2022. SZEPTEMBER  XXIV. évfolyam, 3.szám

Szerkesztői levél

Faludi Gábor

Kövek közt is virágzó mag – Összefoglaló a pozitív klinikai pszichológia kihasználatlan magyarországi kapacitásainak jövőbeli perspektíváiról

Zábó Virág, Gonda Xénia, Oláh Attila, Harangozó Judit, Purebl György, Kéri Szabolcs, Vincze Ágnes, Patkó Dömötör, Bognár Judit, Llewellyn van Zyl, Vargha András

Absztrakt

A pozitív pszichológia már alaposan megvizsgálta sine morbo populáción a virágzó mentális egészség jellemzőit, viszont elmulasztotta annak a megértését, hogy a diszfunkcióval élő személy élettapasztalatai között milyen lehetőségek rejlenek a pozitív mentális egészség működésre. Jelen tanulmány a módszertan adottágaiból eredő limitációkat fi gyelembe véve egy rövid áttekintést nyújt arról, hogy a pozitív pszichológia megjelenésével a men[1]tális egészség és a mentális zavarok konceptualizálása hogyan befolyásolta a diszfunkciók mellett jelen lévő erősségek értelmezését. Először összefoglaljuk az eddig alkalmazott klinikai pozitív pszichológia hiányosságait, különös tekintettel a hazai klinikai gyakorlatra. Ezután áttekintjük a mentális egészség konceptualizációjának problémáit. Megoldásképp bemutatunk egy új, kapacitásokon és kompetenciákon alapuló modellt, a Fenntartható Pozitív Mentális Egészség Elméletet. A módszertani kérdések után egy kutatási protokollt ismertetésével zárunk. Áttekintésünk kulcsfontosságú megállapítása az, hogy a pszichi[1]áterek és pszichológusok számára lehetőség van arra, hogy a sebezhetőséget az emberi tapasztalatok részeként kezeljék, és megmutassák, hogyan lehet segíteni a diszfunkciókkal élő személyek felépülésében.

Kulcsszavak: mentális egészség, mentális zavar, Fenntartható Pozitív Mentális Egészség Elmélet, pozitív pszichológia, pozitív pszichológiai mérőeszközök, klinikai pozitív pszicho[1]lógia

Absztrakt

Moncrieff és mtsai. (2022) szisztematikus összefoglaló közleményükben arra a következ[1]tetése jutnak, hogy nincsenek meggyőző evidenciák arra nézve, hogy a „depressziót” a központi idegrendszer csökkent szerotonin aktivitása okozza. Ugyanakkor ez a – közösségi médiában is jól propagált és nagy fi gyelmet kapott – közlemény félreértésekre adhat okot, mivel a depressziók több mint 50 éve megfogalmazott szerotonin hipotézisét a maga eredeti formájában (csökkent központi idegrendszeri szerotoninaktivitás = depresszió) már több évtizede túlhaladottnak tekintjük. Régóta tudjuk, hogy a depresszió nemcsak genetikailag és klinikailag, hanem biológiailag és (farmako)terápiás vonatkozásban is heterogén betegség. A depressziók patogenezisében kétségtelenül fontos szerepet játszó szerotonin csökkent aktivitása csak egy depressziós alcsoportra jellemző, amelynek klinikai képét többnyire a felerősödött negatív érzelmek, az agitáció, a szorongás, az inszomnia, az étvágytalanság, az önvádlás és a szuicidális tendenciák dominálják, és ezek a betegek elsősorban SSRI-kra reagálnak. Ezzel szemben a csökkent pozitív aff ektusokkal járó (anhedóniás, anergiás és gátolt tünetekkel, illetve csökkent kognitív funkciókkal jellemezhető) depressziók esetében főleg a dopamin és/vagy a noradrenalin anyagcsere zavara áll fenn. Ezeknél a betegeknél elsősorban a kettős hatású (pl. SNRI) szerek hatékonyak. A szerotonin és katekolamin (dopamin, noradrenalin) depléciós vizsgálatok is igazolják, hogy a szerotonin és dopamin[1]noradrenalin központi idegrendszeri diszregulációja a depressziós betegek különböző alcsoportjaira jellemző. A szerotonerg, dopaminerg és noradrenerg rendszerek mellett számos egyéb neurotranszmitter (kolinerg, glutamáterg, GABAerg stb.) rendszernek és egyéb mechanizmusoknak (pl. neuroinfl ammáció) is igazoltan szerepe van a betegség kialakulásában. A jelen közleményünkben közölt adatok ismerete azért is fontos, mert a szerotoninnak a depresszió patogenezisében betöltött szerepének a Moncrieff és mtsai. (2022) által adott leegyszerűsítő interpretálása sok betegben megingathatja az SSRI-kba vetett bizalmat.

Kulcsszavak: depresszió, szerotonin, dopamin, noradrenalin, SSRI, antidepresszívumo

Absztrakt

A szerző egy új pszichoszomatikus stresszmodellt mutat be. A hipotézis minden eleme jól ismert, de ebben az összefüggésben először publikálják. Az alábbiakban a javasolt krónikus stressz modell legkritikusabb szempontjait mutatjuk be. 1/ A stressz szimpa[1]tikus és paraszimpatikus elemeket egyaránt tartalmaz, de az utóbbiak vannak túlsúly[1]ban. 2/ A stressz mediátora a széndioxid, az az anyag, amely képes „materializálni” a lelki változást. 3/ Emberben a krónikus stressz főként szociális jellegű; az emberek okozzák egymásnak. A krónikus szociális stressz gyakran a civilizáció, az oktatás és a tolerancia devianciái miatt jön létre. 4/ A fagyási reakció (freeze) az állatvilágban alárendelt szerepet játszik, és általában legfeljebb percekig tart, míg az embernél domináns és évtizedekig folytatódhat. 5/ A freeze döntő következménye az apnoé, hipopnoé, amely averzív pszi[1]chés hatások miatt következik be. Hosszabb fennállás után kisfokú krónikus légúti acidózis alakul ki, amely leggyakrabban obstruktív alvási apnoe klinikai formájában jelenik meg. 6/ A krónikus kisfokú hiperkapnia metabolikus szindróma irányában alakíthatja át az anyag[1]cserét. 7/ Ezt követően különböző kardiovaszkuláris és anyagcsere-szövődmények (magas vérnyomás, érelmeszesedés, 2-es típusú cukorbetegség, depresszió stb.) alakulhatnak ki – részben genetikai és életmódbeli okok miatt.

Kulcsszavak: fagyasztási reakció (freeze), krónikus stressz, széndioxid, metabolikus szind[1]róma, elkerülés, emberi viselked

A szuicid ideáció és depressziós tünetcsoportok valamint az alvás változásának összefüggése a COVID-19 pandémia során

Elek Priyanka Lívia, Vadon Nikolett Beáta, Sütöri Sára, Erdélyi-Hamza Berta, Konstantinos N. Fountoulakis, Smirnova Daria, Gonda Xénia

Absztrakt

A COVID-19 világjárvány korábban soha nem tapasztat kihívások elé állította a társadalmat, így a járvány első hullámában az adaptív megküzdési stratégiák mozgósítása jelentős aka[1]dályokba ütközött. A COVID-19 pandémia indulását követően az öngyilkosságok és a szuicid gondolatok gyakoriságának növekedése volt megfi gyelhető, a vírus okozta krízishelyzet és az alkalmazott intézkedések mentális egészségre gyakorolt hatásának következtében. Jelen vizsgálatunk célja a depressziós tünetek, a cirkadián ritmussal összefüggő életmód[1]változók járvány alatti változása és a szuicid gondolatokban bekövetkező változás közötti összefüggések vizsgálata volt. Az adatgyűjtés online történt, kutatásunkhoz a 42 országban zajló COMET-G (COVID-19 MEntal health inTernational for the General population) vizsgálat magyar mintáját használtuk, mely 763 felnőtt adatait tartalmazza. A statisztikai elemzéseket ordinális regressziós modellekkel végeztük, korra és nemre korrigálva. A depresszió, vala[1]mint annak tünetklaszterei, az anhedónia, a depresszív hangulat és szomatikus panaszok szignifi kánsan, de csekély mértékben növelték az öngyilkossági gondolatok számát, míg az ingerlékenység és a társas kapcsolati problémák hatása markánsabb volt. Az életmódbeli tényezők esetében nem találtunk összefüggést az étkezési szokásokban és a fi zikai aktivitás[1]ban bekövetkező változások, illetve az öngyilkossági gondolatok változása között, azonban az alvással összefüggő változások az öngyilkossági gondolatok számottevő növekedésével jártak együtt a járvány idején. Eredményeink rámutatnak, hogy az egyes depressziós tü[1]netek eltérő mértében befolyásolják a szuicid gondolatokat és rizikót, hangsúlyozva ezzel az alapos és részletes vizsgálat és szűrés fontosságát a hasonló krízisek idején, emellett kiemelik az alvászavarok vizsgálatának fontosságát is a szuicid kockázat felmérésekor. Eredményeink segíthetnek klinikailag releváns célpontok azonosításában az öngyilkossági kockázat szűréséhez és a megfelelő beavatkozásokhoz a kockázat csökkentése érdekében.

Kulcsszavak: COVID-19, szuicid ideáció, depresszió, életmód, cirkadián ritmus, étkezési szokások, fi zikai aktivitás, alvás

Folyóiratreferátum

Péter László

In Memoriam

Végső búcsú Dr. Molnár Gyulától – Magyar Iván György emlékezése