélyeztetett egyének számára.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(3): 185–207)

Kulcsszavak: öngyilkosság, kockázatbecslés, ASQ, BSSA, klinikai útvonal, pszichoszociális intervenciók, szűrés, prevenció

Célkitűzés: Az elmúlt évtizedek komputációs idegtudományi kutatásai egyre nagyobb hang- súlyt fektetnek a mentális zavarok- és az idegrendszer fejlődési zavarainak patofiziológiai hátterének megértésére. A kutatások célja, hogy feltárják az agyi folyamatok és a viselkedési eltérések közötti összefüggéseket, különös figyelmet fordítva a prediktív kódolás szerepére. E megközelítés révén az autizmus spektrum zavar neurobiológiai alapjai új kontextusba helyezhetőek. A dolgozat célja, hogy feltárja az autizmussal élő egyének világról alkotott reprezentációinak (priorok) kialakításában tapasztalható eltéréseit, valamint az ezekhez kapcsolódó neurobiológiai és kognitív mechanizmusokat.

Módszerek: A dolgozat a pre- diktív kódolás elméletének megértése érdekében a releváns szakirodalom szisztematikus áttekintésére támaszkodik. Az autizmus komputációs idegtudományi megközelítésben jelenleg három domináns hipotézis uralkodik: a szenzoros precízió hipotézise, a gyenge prior hipotézis, és a rugalmatlan priorok elmélete. A dolgozat a három megközelítés tükrében elemzi a releváns kutatási eredményeket. A szakirodalmi feldolgozás során kiemelt figyelmet szenteltünk a priorok kialakításával kapcsolatos megállapítások vizsgálatára.

Eredmények: A tanulmányok áttekintése alapján három fő területen különböző típusú eltérések azono- síthatóak. Elsőként a szenzoros precízió (feldolgozás pontossága) eltérését vizsgáljuk, mely autizmusban a perceptuális információk feldolgozásának sajátos jellemzőit tükrözi. Ezt követően a gyenge prior hipotézisre vonatkozó eredményeket tekintjük át, azaz amikor a korábbi tapasztalatok nem képesek érdemben befolyásolni az új információk feldolgozását, a releváns információk integrálását és az előzetes tudás hatékony alkalmazását korlátozzák. Végül azokat az eredményeket tárgyaljuk, melyek arra utalnak, hogy a rugalmatlan priorok frissítése és alakítása terén tapasztalt nehézségek hozzájárulnak az autisták környezeti vál- tozásokra adott szokatlan reakcióinak kialakításához.

Következtetések: A dolgozat rávilágít arra, hogy a prediktív képességek fejlődése a neurotipikus és autista populációban eltérést mutat. Ugyanakkor, további kutatások szükségesek a prediktív képességek fejlődésének mélyebb megértéséhez, a különböző életkorban megfigyelhető eltérések összehasonlító vizsgálata segítségével.

(Neuropsychopharmacol Hung 2025; 27(2): 121–133)

Kulcsszavak: autizmus, prediktív kódolás, bayesi következtetés